Csak ​egy nap (Csak egy nap 1.) 446 csillagozás

Gayle Forman: Csak egy nap

Allysont, a burokban nevelt amerikai lányt érettségi ajándékként a szülei befizetik egy nyugat-európai körútra. Londonban, egy szabadtéri Shakespeare előadáson találkozik Willemmel, a lezser holland színésszel, és azonnal kipattan közöttük a szikra. Amikor a sors másodszor is összehozza őket, Allyson rá nem jellemző módon letér a járt útról, és követi Willemet Párizsba. A szikrából egyetlen nap alatt fellobban a láng… amíg Allyson arra nem ébred az együtt töltött viharzó nap után, hogy Willem elment.

A sorsfordító napot az önmegismerés éve követi: Allyson megszabadul a belé nevelt korlátoktól, hogy megtalálja igazi szenvedélyeit és talán az igazi szerelmet.

Eredeti mű: Gayle Forman: Just One Day

Eredeti megjelenés éve: 2013

>!
Ciceró, Budapest, 2014
326 oldal · ISBN: 9789635399154 · Fordította: Sóvágó Katalin
>!
Ciceró, Budapest, 2014
388 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789635398867 · Fordította: Sóvágó Katalin

Enciklopédia 9

Szereplők népszerűség szerint

Willem de Ruiter · Allyson Healey · D'Angelo Harrison (Dee) · Melanie

Helyszínek népszerűség szerint

Párizs · Amszterdam


Kedvencelte 97

Most olvassa 27

Várólistára tette 402

Kívánságlistára tette 383

Kölcsönkérné 11


Kiemelt értékelések

>!
Csakegyolvasólány
Gayle Forman: Csak egy nap

Oké, mi ez a vég? o.O Tessék nekem megmondani!
Egyébként nagyon, de nagyon tetszett. Igaz, az eleje kicsit unalmas volt, de amikor Allyson és Willem ismét találkoznak a történet kezd izgalmassá válni. Főleg, amikor Allyson (vagyis Lulu, ahogy Willem hívja őt) Párizsba megy a színésszel. Ahol egy fergeteges napot töltenek együtt, aztán ennyi, mert spoiler. S itt kezdődik Allyson vívódása, itt látszódik, hogy mennyire is megszerette a fiú.
Azt hiszem, hogy azokat a részeket szeretem, amikor Allyson Willemet kereste. Sok érdekes kalandba keveredett. DE! Kifejezetten azért a részért voltam oda, amikor Allyson újra látta Willemet a színpadon. Viszont a könyv végén akkor is felháborodtam, hiszen mi fog történni velük? Együtt lesznek vagy útjaik végleg elvállnak?

2 hozzászólás
>!
Orsi999
Gayle Forman: Csak egy nap

Sokáig halogattam, hogy olvassak Gayle Forman-től. Egy kicsit féltem, hogy nem tetszenek majd az könyvei, de szerencsére tévedtem vele kapcsolatban. Érdekes könyv volt, bár voltak olyan részek, amit untam. spoiler Allyson és Willem párosát imádom. Allysonnal kapcsolatban tetszett, hogy a sarkára állt, és hogy saját döntéseket hozott.

