Varázsos ​út 18 csillagozás

Gennagyij Gor: Varázsos út

Különös univerzummal találkozunk Gor novelláiban: távoli világokból érkezett idegenek úgy élnek közöttünk, mint a hétköznapi emberek – az emberek pedig mintha varázslók lennének … csak kinyitnak egy ablakot vagy egy ajtót, és már más időben és térben mozognak. A lelassult vagy visszaforduló idő sem hökkenti meg hőseit – de még az olvasó is természetesnek véli. Valóban csak az író fantáziájának szülötte ez a téma, vagy foglalkoztatja a tudományt is? Erről a rendkívül érdekes problémakörről szól a kötetben közölt tanulmány.

Eredeti megjelenés éve: 1966

Tartalomjegyzék

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Kozmosz Fantasztikus Könyvek

>!
Kozmosz Könyvek, Budapest, 1976
300 oldal · puhatáblás · ISBN: 9632111540 · Fordította: Árvay János, G. Lányi Márta

Enciklopédia 4


Kedvencelte 1

Most olvassa 1

Várólistára tette 16

Kívánságlistára tette 6


Kiemelt értékelések

vicomte P>!
Gennagyij Gor: Varázsos út

A ’60-as ’70-es években a szocialista blokkban a fantasztikum, mint irodalmi zsáner nem volt túl hálás választás. Hiába volt már sokkal jobb a helyzet, mint a keményvonalas időkben, de azért a rezsim még mindig inkább az ifjúságnak szánt, vagy a népnevelő, ideológiával erősen átitatott, hurráoptimista utópiákat támogatta, míg minden más jobb esetben is csak a megtűrt kategóriába tartozott.
Gort szerintem a tűrt polcra rakhatták, mivel a művei nagyon is elütöttek attól, amit az adott időszakban elsősorban sci-finek tekintettek a Szovjetunióban. A novellái ugyanis mind amolyan mágikus realista művek, amelyek ugyan igyekeznek magukat valamennyire sci-finek álcázni, de azért kilóg a dekadens nyugati szépirodalom lólába.
Ugyanis, az a fajta „mágia”, ami átitatja a könyv lapjait, szögesen szemben állt az elvárt józan, szocialista-realista szemlélettel, ami ideológiai éket verhetett közé és a kultúrpolitika közé.
Azonban mivel ezek az írások alapvetően jók, sőt a kissé megengedőbb időkben még a szépirodalmi címke sem lógott le róluk az elvtársak szerint, végül is megjelenhettek a Szovjetunióban, és fordításban nálunk is.
Azoknak ajánlom elsősorban, akik hangulati elemekkel operáló írásokra vágynak, és a sci-fiből inkább a fikciót részesítik előnybe, és inkább Borges vagy Márquez művészetét élvezik, mint Lem vagy Asimov írásait.

Bla IP>!
Gennagyij Gor: Varázsos út

Valóban varázsos ez a fiction novella-gyűjtemény, de ne technikai-technológiai csodákat várjunk. A képzelet játéka ez, olyan „csodákra” építve, melyeket az író még megengedhetőnek vélt. Gondolkodtató-szórakoztató, s még „világirodalmi kitekintést” sem nélkülöz. Ez is hozzátartozik a fantázia világához – s a maga műfajában nem rossz!

Noro P>!
Gennagyij Gor: Varázsos út

A szovjet-orosz mágikus realizmus legalább egyszer bekopogott a régi Kozmosz könyvek ajtaján is. Bár a kötetben szereplő írások egy része valóban használ SF elemeket, az összhatás mindvégig varázslatos – de nem misztikus; a szerző szerint a kettő egészen más – marad. Akár szándékos szerkesztésre vall, akár nem, az első két novella (amelyek cseppet sem tudományosak) engem arra késztetett, hogy a későbbiekben sem próbáljam mindenáron megérteni, mi is történik egészen pontosan. Inkább arra érdemes odafigyelni, mi történik Gor materialista hőseivel, amikor találkoznak a csodával. A csodával, ami nem szükségszerűen ellentétes a tudománnyal, még ha egyelőre nem is tartunk ott, hogy a kettőt tökéletesen összeegyeztessük.

marschlako>!
Gennagyij Gor: Varázsos út

Gennagyij Gorra, csak nemrég figyeltem fel az első Metagalaktikában (https://moly.hu/hozzaszolasok/6805344), majd @Bla karcának (https://moly.hu/karcok/759864) köszönhetően elém ugrott ez a kötet. Nem is tudom, annak igéjén hogyan kerülhette el a figyelmemet, talán mert megjelenésekor még nem tudtam olvasni :-) Mindenesetre nagy kár lett volna kihagyni, egytől-egyig csodás-szép történetek (melyek nem feltétlenül happy enddel végződnek, s egyedül az utolsó lógott nekem kicsit ki: túlírtnak éreztem, s inkább filozofált, mint varázsos volt), melyek egy olyan világba repítenek, ahol a szokatlan is lehet mindennapi és a különös is hétköznapi. Érdemes elolvasni, főleg a következőket (személyes kedvenceim a kötetből a Varázsos út és a Theokritosz kék ablaka):

Varázsos út

Egy magával ragadó könyv, az ablakon kinézve állandóan változó tájak: kicsit emlékeztetett az első Metagalaktában olvasott Bob Shaw: Régmúlt napok fénye c. írására, no meg persze A kertre. Vegytiszta mágikus realizmus, mely a kiváló könyvek hatalmát idézi meg (https://moly.hu/idezetek/693097), az életről, a lehetőségekről, a jövő megváltoztathatatlanságáról.

