Mielőtt ​elváltunk 24 csillagozás

Geir Gulliksen: Mielőtt elváltunk

Jon ​azzal szembesül, hogy a felesége kiszeret belőle. A legfájdalmasabb utat választja: elfogadja a folyamat visszafordíthatatlanságát, és megpróbálja a másik szemszögéből megérteni a helyzetet. Ehhez át kell gondolnia az egész közös történetüket, és ami még fontosabb, a kapcsolat kudarca miatt mindent meg kell kérdőjeleznie, a mondataikat, a tetteiket, az általuk eljátszott női és férfi szerepeket. A szexuális együttlétek és a meghitt beszélgetések zavarba ejtően pontos rögzítésével kényszeríti magát, hogy megtalálja az alapvető hibát. De lehetséges-e igazán megismerni a másik embert? Bárhogy is érez irántunk, nem csak a saját érzéseinket vetítjük-e ki rá, és a saját szeretetünk mértékében érezzük-e szeretettnek magunkat? Lehet-e egyáltalán hinni az érzelmeknek, vagy csupán a test vágyai alakítják őket?
A mániákusságig precíz próza a sikertelenségre ítélt szerelem ismerős történetét tárja elénk, ám a végtelenségig ismételt kliséknek olyan kíméletlenséggel megy neki, hogy… (tovább)

Eredeti cím: Historie om et ekteskap

Eredeti megjelenés éve: 2015

>!
Typotex, Budapest, 2019
212 oldal · ISBN: 9789634930402 · Fordította: Petrikovics Edit
>!
Typotex, Budapest, 2019
212 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789634930402 · Fordította: Petrikovics Edit

Kedvencelte 7

Most olvassa 1

Várólistára tette 43

Kívánságlistára tette 36


Kiemelt értékelések

>!
giggs85 P
Geir Gulliksen: Mielőtt elváltunk

Bár kis túlzással a mai kortárs norvég szépirodalom Karl Ove Knausgårdról szól, de ha nyitott szemmel járunk, akkor rájövünk, hogy mekkora írózsenik vannak még rajta kívül ebben az északi országban. A teljesség igénye nélkül itt van nekünk még Per Petterson, Kjell Askildsen, Kim Leine (hiába ír dánul, attól még született norvég), Merethe Lindstrøm vagy épp Morten A. Strøksnes – és még folytathatnám. Ha pedig folytathatnám, akkor folytatom is, mégpedig azzal a Geir Gulliksennel, akinek nemrégiben jelent meg az első könyve idehaza, és akire egyébként Knausgård is hivatkozik a műveiben.

Róla annyit érdemes előzetesen tudni, hogy hazájában ismert és népszerű szerző, újságíró és irodalomszervező (Knausgård, Renberg vagy Linn Ullmann felfedezője). És egyébként éppen a harmadik feleségével él. Hogy ez miért fontos? Mindjárt kiderül.

A beszédes című Mielőtt elváltunk egy válás, egy szakítás története, és bár a hasonló témájú könyvekkel már Dunát lehetne rekeszteni, de amit ez a skandináv művel, az szinte páratlan. Nem is az benne a radikális, hogy kvázi a saját életéről ír a lehető legkendőzetlenebbül, a legsikamlósabb, legkínosabb részeket sem kihagyva (bár ebben a regényben nem Geirként, hanem Jonként szerepel), hanem az a végtelen precizitás, amivel ezt teszi, és az a nézőpont, ahonnan teszi. Gulliksen ugyanis nem a saját szemszögéből írja meg ezt a közel húsz éven át tartó kapcsolatot az elejétől a végéig, hanem a szöveg nagyobbik részében belehelyezkedik a felesége szerepébe, hogy rögzítse és közvetítse annak minden testi-lelki rezdülését.

Bár a történet javarészében úgy hisszük, hogy az írónk mindentudó, aki pontosan érti és látja, hogy mi miért alakult úgy, ahogy, hogy mi vezetett el mihez és miért, ám egyes részeknél felfeslik a szövet. Kitűnik, hogy Gulliksen, bár lehet korlátlan hatalmú demiurgosz az irodalom terén, és úgy irányíthatja ezt az – ebben a formában csak ezeken a lapokon létező – asszonyt, ahogy a kedve tartja, ám sokszor ő is csak találgat, hisz kettejüknek immár nincs közös élete, így az egykor szeretett nőtől már kérdezni sem tud többé ezekről a dolgokról. Ennek a mindenhatóságnak, ám „nem mindent tudásnak” talán a legfájóbb megnyilvánulása az, amikor az újrateremtett asszony a szöveg egy pontján – a való élethez hasonlóan – fellázad alkotója ellen.

