If ​I Stay (If I Stay 1.) 83% 66 csillagozás

18 nap. Ennyi kellett, az év első pityergéséhez.
Hiszem, hogy van amikor a könyv találja meg az embert és nem fordítva. Ez is az a helyzet volt, amikor túl sokat jött velem szembe a könyv és a film is, a figyeltjeim is nagyon szeretik, így még a fülszöveget sem olvastam el. Sajnos túlságosan sok minden köt engem össze Miaval, teljes mértékben azonusulni tudtam a gondolkodásával, az érzéseivel. A 21. oldal után 3 óráig bámultam a plafont, hogy ne bőgjek, mint egy gyerek.
Annak ellenére, hogy túl sok sebet felszakított bennem, nem tudok rá 5 csillagot adni, voltak benne olyan részek, amik nem kötöttek le,pedig nem egy hosszú könyv.
Mia és Adam kapcsolatát viszont nagyon szerettem, mert nagyon életszaga van. Az első szerelem minden szépségével, bizonytalanságával, csetlés-botlásával.
A zenék pedig csodálatosak, 2 napja Wagnert hallgatok.
Muszáj elkezdeni a második részt.

https://www.youtube.com/watch…

„Mia?”

Évekkel ezelőtt láttam a könyvből készült filmet, de csak a legelejére és a legvégére emlékeztem. Különleges történet volt, nem mindennapi módon leírva. Nem csak egy szimpla romantikus, young adult könyv – annál több. A múlt, a visszaemlékezések felhőtlen történései kontrasztban állnak a fájó jelennel. Olvasás közben pedig többször betettem a fentebb linkelt csodálatos darabot, ami tökéletes hangulatot varázsolt.

Magyar nyelvű könyvhöz írtam értékelést:
https://moly.hu/konyvek/gayle-forman-ha-maradnek/en-es-a-konyv/konnyufanni

Többször átsiklottam felette, aztán egyszer csak szembe jött az előzetes és úgy döntöttem, adok neki egy esélyt, bár a film még nagyon messze volt. Milyen jól tettem!

Eredeti nyelven olvastam, ami szerintem mindig jobb, bár előfordul, hogy nehezebb átállni rá. Ennél a könyvnél ez nem volt gond, szinte minden szót ismertem, alig kellett szótáraznom. Az éhezők viadala-trilógia után olvastam, mivel az nagyon intenzív élményt nyújtott, ezért vágytam valami szelídebbre, ami inkább melengeti a lelkem. Nem mondom, hogy ez volt a tökéletes választás, de végül is elérte a célját, sokkal jobban éreztem magam utána. Meglepődtem azon, milyen sok humoros jelenet volt benne, nagyon tetszettek a különböző idősíkok is, és ugye, a végső döntés – nagyon nehéz téma ez. Én egyetértek Mia döntésével, de biztos sokan vannak, akik nem.

Már évekkel ezelőtt olvastam a magyar változatot, de akkor nem fogott meg annyira. Nem igazán tetszett ez a fajta megoldás, valamiért furának tartottam. Nem volt rossz élmény, de kiemelkedő sem.
Most viszont eléggé átjött a lényeg.
Nem tudom, hogy azért-e, mert már változtam, értem a régi olvasásom óta és többet tapasztaltam is, így jobban megértettem a mondanivalót, vagy azért mert eredeti nyelven volt. Talán mindkettő közösen, együtt.
Ez alkalommal nagyon megérintett a könyv. Tudtam, hogy mire számítsak, mégis meglepődtem olykor és néhány résznél ki is rázott a hideg. Az írónő nagyon érzékletesen mutatta be az eseményeket és kiváló érzékkel váltakozott a jelen és a múlt között. Most már tetszett az elbeszélés módja is és ezen a nem szokványos E/1-es megoldáson sem akadtam fenn.
A végén majdnem elsírtam magam, rázott a libabőr, annyira szomorú, keserédes a vége.
A nyelvezete is könnyű, jól haladtam vele, sokat is tanultam belőle.
Néhol belenéztem a magyar fordításba, ha nagyon elakadtam és olykor elég erősen meglepődtem azon, hogy habár a lényeg ugyanaz azért át lettek alakítva a mondatok olykor. Értem, hogy úgy magyaros, szép, igazi, de mégis fura volt.
Ezért is jöttem rá, hogy azért szeretek jobban magyar szerzőktől olvasni, mert tudom, hogy szó szerint azt olvasom, amit mondani akar és nem megy át egy fordító kezén, aki kicsit hozzáteszi a magáét is. Félreértés ne essék, minden tiszteletem és hálám a fordítóknak, amiért elhozzák nekünk a külföldi történeteket, de jobban szeretem, ha konkréten azt olvasom, amit a szerző írt.
Éppen ezért folytatom majd az angol könyvek olvasását, ez kezdetnek kiváló volt, már csak azért is, mert egy korábban általam annyira nem szeretett regény került közel a szívemhez. Minden szempontból megérte. :)

