A ​boszorkány szíve 87% 301 csillagozás

Sajnos nem igazán vagyok otthon a mitológiában, főleg nem a skandináv mitológiában, de azért Lokit és Thort ismerem. Viszont erre a könyvre már a csodaszép borítója miatt is felfigyeltem és tudtam, hogy ez nekem kell. Angurboda megtagadja, hogy beavassa a jövőbe Ódint, ezért büntetésül megégetik. A sebzett boszorkányra Loki talál rá és bármily hihetetlen, de egymásba szeretnek és születik három különleges gyerekük. Csodálom Angurbodát, mert olyan vakon hitt, küzdött és bízott, ahogy csak egy szerelmes nő képes, annak ellenére hogy én nem értek vele egyet. Soha nem lennék képes megbocsájtani a hűtlenséget, a hazugságot , az árulást. Loki eddig sem volt a kedvencem, és ezután sem lesz az, holott annak is megvannak az okai, hogy miért lett ilyen. Szerintem nem mindig jó, ha tudjuk, hogy mit hoz a jövő, hisz akkor szinte beteljesítjük a jövendőlést és boldogok a tudatlanok. Örülök, hogy elolvastam a regényt, hisz a mitológia ismeretek nélkül is teljesen érthető volt, mert az írónő nagyon szépen, folyamatosan adagolta a tudnivalókat.

„Az emberek meghalnak. A történetek viszont tovább élnek a versekben és a dalokban. Az ő tetteikről szólnak. Az isteneik tetteiről.”

Erre a kötetre már a borítója miatt is felfigyeltem, de legfőképp azért vártam nagyon, mert a kiadó úgy hirdette, hogy a God of War játék rajongói imádni fogják. Mivel a játék az északi mitológiát veszi alapul, ezért maga a világ nem volt ismeretlen számomra. Biztos voltam benne, hogy imádni fogom ezt a könyvet, de sajnos nem lett a kedvencem. Nehezen rázódtam bele az írónő stílusába, és sajnos néhol eléggé untam is a történetet. Én valamiért több akcióra és harcra számítottam, úgyhogy meglepett mennyire lélektani vonal felé vitte el az írónő a sztorit. Volt egy szál (nem szeretnék spoilerezni melyik), ami igazán kimaradhatott volna, mert szerintem az már kissé erőltetettnek hatott.
Ettől függetlenül nem bántam meg, hogy elolvastam, mert ezt a pár dolgot leszámítva, annyira azért nem volt rossz, ráadásul az északi mitológiát valóban remekül mutatja be. :)

Szeretet, árulás, remény és bosszú.
Egy fantasztikusan megírt mesés regény, melyben az Északi mitológia minden története és tagja összetalálkozik. Feldolgozza és megújítja a teljes Ragnaröket.

Egyszerűen varázslatos volt az egész! Imádtam!
Sokszor meghatódtam olvasás közben és alig tudtam letenni a könyvet. Az tetszett a legjobban, hogy a történeteket – melyet valamikor őseink meséltek el – egy egészen jól összerakott, értelmes könyvbe ültette át a történész írónő. Nem olyan, mint Neil Gaiman: Északi mitológia című műve, hogy novellaként dolgoz fel egy-egy mítoszt, hanem egymás után a főcselekménybe szőve követhetjük nyomon, megjegyezve: eléggé hűen átadva. Bár a mitológiában nem jártas olvasónak fel kell készülnie lelkileg arra, hogy sok furcsasággal fog szembesülni, például, hogy egy ember farkast szül.

A történet egy nőről szól, aki hisz és küzd a szerelemért; aki mindent megbocsát, még a hűtlenséget is; aki egy igazi túlélő. Lehet nevezni rózsaszín szemüvegnek, amivel látja párját, vagy épp ellenkezőleg a férjét rosszalni.
Meddig lehet tűrni, hogy kihasználjanak, még ha az a szerelem nevében történik is? Mi a kettős élet negatívuma? Hogyan lehet egyedül felnevelni gyerekeket? Mennyit ér egy óriás barátsága? Mit tesz meg egy jó anya a gyermekeiért?

Nem mellesleg a főszereplő három gyermeke is nagyon érdekesre sikeredett, bár mivel jártas voltam mitológiában így nem leptek meg furcsaságaik, még a sorsuk sem. Ilyenkor kívánom azt, bár tudnék felejteni, mert sokkal sokkolóbb lett volna az egész könyv, ha nem ismerem az északi mítoszokat.

