Világok ​útvesztője 11 csillagozás

George B. Marwell: Világok útvesztője

Titokzatos ​sorozatgyilkos szedi áldozatait Londonban. A halottak feje hátracsavarodva, homlokukon késsel belekarcolt, nyomtatott I betű. A Scotland Yard Hampton felügyelőt rendeli ki az eset felderítésére, aki megállapítja, hogy a gyilkosságok összefüggnek, és hogy elkövetőjüket valamiféle rituális cél vezette, de ennél tovább nem jut. Külső segítséget kell kérnie a szimbólumok és rejtélyek avatott szakértőjétől, a zárkózottan élő bölcsészdoktor Leonard Larkintól.
Ketten együtt kezdik felgombolyítani a rejtély szálait, ám azok mind messzebb és messzebb vezetnek, a közönséges bűnügyek világából a titkos társaságok, a hermetikus elméletek, sőt a túlvilági hatalmak birodalmába. A gyilkos felkutatásának feladata a történelem labirintusát is megnyitja a nyomozók előtt, Platón, Püthagorasz és Descartes gondolatai nyomán azonban az ismert események egészen új megvilágításba kerülnek, míg végül maga a valóság szövedéke kezd foszladozni.

George B. Marwell filozófiai… (tovább)

>!
Árnyék, 2014
ISBN: 9786155158995
>!
Árnyék, 2014
504 oldal · ISBN: 9786155158988

Kedvencelte 1

Várólistára tette 5

Kívánságlistára tette 10


Kiemelt értékelések

Morpheus>!
George B. Marwell: Világok útvesztője

Előre kell bocsátanom, hogy nem vagyok se Umberto Eco, se Dan Brown, se Sir Arthur Conan Doyle rajongó, sőt a krimiket sem szeretem. Hogy mégis miért olvastam el a könyvet? Ennek személyes oka volt. :)
Kezdeném a negatívumokkal: a szereplők többsége kétdimenziós, sablonos (Holmes és Watson), vagy éppen súlytalanok. Olyan numinózus dolgok történnek a főszereplőkkel, amelyeknek ki kellene fordítani az életüket, el kellene vinnie őket egészen az őrületig (sok esetben hiányoltam egy jó adag Lovecraft-ot). Fejlődést, legalábbis változást vártam volna el. A történet maga is kissé olyan volt, mintha egy Cthulhu hívása szerepjáték leírását olvasnám, olyan játékosokkal, akik nem élték bele túlságosan magukat a történetbe. :(
Hogy akkor mégis mi a fittyfenéért adtam négyest?
Elárulom, magára a világra. Zseniális, kitűnő, csillagos ötös, csak szuperlatívuszokban tudok róla beszélni. És még az is lehetséges, hogy valóban ilyen a világunk, hiszen filozófiai, vallási, stb. oldalon minden meg van alapozva, össze van rakva egyetlen koherens építménnyé. Gratulálok!

Demi I>!
George B. Marwell: Világok útvesztője

Ajándékba kaptam, és sem az ajándékozó, sem én nem ismertük előtte. Szeretnék többször ilyen jót lutrizni :D

szabivan>!
George B. Marwell: Világok útvesztője

Sajnos nem emlékszem és kiderítenem sem sikerült, hogy hol olvastam a következőt: egy regénynek látszó könyvet úgy lehet eladni, ha a szerző keresztneve kicsit hosszabb a vezetéknevénél, így a vezetéknevét nagyobb fonttal szedhetjük a könyv elején, teszünk alá egy rejtélyes képet, egy birtokragos címet választunk, és fülszövegnek készítünk két-három hangzatos idézetet hangzatos helyekről sok felkiáltójellel és hasonlítgatva bestsellerekhez. Talán Vonnegut írta. Mindenesetre valaki, akinek hosszú a vezetékneve.

