A ​boszorkány szíve 92% 78 csillagozás

Szeretet, árulás, remény és bosszú.
Egy fantasztikusan megírt mesés regény, melyben az Északi mitológia minden története és tagja összetalálkozik. Feldolgozza és megújítja a teljes Ragnaröket.

Egyszerűen varázslatos volt az egész! Imádtam!
Sokszor meghatódtam olvasás közben és alig tudtam letenni a könyvet. Az tetszett a legjobban, hogy a történeteket – melyet valamikor őseink meséltek el – egy egészen jól összerakott, értelmes könyvbe ültette át a történész írónő. Nem olyan, mint Neil Gaiman: Északi mitológia című műve, hogy novellaként dolgoz fel egy-egy mítoszt, hanem egymás után a főcselekménybe szőve követhetjük nyomon, megjegyezve: eléggé hűen átadva. Bár a mitológiában nem jártas olvasónak fel kell készülnie lelkileg arra, hogy sok furcsasággal fog szembesülni, például, hogy egy ember farkast szül.

A történet egy nőről szól, aki hisz és küzd a szerelemért; aki mindent megbocsát, még a hűtlenséget is; aki egy igazi túlélő. Lehet nevezni rózsaszín szemüvegnek, amivel látja párját, vagy épp ellenkezőleg a férjét rosszalni.
Meddig lehet tűrni, hogy kihasználjanak, még ha az a szerelem nevében történik is? Mi a kettős élet negatívuma? Hogyan lehet egyedül felnevelni gyerekeket? Mennyit ér egy óriás barátsága? Mit tesz meg egy jó anya a gyermekeiért?

Nem mellesleg a főszereplő három gyermeke is nagyon érdekesre sikeredett, bár mivel jártas voltam mitológiában így nem leptek meg furcsaságaik, még a sorsuk sem. Ilyenkor kívánom azt, bár tudnék felejteni, mert sokkal sokkolóbb lett volna az egész könyv, ha nem ismerem az északi mítoszokat.

Összegezve: nekem nagyon tetszett ahogy az egyébként szépen író szerző papírra vetette egy hatalmas szeletét az egyik legrégebbi mitológiának, miközben komoly kritikát fogalmazott meg. Végig érezhető volt, hogy értett hozzá, aminek külön örültem. Szívesen olvasnék még tőle!
Aki szereti az északi mitológiát és fogékony az elvontabb történetekre annak ajánlom szeretettel!

Jó könyv, sok újat tanultam belőle az Északi mitológiáról. Számomra majdnem minden egyes információ teljesen új volt, mivel tényleg sosem voltam képben, csak főleg a görög, egyiptomi és római mitológiával.
Angurboda karaktere érdekes volt. Habár sokszor tényleg unalmas, hisz elbújt egy barlangban, de nem ez nem volt annyira zavaró, mivel érthető volt az oka. Tetszett a Skadival való barátsága, kapcsolata… és igen a Lokiéval való is, mindenek ellenére. Viszont akármemnyire is volt jó a történet, a Ragnarök eljövetele (amit mellesleg nagyon imádtam), ezek mellett a toxikus szerelmi kapcsolatok mellett sosem tudok szemet hunyi. Mindegy melyik mitológiaban is legyenek. Az írónő szerencsére érdekesen írta meg az egészet, így tényleg lekötött a sztori. Persze mindig jobban örülök, ha sokkal szebb és egészségesebb párkapcsolatokról olvashatok, de itt nem csak azon volt a lényeg, így elnézőbb vagyok :D
A legjobban nekem Fenrir és Jörmungandr tetszettek :D Jó lett volna belőlük többet kapni. Hel annyira nem volt szimpi. Loki meg, hát nem is tudom. Érdekes karakter, de mint Skadi, én is agyoncsaptam volna párszor.

Még élesen emlékszem rá, amikor a Kirkét olvastam és arra gondoltam, hogy mikor fogok találni még egy ilyen könyvet, mivel Madeline Miller nem tartozik a legtermékenyebb írók közé.
Nem gondoltam volna, hogy A boszorkány szíve lesz az a könyv, ami ugyanúgy a szívemhez fog nőni, mint a Kirké. Már a magyar megjelenés bejelentése előtt felfigyeltem a könyvre a történet alapján, és arra gondoltam ezt nekem el kell olvasnom. Kivételesen előbb szereztem tudomást a magyar megjelenésről, mint hogy angolul megrendeltem volna, és amikor láttam, hogy Ballai Mária fogja fordítani, akkor biztos lettem benne, hogy az Agave gondozásában a magyar kiadást fogom beszerezni. (DE! Ha lesz ennek a regénynek egy angol nyelvű deluxe kiadása akkor azt is meg fogom venni!)

