Engedj ​el 86 csillagozás

Gayle Forman: Engedj el

Ebben ​a regényben, amellyel Gayle Forman bemutatkozik a felnőtt olvasóközönségnek, a rá jellemző humorral és emberismerettel arról mesél, hogy néha el kell hagynunk az otthonunkat azért, hogy ismét megtalálhassuk.

Mindazoknak a nőknek, akik valaha is álmodtak arról, hogy hazafelé elhúznak a lehajtó mellett, és nem loholnak haza vacsorát főzni, mindazoknak, akik elképzelték már, hogy felszállnak egy vonatra, és elmennek egy olyan helyre, ahol senki sem követel örökös odafigyelést, bemutatjuk Maribeth Kleint, a meghajszolt dolgozó anyát, aki olyan lelkiismeretesen gondoskodik a férjéről és az ikreiről, hogy még azt sem veszi észre, amikor szívrohamot kap.

Ám, amikor megdöbbenésére azt kell tapasztalnia, hogy lábadozása teher azoknak, akik eddig mindenben rá támaszkodtak, Maribeth megteszi az elképzelhetetlent: becsomagol és elmegy. De mint ez oly gyakran megtörténik, amint eljutunk oda, ahova menni szeretnénk, egészen más szemszögből látjuk az életünket. Távol a… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 2016

>!
GABO, Budapest, 2017
356 oldal · ISBN: 9789634064855 · Fordította: Sóvágó Katalin
>!
GABO, Budapest, 2017
356 oldal · ISBN: 9789634064275 · Fordította: Sóvágó Katalin

Enciklopédia 11

Szereplők népszerűség szerint

Dr. Stephen Grant · Dr. Sterling · Janice Pickering · Jason Brinkley · Luca · Maribeth Klein · Sunita · Todd


Kedvencelte 3

Most olvassa 1

Várólistára tette 114

Kívánságlistára tette 96

Kölcsönkérné 3


Kiemelt értékelések

>!
Mrs_Curran_Lennart P
Gayle Forman: Engedj el

Már két éve tervezem, hogy olvasni fogok az írónőtől. Olyan kedves volt, hogy írt nekem egy történetet, amibe teljesen bele tudtam élni magamat. A stílus mindjárt megfogott, és bár nem akciódús és nem rózsaszín, nagyon olvastatta magát. Abszolút együtt tudtam érezni Marybeth-szel. Negyvennégy éves lapszerkesztőként a családja és a hivatása között zsonglőrködik, amíg infarktust nem kap. De mintha az anyja és a férje fel sem fogta volna, hogy ez mennyire komoly, nem igazán hagyják pihenni. Ráadásul ott vannak a négyéves elkényeztetett ikrek, akik személyes sértésnek veszik, hogy anyuci már nem ugrál úgy, ahogy ők szeretnék. Marybeth pedig megszökik. Itt lepett meg az írónő, mert nem tudtam, hogy mit akar kihozni ebből. Aztán szép lassan kiderülnek a dolgok. Az örökbefogadás és régi barátságok.
Tanulságos történet, szép befejezéssel.
A mellékszereplők – Todd és Sunny – kifejezetten feldobták a történetet.

6 hozzászólás
>!
Pandalány P
Gayle Forman: Engedj el

Gayle Forman neve számomra garancia egy jó könyvre. Eddig minden magyarul megjelent könyvét olvastam és nem volt kérdés, hogy erre a történetére kíváncsi vagyok-e. Képes mindig úgy kifejezni az érzelmeket, hogy azok valóságosak legyenek és ezzel engem abszolút megfogott.
Előbb is elolvashattam volna ezt a könyvet, régóta várt a polcomon és ezt sajnálom. Kicsit tartottam tőle, hogy vajon milyen lesz, ha Gayle Forman felnőttekről ír könyvet, de bátran állítom, hogy ez is remekül megy neki. :D Az tény, hogy más, mint az eddigi történetei, de ugyanolyan érdekes, elgondolkodtató és érzelmes, mint például Ha maradnék című bestsellere.
A könyv nagyon olvasmányos, csak úgy pörögtek az oldalak, végig fenn tartotta a figyelmemet. A borító gyönyörű, figyelemfelkeltő és hűen tükrözi azt a szabadságot, amiről a történet szól.
Mindig sikerül olyan témákhoz nyúlnia, ami leköti az olvasót és elgondolkodtatja. Az Engedj el története abszolút elképzelhető lenne a valóságban is. Hiszen manapság mindenki rohan, siet, határidőket teljesít a munkahelyén és túlhajszolt. Nem csodálkozhatunk, ha idegesek, stresszesek vagyunk, és ne adj isten megtalál minket egy betegség, mint Maribeth-t a szívroham.
Tetszett, hogy az írónő nem hozott sablonos dolgokat a történetbe, például, hogy Maribeth miután elvonatozik otthonról, New Yorkból, nem egy luxus szállodában pihen, hanem egy lepukkant szálloda/motel egyik lakását veszi ki. Semmi flanc, sőt. (Pedig lett volna pénze rá, mégsem a pénz motiválta a főhőst.)
Bővebben: http://pandalanyolvas.blogspot.hu/2017/08/gayle-forman-…

