Lélekvesztőn 2 csillagozás

…furcsa volna, valóban, s nem is igen hízelgő ránk, fehérbőrűekre, ha vérünk néhány cseppje az afrikaiakéval elkeveredvén nem javítaná az utóbbinak minőségét, hanem oly sajnálatos hatással lenne, mintha vitriolsavat öntenénk erőlevesbe: a színét javítaná talán, ám a tápértékét annál kevésbé.

261.-262. oldal; Herman Melville: Benito Cereno; Európa Könyvkiadó; Budapest; 1975

„bárhogyan is, de fő az, hogy valahogy”

34. oldal - Washington Irving: Az Álmosvölgy legendája

Az elemzőkészséget ne tévesszük össze a találékonysággal, mert míg az analitikus elme szükségképpen találékony, sok találékony ember gyakran képtelen az elemzésre. A szerkesztő- vagy kombinálókészség – amelyben a találékonyság rendszerint megnyilatkozik, de amelynek a frenológusok szerint (…) az agyban, mint minden ősi képességnek, külön központja van – igen gyakran félkegyelműséggel határos embereken ütközik ki, aminthogy ez lelki jelenségekkel foglalkozó íróknak már gyakran fel is tűnt. A találékonyság és az analitikai képesség közt nagyobb a különbség, mint a hétköznapi értelemben vett képzelet és a tulajdonképpeni képzelőerő között, pedig jellegzetes tulajdonságaiban milyen hasonló a kettő! Annyi tény, és ezt megállapíthatjuk, hogy a találékony embernek mindig van fantáziája, és a valódi képzelőerő mindig analitikus.

70. oldal, Edgar Allan Poe: A Morgue utcai kettős gyilkosság, Európa Könyvkiadó, Budapest, 1975

Haldoklott a légiós, kit most Algír földje rejt,
Nem volt nő, ki őt gondozza, aki érte könnyet ejt;
Csak bajtársa állt mellette, annak fogta a kezét:
Meg nem látom én már többé szülőföldem kék egét.

564. oldal, Stephen Crane: Lélekvesztőn, 6, Európa Kiadó, 1975

Az amerikai történelem távoli múltjának idején – azaz mintegy harminc esztendeje – a természetnek ebben az elhagyott zugában lakott egy érdemes férfiú, Ichabod Crane. Itt tartózkodásának, illetve az ő szavai szerint „ittragadásának” célja az Álmosvölgy és környéke gyermekeinek oktatása. Connecticutban született, ez az állam pedig arról nevezetes, hogy az Uniót a szellem és a vadon úttörőivel látja el; évről évre innen rajzanak ki a határvidékek erdészeinek és iskolamestereinek légiói. Hősünk vezetékneve: Crane, azaz Daru, nem volt személyéhez méltatlan. Termete magas, de roppant ösztövér, keskeny vállal, hosszú karral és lábszárral. Keze mérföldnyire lengett ki a kabátja ujjából, lába lapátnak is beillett, és alakjának egész váza valahogy igen lazán függött össze. Apró, lapos fején óriási fülek nőttek, és nagy, zöldes, üveges szem, meg hosszú, pisze orr ékítette az arcát. Mindez orsószerű nyakon ült, és az egész fej szerkezet szélkakashoz hasonlított, melynek kizárólagos rendeltetése az, hogy a szél járását jelezze. Ha az ember ezt a figurát szeles napon egy domb gerincén meglátta, amint a szélben kipüffedő vagy lobogó ruháiban ügetett, azt hihette volna, hogy magával az éhínség éppen földreszállt szellemével találkozott, vagy hogy egy gabonaföldről elszabadult madárijesztővel akadt össze.

32. oldal - Az Álmosvölgy legendája