A ​nagymosoda 21 csillagozás

Gelléri Andor Endre: A nagymosoda Gelléri Andor Endre: A nagymosoda Gelléri Andor Endre: A nagymosoda Gelléri Andor Endre: A nagymosoda

1930 őszén kezdte közölni regényét a Magyar Hírlap, könyv alakban 1931-ben jelent meg, a Pantheon sorozatában, Kassák és Márai modern regényei mellett. Realizmus és ábránd sajátos övezete ez. A mosoda agyonhajszolt nőrabszolgáinak, illetve a basáskodó művezetőnek „kegyetlenül valós” rajzába otthonosan illeszkednek be az olyan, szinte mesebeli figurák, mint Angelov, a megaláztatás elől a halálba menekvő kelmefestő, vagy Tir, a nagyszívű és gyermeklelkű fűtő, aki Kínába készül, harcolni a forradalomért… Legendás a befejezés is: a tőkés iszonyatos bűnhődése iszonyatos bűneiért.

Eredeti megjelenés éve: 1931

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Kiskönyvtár Szépirodalmi

>!
220 oldal · ISBN: 9786155572876
>!
88 oldal · ISBN: 9789633985205
>!
Szépirodalmi, Budapest, 1977
196 oldal · ISBN: 9631508668

1 további kiadás


Kedvencelte 2

Várólistára tette 17

Kívánságlistára tette 7

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

SteelCurtain >!
Gelléri Andor Endre: A nagymosoda

Bámulatos, hogy egy ilyen nem túl vaskos könyvbe mennyi fájdalmat, boldogtalanságot lehet belecsomagolni. És mindennek a forrása a mosoda, és a mosodából kinyerhető pénz. Mert a pénz egy olyan sajátságos találmány, amely sosem annyi amennyi kellene, s amit a munkás lakbérre és zsíros kenyérre, a tulajdonos meg pezsgőre és szexre válthat, de boldogságra egyikőjük sem. A pénz feltalálása óta elengedhetetlen része életünknek, bár ehetetlen, ihatatlan és minden másra is teljesen alkalmatlan eszköz. Jelenleg még beláthatatlan, hogy meddig tart még a pályafutása. Bár sokan szeretnék azt hinni, hogy örökké, azért az megnyugtató lehet, hogy a kerék és néhány annál is egyszerűbb találmány kivételével az ember agyszüleményei előbb-utóbb a kukában végzik. Gelléri regénye sallangmentes párhuzamot von a halálba menekülő munkás, és a jólét hiábavalóságára rádöbbent tőkés között. Ugyanakkor esze ágában sincs népmesei fordulattal feloldani a feloldhatatlan ellentéteket, mert a háttérben nemcsak ott állnak az agyonhajszolt és még szexuálisan is kihasznált mosónők, illetve a csúcsok meghódítására is kész az új művezető, aki kíméletlenül tipor végig mindenkin. Perifériára sodródva azonban felbukkan olyan karakter is, aki a fej felemeléséhez nem tekinti előfeltételnek, hogy talpa a mások hátáról rugaszkodjon el. Ennek ellenére nehéz volna bármiféle optimista felhangot kihallani a regényből. Mivel 88 éve jelent meg először, s a jelek szerint azóta csak technikailag fejlődtünk, igaztalan lenne visszamenőleg pesszimistának bélyegezni az írót. Legfeljebb végtelenül realistának.

sophie P>!
Gelléri Andor Endre: A nagymosoda

Azt mondják ez egy regény. Szerintem nem az. Határozottan novellákból összerakott körülírásnak mondanám. Pedig van ám íve az egésznek: a nyomortól a kétségbeesett reménytelenség felé halad mindegyik szereplő. Szívszorító a nincstelenség, még inkább az az ácsingózás egy csöppnyi melegség után.
    Azt írja a fülszöveg, hogy Gelléri Andor Endre vasárnaponként írta a novelláit, miközben többek között a Király gőzmosodában dolgozott, mint kelmefestő és vegytisztító.Hát jó alaposan megfigyelte mi történik ott, az fix, és részletesen el is magyarázza: a munkát, a munkást, a tulajdonost és annak összes hozzátartozóját. Hihetetlen figurák vonulnak fel, mindenki megérdemelne akár egy külön regényt: a semmiből feltörő mosodás; a jóságos fűtő; a megroggyant lotyó; vasalónők, a balszerencsés kelmefestő és annak a feltörekvő cimborája; a félkegyelmű gyerkőc; …szép kis csapat.

