Mesebolt 95% 387 csillagozás

Gyerekkoromban ez sokat olvasott kalsszikusnak számított. Meglepő módon, ahogy most újraolvastam nem jöttek elő az akkori kedvenc sorok, nem ment már fejből egyik másik vers. Ettől még cuki, és nagyon szép kiadás.

„Cégére egy tündér volt. –
…Ilyen volt a mesebolt."

Ismét egy klasszikus, egy örök, Anyukám 3. osztályos korából örökölt könyvecske, melyet az életem bármely szakaszában szívesen a kezembe veszek és nosztalgiázok belőle. Sajnos nincs már túl szép állapotban, mégis féltve óvom, őrzöm. Nekem az eredeti borítójával tetszik legjobban, azt hiszem bátran ki is jelenthetem, úgy az igazi.
Elveszettnek hitt emlékeket idéztek fel bennem a versikék. Emlékszem, még valami versenyen is voltunk anno, melynek témája a kötetben megtalálható versek voltak. Még most is hosszasan elidőztem a rajzok fölött, keresgéltem rajta a versek szereplőit. Emlékszem, voltak kedvenc verseim, kedvenc ábráim, s ezeket a mai napig megőriztem, ezek szerint az ízlésem nem változott, még mindig ugyanazok a dolgok mozgatnak meg bennem valamit, amik akkor is. Egy-egy rajz egyenesen a szívembe markolt, emlékeztetett arra, hogy bizony, felnőttem.
Kár is túlragozni az egészet, pedig most tudnék róla áradozni bőven. Azt hinné az ember, gyorsan végez az olvasással, hiszen nem egy hosszú könyv, depláne, hogy sok rövidebb verset tartalmaz, s még annál is több gyönyörű rajzot. De mégsem. Hosszasan elidőztem egy-egy oldal felett. Kielemeztem minden egyes részletet és nem akartam, hogy a végére érjek. A versek nagyon hangulatosak, a témaválasztás tökéletes, érdekes és figyelemfelkeltő. Ki ne szeretné Gazdag Erzsi Meseboltját? Szerepet kapnak benne emberek, állatok, törpék, de még a természet is sokszor visszaköszön. Jaj, de megmelengette most az én kis szívem.
Tökéletes. Úgy, ahogy van.

Az egyik kedvenc gyermekverses kötetem. Az első könyveim között volt, kisfiam is születésekor kapta.
Milliószor forgatjuk, aranyos versikék vannak benne, az illusztrációk pedig nagyon szépek. Tetszik, hogy sok vers az évszakokhoz kötődik. Gyerekkoromban kívülről tudtam az összeset. Persze ebben is vannak kevésbé jól sikerültek, de a legtöbb nagyon aranyos. Sajnos a kötése nem a legerősebb, az első néhány oldal kiesett, de igazából három példány van belőle, a másik kettő rendben van, pedig azokat agyonlapoztam.
Nagyon sok kedvencem van benne, így nem emelem ki egyiket sem. Viszont ajánlom minden kisgyerekes szülőnek, igényes, értelmes kötet.

Óóó, a gyerekkorom! Azóta nem is találkoztam ezekkel a versekkel, és mégis tudom egy részét fejből. (Tarka cica, fehér cica, Álmomban…, Mesebolt, A kiskakas rézgarasa, Vidám trombitások) De jó volt elővenni! … és az illusztrációk is milyen szépek!
Remek gyerekversek ezek, de még remekebb nosztalgiázós kötet. Annyi minden eszembe jutott…

Bizony nem mai gyerek ez a verseskönyv, ez látszik is a versek témáján és a rajzokon, ennek ellenére én nagyon szerettem forgatni és olvasgatni. Igazi múltidézés volt számomra.
Vajon hányan nőttünk fel Gazdag Erzsin, s hány versenyen szavaltuk a verseit?

Az történt szerdán, hogy hallgattam a Petőfin Fluor Tomi új műsorát, és éppen Papp Szabi volt a vendége a Supernemből, és már beszélgettek mindenről, az igazi rocksztár az első próbán meghal, meg hasonlók, fél füllel figyeltem, meg röhögcséltem, mert nagyon kedvelem őket, a figyelmem jelentős részével azért valami könyvre koncentráltam, nem is figyeltem a felkonfot, amíg a hamisítatlan Supernem hangzással derült égből villámcsapásként meg nem szólalt a rádióból, hogy
„Volt egyszer egy mesebolt,
abban minden mese volt…”

Már akkor gondoltam rá, hogy ideírom értékelésnek, nem azért, mert attól lesz valami jó, hogy megzenésítik (nem elsőként), vagy attól, mert Fluor azt mondja (bármilyen hihetetlen), hanem mert nekem azonnal minden, itt már sokszor taglalt gyerekkori emlékemet előhozta azzal a boldog megnyugvással, hogy amíg vannak olyanok, akikkel lehet ez a közös kiindulási alap, nem lehet baj. Tegyünk arról, hogy minél többen legyünk.

A könyvespolc mélyéről került elő ez régi, kedves kis verseskötet. Most szembesültem vele, hogy egyidős velem. Ezen nőtem, ebből olvastam a gyerekeimnek, most pedig az unokák kedvéért kerestem elő. Döbbenten tapasztaltam ismét a tudott tény: mennyit változott a világ! Szinte minden versikét magyaráznom kellett. Mai gyerek már nem igazán találkozik ezzel a szókinccsel 2 – 6 éves korában. Sokan sajnos később sem. De a gyermekversek esetében nem a megértés a lényeg, sokkal fontosabb a ritmus, a dallam, és az bizony most is működött. Hogy még kérdezett is közben a gyermek, az meg külön öröm.

Ellentétes érzéseim vannak ezzel a könyvecskével kapcsolatban. Egyik oldalon egészen nosztalgikus volt olvasni, a másik oldalon viszont a versikék eléggé csalódást jelentettek – sokkal több volt, ami nem tetszett, mint ami igen.
A rajzok mindenesetre klasszak és néhány kimondottan mély nyomott hagyott bennem – ezeket mintha nem is kb. 23 éve láttam volna utoljára.
Lenyűgözve nem vagyok, de egészen aranyos kis gyerekkönyv.

Úúúúúúú! Teljesen véletlenül akadtam rá erre a könyvre, de amint megláttam a borítót (a fekete-piros), beugrott, hogy ez nekem gyerekkori nagy kedvenc volt, sőt, talán a Vidám mesék mellett a második kedvenc! Imádtam! És semmire nem emlékeztem. Arra sem, hogy ebben van az Egy kismalac, röf-röf-röf, azt is imádtam gyerekként! :-D A többi viszont a feledés homályába veszett, így jó volt újraolvasni s még inkább újranézni az illusztrációkat, ami gyönyörű, én ilyen pirospozsgás, népviseletes anyukákon-gyerekeken nőttem ám fel :-D Nagyon örülök, hogy újra és újra kiadásra kerül a kötet, megérdemli!

A legeslegjobb verses könyv, amivel találkoztam, pedig mostanában igen sok gyerek könyvet vásároltam, lapozgattam a könyvesboltokban. Nekünk a fekete borítós van meg, nagyon édesek benne a rajzok, érthetőek, könnyen olvashatóak, megjegyezhetőek a versek. Nagyon szeretjük.