Ezüstből ​gyúrt kenyér 4 csillagozás

Gelléri Andor Endre: Ezüstből gyúrt kenyér Gelléri Andor Endre: Ezüstből gyúrt kenyér

"Gellérit ​költőnek érezzük elsősorban, mert novelláit újszerű, meghatott líra hatja át. Ha valakinél, úgy őnála olvad át igazán költészetbe az elbeszélés. Elbeszélései valóságos kis novellaköltemények, friss zenedarabok, szonatinák – a próza határait az író szüntelenül átlépi, Őt is megihlette a játékosságnak, a szürrealista látásnak az az áramlata, mely a harmincas években az egész európai irodalomban annyi izgalmat kelt. De nyugati írótársaitól eltérően Gelléri a szegények világában játszatja le a maga tündérjátékait…
Az ő tündérjátéka alatt ott bujkál valami, amit nem leplezni akar, hanem inkább költőivé és meghatóvá, szívszorongatóvá és megrendítővé emel: ott lappang a nyomor, a nélkülözés, a kenyérgond, a létbizonytalanság valósága. Ez a lappangó motívum kapcsolja őt a mi harmincas esztendeinkhez – s ez különbözteti meg őt a szürrealizmus bármely európai iskolájától.
De nemcsak tündérjátékot mutatott be nekünk Gelléri, hanem egy látomás, egy lázálom részeivé is… (tovább)

>!
Szépirodalmi, Budapest, 1986
694 oldal · keménytáblás · ISBN: 9631531341 · Illusztrálta: Huszárik Zoltán
>!
Szépirodalmi, Budapest, 1979
696 oldal · keménytáblás · ISBN: 9631513793