A történet lassan építkezik (mint ahogy a Kirké is), viszont mégsem mondanám unalmasnak, sőt a nyelvezet, a leírások és a szereplők elevensége miatt úgy érződött, mintha én is ott lennék velük. Ami nagyon nagy előnye a regénynek, hogy nem kell északi mitológiából „előképzettnek” lennie az olvasónak. Egyáltalán nem úgy van megírva, mint egy történelemkönyv vagy egy Wikipedia bejegyzés. Minden szépen van adagolva, és csak annyi, amennyi a cselekményhez szükséges. Úgy ismertem meg új dolgokat, hogy közben nem éreztem azt, hogy valaki a katedráról magyarázna.

”[…] Gullveignek, “aranymámornak” nevezte el. Erre az ászok dárdákat döftek belé, és háromszor megégették, de ő háromszor újjászületett, mert nagyon idős volt, nagyon nehezen lehetett megölni, és sokkal több rejtezett benne, mint aminek látszott. […]”

Ellen lehet állni egy ilyen történetnek?!? Persze, hogy nem. Szóval senkit se tévesszen meg, hogy nem akciódús és Angurboda szemszögéből ismerjük meg a Ragnarökhöz vezető utat, és hogy kinek milyen szerepet szánt ebben a „sors”. A könyv egyik érdekes felvetése, hogy amennyiben ismerjük a jövőt, akkor az mennyiben befolyásolja a döntéseinket. Ha tudjuk, hogy mi fog bekövetkezni, akkor lehet már ennek megfelelően cselekszünk, míg ha nem akkor esetleg lehetnek új eddig nem látott szálak. A kérdés az, hogy vajon a végeredmény ugyanaz lenne-e. Nekem ez “filozófiai fejtegetés” nagyon tetszett, mert ezen néha is el szoktam gondolkodni, hogy ilyen esetekben mennyire beszélhetünk önbeteljesítő jóslatról.

Nagyon szerettem Amgurbodát és azt, ahogyan bátor akart lenni, és szeretni akkor is, amikor úgy érezte, ő nem fog annyit visszakapni. Megejtő volt olvasni, ahogy a gyerekeihez viszonyult, és azt, amikor beletörődött az elkerülhetetlenbe, és mégis összeszedte magát, hogy fáklyaként ragyogjon másoknak.
Volt, hogy naivnak gondoltam Angurbodát, mert nem szólt semmit, amikor bántották, de igazából ez az igazi erő. Sokkal könnyebb visszavágni, mint nem reagálni és elfogadni magadat, meg másokat.
Loki karaktere is közel került a szívemhez annak ellenére, hogy nehéz őt szeretni, mert olyan mint egy örökmozgó, aki sosincs nyugalmi állapotban. Sejthető a könyvben, hogy neki se volt egyszerű élete, de ez se lehet mentség minden tettére.

@Agave_Könyvek ez is egy csodás első könyves felfedezés, és készüljetek, mert olvastam Instán, hogy Genevieve már a második regényén dolgozik ♥ !

A regény a legősibb északi legendákból a veszteség és a remény történetét kovácsolja egybe a modern kor olvasói számára. Intenzív és varázslatos történet, egy időtlen mese.

https://gaboolvas.blogspot.com/2022/06/a-boszorkany-szive.html

A boszorkány szíve nem csak megjelenésében egyedi és megbabonázó, de a tartalma is magával ragad. Angurboda története már az első lapoktól teljesen lebilincselt és ez nem változott egészen a végéig sem.

Egy tó partján csöppenünk a történet közepébe, ahol a megtépázott Boda próbálja összeszedni magát, amikor egy utazó megkörnyékezi. Boda távolságtartóan kezeli az új jövevényt, ám őt ez cseppet sem zavarja, levakarhatatlan társasága lesz a boszorkánynak.

Rengeteg gondolatot felszínre hozott bennem, kellemesen mély könyv, ami ötvözi az élet nagy állomásait a legendák világával.

