Matyika 2 csillagozás

Gelléri Andor Endre: Matyika

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

"Kedves kis Ágnesem!
Ma visznek a háborúba, mire olvasni tudsz, megérted, hova mentem. Én azt akarom üzenni: mindenem voltál; könyvet akartam Neked írni; gyönyörű könyveket, hogy tetszenek Neked! S még csak annyit, ha valami érne, az elmúltak minden erejével, lépésről lépésre melletted leszek. Ha bajban vagy: kiálts hozzám. Jövök, segítek…"
1941. április nyolcadikán írta ezt a levelet kétéves kislányának Gelléri Andor Endre. Háborúba ment, és onnan azok közül nem sokan tértek haza, akiket fegyverrel küldtek harcolni, hát még akik egy szál ásóval, lapáttal indultak munkaszolgálatra.
A megígért, a gyönyörű könyveket már nem írhatta meg kislányának és a magyar gyermekolvasóknak. Ezt a jóvátehetetlen hiányt akartuk pótolni ezzel a kötettel, amelyet a „tündéri realizmus” írójának gyermekekről szóló elbeszélései közül válogattunk.

Tagok ajánlása: Hány éves kortól ajánlod?

Tartalomjegyzék

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Már tudok olvasni!

>!
Móra, Budapest, 1979
58 oldal · ISBN: 9631115666 · Illusztrálta: Würtz Ádám

Most olvassa 1

Várólistára tette 2


Kiemelt értékelések

>!
Ninácska P
Gelléri Andor Endre: Matyika

Sokszor elgondolkodom azon, hogy boldogabb volt-e a régebbi időkben élő gyerekek élete, gyermekkora, mint a mai ifjúságé? Még akkor is, ha nagyon sok rosszat megéltek, olyan dolgokat, eseményeket, amelyekről nem szabadna még hallania sem a fiatalságnak, nem ám átélni azokat. A háborúk, a gyógyíthatatlan betegségek, a szegénység. Mind-mind olyan dolog, amely borzalmassá teheti, megkeserítheti egy család életét. De mégis úgy gondolom, sokkal több szeretet, megértés, tapintat, segítőkészség volt akkor az emberekben, mint napjainkban. Ebből a kis könyvből is érződik, hogy az emberek korábban mennyivel többet segítettek egymáson, mint manapság. A gyerekek nem a számítógép, a TV, az okostelefonok előtt töltötték el napjaikat, hanem kint játszottak a szabadban a friss levegőn. Milyen boldogok voltak már attól, ha találtak egy botot, amivel eljátszhattak aztán egész nap! Akkor az emberek még megbecsülték egymást, megbecsülték az életüket, és tudtak örülni annak, hogy egészségesek, van családjuk, és élhetnek. Hol van ez jelen manapság? Sajnos egyre inkább azt tapasztalom, mindenki csak magával foglalkozik, nem számít az embereknek semmi, nem segítenek a másiknak. Mi történt? Mi történt alig pár évtized alatt, ami ilyen gyökeres változást okozott? Mit tehetnénk, hogy ez megváltozzon? Tehetünk-e bármit? Szerintem igenis tehetünk. Csak ehhez együttes összefogás kellene, igény arra, hogy javítsunk a néha elborzasztó, embertelen helyzeten.

Gelléri Andor Endre könyvének üzenete számomra az, hogy habár vannak nehézségek az életben, mégis mindig ott a fény, a remény. Néha pedig a legnagyobb változást a legkisebb dolgokkal is el tudjuk érni, csak akarnunk kell változtatni a helyzetünkön.

11 hozzászólás
>!
Gáborr_Nagy
Gelléri Andor Endre: Matyika

Eszementül elhibázott a célközönség, ez a sorozat olvasni éppen megtanult gyerekeknek szól, tehát kb. hét éveseknek. Namost az egyik sztori konkrétan arról szól, hogy egy kisgyerek végignézi, hogyan akarja felakasztani magát a bátyja, már nyakán a kötél, csak a kisfiúnak nincs annyi ereje, hogy kihúzza alóla a széket. A másik, hogy egy 16 éves fiú hogyan kapná meg élete első cipőjét, ha az alkoholista cipész nem szúrja el a méretet, sír a fiú, sír a cipész felesége, de jó kis történet! Vagy hogyan kelti fel éjjel analfabéta apukája elsős kisfiát csak azért, hogy megverhesse. Könyörgöm, amiben gyerekek szerepelnek, azt még nem biztos, hogy gyereknek szánták!!!! A fülszöveg tök megtévesztő, ezeknek az írásoknak közük sincs a szerző kislányához!
Idéznék pár sort, biztosan jól értik ezt a hétévesek???
„A kis körteképű kályhaablakréseken piros, pufók lángarc sziszeg ki és nyelvel, mikor is zötyögve jő a sárkánytestű lila láng, s úgy elűzi az ablakból a kis pirost, mint őt a hófelleg, amely füstölögve sodródik végig a tűzön. De főleg a tűzdudák szépek. Amint egy halvány rózsaszín parázsszáj odavesz maga elé egy kőszéndudát, s fújja búsan, álmatagon.”
Oké, lírai, de biztosan kisgyereknek szól?

1 hozzászólás

Népszerű idézetek

>!
Ninácska P

Egy sámlin ültem az almafa árnyékában, és én voltam a kis bankár.

(első mondat)


Hasonló könyvek címkék alapján

Lengyel Balázs: Volt egy gólyám
Tarbay Ede: Gyermek-legendárium
Gárdonyi Géza: Cifra mese
Elek István (szerk.): Születésnapi ajándék
Dala László – Fazekas László – T. Aszódi Éva (szerk.): Kincskeresők 1974
F. Diósszilágyi Ibolya: Buksi
Csukás István: Pom Pom meséi – Festéktüsszentő Hapci Benő
Fésűs Éva: Az ezüst hegedű
Paulon Viktória: Kisrigók
Marék Veronika: Coffi, Pocak, Paprika