A teáskanna

Egy férfi egyszer csak teáskannává változott. Mindent lát, mindent hall, mindent érzékel, ami körülötte történik, de kommunikálni nem tud a környezetével. Mi lesz így a feleségével?

Jones – a nagy színész

Hogyan lesz a középszerű Edgar Jonesból Edgar Allen Poe? Történet egy fizikusról, a húgáról, egy laboránsról, Edgar Jones/Poe-ról, valamint a Zegzugos Chronos hipotéziséről.

Whyte – a művész

Ismét egy történet a jelen és a múlt összefonódásáról. White, a tehetségtelen festő a kőkorba kerül, s mikor visszatér, csodás képet fest. Felesége Nagy Péter egyik udvari nemesével kezd viszonyt. Álom vagy valóság? A múltban van otthonuk, vagy a jelenben?

A lift

Utazás egy különös lifttel a 62. emeletre, 24 órán átspoiler.

Theokritosz kék ablaka

A XXII. századra már sokat fejlődött az oktatás, ha a gyerekek éppen Mark Twainről tanulnak, csak átmennek tanárukkal egy ajtón, s már szembe is találják magukat a híres íróval (aki ki tudja miért, de nem örül, hogy egyszer csak hirtelen idegenek toppantak be a nappalijába). De mi történik akkor, ha az egyik nebuló 1915-ben találkozik élete szerelmével?

2 hozzászólás
pwz I>!
Gennagyij Gor: Varázsos út

Húha, itt aztán tessék vigyázni, aki ennek a könyvnek az olvasására adja a fejét! Nem hiába tettem oda a kapcsolódó könyvek közé Mircea Eliade művét! Valami hasonlóra kell számítani ezeknél a novelláknál.
A leghatásosabban talán ez a kis párbeszéd jellemzi a könyvet – és az írót:
– Csináltunk űrhajót? – kérdezte egyszer egy fiatal science fiction író.
– Csináltunk! – válaszolta magának.
– Nos, akkor minek beszéljünk róla? Beszéljünk az emberről.
Gennagyij Gor ezt a megoldást választotta.
Ez nem a technikai science fiction, ellenben itt is vannak más világokra nyíló ajtók (Hmmm, Lukjanyenko… :D) és játék az idővel, főleg azzal. Nagyon élénk színeket fest az író a műveiben. Eszembe jutott Zsoldos Péter „nem sci-fi műve”, a Portré négy ülésben, amikor Ilja Repin megfesti a már beteg zeneszerző, Muszorgszkijt. Gennagyij Gor is egy festőt „hívott” inspirálóul ehhez a nyolc kis fantasztikus novellához. Konsztantyin Pankovot, az ő csupa szín és élet tajgai képeit. Ez nagyon orosz, nagyon régi, nem hagyományos, nyomokban sci-t, de inkább fi-t tartalmazó novella válogatás. Mivel ugrálunk az időben és térben, ezért Mark Twain, E. A. Poe, Dickens, Maupassant, Puskin és Dorian Gray – mint robot – is felbukkan az oldalakon. :D
Vigyázat, én szóltam! ;) Az átlag sci-fis ezt a könyvet könnyű szívvel beadja az antikváriumba :D! Te melyik vagy…? :D

>!
Kozmosz Könyvek, Budapest, 1976
300 oldal · puhatáblás · ISBN: 9632111540 · Fordította: Árvay János, G. Lányi Márta
mokata I>!
Gennagyij Gor: Varázsos út

Én nagyon bírom az idővel kísérletező könyveket. Főleg azokat, amelyek nem csak a kaland kedvéért írnak időutazásról, hanem elgondolkodnak azon is, hogy ez milyen eredményekkel járhat az egyénre nézve azon túl is, hogy „sérül a tér-idő kontinuum” (A fluxuskondenzátor meg a bónusz, kedvelem az idióta kütyüket). Meg még humoruk is van. Az abszurdról nem is beszélve. De tényleg, hogy lehet az, hogy Gortól csak ez az egy vékony kötet jött ki, nem írt többet? Nem írt regényt? What a shame.