Ebben a könyvben külön tetszett az, hogy a norvég nem akarja egy pillanatig sem áldozatnak bemutatni magát, bőven van szó az ő gyarlóságairól, furcsaságairól is (személyiségének némely vonása, azt hiszem, kiveri majd a biztosítékot bizonyos olvasóknál), és igazából a szintén nem tökéletes asszonyt sem kárhoztatja különösebben semmiért.

A Mielőtt elváltunk egy végtelenül precíz és átgondolt alkotás, ami nemcsak a mostanában egyre inkább felcserélődő nemi szerepekről, a nyugati társadalom fonákságairól és a dolgok posztmodern elbeszélhetőségéről szól, hanem a másik megismerhetőségéről / megismerhetetlenségéről, két ember együttéléséről, és magáról a szerelemről is, annak kezdetétől a végéig. Azt hiszem, Gulliksen műve már csak emiatt is egy olyan alkotás, amit tényleg mindenkinek olvasnia kellene, hiszen saját életünkre vonatkoztatva is rengeteg gondolkodnivalót ad. Köszönet érte a Typotex Kiadónak!

3 hozzászólás
>!
balagesh IP
Geir Gulliksen: Mielőtt elváltunk

A szöveg könnyen félrevezeti olvasóját, mert a felszínen olyan témák találhatók, amikre könnyű rezonálni: nemi szerepek, igaz szerelem, szerelmi háromszög, nyitott kapcsolat, vagy éppen maga a válás. A mű eseményeivel kapcsolatban szintén egész könnyű kialakítani valamiféle sommás ítéletet. Ha meg még az erősen autobiografikus jellegtől sem tudunk elszabadulni, akkor szánalommal vegyes utálkozással nézegethetjük a hátsó borító fülén szereplő szerzői portrét.
FIGYELEM! Ez egy irodalmi mű. És nagyon rafináltan a leegyszerűsítés mögé rejti tárgyát. Tessék résen maradni!
Olvasás közben állandóan Ibsen jutott eszembe: a klasszikus ibseni élethazugság gondolata, konkrétabban Nora szerepe. A férfi elbeszélő, Jon szemszögéből látunk mindent. Fő mozgatórugója, hogy semmiképpen ne egy átlagos, középosztálybeli férfi életét élje. Kudarcának lényege viszont az, hogy végül egy átlagos, középosztálybeli nő szerepét veszi fel: vagyis nem egy modern, egyensúlyban lévő családmodell jön létre, hanem egyszerűen a legyőzni vágyott modellben történik egy szerepcsere. Márpedig ha rossz a modell, akkor mindegy, hogy anya helyett apa a htb, akkor is ugyanaz történik, mint ami a hagyományos szereposztásban lenne várható.
A válás azonban nem csupán a férfi kudarca. Másik oldalról nézve itt nem arról van szó, hogy a feleség szívtelenül elhagyja őt, aminek kapcsán mi meg kárörvendően elmondhatjuk, meg is érdemelte. Van itt még egy csavar: a feleség fellázad. Nem számít, hogy végül megcsalja a férjét. Nem is az a lényeg, hogy beleszeret másvalakibe. Ezek külsődleges jelei a mélyben zajló emancipációnak. Merthogy bármit is látunk, a nadrágot Jon hordja: csupán a nemi sztereotípiáknak megfelelő feladatokat cserélik meg, a szerepeket nem. Az elveket ugyanúgy Jon fogalmazza meg ellentmondást nem tűrően, akárcsak Helmer Nóráéknál. Így a férfiúi feladatok elvégzésére kényszerített nő végül magára talál, felébred, meggyógyul (ezt meg is fogalmazza), és kilép a férje által berendezett babaszobából, hogy a saját akaratából eredeztethető életet élje.
Ez a válás tehát nem vonja kétségbe az igaz szerelem létét, a családdal járó feladatok észszerűbb elosztásának értelmességét, de még a nyitott kapcsolat működőképességét sem. Ez a válás éppen a csak átcsomagolt, de lényegében mit sem változott rossz beidegződések, egyoldalúan kialakított életvezetési szabályok működésképtelenségének egy újabb, mesteri példázata.

