Három év telt el azóta, hogy Mia eltűnt Adam életéből. És Adam három éve nem tudja pontosan, hogy miért.
Amikor útjuk egy éjszaka erejéig keresztezi egymást New Yorkban, Adam végre felteheti Miának a kérdéseket, amelyek azóta is gyötrik. De vajon ez a néhány óra ebben a varázslatos városban elég-e arra, hogy maguk mögött hagyják a múltat? Vajon van-e esély az újrakezdésre mindazok után, ami velük történt?
Hová tűntél? (Ha maradnék 2.) 1121 csillagozás
Eredeti megjelenés éve: 2011
Tagok ajánlása: 14 éves kortól
Enciklopédia 30
Szereplők népszerűség szerint
Adam Wilde · Mia Hall · Bryn Schraeder · újságíró
Helyszínek népszerűség szerint
Kedvencelte 235
Most olvassa 54
Várólistára tette 340
Kívánságlistára tette 471
Kölcsönkérné 12
Kiemelt értékelések
Ez… ez… nincsenek szavak… letehetetlen, és gyönyörű, és megindító, és fájdalmas, és szomorú, és és és… egyszerűen imádtam! Az első részt is a szívembe zártam, de ez még annál is jobb volt! Mia és Adam… számomra ők a Tökéletes Páros, bármennyit is kellett küzdeniük érte. Úgy éreztem magam, mintha egy hatalmas érzelmi hullámvasútra ültem volna fel velük, Mia az egyik oldalamon, Adam a másikon (khmmm… *.*), és mindketten kiöntötték nekem a szívüket, elmesélték az életüket… Adam gondolatai, stílusa, szorongásai, Mia visszafogottsága, csendes magánya, mind máshogy érintettek meg. Ahogy szép lassan visszaemlékeztem velük a múltra, minden apró részlet a helyére került, hogy ki, mit, miért, és hogyan tett… egyik pillanatban magamhoz öleltem volna mindkettőjüket, a másikban pedig felpofoztam volna őket, amiért nem voltak képesek kinyitni a szájukat, és megbeszélni a dolgokat. Annyi minden van ebben a történetben… ahogy feldolgozzák a fájdalmakat, veszteségeket, csalódásaikat, és ahogy megpróbálnak új életet kezdeni a maguk elcseszett módján, tökéletlenül, mégis szeretnivalóan… mindent szerettem Bennük. Az írónő teljesen levett a lábamról, úgy ír, hogy mindent átéltem, átéreztem én is… az első mondattól kezdve, a fejezetek elején lévő dalszövegeken át, az utolsó betűig rajongok ezért a könyvért, és biztosan újra fogom olvasni, mert kell nekem ez az érzés. Úgy kell, mint Miának a csellója, mint Adamnek a gitárja, és pontosan úgy, ahogy Mia kell Adam mellé. Pont.
Ez a könyv teljesen kikészített engem. 2 és fél órája, nagyjából a harmadik fejezet óta sírok egyfolytában.Jelenleg is potyognak a könnyeim.
Életemben nem sírtam ennyit egy könyvön…
Bővebben: http://konyvkoktel.blogspot.hu/2016/06/gayle-forman-hov…
Miután a Ha maradnék az egyik kedvenc könyvemmé vált, gondoltam elolvasom a folytatását is, hátha az is elkápráztat. Megkaptam amit vártam ettől a könyvtől, igaz az első rész engem jobban megfogott, de ez a rész másban kárpótolt. Nagyon érdekes volt Adam szemszögéből látni a történteket, megismerkedhettünk az életével, ami egyáltalán nem olyan tökéletes, mint amilyennek tűnik. Azt gondoltam róla az első részben, hogy ő egy boldog, életvidám srác, de itt a szinfalak mögött rájöttem, hogy mindenkinek megvannak a saját démonjai, még ha kivűlről nem is látszik. A történet nem ért el nálam hulló könnycseppeket, de az nem azt jelenti, hogy nem rázott meg. spoiler
Könnyű olvasmány, akinek tetszett az első rész, mindenképpen szánjon rá egy délutánt és olvassa el a folytatást mert megéri… :)
Azt hiszem, ha a Ha maradnék tetszett, akkor a Hová tűntél? egyszerűen elkápráztatott. Baromi jó volt. Még az elsőnél is jobb. Számomra mindig is egy sorozat első része a kedvenc, de vannak esetek – mint egy ilyen –, a további részek. Igazából nem tudtam, hogy mit lehet még egy könyvben megírni, mert a Ha maradnék végére még betettem volna egy epilógust és minden happy end. De nem. Az írónő újból kifacsar téged, és apró darabokból összerak.