>!
ggizi P
Gayle Forman: Engedj el

Maribeth olyan agyonszervezett és pörgős életet élt, hogy olvasni is fárasztó volt. A munkája ezer %-ot kívánt tőle, miközben családjának és 4 éves ikreiknek életét is össze kellett fognia. Ez egy olyan életvitel, amit nem lehet teljes erőbedobással sokáig folytatni. És jött is a szívroham, ami után és a családi reakciók következtében Maribeth rákényszerült arra, hogy újraértékelje a számára fontos dolgokat és olyat tegyen, amire keveseknek van mersze/lehetősége spoiler. A hirtelen lépése meglepett, főleg a gyerekei miatt (bár a lánya egy nagyon unszimpatikus kis erőszakszervezet volt), viszont a végkifejlet nagyon kellemes csalódást okozott olyanokkal kapcsolatban, akiknél nem is számítottam rá. Mondjuk pont emiatt nem is éreztem valósághűnek a történéseket. spoiler Ettől függetlenül nagyon is jó volt olvasni az elég rövidre sikerült lezárást.

>!
mazsof
Gayle Forman: Engedj el

„Van az úgy, hogy csak azzal bizonyíthatjuk a szeretetünket, ha elhagyunk valakit.”

Gayle Forman megint megcsinálta! Más korosztályról, más témáról, más problémákról, más érzelmekről szól, de a hatás ugyanaz, mint eddig. Bár még közel sem járok az anyasághoz, a 20-as éveim elejét taposom, de teljes mértékben megérintett Maribeth története. Az elején nagyon dühös voltam: nem értettem, hogy viselkedhet így egy férj, egy állítólagos legjobb barátnő, egy anya és a gyerekek. Alig vártam, hogy a fülszövegben is említett nagy lelépés bekövetkezzen, mert nem bírtam nézni, hogy ezek az emberek, Maribeth családja és barátai hogyan szipolyozzák ki az életet a súlyos betegségen átesett nőből. Szép lassan kibontakozik a cselekmény, megismerjük a szereplők indítékait, az egykori sérelmeket és történteket, így tárja elénk a teljes igazságot az írónő. Mindenki szembenéz saját démonjaival, félelmeivel, és egy szép fejlődésnek, önmaguk megismerésének lehetünk tanúi, mindezeket persze egy érzelmi hullámvasúton tálalva. Sírtam és nevettem, szerettem és utáltam, dühös voltam, majd megnyugodtam. Egy epilógust el tudtam volna még viselni, de ennek ellenére is tetszett a hirtelen, megható lezárás. Ismét köszönöm az élményt, Gayle Forman, remélem nem hagyod abba az írást, mert függővé váltam.

>!
Katara_Phoenix P
Gayle Forman: Engedj el

Nem tudom beazonosítani,hogy mit érzek most: depit, szomorúságot, dühöt, csalódottságot, értetlenséget, mindent, semmit.
Szinte mindenki gondolt már rá, hogy mindent otthagy, ahol van,és elmegy valahova jó messzire (én mindig Mexico City-re gondolok.:D). Maribeth meg is tette,és egyszerűen nem értem. Hogyan volt képes spoiler Viszont az, hogy az ikrek ennyire el voltak kényeztetve, az teljesen az ő hibájuk volt. Maribeth és Jason ezt közösen hozták össze.
Továbbá, spoiler. :/ Piszkosul zavart.
A befejezése olyan semmilyen, persze kiderül, hogy mit tesz/mit fog tenni, de még egy-két fejezetet olvastam volna a folytatásról. Vagy arról,hogy javult-e a helyzet. Tartja-e a kapcsolatot az új ismerősökkel.