1 hozzászólás
ChEebor>!
Gennagyij Gor: Varázsos út

Ennek a könyvnek a főszereplője az idő, de azért más témák is előkerülnek. Van itt saját életéről olvasó tudós, nyugdíjas professzorból képződő mágus, sőt, még a tárggyá változott ember érzéseit is megismerhetjük. Mindez nagyon különös, de csodálatosan megkomponált leírások között, ahol a bizarr, de valahogy mégis emberi történetek nagyon hatásosak. Közben megtudhatjuk, hogyan látja a szerző az embert, az írást, az időt, és talán a világot is. Rám valahogy nagy hatással volt a mű, de azt elismerem, hogy mint a sci-fik általában, ez sem való mindenkinek, viszont még így is legalább egy beleolvasás erejéig bátran ajánlom.


Népszerű idézetek

marschlako>!

A megszokott tévéműsort láttam, azt, amely arra szolgál, hogy az ember legértékesebb tulajdonát – az időt – elverje.

104. oldal, Whyte - a művész

Kapcsolódó szócikkek: idő · televízió
5 hozzászólás
marschlako>!

A könyv a legemberibb mindabból, amit az emberiség teremtett.

194. oldal, Minótaurosz

Chöpp >!

A liftben semmi sem volt a szokott módon. Székek álltak benne, sőt a sarokban egy kis kerevet. Meg egy asztalka, mint a fodrászüzletben. Az asztalkán újságok és folyóiratok hevertek, köztük egy Galaktika is.

112. oldal A lift

Kapcsolódó szócikkek: lift
marschlako>!

Elhatároztam, hogy várok. Mi mást tehettem volna? Vártam! A mai civilizáció már hadilábon állt ezzel az elavult fogalommal. Már régen megszabadította az embert a várakozástól. A szolgáltatások, a közlekedés hihetetlen gyorsasága szinte már kizárta az időt.

90. oldal, Whyte - a művész

Kapcsolódó szócikkek: idő · várakozás
Honey_Fly P>!

Ez a tempó, ez a tempó! Hidegrázást kap tőle az ember! Néhány perc alatt el tudunk jutni a Marsra, a paleolitba és a mezolitba, a Csendes-óceán fenekére. De nem marad szabad időnk arra, hogy élvezzük a lét örömét…

160. oldal

marschlako>!

    – Torkig vagyok az alkoholistákkal, neuraszténiásokkal és matematikusokkal – mondta a felségem, és az ajtót becsapva távozott.
    Értetlenül néztünk egymásra, én Herbert Hardyra, Herbert meg énrám.
    Aztán Hardy arca kétértelműen gunyoros kifejezést öltött, mintha eszébe jutott volna valami, csak még azt nem tudja, mondja-e vagy sem.
    – Ide figyelj, White. Jó lenne alaposabban körülnézned a feleséged ismerősei között, nincs-e köztük véletlenül egy matematikus.

84. oldal, White - a művész

2 hozzászólás
alice011>!

A parton egy ház állt. Odamentem az ablakához, és áttetsző patakkék üvegén át benéztem a szobába. Bent nagybátyámat pillantottam meg, a vidám, titokzatos öreget, aki egy kicsit hasonlított Jules Verne-hez.
Az öreg a zongoránál ült, nőiesen karcsú ujjai fürgén futottak a billentyűkön. De a zenét nem lehetett hallani. Zene helyett madárfütty, az esőcseppek dobolása, patakcsobogás, ezüstös lónyerítés hallatszott.

12. oldal

Saputány>!

– Azt tanácsolja, hogy vegyem meg?
– Én nem adok soha senkinek tanácsot.
– Miért nem?
– Ahhoz, hogy valaki tanácsot adjon, tapasztalatokra van szüksége.
– És önnek talán nincsenek tapasztalatai?
– Nekem sajátos tapasztalataim vannak. Nos, kéri?

177. oldal

mokata I>!

Emlékszem, amikor elhoztam neki Alexandre Dumas híres regényét, A három testőrt.
A végéről kezdte olvasni. Arra gondoltam, hogy ez a szórakozottságával magyarázható. De tévedtem.
– A végén kezdem – mondta –, mert a végben a kezdetet keresem.

mokata I>!

Az erdő olyan volt, hogy nyomban kétségem támadt – létezett-e civilizált emberiség? Sehol egy konzervdoboz, sehol szétszaggatott újságpapír, sehol egy műanyag pohár.


Említett könyvek


Hasonló könyvek címkék alapján

Ifj. Veress István (szerk.): Álmok a jövőről
Kuczka Péter (szerk.): Robur 9.
Kuczka Péter (szerk.): Galaktika 1.
Ken Liu: A papírsereglet és más történetek
Kuczka Péter (szerk.): MetaGalaktika 1.
Ken Liu: Az istenekkel nem lehet végezni
Trethon Judit (szerk.): A találkozás
Mund Katalin (szerk.): Galaktika 368 XL
Ficsor Zoltán (szerk.): X Magazin II/12 (13.)
Majtényi Zoltán (szerk.): Pokoljárás a világűrben