A ​nagymosoda 90% 27 csillagozás

Bámulatos, hogy egy ilyen nem túl vaskos könyvbe mennyi fájdalmat, boldogtalanságot lehet belecsomagolni. És mindennek a forrása a mosoda, és a mosodából kinyerhető pénz. Mert a pénz egy olyan sajátságos találmány, amely sosem annyi amennyi kellene, s amit a munkás lakbérre és zsíros kenyérre, a tulajdonos meg pezsgőre és szexre válthat, de boldogságra egyikőjük sem. A pénz feltalálása óta elengedhetetlen része életünknek, bár ehetetlen, ihatatlan és minden másra is teljesen alkalmatlan eszköz. Jelenleg még beláthatatlan, hogy meddig tart még a pályafutása. Bár sokan szeretnék azt hinni, hogy örökké, azért az megnyugtató lehet, hogy a kerék és néhány annál is egyszerűbb találmány kivételével az ember agyszüleményei előbb-utóbb a kukában végzik. Gelléri regénye sallangmentes párhuzamot von a halálba menekülő munkás, és a jólét hiábavalóságára rádöbbent tőkés között. Ugyanakkor esze ágában sincs népmesei fordulattal feloldani a feloldhatatlan ellentéteket, mert a háttérben nemcsak ott állnak az agyonhajszolt és még szexuálisan is kihasznált mosónők, illetve a csúcsok meghódítására is kész az új művezető, aki kíméletlenül tipor végig mindenkin. Perifériára sodródva azonban felbukkan olyan karakter is, aki a fej felemeléséhez nem tekinti előfeltételnek, hogy talpa a mások hátáról rugaszkodjon el. Ennek ellenére nehéz volna bármiféle optimista felhangot kihallani a regényből. Mivel 88 éve jelent meg először, s a jelek szerint azóta csak technikailag fejlődtünk, igaztalan lenne visszamenőleg pesszimistának bélyegezni az írót. Legfeljebb végtelenül realistának.

Egy újabb kissé elfeledett szerző kissé elfeledett művéhez volt szerencsém. Remek karakterek, gördülékeny nyelvezet, jó történet. Egyedül azért nem öt csillag, mert a második fele érezhetően gyengébb mint ez eleje.

Azt mondják ez egy regény. Szerintem nem az. Határozottan novellákból összerakott körülírásnak mondanám. Pedig van ám íve az egésznek: a nyomortól a kétségbeesett reménytelenség felé halad mindegyik szereplő. Szívszorító a nincstelenség, még inkább az az ácsingózás egy csöppnyi melegség után.
    Azt írja a fülszöveg, hogy Gelléri Andor Endre vasárnaponként írta a novelláit, miközben többek között a Király gőzmosodában dolgozott, mint kelmefestő és vegytisztító.Hát jó alaposan megfigyelte mi történik ott, az fix, és részletesen el is magyarázza: a munkát, a munkást, a tulajdonost és annak összes hozzátartozóját. Hihetetlen figurák vonulnak fel, mindenki megérdemelne akár egy külön regényt: a semmiből feltörő mosodás; a jóságos fűtő; a megroggyant lotyó; vasalónők, a balszerencsés kelmefestő és annak a feltörekvő cimborája; a félkegyelmű gyerkőc; …szép kis csapat.

Nagyon szerettem olvasni ezt a könyvet. Gelléri Andor Endre szépen ír, és remekül ábrázolja az emberi kapcsolatok mélylélektani rezdüléseit. Biztos vagyok benne, hogy még olvasni fogok Tőle.

Fájdalmasan szép. Egy 24 éves, irodalmi képzettség nélküli, rendkívül érzékeny fiatalember írása. Aki kedvet kap hozzá, hogy megismerje műveit, javaslom, hogy az önéletrajzi regényével kezdje (Egy önérzet története).

Eleinte olyan érzésem volt, hogy az író erősen sarkosít, aztán ahogy tovább haladtam rájöttem, hogy nem. Az író bemutatja a városi szegények életét, de mégis úgy érzém, hogy nem ezen van a hangsúly hanem azon, hogy hogyan veszíti el az ember a gerincét, az embertelenségét.
Erre jó példa a következő idézet a könyvből: „…igérjen, igérjen s ne tartson meg semmit.”
Nagyon örülök, hogy elolvastam ezt a könyvet.

Novellafüzér a nyomorgás, mocsok és elmeborulás vezérszálaira fűzve. Ez a Gelléri nagyon ijesztően tudja megmutatni a tudat belsejét. Maguk a kisembersorsok engem kevésbé kötöttek le, de a téveszmék, beszűkülések, halálideációk megmutatása kész horror, remek.

Rövidségében, tömörségében és zártságában zseniális kis regény. Néhány éve novelláin át kezdtem ismerkedni Gelléri Andor Endrével – egy-egy képe olyan zsigerig hatoló, hogy még mindig mintha magam előtt látnám.
Nagyjából ezt hozza A nagymosoda is. Szegény, szerencsétlen alakok tűpontos képét, szürke, nedves, jövőkép nélküli nagyvárosi világot, amiben csak a meggyötörtek embersége pislákol.

Egy érzékeny, költői lelkű író felkavaró, nagyon tömény regénye. Az ember néha azt érzi, hogy elég, nem akarok ennyire mélyen belemászni ebbe a sötét világba. Aztán mégis akarom, és napokig emésztek.

Egy mosoda dolgozóinak élete a múlt század elején. Itt aztán van tragédia, nyomor, kilátástalanság. Mindenki boldogtalan, reménytelen, még a gazdag tulajdonos is. Akinek meg sikerül előre lépni a jobb körülmények felé, az meg kegyetlen lesz a többiekkel szemben. Nincs főhős, minden szereplő életébe beleláthatunk, párhuzamosan futnak a történetek.