A ​logika tudománya 3 csillagozás

Georg Wilhelm Friedrich Hegel: A logika tudománya

Ennek a könyvnek nincsen fülszövege.

Eredeti cím: Wissenschaft der Logik

Eredeti megjelenés éve: 1816

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Filozófia írók tára

>!
Akadémiai, Budapest, 1979
806 oldal · keménytáblás · ISBN: 9630519933 · Fordította: Szemere Samu
>!
Akadémiai, Budapest, 1957
806 oldal · keménytáblás · Fordította: Szemere Samu

Enciklopédia 4


Várólistára tette 1

Kívánságlistára tette 2


Kiemelt értékelések

kaporszakall>!
Georg Wilhelm Friedrich Hegel: A logika tudománya

Fuj!

Azt hittem, hogy Sartre ’A lét és a semmi’-jénél szarabb filozófiai munkát nem találok, de tévedtem. Ez az.

Mindig is utáltam a homályos szakzsargont, ahol pontatlan definíciókból még pontatlanabb állítások és következtetések erednek. Nos, Hegel papa épp ennek a műfajnak a nagymestere.

Kitalál egy csomó zavaros ’műszó’-t, majd nekikezd a zsonglőrködésnek. Az elején még lenne füle-farka, amit mond: hogy a logika a tartalom nélküli tudás, ha úgy tetszik, a megismerés módszertana. Eddig rendben. Utána várná az ember a módszertant, helyette jön a posvány. A bűzhödt szellemi mocsár.

A lét tana az első könyv. Itt a fizikai világ absztrakciójával kéne foglalkoznia, helyette elkezdi szakhablatyát a meghatározottság(minőség), a mennyiség(kvantitás) és a mérték kapcsán. Sehol egy érthető szavakkal leírt definíció, a fenti fogalmak az általa teremtett filoSZÓFOS szellemi univerzum homályában lebegnek: lehorgonyozni nem tudja vagy nem akarja őket.

A mennyiség (kvantitás) második fejezetében (kvantum), a matematikai módszerek (eléggé felszínes) elemzésekor kiderül, hogy fingja sincs a matematika elveiről. Az axiómákat bizonyítandó tételeknek tekinti, a szám fogalmára nem tud értelmes meghatározást mondani. Itt – végre számomra is bizonyíthatóan – felszínes és ostoba.

A második könyv a lényeg tana. Hogy mi is a lényeg, azt persze a szerző se tudja, de ez nem akadályozza meg abban, hogy locsogjon róla. ’A lényeg mint önmagára irányuló reflexió’ (netán Isten nézegeti önmagát a saját magából alkotott tükörben?), ’A látszat’, ’Az alap’, ’A jelenség’, ’Az abszolútum’, ’A valóság’. Csupa olyan szó, amit az ember hosszú évek során absztrahál, és ha használni akarja, konkrét dolgokhoz kell rögzítenie, hogy a hallgatósága képet alkothasson róla, mire gondol; nem pedig szétfolyó és (netán szándékosan) homályos fogaLOMTÁRból kapirgálja össze.

Végül a harmadik könyvben (A fogalom tana) sor kerül a formális logikára. Az első szakaszban (’A szubjektivitás’) tárgyal olyan dolgokat, mint ’A fogalom’, ’Az ítélet’, ’A következtetés’. Ez utóbbi fejezetben eljut egészen a szillogizmusok magasáig. A második szakasz (’Az objektivitás’) illusztrációkat próbál adni a logikai láncolatok megvalósulására a fizikai világban (mivel Hegel a szellem felől közelít az anyag felé, ’Kezdetben vala az Ige’). A harmadik szakasz (’Az eszme’) valamiféle ideatant kíván felvázolni (az ’eszme’ Szemere Samu fordításában az ’idea’ megfelelője).

Igazából egy ugrási táblát, vagy egy Excel-sheet-et kellett volna összeírnom Hegel fogalmairól, amikkel bűvészkedik. Egyfajta értelmező szótárt. Ekkor esetleg kiderült volna, hogy ahol ő azt írja: ’Pár láda zsír’ ott úgy érti: ’Vár rád a sír’. Csak az a baj, hogy eme szótár szócikkeihez nincs szilárd fogózó, már a kiindulópont is ködös. Ezért is labilis ez az egész szellemi kártyavár.

Szóval: szörnyen zavaros, poros és nehézkes. És – címével ellentétben – egyáltalán nem tudomány, hanem fárasztó spekuláció, és szófacsarás. A szerzőről pedig úgy vélem, hogy rendkívül szorgalmas, kitartó, és makacs, de nagyon buta ember.

Báár… Ha valaki nagyon ostoba, de el tudja hitetni magáról, hogy nem az, sőt okos, az már nem is annyira ostoba… Tessék, itt egy állítás, lehet logikailag elemezni!

Eddig nálam Sartre volt a ’Hülye Locsogás Világbajnoka’ cím birtokosa. Most átvette a vezetést Hegel, de Sartre továbbra is dobogós…

23 hozzászólás
Scarlett0722 P>!
Georg Wilhelm Friedrich Hegel: A logika tudománya

„…a szellem az eszmét mint abszolút igazságát ismeri meg, mint azt az igazságot, amely magán- és magáértvalósága szerint van;
a végtelen eszme, amelyben kiegyenlítődött megismerés és cselekvés s amely önmagának abszolút tudása."