Összességében elképesztően izgalmas könyv. Nagyon felkapott könyvvé vált, amit maximálisan meg tudok érteni. Különleges, egyedi és érdekes köntösben, rendkívül összeszedetten tálalja elénk az északi mitológiákat. Aki esetleg ugyanabban a cipőben jár, mint én, tehát nem annyira járatos ezekben a mondákban, tökéletes első könyv is lehet a témában, nekem még jobban felkeltette az érdeklődésem, biztos, hogy folytatni fogom ebben az irányban is az olvasmányok gyűjtését.
Nagy élmény volt, ritka, amikor könyv ennyire be tud rántani, csak ajánlani tudom.

Bővebben:
http://wandamaci.blogspot.com/2022/07/genevieve-gornich…

”Láttam elsötétülni a napot és a holdat, mert az őket kergető farkasok végül megkaparintották a prédájukat.”

Nagyon érdekel a múlt, a régi szokások, a korábbi emberek mindennapjai, szokásai, istenei. Az északi mitológia az egyik legkiemelkedőbb számomra, így nem volt kérdés, hogy ez a könyv kötelező elem lesz a polcaimon. Vegyes tudással rendelkeztem a könyv elolvasása előtt az asgard-i istenekről és különféle lényekről. Ismertem nagy vonalakban a főbb isteneket, és Fenrir “személye” sem volt számomra ismeretlen, ugyanakkor voltak dolgok, amiken igencsak megdöbbentem. Későbbiekben kutatva egy kicsit, kitisztult a világ számomra és rájöttem, hogy az írónő milyen profi és lehengerlő könyvet alkotott. Úgy adta át a tudást, hogy egy pillanatra sem volt tankönyvszagú vagy unalmas. Bevallom az első 40-50 oldalnál legszívesebben félbehagytam volna, mert nem kötött le, nem találtam a helyem.

Angurboda karaktere nagyon távol állt tőlem, sokszor nem tetszett a viselkedése, homokba dugta a fejét. Aztán ahogy telt az idő, ahogy haladtam előre a könyvben, éreztem hogy minden és mindenki a szívemhez nőtt. Ráleltem a könyv szépségére, megláttam a történet igazi oldalát, megszerettem a lelkét. Angurboda életét a remény, az odaadás és az őszinte, mély szerelem teszi ki. Loki fenekestül felforgatja az életet, onnantól kezdve, hogy visszaadja a boszorkánynak a szívét. Kettejük kapcsolata hol mérgező volt, hol meseszerű, mégis újra és újra visszatértek egymáshoz. Mindketten követtek el hibákat, mindketten vakok és elveszettek voltak, mégis egymásban társra leltek, mentőkötelek voltak a másik számára. Ha együtt voltak, semmi sem számított.

A kedvenc jeleneteim azok voltak, mikor megszülettek a gyermekek, akik korántsem voltak szokványosak, mégis a közös pillanataik annyira boldogok voltak, annyira jót mosolyogtam rajtuk. Őszintén, feltétel nélkül szerették egymást.

A történet előrehaladtával érezhető, hogy csúnya és komor vég közeledik, Angurboda pedig – képességeinek köszönhetően – minden eseményt előre lát, tudta a jövőt, ismerte az eseményeket, amelyek teljesen felforgatják majd a világot. Érdekes és szívszorító kérdések merültek fel bennem olvasás közben. Vajon ha én tudtam volna előre az eseményeket, mit tettem volna? Vajon másképp cselekedtem volna? Jobban vigyáztam volna? Hogy védhettem volna meg a gyerekeimet? Hogyan tehettem volna szebbé az életüket? Vajon én örökre szerettem volna Lokit?

Angurboda végső áldozata, utolsó önfeláldozása igazán megható fordulat volt, meglepett, ugyanakkor könnyes mosollyal az arcomon olvastam. Ez egy elképesztő történet a múlt egyik szegletéből, ahol az istenek másmilyenek voltak, ahol a szerelem máshogyan hatott, az áldozatok másképpen éltek. Egy könyv tele szörnyekkel, sötétséggel, ugyanakkor szeretettel, jósággal és zöldellő erdőkkel. Akit érdekel a mitológia ezen része, annak szinte kötelező olvasmány.