George B. (kisebb fonttal) Marwell (nagyobbal) Világok útvesztője (a birtokraggal együtt) mindezen követelményeknek eleget tesz. Lássuk csak:

"A főhőséhez hasonlóan visszahúzódó szerző varázslatos bemutatkozó regénye most végre a magyar olvasókhoz is eljuthat, hirdetve: új csillag jelent meg az irodalom egén.
'Marwell nemcsak Dan Brownnak, de Umberto Ecónak is feladta a leckét. És mindjárt az első könyvével! Bravó!' – Daily Book Review
'Az utolsó oldalra érve ellenállhatatlan vágyat éreztem, hogy visszalapozzak, és újrakezdjem ezt a csodálatos utazást.' – Stephen Peltz, London Week"

Ha az ember belelapoz a könyvbe, feltűnhet, hogy nincs fordítója feltüntetve. (Előzőleg egy botrányosan rossz fordítást olvastam, gondoltam, ha ugyanaz a név áll ott véletlenül, akkor inkább ki se nyitom a könyvet.) Viszont van egy © Balikó György felirat, akire remekül illik a „George B.” rész. Marwell nevére a google is kizárólag magyar nyelvű oldalakat ad, hát nem feltétlenül baj ez, Lőrincz L. László is egész jó egyforma könyveket ír mint Leslie L. Lawrence, ettől még simán lehet jó egy könyv, hogy magyar a szerzője, az persze kár, hogy ismeretlen külföldi szerző könyve jobban fogy, mint ismeretlen magyaré. Mondjuk már így kevésbé cseng őszintén a hátlap „végre a magyar olvasókhoz is eljuthat, hirdetve: új csillag jelent meg a szórakoztató irodalom egén” mondata.
Egyébként a „szerény” módon Ecohoz (hozzá még nem volt sajnos szerencsém) és Brownhoz (amúgy ő is egész olvasható egyforma könyveket ír) hasonlító Daily Book Review-re sem és a „London Week”-nél állítólag létező Stephen Peltz-re nem dob ki más találatot a google, mint ennek a könyvnek a fülszövegét, hát megkockáztatnám, hogy a fikció itt is már a fülszövegnél elkezdődött, de haladjunk tovább.

A történetről nem írok, ne essünk a cselekményleírásba. Tulajdonképpen az ötlet tetszett, egész jó novellát lehetne írni belőle.
igen, novellát. százoldalasat.
Ez a könyv kb 400 oldallal hosszabb annál.

A könyv közepén jöttem rá, hogy ez mi valójában. A „tudományos-fantasztikus” műfaj új képviselője. Vagy inkább a „fantasztikus tudomány”-é. Egy regénynek álcázott „Bevezetés az ókori filozófia történetébe” tankönyv (mondjuk két kreditért). Onnan kezdve ilyen szemmel olvastam és be kell valljam, így már egész szórakoztatónak tűnt! Nagyon vártam a meglepetés vizsgatesztet a könyv vége fele, de csak nem jött (spoiler). A fő gondom: az összes szereplő egyforma, úgy képzelem, hogy mindegyikük a szerző egy kivetülése. Mindannyian, a kvázifőhős dr. Larkintól, akitől még el is várná az ember, de a felügyelőn és az elmegyógyintézet igazgatóján át egészen a (könyörgöm) „angolul” alig beszélő olasz falusi pultosig mindenki teljesen ugyanolyan körmondatokban beszél, mindenkinek teljesen azonos a beszédstílusa, a szókincse (egy-egy kivételtől eltekintve, mikor is egy szereplő kíváncsian megkérdezi dr. Larkintól, hogy egy latin vagy ógörög szó mit jelent és dr. Larkin készséggel elmagyarázza neki a szó eredetét, történetét, mindent, amit mindig mindenki áhítattal végighallgat, ha esetleg sietnek is) és mindenkinek közös a Célja: megismertetni az egyszeri (no offense, nekem azért nem volt ingerenciám nekimenni másodszor, ahogy elolvastam) olvasót az ókori filozófusok elméleteivel és családi-baráti kapcsolatrendszerével. Erre a munka egyébként kiválóan alkalmas. De a szereplők valójában (elképzelésem szerint a szerzővel együtt) mindannyian mintha filozófiatanárok lennének egy egyetemen, akik minden eszközt megragadva próbálják együttes erővel érdekessé tenni a száraz tananyagot. Ha csak a doktor égne ettől a vágytól és a többi szereplőnek lenne önálló karaktere, mondjuk például a rendőrfelügyelő, nem is tudom, mondjuk rendőrfelügyelő lenne, a kocsmáros pedig kocsmáros, akkor nem zökkenne ki az ember a világból, amibe valójában az elejétől fogva nem sikerül belekerülni.