>!
DoreenDelevigne
Gayle Forman: Csak egy nap

    Első találkozásunkkor Forman teljesen levett a lábamról, rögtön beszereztem az addig magyarul megjelent könyveit, de csak 2 év után, mostanra jutottam el addig, hogy belemerüljek a további munkásságába. Féltem, hogy nem fog olyan nagyot ütni ez a sorozat, mint két évvel ezelőtt a Ha maradnék, de szerencsére nem kellett csalódnom.
    Az utazós témával engem meg lehet venni, így nem csoda, hogy tetszett a könyv. Nagyon szerettem azt az egy napot Párizsban spoiler, és ami szintén már a felbukkanásakor tudtam, hogy tetszeni fog az Shakespeare jelenléte volt. Tetszettek az utalások a történet és a darabok között. Miközben, és miután olvastam a könyvet megjött a kedvem Shakespeare drámáihoz.
Pozitív meglepetésként értek a szereplők. Formant nem a részletesen kidolgozott karaktereiről ismertem meg, így nem vártam sokat a szereplőktől, de most meglepett. Allyson személyiségfejlődése az egyik legjobb dolog a könyvben, és igaz Williem nem lett emberközelbe hozva, de az ő figurájához remekül illett, hogy meg is tudunk róla valamit meg nem is, hogy titokzatos maradt.
    Összességében Gayle Forman nem okozott csalódást, és egy egészen új oldaláról ismertem meg az írónőt – valahogy sose hittem volna róla, hogy kalandvágyó utazgató. FIGYELMEZTETÉS: Ha nincs a kezedben a második rész, ne kezd el, mert kegyetlen a vége, durva függővég!

10 hozzászólás
>!
CsakSimánDorka P
Gayle Forman: Csak egy nap

Ez rosszkor talált meg. Igaz, gyorsan haladtam vele és olvastatta magát, nagyon jó a fordítás szóval igazából egy nagyonis remek könyv, mégis nem jó hangulatban olvastam. Ez pedig a történet miatt van. Nekem is van egy ilyen történetem, bár ennyire nem kalandos, de a lényeg ugyanaz: két idegen véletlenszerű találkozása és szerelme…egymás elvesztése majd megtalálása. Ez pedig nagyon sok emléket hozott a felszínre, amiket ugyanúgy próbálok elnyomni, mint Allyson. Aztán neki jött egy Dee-je….nekem pedig senki. Pedig nekem is jó lett volna egy és akkor máshogy alakultak volna a dolgok. Na de Dee, hogy én mennyire imádtam! Nagyszájú, szókimondó, igazi színész! Allyson pedig én teljes mértékében! A történet: Párizsos részt imádtam, egyetemi rész Dee megjelenéséig lapos volt, kereső rész szintén imádnivaló volt :)

3 hozzászólás
>!
MFKata P
Gayle Forman: Csak egy nap

Gyanítom, hogy a könyvet újra fogom olvasni. Imádom a helyszínek, ételek és az emberek sokszínűségét. Mintha ténylegesen én járnám be fél Európát. Igazi élmény volt, amitől még inkább azt éreztem, hogy nekem is el kell jutnom ezekre a helyekre. És nem mint egy fakultatív program része, hanem csak úgy bele a londoni, párizsi vagy amszterdami életbe.
    Szeretnék egyszer én is csak úgy spontán eltévedni!!! Willem-mel persze ;-)

