Aki e könyv képeit végiglapozza, lépten-nyomon ismerős arcokra bukkan. Az ember nem tudja pontosan, hol is találkozott ezekkel a férfiakkal, asszonyokkal, leányokkal, de bizonyos benne, hogy valamikor, valahol már látta őket… Holbein egyszerű titka az, hogy mihelyt arcába néz valakinek, leomlik előtte minden nemzeti, társadalmi válaszfal: csak az embert látja… Mély részvét van ezeken a rajzokon? Vagy részvétlen igazmondás?… Egy bizonyos: Holbein egy szál krétával a kezében képes a legritkább, szinte már csodaszámba menő emberi magatartásra: a valóság manipulálatlan visszaadására… Akinek a vers ma is fontos, talán megkérdezi magában, elnézve Holbein rajzait: ugyan milyen verseket olvashattak, hallgathattak, dalolhattak ezek az emberek? Kis antológiánk erre a kérdésre próbál felelni… Gazdag és különös lírai flórát mutat be a gyűjtemény. S olyan korszakot, mely a magyar műfordítók figyelmét – furcsa módon – szinte teljesen elkerülte eddig. Nem habozok kimondani: fölfedező útra hívom… (tovább)
VIII. Henrik udvarában 2 csillagozás
Enciklopédia 2
Szereplők népszerűség szerint
Várólistára tette 5
Kívánságlistára tette 3
Kiemelt értékelések
Népszerű idézetek
Ringass el…
Ringass el, ó Halál!
A meggyötört kebel
ártatlan, fáradt lelkemet
csöndben bocsássa el.
Szólalj meg, gyászharang,
heroldom légy, te hang,
halálom kongva mondd!
Már vár a sír:
sebemre nincsen ír.
Bajom ki sírja el?
Ügyem reménytelen:
a fájdalomtól nincs erőm,
hogy nyújtsam életem.
Szólalj meg gyászharang,
heroldom légy, te hang,
halálom kongva mondd!
Már vár a sír:
sebemre nincsen ír.
Börtön mélyén, magam,
bevárom végzetem.
Ó, átkozott a sors, hogy íly,
gyötrelmet szánt nekem!
Szólalj meg, gyászharang,
heroldom légy, te hang,
halálom kongva mond!
Már vár a sír:
sebemre nincsen ír.
Ég áldjon, múlt gyönyör!
Jövel, friss fájdalom!
Érzem, hogy a csapásokat
tovább nem állhatom.
Némulj el, gyászharang,
végbúcsúm volt e hang,
majd elborít a hant,
s bezár a sír:
sebemre nincsen ír.
23-24. oldal, Anne Bolyen
Végül a Királyhoz érkeztünk, aki – soha életemben nem láttam ilyen drága holmit – egy Firenzében hímzett aranyos baldachin alatt állt, aranytrónusához támaszkodva, amelyen egy aranybrokát párna s rajta az állam hosszú aranykardja pihent; bíborvörös kalpagja a francia divat után készült, karimáján körös-körül csipkehorgolással, s azon zománcozott aranyfüggőkkel. Zekéjét a svájci ízlés szerint szabták, egymást váltó fehér és bíbor szaténpaszományokkal, nadrágja skarlátszínű, a térdtől felfelé csupa hasítékkal. Nyaka köré szoros aranygallér simult, amelyről akkora kerek, csiszolt gyémánt függött, akárcsak a legnagyobb dió, amelyet valaha is láttam – s ehhez kapcsolva egy csodás és óriási kerek gyöngy. Bíborbársony palástját fehér szatén bélelte… s vastag aranyzsinór övezte, mint egy köntöst, rajta színarany függők lógtak, akárcsak a bíborosok kalapjáról; a palástot felül nagyon csinos aranygallér szegélyezte, rajta csupa gyémánt Szt. György-függővel… A palást alatt aranyszövetből készült tasak látszott, amely egy tőrt rejtett; ujjain csupa-csupa ékköves gyűrű. [A velencei követ leírása a fiatal VIII. Henrikről]
143. oldal
Jó mulatság
A jó mulatság, társaság
míg élek, kedves énnekem.
Ha bárki korhol, az se bánt:
csak így szeressen Istenem!
Vadászkaland,
tánc, nóta, lant,
az életem.
Jó friss erő,
s játék a fő –
ki tart velem?
Mulatság kell az ifjunak:
a jón, a rosszon kapva-kap.
Ha bú emészt, ha rág a gond:
a társaság vigasztalónk.
A tespedés
bűnt termel és
fertőben él.
Hát víg kedély
és szenvedély
nem jobb vezér?
Az emberséges társaság
csak jóra visz, nem bűnbe ránt.
Emberben jó meg rossz akad,
de lám, a választás szabad!
Ne tespedj, test!
A jót keresd!
Jöjj hát, erény:
bűnt megvetek,
csak jó vezet –
úgy éljek én!
19-20. oldal, VIII. Henrik király
A suta
Vadászok, arra csörtet egy suta!
De én a hajszát nem birom tovább,
kifúlva, búsan elvesztem nyomát,
távolból nézem, hogy szökik tova.
Vadász-szerencsém bármily mostoha,
nem hagy nyugodni: a riadt sutát
bódultan űzöm… Haj, ki nekivág
szelet hálóba fogni – ostoba!
Csak fut – mint én is – reménytelenül:
bármily szelídnek teszik az a vad,
befoghatatlan. Ott a karcsu nyak
betűs örvén olvasható jelül
gyámánttal vésett fölirás ragyog:
„Noli me tangere, Caesaré vagyok!”
25. oldal, Sir Thomas Wyatt
Hasonló könyvek címkék alapján
- Pomogáts Béla: Radnóti Miklós · Összehasonlítás
- Tüskés Tibor: Pilinszky János · Összehasonlítás
- Balogh László: József Attila · Összehasonlítás
- Kabdebó Lóránt: Szabó Lőrinc · Összehasonlítás
- Levendel Júlia: Vörösmarty Mihály · Összehasonlítás
- Tamás Attila: Weöres Sándor · Összehasonlítás
- Ady Endre: Szeretném, ha szeretnének 90% · Összehasonlítás
- Szendrey Júlia – Gyimesi Emese: Szendrey Júlia összes verse · Összehasonlítás
- Rainer Maria Rilke: Őszi nap · Összehasonlítás
- Sík Sándor: Isten tenyerén · Összehasonlítás