Őszintén szólva én csalódtam ebben a könyvben. Valahogy egyáltalán nem érintett meg – a témája ellenére. Hogy most bennem van a hiba, vagy a könyvben, nem tudom. :)
Lehet, ha nem olvasok korábban hasonló témában sokkal jobb könyvet, más a helyzet, de ez túl tinis volt, én pedig kinőttem már abból a korból. Bár Mia családja, környezete, élete érdekes volt, a főszereplő „hangja” olyan semmilyenre sikerült. Az elvileg drámai események kb. 2 mondat erejéig érdekelték (ha pedig őt nem érdeklik, az olvasót miért hatná meg?), és számomra elmaradt az a nagy lelki vívódás is, amit a cím sugall(na).
Sajnos újfent párhuzamot kell vonnom, ha valaki keserédes, „haldoklós” történetet akar olvasni nagy szerelemmel, érdekes családdal, visszaemlékezésekkel, sírással és nevetéssel, adjon egy esélyt inkább Anna McPartlin „The Last Days of Rabbit Hayes” című – sajnos magyarul eddig meg nem jelent – nagyszerű regényének, sokkal jobban jár.

Még így pár évvel később is emlékszem a könyv minden apró kis részletére, és az érzésekre, amiket a könyv kiváltott belőlem. Ráadásul még mindig fogalmam nincs, hogy én hogyan döntenék, ha hirtelen Mia helyében találnám magam. Sőt, hogy őszinte legyek nem is szeretnék dönteni, mert az az élet dolga.

Letettem a könyvet, és fogalmam sincs, milyen az a lány, akiről az egész könyv szólt. Így nem izgultam, hogyan dönt végül.
Tipikus amerikai családi idill, tehetséges lány, tehetséges családdal, tehetséges pasival – kár, hogy pont az írónőből hiányzott a tehetség.
Nagyon komoly az alaptéma, egy jó író biztos, hogy kihozott volna ebből valami olyat, ami nyomot hagy. Forman csak a felszínt kapargatja – én meg sokszor a falat. Az ember azt várná – már a cím alapján is – érvek és ellenérvek következnek van-e értelme maradni, érdemes-e küzdeni, ha mindened elveszett. Esetleg megmutatni – tekintve, hogy ifjúsági regény – a rengeteg, problémával küzdő fiatalságnak, hogy igenis érdemes élni.
De sajnos csak az utolsó pár oldalon kaptam meg azt, amit hiányoltam végig
Számomra ez a könyv hatalmas csalódás.

Sokáig pihent a várólistámon, igaz magyarul, aztán igazából nem is tudom, miért választottam végül az eredeti változatát, pláne, hogy nemes egyszerűséggel gyűlölök angolul olvasni. Annak ellenére, hogy a történet szomorú, igazán magával ragadó volt. Leginkább a család zenéhez viszonyulása, valamint Mia különbözőségének elfogadása.
Választása nem egyszerű, itt nincs olyan, hogy helyes döntés. Függetlenül attól hogy mennyire magával ragadott, a második részének fülszövegét elolvasva, nem érzem, hogy lázba hozott volna a folytatás.

Jellemzően az a fajta könyv, ami elsőre nem szólt igazán nagyot, úgy elolvastam, érdekes volt, de semmi különös. És mégis, hosszú ideig velem maradt, éppen csak a háttérben, és piszkált, hogy olvassam el újra.

Másodjára alaposan letaglózott. Sokkal inkább, mint vártam.

Pedig Mia nem egy különösebben érdekes főszereplő. Főleg nem nevezném (fő)hősnek. Úgy is mondhatnám, hogy kifejezetten unalmas. Az egyetlen érdekes dolog az életében az, hogy balesetet szenvedett a családjával, és kész. Előtte semmi, csak kisvárosi idill és nyugalom, mondvacsinált, súlytalan problémák. És mégis, valami különleges rajzolódik ki belőle, a sok ürességből és semmiségből.

Hű, így visszaolvasva ez most nagyon lilán hangzik. Ha kicsit több eszem lesz, esetleg átfogalmazom. :)