>!
Annamarie P
Geir Gulliksen: Mielőtt elváltunk

" – Mesélhetnél rólunk.
-Rólunk?
-Mesélj nekem úgy, mintha semmit se tudnék! (…)
-Nem hiszem, hogy képes vagyok rá. Nem, nem akarom, nem tudom.
-Akarod, hogy inkább én mondjam el? Akkor majd én elmesélem."

És elmeséli a férj, hogy mi volt, mielőtt elváltak.
Hogyan ismerkedtek meg, hogyan szerettek egymásba, hogyan alakult az életük, miként szeretett ki belőle a felesége, hogyan távolodtak el egymástól, s miként lett vége mindennek. Azokat a pillanatokat ragadja meg, melyeket ő tart fontosnak. És nem csupán azokat a momentumokat, hanem úgy, ahogy ő maga érzékelte, értékelte. A saját oldalunkról nézve természetesen mást sem csinálunk, mint azt találgatjuk, hogy a másik miért csinálja azt, amit, mire gondolhat, mit érezhet. A férj egy utat próbál a végpontból visszavezetni, szedegeti az elszórt jelzőmorzsákat, értelmezi önmagát és a helyzetét.
Gulliksen szakít a házasságfelbomlási sémákkal, és egy olyan kapcsolat megszűnését mutatja be, ami talán nem is olyan ritka, de mindenképp alulreprezentált, mégpedig azt, amikor a nő szeret ki a férjéből, és ő hagyja el a családot. Egyfelől erőteljes az a téma, ahogyan a nő saját szabadságát éli meg a még kisgyermekes családban, ahol ezekben a helyzetben az apa marad a gyerekekkel, etet, mesél, fektet, lázat mér. Eközben a nő építi a külső kapcsolatát, fut, síel, randevúzik. Mennyiben hasonlít ez a szituáció, a már csontig lerágott elhagyott anya helyzethez? Pár nagyon erőteljes különbség mindenképp van.
A klasszikus értelemben elhagyott anya ilyen helyzetben alapvetően vagy önostorozásba kezd, vagy hibáztatni kezdi férjét. De főhősünk, Jon semmi ilyet nem tesz. Kissé mulyán beletörődik a változásba. Teszi mindezt azért, mert valahol még felelős is a történtekért. Mert vajon azok a bohém játéknak tűnő kérések, amikor arra biztatja feleségét, Timmyt, hogy elmondja milyen szexuális hatással van rá néhány férfi, akkor nem számol ennek következményeivel. Vagyis azzal, hogy nem egyformán vagyunk benne, vagy akarunk benne lenni egy szituációban. Ráhúzhatjuk-e erre a férfi-női sémát, vagy egyszerűen, gendertől függetlenül különbözőek vagyunk?

Másfelől a szerző egy olyan kérdésbe megy bele, hogy megismerhetjük-e a másik embert igazán? Sok év együttélés, reakciók ismerete, mimika, gesztus, kívánság, vágyak tudása valóságos adat, vagy önnön érzékelésünk kivetülései? Hihetünk-e annak, amit látni vélünk? A háttérben leállíthatatlanul fut ez a program, aminek rendkívül jó megjelenítése a regényben az, hogy a férj mondja ki, hogy mit érez a feleség. Vagyis amit vél arról, mi játszódik le a nőben. Az erőteljesen férfias szemszöghöz hozzátartozik, a gyakran részletekbe menő, de folyton óriási jelentőséggel bíró szexuális kapcsolatok ábrázolása. Itt személy szerint már azt éreztem, hogy vakvágányon vagyunk, viszont teljesen hiteles vakvágányon.

Érdekes ez a megközelítés, mindenképp megéri megismerkedni a könyvvel. A norvég szerző érzékletesen ír, a szerelmi jelenetek bemutatása is szépre sikeredett. Szövege gördülékeny, olvastatja magát. Tetszett az a rugalmasság, ahogyan az idővel bánt például, és kifejezetten örültem, hogy a témát nem vitték el a gyerekek, hanem megmaradt a férfi-női kapcsolatnál. Bár már a címből tudjuk, hova fut ki a történet, mégis mindvégig úgy éreztem, hogy bármi lehet a vége, és ez rendkívül jó érzés volt. Igazi magyarázatot a miértre nem kapunk, de talán van, hogy csak úgy megtörténnek a dolgok.