>!
Szépirodalmi, Budapest, 1977
196 oldal · ISBN: 9631508668
1 hozzászólás
Chöpp P>!
Gelléri Andor Endre: A nagymosoda

Nagyon szerettem olvasni ezt a könyvet. Gelléri Andor Endre szépen ír, és remekül ábrázolja az emberi kapcsolatok mélylélektani rezdüléseit. Biztos vagyok benne, hogy még olvasni fogok Tőle.

2 hozzászólás
dapi>!
Gelléri Andor Endre: A nagymosoda

Fájdalmasan szép. Egy 24 éves, irodalmi képzettség nélküli, rendkívül érzékeny fiatalember írása. Aki kedvet kap hozzá, hogy megismerje műveit, javaslom, hogy az önéletrajzi regényével kezdje (Egy önérzet története).

Emmus>!
Gelléri Andor Endre: A nagymosoda

Eleinte olyan érzésem volt, hogy az író erősen sarkosít, aztán ahogy tovább haladtam rájöttem, hogy nem. Az író bemutatja a városi szegények életét, de mégis úgy érzém, hogy nem ezen van a hangsúly hanem azon, hogy hogyan veszíti el az ember a gerincét, az embertelenségét.
Erre jó példa a következő idézet a könyvből: „…igérjen, igérjen s ne tartson meg semmit.”
Nagyon örülök, hogy elolvastam ezt a könyvet.

>!
Szépirodalmi, Budapest, 1977
196 oldal · ISBN: 9631508668
3 hozzászólás
Adam_Taylor>!
Gelléri Andor Endre: A nagymosoda

Rövidségében, tömörségében és zártságában zseniális kis regény. Néhány éve novelláin át kezdtem ismerkedni Gelléri Andor Endrével – egy-egy képe olyan zsigerig hatoló, hogy még mindig mintha magam előtt látnám.
Nagyjából ezt hozza A nagymosoda is. Szegény, szerencsétlen alakok tűpontos képét, szürke, nedves, jövőkép nélküli nagyvárosi világot, amiben csak a meggyötörtek embersége pislákol.

tengelic07>!
Gelléri Andor Endre: A nagymosoda

Egy érzékeny, költői lelkű író felkavaró, nagyon tömény regénye. Az ember néha azt érzi, hogy elég, nem akarok ennyire mélyen belemászni ebbe a sötét világba. Aztán mégis akarom, és napokig emésztek.

Kisanna>!
Gelléri Andor Endre: A nagymosoda

Egy mosoda dolgozóinak élete a múlt század elején. Itt aztán van tragédia, nyomor, kilátástalanság. Mindenki boldogtalan, reménytelen, még a gazdag tulajdonos is. Akinek meg sikerül előre lépni a jobb körülmények felé, az meg kegyetlen lesz a többiekkel szemben. Nincs főhős, minden szereplő életébe beleláthatunk, párhuzamosan futnak a történetek.

Dengezik>!
Gelléri Andor Endre: A nagymosoda

Nem rég érettségi tétel volt Gelléri ezért elolvastam 1 novelláját, ami igen-igen tetszett. Ezek után nagy várakozással álltam neki a regénynek és… tényleg választékosan ír, jó stiliszta, de a történet íve hogy is mondjam, elég lapos, kiforratlan volt még 23 évesen. A regény zárójelenete viszont nagyon frappáns, jó kis csattanó, ami sejthető volt ugyan, de így nem rakja le olyan rossz szájízzel az ember a könyvet, hogy teljesen fölösleges volt.

Judapest, 30as évek, zsidók, munkásosztály, nyomor, kilátástalanság

emotive>!
Gelléri Andor Endre: A nagymosoda

Olvastam már Gelléri Andor Endrétől az Ezüstből gyúrt kenyér elbeszéléskötetet. Az a realizmus és fájdalom, ami átjön a sorokon, a munkássors verejtékes nehézsége, nagyon megérintett. Hasonló érzéseket váltott ki belőlem A nagymosoda is. Semmi sem az, aminek látszik, a munkás is csak addig jólelkű, és bajtársias, míg ugyanazt a levegőt szívja a többivel, amint kikerül abból a közegből, megváltozik a viselkedése. A főnök életében sem fenékig tejfel semmi… Talán tükör kicsit a mai társadalomnak is, hiszen a csillogás is sokszor nagyon mély, és komoly problémákat rejt ma is magában. Időtállónak érzem a témát, a kidolgozás pedig mesteri.