A boszorkány szíve egy rendkívül hangulatos és lebilincselő regény, amely az első oldalaktól kezdve elvarázsolt. A hangsúly nem igazán a cselekményen van, sokkal inkább a lassabban kibontakozó emberi kapcsolatokon és az érzéseken, de a könyv végére már az izgalmas történésekből sincs hiány.⁣
⁣
Angurboda karaktere rendkívül összetett, messzire nyúlik vissza az ő életútja. Jó volt olvasni, ahogy egyre inkább felfedezi önmagát és a múltját. Szerettem Lokival a párosukat, szerintem viszonylag jól kiegészítették egymást, de való igaz, hogy Loki sokszor nem úgy viselkedett vele, mint ahogyan megérdemelte volna, de szerencsére Skadi mindig ott volt neki és kiállt érte. Loki ebben a könyvben is hozta a szokásos cselszövő oldalát, de itt azért negatívabb karakter volt, mint amit megszokhattunk.⁣
⁣
Az író által megteremtett világ, a mágikus képességek és azok leírásai nagyon tetszettek, szemléletesek voltak. Ebben a regényben jobban megismerhetjük az északi mitológiát, betekintést nyerhetünk az istenek személyiségének másik oldalaiba is. Vajon mi mindent idéz elő Loki azzal, hogy megismerkedik Angurbodával? Ez a sors, vagy volt beleszólásuk a történetük alakulásába?⁣

Köszönöm szépen @Prológus és @Agave_Könyvek , hogy olvashattam ezt a gyönyörű könyvet ♥

Már a borítóba első látásra beleszerettem és ez az érzés a könyv olvasása közben csak fokozódott bennem…
Gyönyörű történet a szeretet erejéről, az önfeláldozásról és egy bátor boszorkányról, aki nem fél dacolni a végzettel…

Zsebkendőt mindenképpen készítsetek be a könyv az olvasasához, mert szükség lesz rá

Mindig is elkápráztatott az északi mitológia sokszínűsége és ebben a könyvben az írónő bátran nyúlt hozzá az alapokhoz, hogy aztán beleszője Angurboda történetébe és valami csodálatosat hozzon létre.

Gullveig egy nagyhatalmú boszorkány, akit háromszor is megégetnek, mert ellent mond Ódin kérésének és nem fedi fel előtte a jövő titkait…
Miután elmenekült az isten haragja elől, új életet kezd magányosan és elrejtve mindenki szeme elől Vaserdőben, ahol nagyon régen élt egy boszorkány, aki farkasokat szült…
Azonban egy éles nyelvű, izgága isten mégis a nyomára bukkan és nem is akármilyen ajándékkal lepi meg a boszorkányt…
Loki ezután gyakran látogatja meg a boszorkányt, aki immár Angurboda vagyis „Bánathozó” néven éli tovább az életét.

Loki egy igazi vadóc, aki nem illik az istenek közé, ezért leginkább a bosszantásukban leli az örömét. Azonban ezek a csínyek legtöbbször komoly bajt hoznak a fejére és ilyenkor mindig a boszorkányhoz menekül, akire mindig számíthat.
Imádtam a könyv első részét, mert nagyon szerettem Loki történeteit. A kedvencem az volt, amikor vemhes kancaként jelent meg Bodánál, kérlelve a boszorkányt, hogy gondoskodjon róla a kiscsikó születéséig…

Loki és Boda kapcsolata viharos és a kezdeti mámort hamar befelhőzik az elkerülhetetlen vég árnyai. Az isten gyakran hagyja magára a bujkáló boszorkányt, aki nem meri mégegyszer felfedni magát a világ előtt, mégis mindig visszatér hozzá. Azonban, amikor a boszorkány egy kislányt hoz a világra minden megváltozik és Loki soha többé nem mozdulna mellőlük, a sors azonban elkerülhetetlen… Hamarosan még két fiú gyermekkel ajándékozza meg a boszorkány Lokit, azonban egyre biztosabbá válik számára, hogy a gyermekei fogják elhozni a világ végét és hamarosan mindent elveszít, amit szeret…

Angurboda hosszú és fájdalmas utat jár be, azonban megismeri a szerelmet és a szeretet, ha csak rövid időre is.
Erősnek kell lennie, amikor minden összedől körülötte és vissza kell találni önmagához, hogy újra az a hatalmas erejű boszorkány lehessen, aki képes lesz megmenteni a szeretteit.

Szeretet. Árulás. Bosszú.