http://mfkata-about.blogspot.hu/2014/05/gayle-forman-cs…

>!
Greylupus
Gayle Forman: Csak egy nap

Ez a könyv – hasonlóan a nagysikerű „A soha határához” – egy fiatal lány utazásáról szól. Képletesen és szó szerint értve is, hiszen Allyson érettségi ajándékként a szüleitől egy körutazást kap. Beutazza fél Európát (sok más város között Budapesten is jár!!), de nem boldog. Megpróbál mindenkinek megfelelni, a tanárainak, a szüleinek, a barátainak, nem foglalkozva azzal, hogy neki magának mi a jó. A nyár befejeztével főiskolára megy – amit persze megint úgy választott ki, ahogy a szülei szerették volna – úgyhogy inkább csak sodródik az élettel, de nem éli meg azt. És akkor találkozik Willemmel, aki kihozza Allyson másik énjét, azt, amelyik ki meri mondani,hogy mit akar, aki képes őrültségeket véghez vinni, „Lulut”, a nagyvilági, merész fiatal nőt. Allyson pedig eleinte félve, majd egyre inkább beleélve magát „Lulu” szerepébe, lubickol a fiú által megmutatott nagybetűs ÉLETben.
Allysont könnyű megkedvelni, hiszen sokan magunkra ismerhetünk benne. Hányan próbálunk nap, mint nap ugyanígy megfelelni mindenkinek, félredobva a saját akaratunkat? Rajta keresztül megtapasztalhatjuk azt, hogy milyen „lázadni” úgy, ahogy talán sose mertünk. Részt venni egy olyan kalandban, amire talán még lehetőséget is kaptunk, de nem mertünk vele élni. Allyson bámulatos fejlődésen megy keresztül, ahogy a félénk, visszahúzódó lányból, cselekvőképes, az önmaga igazáért kiállni képes, bátor fiatal nővé érik. Ebben persze segítségére van először Willem, aki előhúzza a lányból az „alvó oroszlánt”. Sajnos a fiúról túl keveset tudunk meg, hiszen a regény Allyson szemszögét meséli el, így a fiúból csak annyit kapunk, amennyit elárul magáról. És az pedig vajmi kevés. Willem feltűnik, életre kelti „Csipkerózsikát”, majd amilyen hirtelen megjelent, olyan gyorsan, majdhogynem nyom nélkül eltűnik és egy idő után már csaknem úgy gondoljuk, hogy talán nem is létezett, csupán Allyson képzeletének a szüleménye volt:-). Nemcsak a lánynak, de nekünk is rengeteg kérdésünk merül fel vele kapcsolatban – és az idegőrlő befejezés után pedig még inkább. De ahogy utánanéztem a második rész a fiú szemszögéből meséli el a történteket, így talán megkapjuk a várva várt válaszokat is.
De Willem mellett persze nagy segítség a lány számára Dee, a főiskolai csoporttársa, majd későbbi legjobb barátja is. Allyson először csak sajnálatból választja ki magának a kicsit polgárpukkasztó stílusú fiút párként egy iskolai feladathoz, de a történet végére már nehéz eldönteni, hogy kinek volt nagyobb szüksége a másikra. Dee helyettesíti a főiskolán Allyson legjobb barátnőjét Melanie-t, akire visszagondolva mindig elszorul a szívem. Ő az a legjobb gyerekkori, majd iskolai és középiskolai barátnő, akit szerintem már sokunk veszített el ugyanígy, mint Allyson. A középiskolai barátságok sokszor hasonlóan fájón bomlanak fel, hiszen az érettségivel gyakran más városban költöznek a barátok, más ismerettségi és érdeklődési körük lesz, így a régi, szoros kapcsolatok eleinte meglazulnak, majd sok esetben végleg felbomlanak… Az érettségi a gyerekkorunk végét, valaminek a lezárását jelenti, hogy aztán új dolgok kezdődhessenek.

A regény cselekményszála pedig elmondhatatlanul jó, három főbb részre tagolódik, de mind a három rész ugyanolyan erős. Mind a háromnak megvan a saját „magja”, ami miatt érdemes és érdekes belevetni magad és ugyanolyan izgalommal olvasod mind a hármat.
Imádtam Gayle Forman leírásait. Az Allyson által bejárt városokat és helyszíneket olyan élőnek írta le, hogy akkor sem lehetett volna érzékletesebb, ha szó szerint együtt mászkálok a szereplőkkel a helyszíneken. Éreztem az ízeket, az illatokat, láttam magam előtt a helyszíneket, a szereplőket. Egyszerűen fantasztikus munkát végzett az író.
A két fiatal pedig tényleg csak egy napot töltött el együtt, de mégis, az egy olyan tartalmas nap volt, olyan erős érzelmekkel átitatva, hogy nem kellett sokat győzködnie az írónak, hogy elhiggyem, Allyson még egy év távlatából is a legapróbb dolgokból is a fiúra és arra a napra emlékezik, amelyik végleg megváltoztatta őt. És egyáltalán nem csodálkoztam, hogy olyan sok mindenre képes azért, hogy kiderítse az igazságot, ami talán fájó, talán megnyugvást hozó, de legalább nem tartja tovább a lányt kétségek között.