Összegezve: nekem nagyon tetszett ahogy az egyébként szépen író szerző papírra vetette egy hatalmas szeletét az egyik legrégebbi mitológiának, miközben komoly kritikát fogalmazott meg. Végig érezhető volt, hogy értett hozzá, aminek külön örültem. Szívesen olvasnék még tőle!
Aki szereti az északi mitológiát és fogékony az elvontabb történetekre annak ajánlom szeretettel!

Teljes érzelmi hullámvasút volt számomra is ez a könyv, nem csak Angurbodának! Csak felületesen ismerem a skandináv mitológiát, a nevekkel nagyjából tisztában vagyok (hála a Marvelnek :D) és eddig Thor mellett nagyon nagy kedvencem volt Loki! Imádtam a temperamantumát, a csínytevéseit, a nagyképűségét, a humorát…. De sajnos elég hamar elkezdett lefele ereszkedni arról a bizonyos piedesztálról! Tudtam, h nem tökéletes, de azt hittem ennél több gerince van! Persze a végén azért nagyjából egyet értettem Angurbodával, de baromira fájt ami az 1.rész végén történt! Anyaként szinte álomba sírtam magam! Nagyon együtt éreztem Angurbodával, az én szívem is megszakadt!
Nagyon érdekesen kezdődött a könyv, szinte egyből beszippantott és le se tudtam tenni, amíg el nem értem a könyv feléig! Nagyon tetszett ez a világ, ahol élnek! Szerettem Skadit, Angurbodát és a gyerekeket! off spoiler
Remekül lett megírva ez a könyv! A 3 rész, amire osztva lett, tökéletesen elválasztotta a történéseket, a különböző életszakaszokat! A 2.rész végének is sikerült megsiratnia! De a 3.rész tökéletes volt! Nagyon tetszett, ahogy történtek a dolgok, és meg vagyok elégedve a befejezéssel!
Hiába fájt néha, mégis csak boldogan emlékszem vissza majd erre a könyvre! Nagyon jó volt! ♥

”Láttam elsötétülni a napot és a holdat, mert az őket kergető farkasok végül megkaparintották a prédájukat.”

Nagyon érdekel a múlt, a régi szokások, a korábbi emberek mindennapjai, szokásai, istenei. Az északi mitológia az egyik legkiemelkedőbb számomra, így nem volt kérdés, hogy ez a könyv kötelező elem lesz a polcaimon. Vegyes tudással rendelkeztem a könyv elolvasása előtt az asgard-i istenekről és különféle lényekről. Ismertem nagy vonalakban a főbb isteneket, és Fenrir “személye” sem volt számomra ismeretlen, ugyanakkor voltak dolgok, amiken igencsak megdöbbentem. Későbbiekben kutatva egy kicsit, kitisztult a világ számomra és rájöttem, hogy az írónő milyen profi és lehengerlő könyvet alkotott. Úgy adta át a tudást, hogy egy pillanatra sem volt tankönyvszagú vagy unalmas. Bevallom az első 40-50 oldalnál legszívesebben félbehagytam volna, mert nem kötött le, nem találtam a helyem.

Angurboda karaktere nagyon távol állt tőlem, sokszor nem tetszett a viselkedése, homokba dugta a fejét. Aztán ahogy telt az idő, ahogy haladtam előre a könyvben, éreztem hogy minden és mindenki a szívemhez nőtt. Ráleltem a könyv szépségére, megláttam a történet igazi oldalát, megszerettem a lelkét. Angurboda életét a remény, az odaadás és az őszinte, mély szerelem teszi ki. Loki fenekestül felforgatja az életet, onnantól kezdve, hogy visszaadja a boszorkánynak a szívét. Kettejük kapcsolata hol mérgező volt, hol meseszerű, mégis újra és újra visszatértek egymáshoz. Mindketten követtek el hibákat, mindketten vakok és elveszettek voltak, mégis egymásban társra leltek, mentőkötelek voltak a másik számára. Ha együtt voltak, semmi sem számított.

A kedvenc jeleneteim azok voltak, mikor megszülettek a gyermekek, akik korántsem voltak szokványosak, mégis a közös pillanataik annyira boldogok voltak, annyira jót mosolyogtam rajtuk. Őszintén, feltétel nélkül szerették egymást.

A történet előrehaladtával érezhető, hogy csúnya és komor vég közeledik, Angurboda pedig – képességeinek köszönhetően – minden eseményt előre lát, tudta a jövőt, ismerte az eseményeket, amelyek teljesen felforgatják majd a világot. Érdekes és szívszorító kérdések merültek fel bennem olvasás közben. Vajon ha én tudtam volna előre az eseményeket, mit tettem volna? Vajon másképp cselekedtem volna? Jobban vigyáztam volna? Hogy védhettem volna meg a gyerekeimet? Hogyan tehettem volna szebbé az életüket? Vajon én örökre szerettem volna Lokit?

