A ​magyar szecesszió 7 csillagozás

Nagyon húz az agyam a négy csillag felé, a szívem viszont lágy és túlértékel.
Nagyon szép ez a Corvinás sorozat, ez már a harmadik kötet, amivel találkoztam és azt kell mondjam, több ilyen kéne. Jó minőségű nyomtatvány, sok színes és nagy kép; nem nehéz és vaskos, de átfogó és olvasmányos, elismert és hozzáértő szerzők tollából. Ami a legfontosabb: közérthető, nem kell nagy háttértudás a megértéséhez, mert magyaráz a könyv, de nem szájbarágósan. Viszont! A képeket keresgélni nagyon nehéz munka: legalább a cím, évszám után odatehetnék zárójelbe, hogy (X. kép), akkor odalapoznék és megnézném, de így hiába várom, hogy jöjjön egy mű, csak lelomboz, hogy végül nem került be. Lapozgatni pedig metrón roppant furcsa, az emberek azt hiszik, egy nagy ovis vagyok, aki képeskönyvet „olvas”. Ugyan már az elején tisztázta a szerző, hogy Magyarországon nincs vegytiszta szecesszió, mégis olyan alkotások is belekerültek a válogatásba, amelyeknek csak közvetett kapcsolata van az irányzattal. Inkább nevezném a művet ezért „A századforduló Magyarországon”-nak. Annak viszont talán nem lenne elég teljes. A vezérgondolatok, amikre felfűzte az írónő a művet, nagyon tetszettek, bár a külön művészek kiemelése ebbe a tematikába nem igazán illett bele.

A sorozatnak ebben a korai kötetében – legalább is számomra – a magyar szecesszió meghatározásának, értelmezésének egy teljesen új módja jelent meg. Ellentétben a korábbi magyar nyelvű népszerűsítű művekkel, ez a korszakkötet összeköti a magyar szimbolizmust, a preraffaeliták hatására született műveket, a(z egykor romantikus, majd átrételmezett) Kelet-kultuszt, a nagybányai festők a plen air-en túlmutató munkásságát és tulajdonképpeni témáját, a magyar szecessziót. A népies-magyaros szecesszióval kapcsolatban pedig bemutatja, mennyire a historizmusból és egy erősen és karakteresen nemzeti művészetet teremteni akaró eszmei programadásból nőtt ki, különösen az iparművészet, építészet és könyvművészet vonatkozásában. Egy kicsivel több képnek még jobban örütem volna, de igen szép és alapos kötet.

Igényes és érdekes könyv a magyar szecesszióról, ráadásul találtam benne egy olyan épületet, amit nem ismertem. Szép fotókkal, érthető, nem tudálékoskodó, nem csak szakembernek élvezhető szöveggel.

Borzasztóan inspiráló és informatív kötet, az írónak hatalmas lexikális tudása lehet, és látszik, hogy tényleg ért ahhoz, amiről ír. Beleszédültem a rengeteg irodalmi-történeti- és egyéb párhuzamba. Végre kezdenek ismerőssé válni a nevek, amiket az órákon is hallok.
Hátránya: rengeteg festményt említ, amikről nem szerepel fotó a könyvben. Gyakorlatilag végig jegyzeteltem ezeket, hogy majd olvasás után pár órát azzal töltsek, hogy rákeresek mindre, – és tudjam is, miről volt szó.