Bibliai ​történetek 4 csillagozás

Gecse Gusztáv: Bibliai történetek

A ​Bibliával kapcsolatos emberi magatartást a végletesség jellemzi. Vannak, akik istennek az emberekhez intézett üzenetének tartják, és vannak, akik badarságok gyűjteményének tekintik. Pedig a Biblia maradandó hatást gyakorolt az emberiség kultúrájára. Európa vallás- ás köztörténete, irodalma, képzőművészete és zenéje érthetetlenné válnék a Biblia ismerete nélkül.
Ezért ismerni, olvasni kell a Bibliát, csak az a kérdés, hogy hogyan?
Nyilvánvaló, hogy a modern ember nem tudja úgy a kezébe venni e könyvet, mint tévedhetetlen és minden kérdésben perdöntő isteni alkotást. Nem tudja és nem is akarja világnézetét, erkölcsét, tudományát a Bibliához, mint abszolút zsinórmértékhez hozzáigazítani. De tanulmányozhatja úgy, mint olyan emberi alkotást, amelyben legalább egy ezredév vágyai, törekvései, fájdalmai és elképzelései olvashatók, hol egyszerű, botladozó szavakkal, hol pedig költői szárnyalással.
A könyv éppen így, emberi műként akarja bemutatni a Bibliát. A közismert… (tovább)

>!
Kossuth, Budapest, 1985
408 oldal · keménytáblás · ISBN: 9630926199
>!
Kossuth, Budapest, 1981
406 oldal · keménytáblás · ISBN: 9630917726

Enciklopédia 1


Most olvassa 2

Várólistára tette 6

Kívánságlistára tette 2


Kiemelt értékelések

spinakker>!
Gecse Gusztáv: Bibliai történetek

Csak szemezgettem ebből, így csak egy benyomásról írhatok. Azonban látszik, hogy Gecse nagyon alapos ismerője nem csak a Bibliának, hanem az amögött rejlő történelemnek, politikai és kultúrális viszonyoknak. Ez nem egy teológiai könyv, hanem vallástörténeti (és így hívőknek nem ajánlom. Azaz de, nekik leginkább), és így fel se merül az, hogy a Biblia Isten tökéletes szava lenne – azt objektíven és realisztikusan közelíti meg. A szövegelemzési, történelmi, kultúrális, eszmetörténeti fejtegetései csak néhol zavarba ejtően részletesek, egyébként nagyon reális képet ad Júdea/Izrael területéről, illetve, a vallás elemeinek fejlődéséről. Nem nagyon kellenek előismeretek, bár én is csak most tudom igazán értékelni, hogy jobban beleástam magam a korai kereszténység kialakulásának történetébe.


Népszerű idézetek

spinakker>!

Ha Jézus halála a hit szerint nem egy kudarcba fulladt élet szomorú lezárása, hanem – amint a keresztény hit alapján az evangéliumok megfogalmazzák – a bűn váltságdíja és így egy új élet, a megváltott élet kezdete, akkor ez a halál nem végződhetett a sírban. Ezért mind a négy evangélium nagy gondot fordít a feltámadás elbeszélésére, ezek az elbeszélések azonban – annak következményeképpen, hogy itt nem történeti elbeszélésről, hanem hittanításról van szó – lényeges pontokon ellentmondanak egymásnak.

346-347. (Kossuth, 1981)

Kapcsolódó szócikkek: Jézus Krisztus
Risus P>!

A másolók ugyanis inkább bővítették, mint rövidítették, inkább könnyítették, mint nehezítették a szöveget, illetve gyakran volt bennük az a törekvés, hogy a hasonló részeket egyformává tegyék.

17. oldal

spinakker>!