A sokszor visszatérő hexaédert mint formát egyébként magyarul kockának hívják, csak mondom, szakmai tipp. A „Mi azonban egy hexaéder alakú terembe érkeztünk” mondat például egy felügyelő szájából kissé kínosan hangzik szerintem. Egy idő után azt csináltam, hogy hatásvadász híradós bemondóként hangosan felolvastam az összes hexaéderes mondatot, megnyomva a HE szótagot. Így már egész vidám lett az este. Köszönöm.

Az megvan, hogy a két főhős dr. Leonard Larkin és Frederick Hampton?
Leo és Fred? :D

note: http://www.markmyprofessor.com/tanar/adatlap/20639.html – mondtam én, hogy tankönyvnek nem lenne rossz :)

pjanos>!
George B. Marwell: Világok útvesztője

Különleges számomra ez a könyv. A szerzőt még abban az időben ismertem meg, mikor még nem volt író, de legalábbis nem lépett írásaival a nyilvánosság elé. Úgyhogy nem vagyok elfogulatlan.
Kifejezetten érdekesnek találtam a történet eseményeinek filozófiai háttérbe ágyazását. Ebben a világban bármi megtörténhet, és annak az ellenkezője is. Hiszen bármely filozófiai gondolattal szembe állítható egy azzal vitatkozó filozófus gondolata. Ezáltal minden mozzanatban ott a szerző választása, hogy melyik filozófus gondolatát hozza be, ezt követve szövi tovább a történetet, hogy ennek így kell történnie. Mintha máshogy nem is lenne lehetséges, pedig lehetne. Mindez megadja azt az illúziót, hogy így kerek a világ, ahogy a történet mutatja.

lyneth>!
George B. Marwell: Világok útvesztője

A könyv jó volt, de én kevés voltam hozzá. Néha nem tudtam időben sem elhelyezni, pl. egyszerre van halálbüntetés Nagy Britanniában és nyomtatás nyomtatóból, számítógéppel . Döbbenetes módon pár órára majdnem kedvet csinált ahhoz, hogy egy kicsit elmélyedjek a filozófia alapjaiban, de mostanra már lelohadt a kedvem.

julias>!
George B. Marwell: Világok útvesztője

a világok útvesztője egy nagyon érdekes kavalkád. egyszerre egy izgalmas nyomozás rejtélyes gyilkosságok után, és bizony a valóság után is, ami szépen lassan kezd kicsúszni a szereplők lába alól. lehet, hogy van, akinek sok lesz filozófiai, teoretikus háttér, de valójában ez az, ami igazán különlegessé teszi a könyvet. ettől több, mint egy sima detektívregény. amit a fülszövegben írnak, azt olvasás közben is tökéletesen érezni lehet: george b. marwell történetében a tudományos háttér nem csak blabla, ő valóban ért a filozófiatudományhoz. ettől azonban a könyv nem válik unalmassá, az izgalmas sztori és a metafizika olyan egyensúlyban vannak, ami egy stabil rendszert végeredményez.

marcellveno2>!
George B. Marwell: Világok útvesztője

Nekem a vége nagyon el lett filozofálva. Egyébként az elejét izgalmasnak találtam.


Népszerű idézetek

pjanos>!

Minden ugyanabba a színbe, vagy inkább színtelenségbe öltözött, nem létezett a lombkoronák zöldje, a fatörzsek barnasága, a kalapos gombák vöröses foltjai sem. „Hol lehetnek most ezek a színek – tűnődött a doktor –, s vajon hol lehetnek akkor, amikor látjuk őket?”

195. oldal

pjanos>!

Nem tudom, kicsodák önök, dr. Leibowitz, és azt sem, hogy honnan érkeztek, de legyen szabad megjegyeznem, amit az imént halálos kórhoz hasonlított, azt mifelénk az igazság megismerésének nevezik.

173. oldal

pjanos>!

Minden olyan volt, ahogyan az utazási irodák prospektusaiban meg van írva: zöldesszürke tenger, elefántcsontszínű sziklák és halványkék ég, néhány elmosódó felhőfolttal a látóhatár felett.

(első mondat)


Hasonló könyvek címkék alapján

David Mitchell: Felhőatlasz
John Marrs: The One – A tökéletes pár
J. D. Robb: A halál fényében
Kathy Reichs: Virals – Kincsvadászok
Daniel Silva: A Moszad ügynöke és az angol lány
Michael Crichton: Préda
Dean R. Koontz: Égi jel
Tom Sweterlitsch: Letűnt világok
Bakti Viktor: Integrálva
Marcus Sakey: Egy jobb világ