Gedeon Tibor (szerk.)

Mozart ​bécsi levelei 1 csillagozás

Gedeon Tibor (szerk.): Mozart bécsi levelei

Ezek a bécsi levelek, melyeket itt közreadunk tele vannak már annak a lelki krízisnek nyomaival, melyeket az utóbbi évek eseményei, anyja halála, a sikertelen párizsi út, a nyűgössé vált salzburgi szolgálat kiváltottak belőle. Hangjuk még sokszor – látni fogjuk – kicsapongóan tréfálkozó, egy gondjait néha szinte érthetetlenül és maradéktalanul felejtő gazdag természet hangja. Ez még a régi mozarti hang, ugyanaz, mely sokáig megtévesztette zenéjének közönségét.

>!
Gondolat, Budapest, 1960
406 oldal

Kedvencelte 1

Várólistára tette 2

Kívánságlistára tette 4

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

>!
Síontan
Gedeon Tibor (szerk.): Mozart bécsi levelei

Érdekes (és helyenként vicces, más helyenként meg nem olyan vicces) kordokumentumok. Kár, hogy az apja levelei és azok, amikben a szabadkőművességről írt, nem maradtak meg. Salieri nem is tűnik akkora ellenlábasának, ellenben Colloredo hercegérsek bosszantó lehetett, bár én elfogult vagyok, mert ő erősen emlékeztet valakire. Szabad olyat mondani, hogy Team Mozart? Én kérek elnézést…

43 hozzászólás

Népszerű idézetek

>!
Síontan

Igazi zsenialitás lehetetlenség szív nélkül – mert nem mély értelem, képzelő erő, sem a kettő együtt teszi a zsenit – szeretet, szeretet, szeretet, ez a zseni lényege.

Gottfried v. Jacquin emlékkönyvébe, 1787. április

>!
Síontan

Schönborn grófnét az egész idő alatt nem láttam. Hozzájuk menni nem volt merszem, és még most sincs. Ismerem őt, bizonyosan mondana olyasvalamit, amit talán nem tudnék megjegyzés nélkül zsebrevágni, és legjobb, ha az ilyen dolgokat mindenkor elkerüljük.

38. levél, 99. oldal

>!
Síontan

És most a lányuk! Ha festő az ördögöt természethűen akarná festeni, csak az ő arcához forduljon! Kövér, mint egy libás asszony, izzad, hogy hányingert kap az ember tőle, amellett olyan meztelenül jár, mintha cédula lenne rajta, hogy „kérlek, nézzetek ide!” Biztos, hogy van is mit látni rajta. Meg szeretne vakulni az ember! Egész napra megbűnhődik, aki szerencsétlenségére a szemét ráveti. Borkőre lenne szüksége, annyira pocsék, piszkos és visszariasztó! Pfuj, Teufel! – Azt már megírtam a múltkor, hogy hogyan zongorázik, azt is megírtam, hogy megkért, segítsek neki. Én örülök, ha valakinek szívességet tehetek, csak nem szeretem, ha szekíroznak. Nem elégszik meg, ha naponta két órát vele töltök, azt szeretné, ha egész nap ott ülnék. Folyton adja a rendest, de ami nagyobb baj, a legkomolyabban belém szeretett. Eleinte viccnek gondoltam, de most már biztosan tudom. Egyre többet engedett meg magának, pl. gyengéd szemrehányásokkal illetett, ha egy kicsit megkéstem vagy ha nem tudtam sokáig náluk maradni stb. Amikor ezt észrevettem, kénytelen voltam, nehogy valamit még gondoljon, udvariasan megmondani neki véleményemet. Nem használt! Még szerelmesebb lett! Végül is, minden udvariasságom ellenére, goromba lettem, mire szokott mókáival jött, megfogta a kezemet és azt mondta: „Kedves Mozart, ne haragudjon rám. Mondhat, amit akar, de én mégis szeretem magát!” – Már az egész városban beszélik, hogy feleségül veszem, és csodálkoznak rajta, hogy hogyan tudok egy ilyen ábrázatot elvenni. Azt mondja ugyan a kisasszony, hogy amikor neki tesznek ilyenféle célzást, ő csak nevet rajta, de egy bizonyos valaki visszamondta nekem, hogy helybenhagyta a dolgot, sőt még hozzátette, hogy azután majd együtt utazgatni fogunk. Ez aztán végképp feldühített, tehát legutóbb alaposan megmondtam neki véleményemet, és kértem, hogy ne éljen vissza jóságommal. Most már nem is megyek hozzá naponta, csak minden másnap, lassan leépítem az egészet. Szerelmes bolond szegény! Még mielőtt személyesen ismert, a színházban, ahol engem játszani hallott, kijelentette ismerősei előtt: „Mozart holnap hozzám jön, és én ugyanazzal a felfogással fogom neki eljátszani a variációit, mint ahogy ő játszotta!” Már csak ezért se mentem oda, amiért ilyen fennhéjázóan beszélt és hazudott is. Szó sem volt róla, hogy másnap odamenjek.