Angurboda végső áldozata, utolsó önfeláldozása igazán megható fordulat volt, meglepett, ugyanakkor könnyes mosollyal az arcomon olvastam. Ez egy elképesztő történet a múlt egyik szegletéből, ahol az istenek másmilyenek voltak, ahol a szerelem máshogyan hatott, az áldozatok másképpen éltek. Egy könyv tele szörnyekkel, sötétséggel, ugyanakkor szeretettel, jósággal és zöldellő erdőkkel. Akit érdekel a mitológia ezen része, annak szinte kötelező olvasmány.

Jó könyv, sok újat tanultam belőle az Északi mitológiáról. Számomra majdnem minden egyes információ teljesen új volt, mivel tényleg sosem voltam képben, csak főleg a görög, egyiptomi és római mitológiával.
Angurboda karaktere érdekes volt. Habár sokszor tényleg unalmas, hisz elbújt egy barlangban, de nem ez nem volt annyira zavaró, mivel érthető volt az oka. Tetszett a Skadival való barátsága, kapcsolata… és igen a Lokiéval való is, mindenek ellenére. Viszont akármemnyire is volt jó a történet, a Ragnarök eljövetele (amit mellesleg nagyon imádtam), ezek mellett a toxikus szerelmi kapcsolatok mellett sosem tudok szemet hunyi. Mindegy melyik mitológiaban is legyenek. Az írónő szerencsére érdekesen írta meg az egészet, így tényleg lekötött a sztori. Persze mindig jobban örülök, ha sokkal szebb és egészségesebb párkapcsolatokról olvashatok, de itt nem csak azon volt a lényeg, így elnézőbb vagyok :D
A legjobban nekem Fenrir és Jörmungandr tetszettek :D Jó lett volna belőlük többet kapni. Hel annyira nem volt szimpi. Loki meg, hát nem is tudom. Érdekes karakter, de mint Skadi, én is agyoncsaptam volna párszor.

Még élesen emlékszem rá, amikor a Kirkét olvastam és arra gondoltam, hogy mikor fogok találni még egy ilyen könyvet, mivel Madeline Miller nem tartozik a legtermékenyebb írók közé.
Nem gondoltam volna, hogy A boszorkány szíve lesz az a könyv, ami ugyanúgy a szívemhez fog nőni, mint a Kirké. Már a magyar megjelenés bejelentése előtt felfigyeltem a könyvre a történet alapján, és arra gondoltam ezt nekem el kell olvasnom. Kivételesen előbb szereztem tudomást a magyar megjelenésről, mint hogy angolul megrendeltem volna, és amikor láttam, hogy Ballai Mária fogja fordítani, akkor biztos lettem benne, hogy az Agave gondozásában a magyar kiadást fogom beszerezni. (DE! Ha lesz ennek a regénynek egy angol nyelvű deluxe kiadása akkor azt is meg fogom venni!)

A történet lassan építkezik (mint ahogy a Kirké is), viszont mégsem mondanám unalmasnak, sőt a nyelvezet, a leírások és a szereplők elevensége miatt úgy érződött, mintha én is ott lennék velük. Ami nagyon nagy előnye a regénynek, hogy nem kell északi mitológiából „előképzettnek” lennie az olvasónak. Egyáltalán nem úgy van megírva, mint egy történelemkönyv vagy egy Wikipedia bejegyzés. Minden szépen van adagolva, és csak annyi, amennyi a cselekményhez szükséges. Úgy ismertem meg új dolgokat, hogy közben nem éreztem azt, hogy valaki a katedráról magyarázna.

”[…] Gullveignek, “aranymámornak” nevezte el. Erre az ászok dárdákat döftek belé, és háromszor megégették, de ő háromszor újjászületett, mert nagyon idős volt, nagyon nehezen lehetett megölni, és sokkal több rejtezett benne, mint aminek látszott. […]”

Ellen lehet állni egy ilyen történetnek?!? Persze, hogy nem. Szóval senkit se tévesszen meg, hogy nem akciódús és Angurboda szemszögéből ismerjük meg a Ragnarökhöz vezető utat, és hogy kinek milyen szerepet szánt ebben a „sors”. A könyv egyik érdekes felvetése, hogy amennyiben ismerjük a jövőt, akkor az mennyiben befolyásolja a döntéseinket. Ha tudjuk, hogy mi fog bekövetkezni, akkor lehet már ennek megfelelően cselekszünk, míg ha nem akkor esetleg lehetnek új eddig nem látott szálak. A kérdés az, hogy vajon a végeredmény ugyanaz lenne-e. Nekem ez “filozófiai fejtegetés” nagyon tetszett, mert ezen néha is el szoktam gondolkodni, hogy ilyen esetekben mennyire beszélhetünk önbeteljesítő jóslatról.