Kedvencelte 1

Most olvassa 2

Várólistára tette 2

Kívánságlistára tette 2


Kiemelt értékelések

>!
Mandragoria
Gelléri Andor Endre: Ezüstből gyúrt kenyér

Nagyon-nagyon régen került már fel a várólistámra, a szürrealista kihívásomhoz kerestem könyveket, ennek a fülszövegében pedig botor módon említésre került, én meg figyelmetlenül pakoltam is rögtön a polcomra. Csak most, miután elolvastam, vettem észre, hogy rajt van, és hogy bizony semmi ilyesmiről szó nincs.
Szóval, egyszer régen ráakadtam és könyvtári selejtezéskor pedig meg is találtam (nehezen tudtam beilleszteni az időbe, de vannak ennek vagy 2 éve is) és igen-igen sokat várakozott, mire gyűjtöttem magamban annyi erőt, hogy elkezdjem. Mert egy író egész életének munkássága bizony kőkemény falat! Bő egy hónap is kellett, mire mindet megemésztettem, mert még ha időm lett is volna annyi, mégse lehetett ezt folyamatosan bevégezni (ahogy pedig szoktam), mert meglehetősen tömény. Mivel egy írótól van mind, így a stílusuk hasonló, a hasonlóság hosszú távon pedig unalommal jár. (Bevallom, a végén már alig vártam, hogy az utolsó néhányon is túl legyek).
Pedig egészen sajátos novellák ezek, a szó leghétköznapibb értelmében különlegesek, rendkívül sokatmondóak, és remek korképet fest a világháborúk közötti fővárosról, pontosabban az akkori szegény emberek sorsáról, keservéről és a még felsőbb körökben mozgóknak is a nehéz megélhetéséről, így az ez után érdeklődőknek bő ismeretekkel szolgálhat.
A novellák időrendbe vannak szedve, ahogy megtalálták, avagy, ahogy rendszerezni tudták őket, de részemről szerencsésebb lett volna egy tematikus rend. Vannak itt ugyanis E/1.-es élmények; E/1.-es emlékek, E/3.-as, az író ismerőseihez, családtagjaihoz fűződő és E/3.-as, teljesen anonim beszélők által közölt írások. Az utószóban több életrajzi ihletésű műről van szó, de ezek keveredése nehézkessé teszi annak eldöntését, hogy ténylegesen mi is esett meg az íróval, mert élményanyagát tekintve rengeteg, ennyit én elképzelni nem tudok.
Témájukat nézve egy-két ritka példától eltekintve mind a szegénységről, a halálról, a szerelemről és a küzdésről szólnak. A hétköznapi életből merít, a vaskos realizmusból, amibe néha belemásznak az álmok, az álmodás folyamatai, mozzanatai, de mégse rugaszkodnak el, mert a szegény ember bánatában még arra sem képes, hogy az álmaiban egy szebb életet képzeljen el magának.
Az elején volt egy álmodásos novella, azt viszont kissé abszurdnak gondoltam, de olyan furcsa volt, hogy aztán nem jutottam vele semmire, más hasonló helyzetben pedig nem bukkant fel ilyen, pedig reméltem, hogy lesz bennük némi különösség. Ha már különösség, oly módon talán van bennük, hogy különös, hogy egy annyira reményvesztett világban az emberek képesek küzdeni egyetlen fillérért és még örülnek is neki, ha egy munkával meg tudják keresni az egész heti élelmükre való pénzt (a későbbiekre már nem gondolnak), vagy ha csak egy kicsit fáznak a hideg szobában és csak nagy ritkán adják fel. De amikor feladják, na, akkor aztán történnek cifra és kegyetlen dolgok!
Elbeszélői stílusában és az ábrázolt képek tekintetében Gelléri egyértelműen mesél. Még a legjelentéktelenebb, legelemibb mozdulatról és körülményről is olyan részletességgel képes írni, hogy az ember teljességgel azt érzi, ott van, sőt, hogy vele történik mindaz a sok tragikum, amiről szó van. A legbelsőbb gondolatokat, érzéseket, leginkább vágyakozást (a pénz, egy falat kenyér utáni áhítozást) is képes megragadni és hosszasan beszélni róla, hogy aztán lezáruljon annyival, hogy tulajdonképpeni tényleges cselekvés nem történt, vagy ha mégis, az teljességgel értelmetlen, hiábavaló, és olyan keserűséget hagy maga után, hogy több ilyen olvasatán már akaratlanul is összehúzódik az olvasó szíve a fájdalomtól.
Néha azért felbukkannak benne a tréfák, a fiatal leányok utáni sóvárgások és a velük folytatott flört, szolid udvarlás, a munkák és az ételek közti válogatás, ahogy a kor azt megengedettnek vélte, néha a napi 14 óra munkába is bekúszik a nevetés, de ezek annyira ritkán bukkannak fel, hogy szinte jelentéktelenek.
Sőt, van bent egy olyan novella, amiben Gelléri arról ír, hogy elküldte a szerkesztőségbe azt a novellát, amit épp az előtt olvashattunk és hogy milyen fogadtatása volt. A végén pedig még József Attilával és Móriczcal is beszélget egy kicsit. Ezek a novellák részemről nem igazi novellák, sok érdemi dolog nem történik bennük, de mégis érdekesek, ahogyan, amiként megszülettek és léteznek.
Kedvencet nem emelnék ki, a maga módján mindegyik le tudott kötni, így olyat sem találtam, amire azt mondtam volna, hogy nem tetszik.
Nagy baja, hogy ez összegyűjtve nagyon sok így, maradéktalanul nem élvezhető és emészthető. Sokkal barátságosabb lett volna, ha az egyes időszakokat külön-külön adják ki…
A címre kitérve még: ez is megfogott benne az elején. Annyi sejtelmességet és különösséget sugall, hogy már ebből következtettem (tévesen) az írások hasonló stílusára, és egyértelműen megvett. Azonban ilyen címmel történet nem szerepel, az eleje táján van megemlítve így ez a mondat egy novellában (annyira sok volt, hogy már nem tudnám megmondani, pontosan melyikben). Kicsit csalódás volt ez is, nem tudom, honnan találták ezt ki rá, de figyelemfelkeltésnek jó.
Azért nem bántam meg, hogy elolvastam, kellenek néha ilyen keserves pillanatok is. Több figyelmet érdemelne!


Hasonló könyvek címkék alapján

Móricz Zsigmond: Árvácska
Hvang Szun-Von: Kagylóhéjak
Cso Sze-hi: A törpe
Szabó Pál: Talpalatnyi föld
Szabó Pál: Emberek
Ady Endre: Tíz forint vőlegénye
Oravecz Imre: 1972. szeptember
Fekete István: 21 nap
Oravecz Imre: Egy földterület növénytakarójának változása
Ady Endre: Ady Endre összes prózai művei