VIII. ​Henrik udvarában 2 csillagozás

Géher István (szerk.): VIII. Henrik udvarában

Aki ​e könyv képeit végiglapozza, lépten-nyomon ismerős arcokra bukkan. Az ember nem tudja pontosan, hol is találkozott ezekkel a férfiakkal, asszonyokkal, leányokkal, de bizonyos benne, hogy valamikor, valahol már látta őket… Holbein egyszerű titka az, hogy mihelyt arcába néz valakinek, leomlik előtte minden nemzeti, társadalmi válaszfal: csak az embert látja… Mély részvét van ezeken a rajzokon? Vagy részvétlen igazmondás?… Egy bizonyos: Holbein egy szál krétával a kezében képes a legritkább, szinte már csodaszámba menő emberi magatartásra: a valóság manipulálatlan visszaadására… Akinek a vers ma is fontos, talán megkérdezi magában, elnézve Holbein rajzait: ugyan milyen verseket olvashattak, hallgathattak, dalolhattak ezek az emberek? Kis antológiánk erre a kérdésre próbál felelni… Gazdag és különös lírai flórát mutat be a gyűjtemény. S olyan korszakot, mely a magyar műfordítók figyelmét – furcsa módon – szinte teljesen elkerülte eddig. Nem habozok kimondani: fölfedező útra hívom… (tovább)

>!
Helikon, Budapest, 1984
186 oldal · ISBN: 963207811X · Fordította: Mészöly Dezső

Enciklopédia 2

Szereplők népszerűség szerint

Boleyn Anna · VIII. Henrik


Várólistára tette 5

Kívánságlistára tette 3


Kiemelt értékelések

>!
Lunemorte MP
Géher István (szerk.): VIII. Henrik udvarában

Nem igazán tudtam meg semmilyen új információt, viszont érdekes volt korabeli írásokat olvasni. A bakelit pedig egy külön kincs! :)


Népszerű idézetek

>!
Lunemorte MP

Nincs kedvem térden várni a dicsőt,
s mint földi istent, úgy imádni azt,
ki farkas jámbor birkanyáj között.

30. oldal , Sir Thomas Wyatt - Távol az udvaroktól

>!
Szelén

Ringass el…

Ringass el, ó Halál!
A meggyötört kebel
ártatlan, fáradt lelkemet
csöndben bocsássa el.
Szólalj meg, gyászharang,
heroldom légy, te hang,
halálom kongva mondd!
Már vár a sír:
sebemre nincsen ír.

Bajom ki sírja el?
Ügyem reménytelen:
a fájdalomtól nincs erőm,
hogy nyújtsam életem.
Szólalj meg gyászharang,
heroldom légy, te hang,
halálom kongva mondd!
Már vár a sír:
sebemre nincsen ír.

Börtön mélyén, magam,
bevárom végzetem.
Ó, átkozott a sors, hogy íly,
gyötrelmet szánt nekem!
Szólalj meg, gyászharang,
heroldom légy, te hang,
halálom kongva mond!
Már vár a sír:
sebemre nincsen ír.

Ég áldjon, múlt gyönyör!
Jövel, friss fájdalom!
Érzem, hogy a csapásokat
tovább nem állhatom.
Némulj el, gyászharang,
végbúcsúm volt e hang,
majd elborít a hant,
s bezár a sír:
sebemre nincsen ír.

23-24. oldal, Anne Bolyen

Kapcsolódó szócikkek: Boleyn Anna
>!
orvosi_székfű

Végül a Királyhoz érkeztünk, aki – soha életemben nem láttam ilyen drága holmit – egy Firenzében hímzett aranyos baldachin alatt állt, aranytrónusához támaszkodva, amelyen egy aranybrokát párna s rajta az állam hosszú aranykardja pihent; bíborvörös kalpagja a francia divat után készült, karimáján körös-körül csipkehorgolással, s azon zománcozott aranyfüggőkkel. Zekéjét a svájci ízlés szerint szabták, egymást váltó fehér és bíbor szaténpaszományokkal, nadrágja skarlátszínű, a térdtől felfelé csupa hasítékkal. Nyaka köré szoros aranygallér simult, amelyről akkora kerek, csiszolt gyémánt függött, akárcsak a legnagyobb dió, amelyet valaha is láttam – s ehhez kapcsolva egy csodás és óriási kerek gyöngy. Bíborbársony palástját fehér szatén bélelte… s vastag aranyzsinór övezte, mint egy köntöst, rajta színarany függők lógtak, akárcsak a bíborosok kalapjáról; a palástot felül nagyon csinos aranygallér szegélyezte, rajta csupa gyémánt Szt. György-függővel… A palást alatt aranyszövetből készült tasak látszott, amely egy tőrt rejtett; ujjain csupa-csupa ékköves gyűrű. [A velencei követ leírása a fiatal VIII. Henrikről]

143. oldal

Kapcsolódó szócikkek: VIII. Henrik
>!
Szelén

Jó mulatság

A jó mulatság, társaság
míg élek, kedves énnekem.
Ha bárki korhol, az se bánt:
csak így szeressen Istenem!
Vadászkaland,
tánc, nóta, lant,
az életem.
Jó friss erő,
s játék a fő –
ki tart velem?

Mulatság kell az ifjunak:
a jón, a rosszon kapva-kap.
Ha bú emészt, ha rág a gond:
a társaság vigasztalónk.
A tespedés
bűnt termel és
fertőben él.
Hát víg kedély
és szenvedély
nem jobb vezér?

Az emberséges társaság
csak jóra visz, nem bűnbe ránt.
Emberben jó meg rossz akad,
de lám, a választás szabad!
Ne tespedj, test!
A jót keresd!
Jöjj hát, erény:
bűnt megvetek,
csak jó vezet –
úgy éljek én!

19-20. oldal, VIII. Henrik király

Kapcsolódó szócikkek: VIII. Henrik
>!
Szelén

A suta

Vadászok, arra csörtet egy suta!
De én a hajszát nem birom tovább,
kifúlva, búsan elvesztem nyomát,
távolból nézem, hogy szökik tova.
Vadász-szerencsém bármily mostoha,
nem hagy nyugodni: a riadt sutát
bódultan űzöm… Haj, ki nekivág
szelet hálóba fogni – ostoba!
Csak fut – mint én is – reménytelenül:
bármily szelídnek teszik az a vad,
befoghatatlan. Ott a karcsu nyak
betűs örvén olvasható jelül
gyámánttal vésett fölirás ragyog:
„Noli me tangere, Caesaré vagyok!”

25. oldal, Sir Thomas Wyatt


Hasonló könyvek címkék alapján

Pomogáts Béla: Radnóti Miklós
Tüskés Tibor: Pilinszky János
Balogh László: József Attila
Kabdebó Lóránt: Szabó Lőrinc
Levendel Júlia: Vörösmarty Mihály
Tamás Attila: Weöres Sándor
Ady Endre: Szeretném, ha szeretnének
Szendrey Júlia – Gyimesi Emese: Szendrey Júlia összes verse
Rainer Maria Rilke: Őszi nap
Sík Sándor: Isten tenyerén