A könyv vége pedig? Nehéz bármit is mondani róla, hogy ne spoilerezzek, de annyit elárulok, hogy amikor megláttam a „Köszönetnyilvánítás” részt, többször oda-vissza lapoztam, hogy biztosan hiányzik egy fejezet, vagy ez véletlenül került előre. Így NEM LEHET VÉGE A KÖNYVNEK! De aztán kiderült, hogy tényleg vége van, én pedig lázasan várhatom a többi rajongóval a kiegészítő novellát és a következő részt, ahol talán kiderül, hogy mi történt a továbbiakban:-).

Összességében ezzel a könyvvel egy új kedvencet avattam, amit nem győzök ajánlani mindenkinek; belőlem pedig olyan érzéseket váltott ki, amikre nagyon régóta vágytam már. Ez a könyv kihozta belőlem is a kalandvágyó énemet, azt a Lupit, akit már régóta eltemettem magamban. Gayle Forman elérte, hogy bár jártam már Amszterdamban, Párizsban, sőt Londonban is, de szeretném ezeket a városokat újra megnézni – persze nem sima turistaként, hanem oly módon, ahogy Willem mutatta meg Allysonnak Párizst: a maga lüktető, élő valójában, sokszor elkerülve az ismert látványosságokat, de olyan részeit megmutatva, amit az átlag turista talán észre sem vesz.
Szeretnék újra iskolapadban ülni, olyan professzor előadását hallgatni, mint Glenny prof, szeretnék olyan irodalom kurzuson részt venni, amit ő tart, szeretném Shakespeare összes művét elolvasni és olyan előadásként látni, ahogy Willemék adták elő a Gerilla Will társulatban.

3 hozzászólás
>!
K_A_Hikari P
Gayle Forman: Csak egy nap

„Egy napon megszületünk. Egy napon meghalunk. Egy nap alatt megváltozhatunk. És egy nap alatt szerelmesek lehetünk. Minden megtörténhet egyetlen nap alatt.”

Nem hiszek a véletlenekben. Mindennek, minden találkozásnak oka van, bár lehet, hogy erre csak utólag döbbenünk rá.
Kalandos ez a regény. Először Párizs miatt, de aztán már a válaszkeresés teszi azzá.
Jól esett megint olvasni, feleleveníteni a dolgokat, újra kiváncsi vagyok mi történt Willemmel…
Tetszett, annak ellenére is, hogy az elején nem akartam mindenáron olvasni, de aztán csak elkapott a varázsa.
Csupán 1 nap. 24 óra. 1440 perc. 86400 másodperc.
Van, hogy csupán ennyi időnk van.
De ez alatt bármi történhet, ha hagyja az ember.

Bővebben: http://irasaimtarhaza.blogspot.hu/2014/11/gayle-forman-…

5 hozzászólás
>!
perpetua P
Gayle Forman: Csak egy nap

Sajnos én ezzel a könyvvel nagyon szenvedtem, jól kezdődött és a befejezés is jól sikerült, de a közepe annyira lehúzta az egészet, hogy nem tudta ellensúlyozni. :(
Az eleje tényleg tetszett. 2 idegen találkozik, nagy kalandba kezdenek, még ha csak egy napig is. Allyson kinyílik, rövid ideig levetkőzi visszahúzódó énjét. Párizsi utazásukat élvezettel olvastam. Aztán egyre gyanúsabb lett, hogy még csak a könyv negyedénél járunk… :S
Ez az utazás mély nyomokat hagyott a lányban és nem találta meg utána a helyét. A legtöbb diáknak az egyetem a lehetőségek tárháza, Allyson ebből nem érzékel semmit, még jobban magába fordul, mint korábban és csak kínlódik, mert én sajnos annak éreztem. A szereplőket se tudtam szeretni. Melanie kifejezetten idegesített túlzott szabad szelleműségével. Nem lehet valaki ennyire csapongó és szerintem barátnőnek se az igazi. :S Allyson anyja is, áááá. Nem lehet valaki ennyire vak, hogy ne vegye észre, hogy nem boldog a lánya, és nem lehet mindent rákényszeríteni. Dee volt az egyetlen szimpi karakter a főiskolás fejezetekben.
Az utolsó negyedet újra tudtam élvezni. Elkezdtünk nyomozni, hogy mégis rájöjjünk, mi történt az ominózus másnap reggel. Itt Allyson újra nyitottabb, kezd magára találni. :)
A közepét vagy rövidebbre kellett volna fogni, vagy máshogy kellett volna alakítani, hogy szeretni tudjam. A lezárással viszont elérte nálam az írónő, hogy mégis kíváncsi legyek a második részre is, mert tényleg úgy lesz teljes ez a történet, ha Willem szemszögét is megismerem. Bánni nem bánom, hogy elolvastam, és most már a folytatást is el fogom, de talán meglettem volna ezen könyvélmény nélkül is. :)