Jahve kultuszát a dél felől érkező törzsi csoport hozta magával. E sivatagban vándorló, nomád életmódot folytató törzsek vallásos tisztelettel övezték a természeti jelenségeket, az égitesteket. A megszemélyesített természeti jelenségek közül e törzsek körében legnagyobb jelentőségre Jahve, a szél szárnyain száguldó, felhőkön nyargaló, zivatarban, viharban, tűzben és villámlásban megnyilatkozó ősi sémi viharisten emelkedett. Ez a viharisten oltalmazta őket vándorlásaik során a sivatag ezer veszélyétől, de az ellenséges népek isteneitől is, hol tűzoszlop, hol pedig felhő formájában járva előttük. De úgy vélték, hogy vele találkoznak a villámlásban, azaz kiragyogásában, a mennydörgésben, azaz félelmetes haragjában, de a földrengésben és vulkánkitörésben is, mint hatalmának a megnyilatkozásában. Az Ószövetség egyik legrégibb költeménye, az i. e. 13. századból származó Debora-ének a következőképpen mutatja be Jahvét, az izraeliek istenét: „Amikor kivonultál, Uram (Jahve), Szeirből, a föld megrendült, az egek megindultak, a felhők vizet ontottak. A hegyek megremegtek az Úr előtt, Az úr, Izrael Istene előtt.” (Bir 5,4-5)

47. (1981, Kossuth)

spinakker>!

Jahve még ekkor sem lett egyedüli isten, csupán a leghatalmasabb a többi istenek között. Csakhogy ezt az idealizált elképzelést a mindennapi tapasztalat egyre inkább cáfolni látszott. Hiszen idegen istenek védnöksége alatt álló népek harci szekerei veszélyeztették és dúlták fel azt az országot, amely pedig immár osztatlanul a hatalmasnak tartott Jahve védnöksége alá helyezte magát. Ez a keserves és kiábrándító tapasztalat mindenekelőtt azokat a prófétákat érintette érzékenyen és sodorta vallási válságba, akik a Jahve-kultusz legfőbb propagálói voltak. A kialakult vallási válságon csak úgy tudtak túlemelkedni, hogy újraértelmezték a Jahvéról eddig megfogalmazott tanításokat és azt kezdték hirdetni, hogy Jahve nem egy – bár a leghatalmasabb – a többi istenek között, hanem ő az egyetlen isten, aki nélkül semmi sem történhet a világon. Ily módon nem meghátrál az idegen istenek seregei előtt, hanem éppen ő hozza Júdába azokat, hiszen – mint a történelem egyedüli ura – velük is ő rendelkezik. Az idegen hódítók tehát Jahve büntető ostorai, akik azért győzedelmeskedhetnek átmenetileg Izrael fiainak a seregei fölött, mert Izrael fiai vétkeztek, hűtlenné váltak istenükhöz, aki immár a világmindenség egyedüli ura és királya.

49-50. (1981, Kossuth)

spinakker>!

A Márk-evangélium – ellentétben Mátéval – „pogányok” számára íródott. Ezért megmagyarázza olvasóinak az előttük ismeretlen zsidó szokásokat. („Látták, hogy egyik másik tanítványa tisztátalan, vagyis mosatlan kézzel eszi a kenyeret.” – 7,2), lefordítja az arám szavakat („Effeta, azaz nyílj meg!” – 7,34), elhagyja a pogányok számára sértő részleteket, a Törvényt egyszer sem említi és mindössze kétszer hivatkozik az Ószövetségre (1,1-2; 15,27) stb. Kifejezett célja az, hogy a különféle misztérium vallások hitregéiben járatos pogányok számára is elfogadható színben tüntesse fel Jézus alakját. Ezért pl. a kereszt jelenetében nem egy nagy tekintélyű zsidó írástudó mutat rá Jézusra mint a zsidóknak megígért Messiásra, hanem egy pogány százados ajkáról hangzik el a kijelentés: „Ez az ember valóban Isten Fia volt.” (15,39)

283. (1981, Kossuth)


Hasonló könyvek címkék alapján

Popper Péter: Az Írás – Az Ószövetség / Az Újszövetség
Klaus von Stosch: Az iszlám mint kihívás
Reguli Ernőné: Föld és ég
Gromon András: Ki dobja az első követ?
Henri Boulad: A halálban ugyanis megszületünk
Ivánfy Jaksity György: Az Isten tragédiája
Jonathan Kirsch: Szajha az út mentén
Lukács József: Történelem, filozófia, vallásosság
Vittorio Lanternari: Gyarmatosítás és vallási szabadságmozgalmak
Ralph Edward Woodrow: Babilon misztériumvallása – régen és ma