>!
tmezo P
Gayle Forman: Engedj el

Tetszett is meg nem is.
A történet nagyon tanulságos, hiszen a rohanó életmód és a túlhajszoltság nagyon is mindennapi dolog a mai világban. És sajnos a következményei akár végzetesek is lehetnek. Látható ez Maribeth életén is, aki fiatal kora ellenére szívrohamot kapott.
Ami miatt viszont nem tetszett az maga Maribeth karaktere. Ez a mindennek meg akarok felelni, és mindent kézben akarok tartani stílus nagyon erős volt. A 4 éves gyerekek programjaitól agyrémet kaptam. Ennek nem hiszem, hogy munka mellett meg lehetett volna felelni, és azt sem hiszem, hogy ennyi program kell ilyen korú gyerekenek. Ezek nyűgök, annyira látszódott, igazi családi közös program szinte nem is volt.
Apa sem volt a helyzet magaslatán, nem nagyon segített Maribethnek. Maribeth (le)lépése valahol talán érthető, de…de mégsem. Átértékelt. Lelassult. Majd mikor egy idő után újra készen állt a családra, a gyerekekre, meglepő volt, hogy mindenki úgy tett, mintha tényleg csak elvonult volna pihenni.
Apa változása az események hatására és reakciója meglepett és tetszett. Ez igazán pozitív volt.

>!
lvarganiki P
Gayle Forman: Engedj el

Mi mondjak, nem könnyű olvasmány. Nem az érzelmi túlfűtöttség miatt, hanem mert annyira életszerű, annyira a mi életünk is lehetne, ami megrémíti az embert. Próbáltam nem párhuzamot vonni az életemmel, nem rágódni a túlhajszoltság okozta szívinfarktuson, de nagyon nehéz volt.
Maribeth egy 44 éves dolgozó anya, aki ugyanúgy próbál az élet minden területén helyt állni, mint mi, az olvasó. Dolgozik, intézi a főzést, a háztartást, szervezi a baráti látogatásokat, az ikrek ovis dolgait, még az esti olvasás is az övé, és szerencsés ha nem kell utána dolgoznia. És persze a férje segít, de csak ahogy a férfiak szoktak, ha felesége eddig el tudta intézni a dolgokat, ezek után is el tudja, és ha segít tulajdonképpen az sem segítség.
És akkor – egy szívinfarktus és egy műtét után – megteszi amiről minden anya csak álmodik: összepakol és eltűnik. Nem azért, mert nem bírja a családját, vagy elege van a mindennapi életből, hanem azért mert úgy érzi az egészsége családi körben nemhogy nem fog javulni, de egy újabb szívinfarktust már nem fog túlélni.
Innentől kezdődik egy igazi önmegismerés, de nem ilyen nagyvilági „ó elmentem Tibetbe, megvilágosodtam, most már tudom mi az életem értelme” módon, hanem csendesen elgondolkodtatóan, az új barátok, és kapcsolatokon keresztül, egészen addig míg Maribeth-tel együtt mi is átértékeljük a jelenlegi életünket.
Elgondolkodtató történet, inkább felnőtt korosztálynak ajánlom (fiatalabbaknak, talán egy kicsit unalmasnak tűnhet.)

4 hozzászólás
>!
MonikaR
Gayle Forman: Engedj el

„A sebhelyek csak tetoválások, amiknek szebb meséik vannak.”

A korom és a gyerekekkel való tapasztalatlanságom ellenére is, teljes mértékben meg tudtam érteni és át tudtam érezni Maribeth szenvedését. Sajnos, nagyon sok olyan férfi van, aki úgy gondolja, hogy a háztartás és a gyermeknevelés az asszony dolga, de persze a megélhetőség miatt, még dolgozzon is. Hát, MI nem úgy gondoljuk! Ha egy nő 8 órát dolgozik mint a férfi, akkor az otthoni munkákat és a gyermeknevelést tessék szépen megosztani!

Jason az elejétől fogva antipatikus volt, különösen akkor, amikor Maribeth vissza emlékezett a kapcsolatukra. Az ikrek neveletlenek, Elizabeth meg rossz barátnő volt. Az új barátok, ismeretségek nagyon tetszettek.

Nincs mentség arra, hogy egy anyuka így ott hagyja a gyermekeit, lehetett volna ezt egy kicsit máshogy is megoldani. Semmi bajom a magánnyal vagy egy kis szünettel, de szerintem nem elköszönni és nem beszélgetni a gyerekekkel és az élettárssal nagyon rossz lépés.