Nagyon szerettem Amgurbodát és azt, ahogyan bátor akart lenni, és szeretni akkor is, amikor úgy érezte, ő nem fog annyit visszakapni. Megejtő volt olvasni, ahogy a gyerekeihez viszonyult, és azt, amikor beletörődött az elkerülhetetlenbe, és mégis összeszedte magát, hogy fáklyaként ragyogjon másoknak.
Volt, hogy naivnak gondoltam Angurbodát, mert nem szólt semmit, amikor bántották, de igazából ez az igazi erő. Sokkal könnyebb visszavágni, mint nem reagálni és elfogadni magadat, meg másokat.
Loki karaktere is közel került a szívemhez annak ellenére, hogy nehéz őt szeretni, mert olyan mint egy örökmozgó, aki sosincs nyugalmi állapotban. Sejthető a könyvben, hogy neki se volt egyszerű élete, de ez se lehet mentség minden tettére.

@Agave_Könyvek ez is egy csodás első könyves felfedezés, és készüljetek, mert olvastam Instán, hogy Genevieve már a második regényén dolgozik ♥ !

Bajban vagyok a regény értékelésével, mert nagyon szeretem a mitológiai témájú bármit, legyen az regény, képregény, tanulmány esetleg film. Különösen izgalmas számomra az északi, mert csak az utóbbi évek során ismerkedem vele, így még tud újjat mutatni. A regény története is nagyon jó választás, mert maga Angurboda története nem annyira ismert főleg az ő szemszögéből. De valahogy nem szippantott be a történet.

Az elején kicsit aggódtam, mert nem volt túl eseménydús, aztán szerencsére a gyermekek növekedésével kezdtek felpörögni az események. Angurboda karaktere nem tudott semmit bennem megmozgatni, azt nem kifogás a passzívitására,hogy elveszítette az emlékezetét és az égetés után elvonultan éli világát. Lehet ez az érzelemmentesség tart engem is távol a regénytől.

A borítója nagyon szép, ha a téma nem is vonzott volna, a borító simán elcsábított.

Mindent egybe véve örülök, hogy elolvastam. Tágult az ismeretem az északi mitológiával kapcsolatban. Nem vagyok fanatikus Thor vagy Loki rajongó, de megmutatta egy másik oldalát az északi isteneknek. Szóval érdekes kikapcsolódás volt.

Azoknak ajánlom, akik szeretik a lassan építkezö fantasykat és még nem annyira járatosak az északi mitológiában, hogy unatkoznának a történeten vagy egy másik szemszögből is szívesen megismernék.

Az északi mitológia teljesen ismeretlen volt számomra, de nagyon érdekes minden szereplője és eseménye. Angurboda, egy boszorkány a történet főszereplője, akit háromszor égettek el máglyán, mégis túlélte. A szívét egy férfi, Loki vitte el neki, barátságuk innen kezdődik. Loki az évek alatt néha feltűnik, soha nem időzik sokáig a boszorkánynál. Egymásba szeretnek és három különleges gyermekük születik. Angurboda egyik képessége, hogy látja a jövőt. Az utolsó pillanatig bízik benne, hogy az egyik látomása nem fog valóra válni és képes lesz megváltoztatni, mert a világ pusztulása és szerettei élete a tét. Loki egy igazán érdekes karakter, a végére sikerült megkedvelnem. Nagy mókamester, nem tudja befogni a száját, mikor kellene és irtózatosan önző természete van. Angurboda szíve hatalmas, szegény többször is árulás áldozata lesz, de mindig talpra áll, még a legnehezebb és legfájdalmasabb csapások után is. A szíve a gyermekeiért dobog. Egy igaz barátnője volt, Skadi, aki mindig őt segítette és támogatta a döntéseiben. Nélküle nem biztos, hogy túlélte volna a kemény téli hónapokat.
Nagyon tetszett a történet, egy kicsit jobban utána fogok olvasni az északi mitológiának is. Kiderül, hogy az istenek nagyon könyörtelenek és kegyetlenek. Ha valamit a fejükbe vesznek, azt mindenáron véghez is viszik, átgázolva mindenen és mindenkin. Nem éppen cukormázas egy történet, de így volt tökéletes.

A regény a legősibb északi legendákból a veszteség és a remény történetét kovácsolja egybe a modern kor olvasói számára. Intenzív és varázslatos történet, egy időtlen mese.

https://gaboolvas.blogspot.com/2022/06/a-boszorkany-szive.html