27. levél, apjához, 1781. augusztus 22.

>!
Síontan

Most azonban mondanom kell Önnek valamit a Schwemmer Lizával kapcsolatban. Írt egy levelet az anyjának, és minthogy úgy címezte, hogy a levelet aligha vették volna fel a postahivatalban: azt mondtam neki, hogy írok rá új címet. Inkább mulatságból, hogy a szép fogalmazást tovább olvashassam, mintsem azért, hogy titkokra jöjjek rá, felnyitottam a levelet. Panaszkodik benne, hogy későn kerül az ágyba és korán kell felkelnie! Azt hiszem 11 órától 6 óráig eleget alhat az ember, hiszen ez 7 óra. Mi csak 12-kor jutunk ágyba, és fél 6-kor kelünk, mert majdnem mindennap reggel kimegyünk az Augartenba. Azonkívül panaszkodik a koszt miatt, hogy éhen kell vesznie, hogy négyen – a feleségem, én, a szakácsnő és ő – együttvéve nem eszünk annyit, mint amennyit ő és az anyja ettek. Ön jól tudja, hogy én a lányt annak idején csak szánalomból vettem fel, hogy itt Bécsben, mint idegen lánynak támasza legyen. Tüzet sem tud gyújtani, nem hogy pl. kávét tudna csinálni, pedig ezt olyan valakinek, aki szobalány akar lenni, igazán tudnia illik. – Adtunk neki egy forintot: másnap már megint pénzt kért. Elszámoltattam vele kiadásait, és a legtöbb pénze sörivásra ment el! Valami János úr jött fel vele ide hazulról, de ennek nem engedem meg, hogy még egyszer nálam mutatkozzék! Két ízben volt itt, mialatt mi nem voltunk itthon, bort hozatott, és a lány, aki nem szokott a boriváshoz, úgy leitta magát, hogy járni sem tudott, meg kellett kapaszkodnia, és legutóbb az ágyát is lehányta! – Milyen emberek tartanának egy ilyen lányt a háznál? – Megelégedtem volna a prédikációval, amit tartottam neki, és szóvá sem tettem volna, de ez a szemtelen levél az anyjához most rávitt. Arra kérem tehát, hívassa el az anyját, és mondja meg neki, hogy egy ideig még türelemmel leszek hozzá, de nézzen utána, hogy máshová kerüljön – ha boldogtalanná akarnék tenni embereket, azonnal eltudnám őt helyezni. A levelében még ír valami Antoni úrról is, ez talán egy jövendőbeli vőlegénye.

111. levél, apjához, 1784. május 26.

1 hozzászólás

Hasonló könyvek címkék alapján

Hankiss János: Liszt Ferenc válogatott írásai
László Ferenc (szerk.): 99 Bartók-levél
Demény János (szerk.): Bartók Béla levelei
Balassa Imre – Gál György Sándor: Operák könyve
Sárközi Erika: Három akkord az élet
Thomas Mann: Doktor Faustus
Székely Júlia: Elindultam szép hazámból
Johann Sebastian Bach
Frédéric Chopin
Till Géza: Opera