Alice ​in Zombieland (White Rabbit Chronicles 1.) 82% 10 csillagozás

Úgy látom idáig csak három csillagot kapott a könyv, pedig nekem jobban tetszett, mint a Divergent. Az írónő egy vadiúj zombifajtát alkotott a könyvben, semmi sablonosság nem figyelhető meg. Alice (későbbiekben Ali) egy tipikus 16 éves kamasz, aki vágyik arra, amire a hasonlókorú normál gyerekek – ottalvós lánybulikra, esti randikra fiúkkal, rendes barátokra. De apja úgynevezett őrültsége, semmit nem enged meg, ami este házonkívül történik. Mire Ali rájön, hogy az apja nem volt bolond, már késő. Showalter eddigi YoungAdult könyvei is nagyon tetszettek, át tudja adni egy kamasz lány gondolatait, érzéseit. A történetben vannak váratlan fordulatok. Ijesztő részek és romantikus vonal. A könyv egy sorozat első kötete, remélem a következőkben is tudja fokozni a feszültséget.

Valami nagyon meghökkentőre számítottam, amolyan Cinder-szerűre és abból szempontból ez be is jött, hogy pont annyi köze van ennek a könyvnek az Alice Csodaországban-hoz, mint a Cinder-nek a Hamupipőkéhez. Kb. nulla…
Ami itt egyébként nem is feltétlenül baj. Vannak apróbb utalások, amikor eszembe jutott, hogy ja igen ez az a sztori, de teljesen önállóan is megállná a helyét.
Ali nagyon szimpatikus volt végig, erős, nagyon vicces karakter és csöppet sem idegesítő (a korát meghazudtolva). A zombik teljesen mások, mint eddig képzeltük volna hál' Istennek és ez hatalmas fűszert ad a könyvnek.
Az írónőtől még csak az Alvilág urait olvastam (amit imádok!) és hiába kaptam itt teljesen más írásmódot, más történetet és fiatalokat, tuti beszerzem a következő könyvet! :)

Vááá, ez nekem nagyon bejött, pedig általában nem szeretem a YA-kat, de úgy érzem ez lesz a kettes számú kedvenc YA sorozatom kettőből Kicsit kérdéses volt a rajongásom Gena Showalter művei felé, a LOTU éppen semleges, ha olyan kedvem van, akkor szeretem, de a Wicked Nights például nagy csalódás volt nekem, ezért már tartottam ettől, hiszen ráadásul ez még YA is, de hálistennek megvett kilóra :)
Imádtam az összes szereplőt, Kat és Frosty nagyon édesek együtt, szerettem Nana és Pops szleng szövegeit, meg a kihallgatásokat, és Cole ♥-♥ yummie. Na és Ali, imádtam, hogy pont eléggé badass (de nincs eltúlozva), hogy nem gyagyás és rinyaliba és végre egy női főszereplő, aki nem megy az agyamra. Tetszett az, hogy elég éretten gondolkodnak a srácok, és nem mennek bele ilyen szenvedésekbe, hogy miben/kivel/hogyan menjünk a bálba (nem is volt bál!) és igazából a pletykákon sem akadtak ki annyira, nem volt picsogás és eskü értelmesebb párbeszédek voltak benne, mint egy-két mostanában olvasott felnőtt regényemben. Szerettem azt is, hogy a szerelmi szálban sem tengett túl a nyál, ezt is meglepően éretten kezelték, de tetszik Ali hozzáállása :)
Érdekes világot alkotott Gena, egyedi zombi-felfogása van, de tetszik, bár még nem igazán sikerült teljesen felfognom a dolgokat, hogy akkor most mi hogy, és tulajdonképpen miért is rothadnak a testek, ha a spirituális dimenzióban léteznek, vagy most akkor mi van? De nagyon kíváncsi vagyok a folytatásra és ááááá, még egy egész évet várni kell addig!
Hirtelenjében sikerült elolvasnom, mert képtelen voltam letenni, hiszen mindig történt valami, ráadásul olyan kis adagokban csepegtette a dolgokat, hogy hajtott a kíváncsiság. Pedig próbálkoztam, hogy na most aztán leteszem, de tényleg, erre nem elkezdte üldözni Alit egy csapat zombi az erdőben? Hát így nem lehet ám letenni! Külön pluszpont azért, mert az utolsó kb. 10 oldalon még sikerült jól meglepnie és 6x rámhozni a szívrohamot, én már azt hittem, hogy még nyálonganak egy kicsit így a végén, és hogy ez a kérdéskör már a következő részre marad, de nem!
Szóval baromi jó, ajánlom mindenkinek :)

Egész kellemes meglepetés volt ez a könyv. Eleinte nehezemre esett megszoknom Showalter stílusát -olyan tinédzseresen ír-, de ahogy hozzászoktam, úgy vált egyre élvezhetőbbé a könyv. Eleinte mindenki idegesített, és biztos voltam benne, hogy abba fogom hagyni, de valahogy mégis a szívemhez nőtt a karakterek, a csapat, és a történet is. Bár nem konkrétan újramesélés spoiler, és ez egy kicsit elszomorított, de az egyedi zombimitológia tökéletesen kárpótolt érte.
Nagyon remélem, hogy egyszer kis hazánkba is megérkezik a sorozat!

Nem rossz könyv, de annyira jó sem volt. Még gondolkodom rajta, hogy folytassam-e a sorozatot. Amúgy a könyvben szerepel egy meglepően új koncepció a zombikról, és hogy hogyan lehet ellenük harcolni. Ez a része tetszett. A YA -s beütés már nem annyira, bár azt el kell ismernem, annyira nem lett nyálas a két főszereplő közötti viszony.

Szavakat nem találok erre a könyvre. Életem első zombis könyve, jó nem olyan zombik akik megeszik az agyad, de akkor is zombik, így eléggé félve álltam neki az olvasásának. Szokás szerint a borító fogott meg, és végre nem csalódtam, sőt! Alice valóban gyászol, és nem csak huppp már el is múlt, hogy miattam halt meg a család érzés lengi körbe a könyvet. A karakterek érdekesek, és emberiek, nem papírmasé figurák. Kifejezetten tetszett, hogy a könyv fejezetcímei, néhány történése az Alice in wonderland-ból táplálkozik, és nem akar egy újabb mese átköltés akar lenni, hanem tényleg egy új történetet mesél el. Az, amiért megkapná a plusz húsz csillagot, hogy tényleg a leges legvégéig nem tudtam, hogy ki az áruló, pedig annyira egyértelmű visszatekintve, de úgy elvolt dugva.
Várom, nagyon, a következő részét, de az még soká lesz.