Szerintem, minden nőnek, férfinak vagy párnak szüksége van egy kis magányra, gyerekek nélkül. Még nincsenek gyerekeim, de már tudom, hogy egyszer biztos elmegyek barátnőkkel egy hétvégére, vagy a férjemmel elutazok pár napra, a gyerekeket meg a nagyszülőknek hagyom. Nincs ebben semmi rossz.

Az írónő stílusa tetszett, könnyed és olvasható volt. Nagyon szeretnék olvasni tőle még egy pár könyvet.

>!
GABO, Budapest, 2017
356 oldal · ISBN: 9789634064275 · Fordította: Sóvágó Katalin
>!
Lady_E
Gayle Forman: Engedj el

Igazán különlegesnek és őszintének érzem ezt a könyvet. Előtte nem sokan mertek arról írni, hogy milyen nehéz sors is jutott az anyáknak, arról meg pláne nem, hogy milyen lehet ezt szó nélkül elhagyni.
Gayle Forman nem csak az ifijúsági irodalomban, de ezzel a felnőtteknek szóló regényével is maradandót alkotott.
A történetei mindig gondolkodásra késztetik az embert és arra, hogy kicsit átértékelje a saját életét, így csak ajánlani tudom a műveit.

>!
moonchristal P
Gayle Forman: Engedj el

Kíváncsi voltam az írónőre, milyen, ha felnőtteknek szóló könyvet ír, de egyáltalán nem okozott csalódást. Nagyon szerettem ezt a történetet, mert elgondolkodtatott. Valóságos szereplőkkel, valóságos problémákkal, mégsem hétköznapi történet. Szinte mindenkit megkedveltem benne, érdekelt a sorsuk, és bár a lezárást picit hiányosnak éreztem, mégis megérdemli az öt csillagot. Legfeljebb tovább lehet gondolni.
Egy kicsit mindegyik szereplőben magamra ismertem, elméláztam, vajon, én mit tennék ezekben a helyzetekben. Súlyos döntésekről, küzdelemről, ugyanakkor mégis pozitív életszemléletről szól a könyv, megerősít abban, hogy néha meg kell lépnünk dolgokat, ha változtatni akarunk.
Gyönyörű történet, csodás írásmód, letehetetlen. Élveztem, remélem, lesz még felnőttkönyve az írónőnek.


Népszerű idézetek

>!
Pandalány P

A férjem szokta mondani, hogy a sebhelyek olyanok, mint a tetoválások, csak jobb sztorikkal.

39. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Maribeth Klein
>!
Pandalány P

A humorérzék a hosszú élet titka.

39. oldal

Kapcsolódó szócikkek: humorérzék · Luca
>!
Pandalány P

Emberek jönnek-mennek az életünkben. Van, aki marad. Van, aki nem. Vannak, akik elsodródnak, de aztán visszatérnek.

350. oldal

>!
Pandalány P

Ez a vicces dolog a képekben. Amit látunk, az időnként csak egy része a történetnek.

289. oldal

>!
Pandalány P

Olyan ritka az életben, hogy a dolgok pontosan úgy alakulnak, amilyennek megálmodjuk őket.

139. oldal

>!
tbkrisztina

„A napok hosszúak, de az évek rövidek”…

174. oldal

>!
MonikaR

– Aki mindenhez ért, semmihez sem ért.

238. oldal

>!
Cheril

– Van az úgy, hogy csak azzal bizonyíthatjuk a szeretetünket, ha elhagyunk valakit.

312. oldal, 63. fejezet

>!
Pandalány P

– Nyűgös leszek, ha nem kapom meg a négyórai teámat.

116. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Dr. Stephen Grant
>!
Pandalány P

– Fogunk beszélni arról a csókról? – kérdezte a férfi.
– Milyen csókról? – kérdezett vissza az asszony.
Stephen megfogta az állát. A csók, amely ezt követte, olyan légiesen könnyed volt, akár a hópihék, amelyek most kezdtek szállingózni.
– Erről – mondta.

262. oldal

Kapcsolódó szócikkek: csók · Dr. Stephen Grant · Maribeth Klein

Hasonló könyvek címkék alapján

Colleen Hoover: November 9.
Jennifer Probst: Elhibázott házasság
David Levithan: Majd egy nap
Susan Elizabeth Phillips: Csak Te kellesz!
Nicola Yoon: Minden, minden
Emily Giffin: Szerelem kölcsönbe
Vi Keeland: Egomániás
Meg Cabot: Locsifecsi királynő férjhez megy
Vi Keeland: A beosztott