2 hozzászólás
>!
csucsorka P
Geir Gulliksen: Mielőtt elváltunk

Elmondhatatlanul vártam ezt a könyvet, aztán nagyot zuhant az elvárásaimhoz képest.
A túltolt szexualitás nálam most hazavágott egy egyébként zseniális lélektani regényt.

Folyamatosan azon jár az agyam, milyen remekül mutatta be a hűtlenségben született kapcsolatot, és az ahhoz fűződő kérdéseket. A kiírt idézetek, illetve a tény, hogy képtelen vagyok gondolatban elszakadni nem enged fél csillagnál többet levonni, de azért nagyon haragszom!

Bővebben:
https://7szoba.hu/az-agy-kozos-a-parna-nem-geir-gulliks…

10 hozzászólás
>!
Nikolett_Kapocsi P
Geir Gulliksen: Mielőtt elváltunk

Geir Gulliksen nevére Knausgard Szerelem című regényében figyeltem fel, így a magyar megjelenést követően rögtön felkerült a várólistámra ez a könyv. Érdekes, hogy az angol fordításban Egy házasság története a címe. A történetet Jon szemüvegén keresztül látjuk, ezáltal csak az egyik fél nézőpontját ismerhetjük meg. Egy kicsit úgy tűnt nekem, mintha ez az egész kapcsolat egyfajta „kísérlet” is lett volna Jon részéről, hogy bebizonyítsa ők nem olyanok, mint a körülöttük élők, az ismerőseik, az átlag kispolgárok. Úgy gondolja, hogy ők liberálisabb felfogásúak, elfogadóbbak és nyitottabbak. A családjukban felcserélődnek a klasszikus nemi szerepek, Jon „önként” vállalja, hogy otthonról dolgozik, háztartást vezet, mos, főz, takarít, míg a felesége eljár dolgozni, sokszor késő estig, vagy akár hétvégén is. A kapcsolat így is zátonyra fut, mivel valójában a két fél közötti egyenlőtlenség továbbra is megmarad. Ráadásul annak ellenére, hogy Jon látja el a klasszikus női feladatokat, mégis ő az, aki mindvégig domináns marad a kapcsolatban. Igazából már a kapcsolatuk kezdetén is ő hálózza be a nála fiatalabb lányt, és később is övé az irányító szerep a házasságukban. A feleség az idő múlásával egyre inkább kezd öntudatra ébredni és felismeri, hogy a kapcsolatuk nem vezet sehová. Ráadásul Jon által támogatott nyitott házasságuk révén megismerkedik és beleszeret egy másik férfiba, ami megadja neki azt az utolsó lökést, hogy elhagyja Jont. Bár az elbeszélésből elsőre úgy tűnhet, hogy Jon nagyon szerette a feleségét, de nekem inkább úgy tűnt, hogy egy általa elképzelt idealizált nőt és idealizált kapcsolatot szeretett. Valójában ez a könyv nem csak egy válás és egy házasság történetét meséli el, hanem elgondolkodtat a férfi – női szerepekről, a társadalmi helyzetről, a szerelemről és úgy egészébe véve az életről.
A könyv borítója ezúttal is remek lett, mint általában a Typotex kiadó könyvei, azonban a sok elütés és helyesírási hiba a könyv végére már nagyon zavaró volt.

>!
eszti1027
Geir Gulliksen: Mielőtt elváltunk

Fájt ez a könyv, mert pont az én félelmemről szól. A környezetemben sokkal több az elvált pár, mint a boldogan együtt élő, valamint sok könyvet is olvasok, amikben ritkán jelenik meg egy túlélő szerelem, így elkezdtem aggódni a témával kapcsolatban. Félek az eljegyzéstől, nem érzem fontosnak a házasságkötéskor kapott papírdarabot és az egymásnak elmormolt esküket és fogadalmakat, hiszen az elvált ismerőseim is fülig szerelmesen és magabiztosan házasodtak, mégis kiszerettek egymásból és beleszerettek „egy újba”. A könyv is ezt taglalja: egy szerelmes férfi szemén keresztül látjuk az elmúlt egy évet, amint azt próbálja megfejteni, a tökéletes házasság miért nem volt elég a nejének, miben adott többet/mást a másik férfi, miért nem marasztalta az elmúlt X szerelmes év a feleségét a maradásra.
Csak megjelenik valaki, akibe beleszeretsz, és onnantól nagyon nehéz nem a saját boldogságodat előtérbe helyezni.
Valójában nem kapunk magyarázatot a történtekre, de a sztori maga szívbe markoló.