Először azt hittem, hogy ezt is Mia fogja elmesélni, de aztán rájöttem, hogy ez Adam. Adamet annyira nem éreztem magamhoz közel az előző könyvben, mint ebben a részben. Mert itt kibontakozott, megtudhattuk a démonjait, és mindazt, amit átélt a három év alatt. Nagyon haragudtam Miára, hogy ezt tette Adammel, szerintem nem volt érthető oka, mert nem érdemelte meg. Sajnos, vagy nem sajnos, nagyon beleéltem magamat a sztoriba, szóval még most is kattog a fejemben minden. Örülök neki, hogy megismerkedtem Gayle Formannal, mert fantasztikus író, és alig várom, hogy mást is olvassak tőle.
Ez könyv valami fantasztikus.Az első részt imádtam de, ez a könyv is volt olyan jó.Nagyon érdekes volt Adam szemszögéből olvasni a történetet.A történet három évvel a baleset után játszódik, de ez a három év Adamnek egyáltalán nem vált hasznára.A Ha maradnék-ban egy életvidám kedves srác volt, itt a történet elején egy gyógyszerfüggő, depressziós „hapsi”.Nagyon szerettem hogy voltak visszaemlékezések, a kempinges rész volt a kedvencem.Mia itt is szerettem mint az előző részben, már nagyon haragudtam rá Adam miatt.Nagyon tetszett a vége, imádtam.Mia és Adam tökéletes páros.Ezt a történetet mindenkinek csak ajánlani tudom, én biztosan újra fogom olvasni.
„…védtelennek érzem magam. Nem is tudom, a világ olyan hatalmasnak tűnik, hogyha kinn vagy a semmi közepén. Mintha nem lenne helyem a világban, hogyha nincs otthonom.”
Nyilván nagyon tetszett ez a könyv is, Gayle Forman pont úgy ír, hogy kíváncsivá tegyen az összes könyvére. A könyv szerkezete, felépítése hihetetlenül jó lett, nagyon tetszett, hogy többféle utazáson (város beli, idő beli, érzelmi), és gyógyuláson (Mia maga felé, Mia Adam felé, Adam Mia felé, Adam maga felé) vezetett végig, közben pedig megmagyarázta mindezt, és érthetővé tette. Nagyon örültem neki, h pl Mia családjáról, és barátairól is megtudhattam sokat, mert megszerettem őket az előző könyvben, és jó tudni róluk is, h mi lett velük azóta. Amikor megtudtam, h Willow a kisfiát Teddy után nevezte el, na akkor felzokogtam. Utána már szinte mindenen bőgtem.
Hihetetlen volt.
Az elején volt bennem némi kétség, ugyanis Adam szemszöge kissé furcsa, pesszimista, depressziós beütésű volt. Így majdnem leraktam a könyvet, végigolvasás nélkül. De aztán bumm! *robbanást imitálok, mint az a firkász, meg mint Mia a könyvben* Jött az az ominózus éjszaka, és onnan már lehetetlen volt letenni. (jó, igazából a fejezetek között öt perc kényszerpihenőt vettem ki)
Szóóval, imádtam! Ha lehet, még jobban megfogott, mint az első része.