Szerintem ez az egyik legszebb és legtragikusabb szerelmi szál Loki és Boda története, amit mostanában olvastam…

Loki mellett persze más barátok is a boszorka mellészegődnek, akik segítik őt, amikor Loki nincs mellette. Skadi az óriáslány mindvégig ott van Boda mellett és segíti amiben csak tudja. Lokit rendkívül megveti, amiért folyton magára hagyja a boszorkányt, ezért gyakran fenyegetőzik a kiherélésével…

Összességében ez a történet egy érzelmi hullámvasút, eleinte nagyon szórakoztató és humoros, azonban mindvégig ott van valami baljós érzés, hogy ennek a történetnek nem lesz boldog a befejezése…

Abszolút ajánlom azoknak is, akik egyáltalán nem jártasak az északi mitológiában, mert a történet magával ragadó, izgalmas és érzelem.

A görög mitológia mellett a germán/északi mondavilág érdekel a legjobban. Ugyanakkor a görögökkel szemben a vikingek isteneiről, hitéről keveset tudunk, és annál is kevesebb könyvről hallottam. Mióta megtudtam, hogy meg fog jelenni ez a regény nagyon vártam rá. A borítója nagyon tetszik, azonnal megfogott.

Az érződött a könyvön, hogy az írónő mélyen beleásta magát a vikingek mítosz világába, jobban, mint azt a Thor filmek írói tették. Ugyanakkor az írói stílusa sehogy sem tudott megfogni. Sok résznél úgy éreztem nagyon erőltetettek a párbeszédek, még kiforratlan az írásmód.

Rékával (@reka0128) hosszan beszélgettünk erről a könyvről is. Vele egyetértve ezt a kötetet azoknak tudom ajánlani igazán, akik még nem mélyültek el az északi mitológiában. Ebben a regényben megismerheti a főisteneket, és a Ragnarököt is.

Továbbiakért kattints a blogomra :)
https://biankakincsei.blogspot.com/2022/07/2022-julius_98.html

A skandináv mitológia az egyik kedvencem (a kelta mellett), jó alaposan ki is műveltem magam e téren, és bármi fellelkesít, ami boszorkányos, úgyhogy már alig vártam ennek a könyvnek a megjelenését. Az elején meg voltam győződve róla, hogy az év egyik legjobb olvasmánya lesz, aztán jött egy hullámvölgy, ami miatt megcsappant a lelkesedésem, de szerencsére a végére sikerült kikecmeregnie belőle, és a befejezéssel ismét tökéletesen megelégedtem.

Imádtam, ahogy az írónő beleszőtte a mitológiai elemeket és a jól ismert történeteket a regénybe. Angurboda, Loki és a nagyobb szerepet kapott istenek is megfeleltek annak, ahogy az Edda lefestette őket, de közben mégis új színt vitt a karakterekbe. Az egyetlen, akivel nagyon nem voltam megelégedve, az Skadi, aki halálosan idegesített, és nem is szerettem azokat a részeket, amikor aktívan jelen volt. spoiler

Angurboda és Loki kapcsolatát imádtam, minden szép és rossz momentumával együtt. Hiába különböztek sok mindenben, mindketten egy kicsit elveszettek és kívülállók voltak, akik egymásban találtak vigasztalást. Minden érzelem nagyon intenzíven jött át, néha az agyamra mentek, a csipkelődéseik pedig zseniálisak voltak. Nagyon örültem az utolsó közös jeleneteiknek is, méltó lezárása volt a szerelmüknek és a könyvnek is. A gyerekeiket meg érdekes volt tényleg gyerekként látni, nem szörnyekként.
spoiler

A Ragnarök leírása nagyon izgalmas és hatásos volt, és megint csak odáig voltam érte, hogy szinte tökéletesen követi a mitológiai történetet, de egy csomó minden plusz jelentéssel gazdagodik vagy teljesen más megvilágításba kerül. spoiler A befejezés tökéletes, még úgy is, hogy Hel sorsát egy picit furcsálltam, de ennyi alkotói szabadság bőven belefér. Bepillantást enged az új világba, és imádtam, ahogy kicsit visszacsatolt arra, amit Loki mondott az istenekről és a történetekről.

Sajnálom, hogy volt az a kis mélyrepülés a kétharmadánál, de így is jó érzésekkel tettem le, emlékezetes könyv volt. Nem mellesleg meseszép, és a tapintása is olyan szuper. Kíváncsian várom, mire számíthatunk legközelebb Genevieve Gornichectől, én biztos azonnal lecsapok a következő kötetére, mert kifejezetten ígéretes írónak tartom.