Népszerű idézetek

>!
Annamarie P

A vágy nem veszi észre a saját pillantását.

76. oldal

>!
giggs85 P

Mert mindig jöhet valami, bármikor bármi megtörténhet bármelyikünk életében.

43. oldal

>!
giggs85 P

Nyaralni mentünk, születésnapokat és karácsonyokat ünnepeltünk, esténként egymás mellett feküdtünk, reggelente pedig segítettünk egymásnak kikelni az ágyból, hogy többet hozzunk ki az életből annál, mint hogy folyton csak elviseljünk.

40. oldal

>!
Annamarie P

A szerelem a hatalomról szól, a hatalmi viszonyok pedig folyamatosan változnak, még két olyan ember között is, akik együtt élnek. Előbb vagy utóbb én is szerelembe esnék, finoman, könnyedén és futólag, hogy helyreállítsam az egyensúlyt.

172. oldal

>!
balagesh IP

– Nem tett jót nekem az egész házasság, végig nehéz és komplikált volt. Folyton sértődött vagy szomorú volt, nekem pedig mindig meg kellett próbálnom boldoggá tenni.

84. oldal

>!
giggs85 P

Folyton néztem, az arcom ragyogott és utána fordult, akár egy fel-felvillanó lámpás, amely valami élő után kutat a hatalmas, felfoghatatlan sötétségben.

81. oldal

>!
csucsorka P

Nem igaz, hogy a szerelem a semmiből épül fel, szinte véletlenül, ők megengedték, hogy felépüljön, ő és a férfi, céltudatosan hajtották előre egymást, pillantásokkal, érintésekkel és mindazzal, amit mondtak. És most már nincs visszaút, egy ponton visszafordíthatatlan váltás történt: nagyobb lojalitást éreznek egymás, mint bárki más iránt.

189. oldal

>!
balagesh IP

Mindig azt mondta, hogy amikor még általános orvosként dolgozott, az is a munkájához tartozott, hogy újrafogalmazzon tapasztalatokat, hogy könnyebb legyen elviselni azokat. Sok betegnek például újra kell kalibrálnia az önértékelését, hogy megtanuljon a krónikus betegségével élni. És ő maga is profitált belőle, ezen a módon sikerült a felszínen maradnia, szinte mindent újra lehet fogalmazni, hogy jól hangozzon.

134. oldal

>!
csucsorka P

Sokan közülük, akiket korábbról ismertünk, szkeptikusak voltak kettőnkkel kapcsolatban. Hiszen mindketten hagytuk, hogy egy véletlenszerű flört tönkretegye az addigi életünket – hogyan tekinthettek volna el ettől? Ki ne hallott volna még olyan férfiakról – főleg férfiakról – vagy nőkről, akik ész nélkül szerelembe estek, akik tönkretették, amijük volt, később pedig azt kell megtapasztalniuk, hogy az új kapcsolat hiba volt, átmeneti erotikus elvakultság? Végtére is a legtöbb szerelem nem vezet hosszútávú kapcsolathoz.

72-73. oldal

>!
balagesh IP

És mégis: mi volt a szerelem a számunkra? Függőség vagy gyarapodás? Lehetséges, hogy függővé váltam tőle, meghúzódtam az árnyékában, alárendelve magam neki az egzisztenciája és hangulata fényében sütkérezve? Ő pedig ugyanezt tette velem?

87. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Domenico Starnone: Hurok
Anne Tyler: Az alkalmi turista
Livia Norton: A Tét
Dorothea Benton Frank: Első feleségek klubja
Elizabeth Gilbert: Eat, Pray, Love 2. – Hűség
Katarzyna Grochola: Nyalogatom a sebeimet
Luanne Rice: Téli szerelem
Taylor Jenkins Reid: Evelyn hét férje
Joanna Trollope: Szeretőből feleség
Elena Ferrante: Amikor elhagytak