Ui.: Az Üstökös idézeteket imádtam, késztetést éreztem arra, hogy meghallgassam őket, kár, hogy nem léteznek, és remélem, a filmben megcsinálják őket.
Kezdjük ott, hogy nincs semmi bajom a történettel és a csillagok nem magának a love storynak, New Yorkban bóklászásnak, felfedezősdinek szól. Kifejezetten bírtam Adamat a jelenlegi állapotában, helyzetében. Tulajdonképpen nem erre számítottam*, de a történet nagyja bejött.
DE! A történet szerint…* spoiler
Enélkül a csavar nélkül meg ugye nem lenne sztori, ezért nagyon furcsán kettős érzéseim voltak olvasás közben – egyszerre voltam marha dühös és elégedetlen meg boldog, mert Mia sikeres, Adam sikeres és megint olvashatom a sztorijukat. spoiler
Szép volt, szépen volt megfogalmazva és jól festette le spoiler élethelyzetét. Igazinak érződött, szíven ütött. Az írónőnek sikerült úgy ábrázolnia a depresszió, a félelem, a pánik érzését, hogy nyomasztóan igazinak hatottak. Szinte fájt arról olvasnom, hogy mennyire küzd az ember az adott nap túléléséért, ahogyan már a felkelés pillanatában azt várja, mikor lesz este és napközben is eszébe jut néha, hogy küzdelem minden újabb 24 óra. Ó, és a hol a nyugtató bogyó-gondolatok meg a dupla válaszolások…
Persze még mindig elég sok emlékezés / visszatekintés volt a regényben, amit már az első részben is kedveltem! Hangulatos kis helyzeteket mutattak be, imádtam pl. a kempingezést!
Blog: http://hagyjatokolvasok.blogspot.hu/2016/01/hova-tuntel.html
Amilyen hamar hozzájutottam az első kötethez, annyival többet kellett várnom a második kötet elolvasásához.
Nem olyan régen, a könyvtárban jártam, és megláttam, hogy bent van a könyv. Ez annyira ritkaságszámba megy mostanában, hogy muszáj voltam kivenni, és rögtön nekikezdeni. Kíváncsi voltam, hogy vajon felér-e az első kötet színvonalához. Vajon ez is le tud kötni? Ezt is szeretni fogom?
Mindhárom kérdésre a válaszom: igen.
Azt gondoltam, hogy már nem sok újat fog tudni nekem mondani az írónő ezzel a témával kapcsolatban. Tévedtem!
Fantasztikus volt. Csodálatos. Megható.
Ez az a könyv, amit még 50-szer el tudnék olvasni. Tudom mi lesz benne, de akkor is. Teljesen át tudom érezni a hangulatot, a cselekményeket.
Sokan írják, hogy jobban sikerült, mint az első rész. Szerintem nem lehet összehasonlítani. Mind a kettő nagyon jól sikerült, és azt mondom, mindenki olvassa el, akinek lehetősége van rá.
A könyv után azt érzem: nekem is kell egy Adam. (Remélem a valóságban is létezik egy ilyen fiú!)
Adamnek sikerült, ami Miának nem, megsiratott.
Rájöttem, hogy miért nem érintett meg úgy az első rész, mint a nagy többséget. Egyszerűen képtelen vagyok/voltam megkedvelni Miát. Sajnáltam, és együtt éreztem vele, de ettől még nem került közel a szívemhez. Nem úgy, mint Adam. Ő képes volt a lelkem legmélyéig felkavarni, az érzései annyira az elevenembe vágtak, hogy olvasás közben végig a komfort zónámat próbáltam visszaszerezni. De csak a könyv végén sikerült, úgy ahogy.
