Lélekvesztőn 5 csillagozás

Klasszikus amerikai elbeszélők
Géher István (szerk.): Lélekvesztőn

Ez az antológia arra vállalkozik, hogy az amerikai novellairodalom kibontakozásának s gyors fejlődésének első szakaszát mutassa be.

A művek szerzői: Washington Irving, Edgar Allan Poe, Nathaniel Hawthorne, Herman Melville, Bret Harte, Mark Twain, Ambrose Bierce, Henry James, O. Henry, Stephen Crane, Hamlin Garland

Tartalomjegyzék


Várólistára tette 14

Kívánságlistára tette 4


Kiemelt értékelések

Márta_Péterffy P>!
Géher István (szerk.): Lélekvesztőn

Géher István (szerk.): Lélekvesztőn Klasszikus amerikai elbeszélők

Sokáig olvastam, de nem azért, mert rossz, vagy különösen nehéz, hanem mert gazdag, tartalmas válogatás. Érdekes merítés a korszak íróitól, sok információ is szerepel, amit a szerkesztő írt. Tizenegy írótól vannak novellák, mindenkitől kettő, néhányat már ismertem, de volt számomra ismeretlen név is. Herman Melville egyik novellája/ Bartleby/ meglepően modern, szinte abszurd, Ambrose Bierce és Poe régi kedvenceim. O'Henrytől olvastam valaha, itteni két írása szellemes remekmű.
Kiemelném még Washington Irving és Jack London nevét, ezen utóbbi szerzőtől csak az egyik mű tetszett itt, érdekesség hogy saját magát is beleszőtte a történetbe, „Liverpool” néven. Az Utószó is tetszett, Géher István szerkesztő munkája.
A példányom egy erős, nem szétzuhanó-régi könyv, még úgy készült, ahogyan nyomtatni, kötni, kiadni érdemes/lenne ma is/.

2 hozzászólás

Népszerű idézetek

Rawalpindi>!

…furcsa volna, valóban, s nem is igen hízelgő ránk, fehérbőrűekre, ha vérünk néhány cseppje az afrikaiakéval elkeveredvén nem javítaná az utóbbinak minőségét, hanem oly sajnálatos hatással lenne, mintha vitriolsavat öntenénk erőlevesbe: a színét javítaná talán, ám a tápértékét annál kevésbé.

261.-262. oldal; Herman Melville: Benito Cereno; Európa Könyvkiadó; Budapest; 1975

Géher István (szerk.): Lélekvesztőn Klasszikus amerikai elbeszélők

Rawalpindi>!

Az elemzőkészséget ne tévesszük össze a találékonysággal, mert míg az analitikus elme szükségképpen találékony, sok találékony ember gyakran képtelen az elemzésre. A szerkesztő- vagy kombinálókészség – amelyben a találékonyság rendszerint megnyilatkozik, de amelynek a frenológusok szerint […] az agyban, mint minden ősi képességnek, külön központja van – igen gyakran félkegyelműséggel határos embereken ütközik ki, aminthogy ez lelki jelenségekkel foglalkozó íróknak már gyakran fel is tűnt. A találékonyság és az analitikai képesség közt nagyobb a különbség, mint a hétköznapi értelemben vett képzelet és a tulajdonképpeni képzelőerő között, pedig jellegzetes tulajdonságaiban milyen hasonló a kettő! Annyi tény, és ezt megállapíthatjuk, hogy a találékony embernek mindig van fantáziája, és a valódi képzelőerő mindig analitikus.

70. oldal, Edgar Allan Poe: A Morgue utcai kettős gyilkosság, Európa Könyvkiadó, Budapest, 1975

Géher István (szerk.): Lélekvesztőn Klasszikus amerikai elbeszélők

sophie P>!

„bárhogyan is, de fő az, hogy valahogy”

34. oldal - Washington Irving: Az Álmosvölgy legendája

Géher István (szerk.): Lélekvesztőn Klasszikus amerikai elbeszélők

András_József_Tóth>!

Haldoklott a légiós, kit most Algír földje rejt,
Nem volt nő, ki őt gondozza, aki érte könnyet ejt;
Csak bajtársa állt mellette, annak fogta a kezét:
Meg nem látom én már többé szülőföldem kék egét.

564. oldal, Stephen Crane: Lélekvesztőn, 6, Európa Kiadó, 1975

Géher István (szerk.): Lélekvesztőn Klasszikus amerikai elbeszélők

sophie P>!

Az amerikai történelem távoli múltjának idején – azaz mintegy harminc esztendeje – a természetnek ebben az elhagyott zugában lakott egy érdemes férfiú, Ichabod Crane. Itt tartózkodásának, illetve az ő szavai szerint „ittragadásának” célja az Álmosvölgy és környéke gyermekeinek oktatása. Connecticutban született, ez az állam pedig arról nevezetes, hogy az Uniót a szellem és a vadon úttörőivel látja el; évről évre innen rajzanak ki a határvidékek erdészeinek és iskolamestereinek légiói. Hősünk vezetékneve: Crane, azaz Daru, nem volt személyéhez méltatlan. Termete magas, de roppant ösztövér, keskeny vállal, hosszú karral és lábszárral. Keze mérföldnyire lengett ki a kabátja ujjából, lába lapátnak is beillett, és alakjának egész váza valahogy igen lazán függött össze. Apró, lapos fején óriási fülek nőttek, és nagy, zöldes, üveges szem, meg hosszú, pisze orr ékítette az arcát. Mindez orsószerű nyakon ült, és az egész fej szerkezet szélkakashoz hasonlított, melynek kizárólagos rendeltetése az, hogy a szél járását jelezze. Ha az ember ezt a figurát szeles napon egy domb gerincén meglátta, amint a szélben kipüffedő vagy lobogó ruháiban ügetett, azt hihette volna, hogy magával az éhínség éppen földreszállt szellemével találkozott, vagy hogy egy gabonaföldről elszabadult madárijesztővel akadt össze.

32. oldal - Az Álmosvölgy legendája

Géher István (szerk.): Lélekvesztőn Klasszikus amerikai elbeszélők


Hasonló könyvek címkék alapján

Borbás Mária (szerk.): Halhatatlan szerelmesek I–II.
Bárány György (szerk.): Fantasztikus történetek
Arthur Conan Doyle: Sherlock Holmes kalandjai
Domokos János (szerk.): A világirodalom legszebb elbeszélései I-III.
Osztovits Levente (szerk.): Amerikai elbeszélők I-II.
Az elátkozott kert
Géher István (szerk.): Ellenfelek
Gyurgyák János (szerk.): Élet és Halál könyve
Karig Sára – Osztovits Levente (szerk.): Égtájak 1967
Géher István – Mesterházi Márton (szerk.): Vadnyugat