Német ​hősmondák 1 csillagozás

[…] Mikor férjem ifjú korában a sárkány vérében megfürdött, amitől testét kemény hártya borította el, akkor történt, hogy fürdés közben egy hársfalevél esett a hátára a két válla közé. Ezen a helyen a sárkány vére nem érintette; ez az a hely, ahol megsebezhető.

40. oldal

„Királyném, a legjobb haragnak is kell, hogy egyszer vége legyen. Ha az ellenség teljesen megtörve a porban hever, akkor a győztesnek nem lehet szebb feladata, mint az, hogy kegyelmet gyakoroljon.”

145. oldal, Otthon

     Az Északi-tenger partján* élt ugyanakkor egy hatalmas király, Hettel, a hegelingek** ura. Alattvalóinak sokasága szinte megszámlálhatatlan volt, gazdagsága megmérhetetlen. Országok és tartományok hódoltak neki, nyolcvan erős várat mondhatott a magáénak, hűbér gyanánt egész országokat osztogatott szét rokonai között. Wate, aki rokona és nevelője volt, kapta tőle Sturmlandot, unokaöccse, Horand, Dániát. A nagy hatalomhoz és gazdagsághoz járultak még az ő személyes jó tulajdonságai. Félelmet nem ismert, akarata szilárd volt; amit elhatározott, azt volt módjában keresztül is vinni. Mindene megvolt és még sem volt boldog. Még fiatal volt, de már is árva. Szülei már régen meghaltak és az ő haláluk óta az évek folytonos harcban és örökös gondban teltek el. Másokat boldoggá tudott tenni, de maga nem volt az. Nagyszerű várában nagyon sokszor érezte magát elhagyottnak. Sok jó barátja volt ugyan, de még sem volt senkije, akivel minden örömét és búját bizalmasan megoszthatta volna. Tanácsolgatták is neki, hogy házasodjon meg.
     * A mai Németország északi részén.
     ** A frizek és dánok.

92. oldal, A leányrablás

Gudrun és Hildeburg minden reggel megjelentek a tengerparton és hűségesen mosogatták a ruhákat.

129. oldal, Viszontlátás

A halálfélelem a gőgös Gerlindán is erőt vett. Zilált hajjal, a rémülettől eltorzult arccal rohant Gudrunhoz és térdre borult előtte. A gyáva félelem megtörte szívtelen gőgjét, most nem gondolt arra, hogy éppen az előtt alázza meg magát, akit éveken át megkínzott és meggyötört, csak nyomorult életét akarta megmenteni. Gudrun megvetéssel fordult el, midőn élete megrontóját maga előtt térdelni látta.

143. oldal, A harc

Etele sorban megmutatta Kriemhildának a sereg legjobb vitézeit. Ott volt a bátor Hawart, Dánia királya és ennek kiséretében a hű Iring; a világhírű Irnfried, Thüringia grófja; Buda, Etele testvére; berni Detre, a gótok királya, korának legnagyobb hőse. Kriemhilda végignézte a nagy sereget és ismét csak arra gondolt, hogyha ez a hatalom az ő rendelkezésére áll, akkor férje haláláért előbb-utóbb bosszút állhat.
     Másnap Bécsig folytatták útjukat. Itt volt az esküvő, amelyen tizenkét napig mulattak.
     Innen még napokig tartott az út, amig Etele székvárosába, Etzelburgba* értek.

     * Buda

51-52. oldal, VII. Etele mint kérő