Népszerű idézetek

sophie P>!

Á szűk Császárok utcájába tiz-húsz sikátor ontia a kocsit, a kaftános galíciai zsidót, a siető sovány munkást, Az egyik stráfkocsin alacsony ketrecben kakasok riognak, kacsák hápognak; a másikról némán lóg le a levágott ökrök véres feje… a hatalmas sörhordó lovakat dudálva sürgeti a liszteszsákokkai tömött teherautó, és a nagy forgalomban ide-oda löketve, veszekedve tolják zöldséges kordéikat az utcai árusok. Mindenütt felvisítanak a suhanó biciklik csengői, s csak figyelemtől kimeredt szemmel mernek átvágni egyik oldalról a másikra a járókelők. A város legöregebb emeletes házai vannak itt: kopott arcukba sűrűn csillognak egymás mellett az üzletek áruval és reklámárakkal teledobált kirakatai. A nagy okkázíót hirdető portálok előtt az olcsót kereső tömeg. Az egész utca harsog a kiabáló beszédtől: itt senki se szól halkan; akaratlan ordítani kezd, ha átlépte a hentesüzletekkel tömött utca küszöbét. Mindenki fürgévé változik, csupa ideg lesz, arcán táncolni kezd a kín és a mosoly, éppúgy, mint a kereskedőkén, akik egész testükkel hadonászva hol édeskésen alázatosak, hol nyíltan elátkozzák a vásár nélkül eltávozó vevőt.

(első mondat)

Emmus>!

– Esik a hó!
S Taube is látja, hogyan sző és fon a házakra fehér gyapjút a hó;

Emmus>!

Állandóan a kövérséget s a soványságot hasonlította össze, mintha testben lenne az igazi emberi különbség.

Kisanna>!

És milyen lesújtóan úri szemrehányásokat kellene tenni a negyedik emeleten, szobaasszonyának, Pipének. Annak a szegényes bútorú szoba-konyhás lakás tulajdonosának. Pipének lecsüngő szőke hajfonata van. Csak kék és piros ruhában jár, nagy napfoltszerű fehér pöttyökkel. És van, lám, lába is, áh, de finom dereka, csinos arca (de kissé bandzsa szemek figyelnek benne)… ez hát a háziasszonya… Ám, jaj, van ennek a Pipének még valakije… egy „kölyke”, (ahogy Novák becézi magában), ez aztán a valódi buta! és persze: az anyja ép ezért imádja, ép azt bámulja, hogy görbe lábacskákon görög.

22. oldal

Emmus>!

– Igérem, hogy… de elnevette magát: hisz ép most hívta fel a másik figyelmét: ígérjen, ígérjen s ne tartson meg semmit…

vilmos>!

Ám úgy átütött beszédén a hamis hang, mint pattant húr a zenekaron…

ppeva P>!

Mióta megnyitotta a „Főnix”-et és idáig fejlesztette, egyenesen rabja volt az üzemnek; nem járt, mint azelőtt, színházba, nem olvasott a kilenc év alatt egyetlenegy könyvet se. S mikor megkérdezték tőle, hogy miért nem olvas, nevetgélve mutogatta az alkalmazottjait:
– Uram, nézze ezeket a lányokat. Mondjuk, húszan vannak. Odaát a gyáramban van még nyolcvan. Kitől kapják ezek a kenyerüket? Tőlem! És ha én rosszkedvemben kidobom valamennyit, amikor nincs a szakmában sehol se munka, akkor mit csinálnak? Úgy-e, éheznek, jajgatnak, sírnak? Rájuk szakad a dráma. Kész a regény. Ezért nem érdekel sem a színház, sem a könyv, uram! Én magam csinálom.

3. fejezet


Hasonló könyvek címkék alapján

Lesznai Anna: Kezdetben volt a kert
Tar Sándor: A mi utcánk
Galgóczi Erzsébet: Vidravas
Szabó Magda: Az ajtó
Bartis Attila: A nyugalom
Németh László: Iszony
Bodor Ádám: Sinistra körzet
Závada Pál: Jadviga párnája
Kármán József: Fanni hagyományai
Békés Pál: Csikágó