A Tini Titánokat a rajzfilmsorozat alapján ismertem meg. Robinon kívül mindegyikük új karakter volt a számomra, de hamar megkedveltem az egész csapatot, főleg Raven-t! :3 Nagyon igényes rajzfilm, olykor vicces, olykor komolyabb történetekkel. Viszont azt kell mondjam, hogy a Tini Titánok harcra fel! sokkal maradandóbb a számomra. Imádom a bárgyú humorát és ahányszor csak sikerül elkapni a CN-en, megnézem! :) Most, hogy megjelent ez a kötet, végre megleshetem, hogy képregényben milyen ez a csapat!
A kötet két történetet tartalmaz. Az elsőben a Titánok a jövőbe utaznak, ahol megtudják, hogy a jövőbeli énjeik nagyon eldurvultak. Félelemmel tartják fent a rendet, nem riadnak vissza a kínzástól vagy akár a gyilkosságtól sem. Hőseink innen próbálnak visszajutni a saját korukba, de ez koránt sem lesz egyszerű. Nagyon tetszett, hogy a jövőbeli Titánok igazából nem bánthatják a fiatalabb énjüket, mert ezzel meg is ölhetik magukat. Ez egy nagyon különleges dinamikát adott a történetnek. Szórakoztató volt olvasni, kíváncsian vártam, hogy mi fog még történni, hogyan jutnak haza a Titánok, na és persze, hogy mitől lettek ilyenek a jövőben. A karakterek is remekül vannak megírva, főleg Tim Drake. Egyetlen dolog, ami zavart, hogy Tim azt a pisztolyt használja, amivel lelőtték Bruce Wayne szüleit. Ezt túlzásnak éreztem. Ettől eltekintve ez a történet nagyon bejött!
A kötet második fele Dr. Fény-t helyezi a központba, aki túszként tartja fogva Zöld Íjászt. Ezt a történetet inkább éreztem egy össznépi eseménynek, mint Tini Titán történetnek, mert nagyon sok szereplőt mozgat. A cselekménybe nem akarok belemenni, mert egy nagyon egyszerű szabadítsuk ki a társunkat szituáció az egész. Igazából, akkor válik élvezetessé, ha előtte olvastuk az Identitás Válság képregényeket. Nagyon sok utalást tesz rá és Dr. Fény indítékait is úgy lehet igazán megérteni. A másik főszereplő Mia Dearden, a legújabb Speedy (Fürge). Legalábbis úgy érzem Johns főszerepet szánt neki, de ez nem sikerült túl jól. Azon kívül, hogy az utcán nőtt fel, egy lényeges dolgot tudunk meg róla, hogy elkapott egy betegséget, amit sajnos nem mondanak ki. spoiler Ez egy kicsit gyengébb történet, de így sem rossz! Pláne az Identitás Válság ismeretében.
A rajzok szépen festenek. Dinamikusak, átláthatóak. A színvilága is nagyon rendben van. Egyszerűen jól esik rá nézni!
Még meg kell említenem az utolsó oldalakon található „klasszikus” történetet: A Meghökkentő Szanaszétember-t. Hát képregényen rég nevetem ennyit! :D Annyira hatvanas évek, hogy az már fáj! Óriás fület kergetnek, hatalmas szemmel küzdenek, ami lángoló könnycseppekkel támad. A szövegek is nagyon retrók. Kedvencem, amikor Csodalány azt mondja az egyik fiúra: „Akinek ilyen őszinte kék szemei vannak, az nem hazudhat!” A fiú barátnője pedig azt gondolja: „Amazon vagy sem, ha így folytatja, jól megfogom tépni a haját!” XD Nagyon jól szórakoztam rajta! Ami még tetszett, hogy ezeken a régi rajzokon a tinik, tényleg tiniknek néznek ki! A mostani Csodalánynak, hosszú lábai, lapos hasa és jó alakja van, míg itt tényleg gyereknek van ábrázolva.
Összességében egy nagyon kellemes élmény volt ennek a kötetnek az elolvasása!