Ennek a fiúnak a gondolatait olvasva belemerülhettem a gyászba, végig élhettem vele annak minden gyötrelmét. Szar dolog a halál, de úgy elveszíteni, elengedni valakit, hogy tudod, ott lélegzik, jár-kel valahol a világban, te mégsem érheted el, szerintem ezerszer rosszabb. Legalábbis én az első esetben sokkal könnyebben el tudtam fogadni, fel tudtam dolgozni a veszteséget. És bár a végére megértettem és el is tudtam fogadni Mia indokait, még sem tudtam eldönteni, örülnék-e a happy endnek. De mivel Adam boldogságáért szurkoltam, és ő olyan döntést hozott, ami szerinte boldoggá teszi, végül én is nyugodt szívvel csukhattam be a könyvet. ♡
Gyönyörű történet volt szerelemről, szeretetről, családról, haragról, megbocsátásról, önfeláldozásról és reményről!
Népszerű idézetek
Reggelente fölébredek, és azt mondom magamnak: ez is csak egy nap, mindössze huszonnégy órát kell kibírnom valahogy.
(első mondat)
Gyűlölj, hé!
Ne legyek többé!
Nyomoríts péppé!
Alakíts széppé!
Teremts egésszé!
Hát nem, hát nem,
hát nem megérné?
268. oldal, Új élet - Ártatlan Áldozatok
Az elengedés gesztusa. Mindenki úgy beszél róla, mintha a világ legegyszerűbb dolga lenne. Hajtsd ki szépen az ujjaidat, egyiket a másik után, amíg ki nem nyílik a tenyered. De az én kezem már három éve szorul ökölbe, az ujjaim elgémberedtek. Én magam is elgémberedtem. És hamarosan végleg összezárulok.
199. oldal
Tű és cérna, hús és csont
A nyál kifolyt, a szív csak kong
Bőrödön gyémántkék varratok
Csillog a magány. Hallgatok.
2. fejezet, Varratok - Ártatlan Áldozatok #7
– Pillangók. (Mia)
– Mi van a pillangókkal? (Adam)
– Halálosan rettegtem a pillangóktól.
– Mi a fene van veled meg a természettel?
Mia rázkódott a visszafojtott nevetéstől.
– Ugye! – Azzal belekezdett a magyarázatba. – Nem sok állat van a földön, amelyik kevésbé volna félelmetes egy pillangónál. Ráadásul, mit tudom én, egy hetet élnek, kettőt? De teljesen bepánikoltam, ha megláttam egyet. A szüleim megpróbáltak leszoktatni róla, vettek nekem pillangós könyveket, sőt ruhákat! Még posztereket is kitettek a szobámban, de hiába.
– Megtámadott egyszer egy hatalmas raj királylepke? – tudakoltam.
– Még csak az se – felelte. – Nagyinak volt egy elmélete. Szerinte egyszer majd nekem is át kell alakulnom, valahogy úgy, mint mikor a bábból lepke lesz, és ettől a változástól féltem igazából, ez okozta a fóbiát.
183. oldal
Nem abbahagyni nehéz. Csak a döntést nehéz meghozni. Ha ezt a mentális lépést megtetted, a többi már gyerekjáték.
192. oldal
– Oké, először is tizenhat éves vagy. És nem vagy könyvtáros. Úgyhogy egyáltalán nem használhatsz olyan szavakat, mint a „helyénvaló”.
259. oldal
Hasonló könyvek címkék alapján
- Marni Bates: Rocksztárt kaptam karácsonyra 86% ·
Összehasonlítás - Suzanne Collins: Énekesmadarak és kígyók balladája 85% ·
Összehasonlítás - Abbi Glines: A végzetem 80% ·
Összehasonlítás - Cassandra Clare: A hercegnő 95% ·
Összehasonlítás - Lynn Painter: Jobb mint a filmeken 92% ·
Összehasonlítás - Julie Buxbaum: Három dolgot mondj 91% ·
Összehasonlítás - Leah Scheier: Csak a te hangodat hallom 91% ·
Összehasonlítás - Adam Silvera: Csak emlékeket hagytál nekem 89% ·
Összehasonlítás - Ava Dellaira: Hazatérés 89% ·
Összehasonlítás - Erin Watt: Megtört herceg 88% ·
Összehasonlítás