Hegel írásai nem tartoznak a könnyed megfogalmazású filozófiai művek közé, mint ahogyan ez az alkotása sem. Ennek ellenére kellő belemélyedés révén az olvasó mégis világos képet kaphat a dolgok természetéről. A mű szerkezetét tekintve hűen tükrözi a valóságot levetítő tudás tézis-antitézis-szintézis mintájára épülését, amelyben az elvont létet a semmivel azonosítja, és önmagát, mint szubjektumot feltételezi. Az első könyv a lét, a második a lényeg, a harmadik pedig az eszmék/fogalmak dialektikájára épül, melyeket Hegel mély gondolataiban visszatükröződve szemlélhetünk, – illetve vizsgálhatunk magunk is – igen részletesen, a hegeli rendszer minden elvont érdekességével együtt…
Így természetesen nem maradhat kérdés arra vonatkozóan, hogy ajánlom e a művet; már csak annak fényében sem, hogy „…a tiszta lét közvetlenül a semmi."


Népszerű idézetek

Scarlett0722 P>!

…a szellem az eszmét mint abszolút igazságát ismeri meg, mint
azt az igazságot, amely magán- és magáért- valósága szerint van;
a végtelen eszme, amelyben kiegyenlítődött megismerés és cselekvés
s amely önmagának abszolút tudása.

Scarlett0722 P>!

A név azonban szemben áll a dologgal vagy a fogalommal; ez a megkülönböztetés magán az ítéleten mint olyanon fordul elő; mivel az alany általában a meghatározottat, s ennélfogva inkább a közvetlenül léttel-birót, az állítmány pedig az általánost, a lényegest vagy a fogalmat fejezi ki, azért az alany mint olyan csak afféle név; mert, hogy micsoda, azt csak az állítmány fejezi ki, amely a létet a fogalom értelmében tartalmazza. Mi ez, vagy miféle növény ez* stb.? a léten, amely után kérdezünk, gyakran csupán a nevet értjük, s ha ezt megtudjuk, akkor megnyugszunk, mert most tudjuk, mi a dolog.
Ez a lét az alany értelmében.

Kapcsolódó szócikkek: fogalom · létezés · név
1 hozzászólás
Scarlett0722 P>!

.. magánvalósága szerint az egész fogalom, azért viseli önmagán
a szükségszerűséget és a vágyat, hogy megszüntesse ellentétes, egyoldalú
fennállását s azzá a reális egésszé váljék a létezésben, amely a fogalma szerint.

Scarlett0722 P>!

A véges dolgokat közömbös sokféleségükben ennélfogva általában az jellemzi, hogy ellentmondók magánvalóságuk szerint, megtörtek magukban és visszatérnek alapjukba. (…) e visszamenés által csak úgy tételezi az alapot, hogy önmagát teszi tételezetté. A közönséges következtetésben a véges léte mint az abszolútum alapja jelenik meg; mert van véges, azért van az abszolútum. Az igazság azonban az: mivel a véges a magánvalósága szerint ellentmondó ellentét, mivel a véges nincs, azért van az abszolútum. Amabban az értelemben a következtetés tétele így szól: a véges léte az abszolútum léte; emebben az értelemben pedig így: a véges nemléte az abszolútum léte.

Scarlett0722 P>!

A lényegtelen világ igazsága egy neki más, magán- és magáért-való világ; de ez a totalitás, mivel önmaga és amaz első világ; így mind a kettő közvetlen egzisztencia s ezzel máslétére irányuló reflexió, s épp ezzel valóban magára reflektált is. Világ egyáltalán a sokféleség formátlan totalitását jelenti; ez a világ, úgy is, mint lényeges, úgyis mint megjelenő, megsemmisült, mivel a sokféleség megszűnt pusztán különböző lenni; így még totalitás vagy univerzum, de mint lényeges viszony.

Scarlett0722 P>!

Az egzisztencia a megsemmisült alap; meghatározása alap helyreállítása; így lényeges viszonnyá lesz, végső reflexiója pedig az, hogy közvetlensége mint a magára irányuló reflexió van tételezve és megfordítva; ez az egység, amelyben egzisztencia vagy közvetlenség, s a magánvaló-lét, az alap vagy a reflektált teljességgel mozzanatok, a valóság.

Kapcsolódó szócikkek: valóság
Scarlett0722 P>!

Az értelem megismeréseit és a tapasztalatot nem azért mondotta megjelenő tartalomnak, mert maguk a kategóriák csak végesek, hanem egy pszichológiai idealizmusból kifolyólag, mert csak olyan meghatározások, amelyek az öntudatból származnak. Ide tartozik az is, hogy a fogalom újra a szemlélet különféléje nélkül tartalmatlan és üres, jóllehet a priori szintézis; hiszen ha a fogalom szintézis, akkor önmagában foglalja a határozottságot és a különbséget. Mivel a szintézis a fogalom meghatározottsága, s ezzel az abszolút meghatározottság, az egyediség, azért a fogalom minden véges meghatározottság és különféleség alapja és forrása.
Az a formális jelleg, amelyet a fogalom megtart mint értelem, betetőződik abban, amit Kant mint észt állít elénk. Azt lehetne várni, hogy az észben, a gondolkodás legmagasabb fokán, a fogalom elveszti azt a függőséget, amelyben még megjelenik az értelem fokán, s eljut a tökéletes igazsághoz.

1 hozzászólás

Hasonló könyvek címkék alapján

Douglas R. Hofstadter: Gödel, Escher, Bach
Danyiil Harmsz: Esetek
Gottfried Wilhelm Leibniz: Gottfried Wilhelm Leibniz válogatott filozófiai írásai
Darai Lajos Mihály: Karl Popper
Ruzsa Imre: Klasszikus, modális és intenzionális logika
Gottlob Frege: Logikai vizsgálódások
Hans Peter Beck-Bernholdt – Hans-Hermann Dubben: A tojást rakó kutya
G. Havas Katalin: Így logikus!
J. K. Vojsvillo: A fogalom
G. Havas Katalin: Arisztotelésztől napjainkig