>!
oldmoviegirl01 P
Gayle Forman: Csak egy nap

Nagyon valódinak éreztem. Olyannak, ami megtörténhet.
Szép lassan szerettem meg ezt a könyvet, és a végén azzal az érzéssel csuktam be, hogy nagyon is tetszett. A foltos lett kifejezés pedig egy nagyon szép, új értelmet nyert.

Tiszteltem Allysont, mert volt bátorsága nekivágni annak az egy napnak, merte átadni magát annak az egy viharos napnak Willemmel, merte megélni mindazt, amit az az egy nap tartogatott neki. Még ha nem is sikerült teljesen tökéletesre az a nap, és hozott magával csalódást is, Allysonban mégis elindított valamit. Jó volt látni, hogy a csalódás után nem tér vissza a jól megszokott burokhoz, szép lassan a saját útjára lép, erősödik, kitart a döntése mellett és cselekszik. És az út, amire rálépett egy idő után már inkább szólt az önmagának bizonyításról, mint bármiféle romantikus vonzalomról.

„Megmutatta, hogyan kell eltévedni, utána pedig én mutattam meg magamnak, hogyan kell rátalálni az útra.
Talán mégse a véletlen rá a jó szó. Talán a csoda az. Vagy talán nem is csoda. Talán csak ilyen az élet. Amikor megnyitjuk magunkat neki. Amikor odaállunk az útjába. Amikor azt mondjuk, hogy igen.”

Nagyon tetszettek a könyvben a Shakespeare művekre való utalások és párhuzamok. Elérte, hogy újra Shakespeare-t akarjak olvasni.

Azonban nem tudok szó nélkül elmenni a magyar fordítás mellett, ami sokszor feldühített. Sok olyan magyartalan kifejezést (pl. meggratulál, szájam), sosem hallott szlenget tartalmazott, amire felkaptam a fejem.

>!
Risabelle
Gayle Forman: Csak egy nap

Ha eddig nem akartam Párizsba menni, hát akkor most már életcélom, hogy eljussak oda. Hol kezdhetek franciául tanulni? @MHenimoly először idemenjünk, jó? Szerinted indul busz a Mars térről Párizsba?
Két dolgot állapítottam meg ezzel a könyvvel kapcsolatban.
Először is: Kell egy vagány, laza alteregó.
Másodszor: Imádtam. És bár a szó nem foglalja össze minden érzésem, de azért majdnem közelít hozzá.
Allyson és William spoiler szerintem nagyon jól egymásra talált. Én is teljesen átéltem mindent, ami velük történt azon a bizonyos napon. Együtt örültem, együtt féltem, együtt izgultam velük. Néha tényleg elhittem, hogy ott vagyok. De utána, másnap, összetörtem. Nem értettem mi van. Olyan kétségbe esett voltam, mint Lulu spoiler. És elkezdtem elméleteket gyártani. Csupa mi lett volna, ha… kezdetűt.
Majd az egyetem kicsit helyre rázott. Ezt úgy mondom, mintha nem nyolcadikos lennék. Dee volt az egészben a legjobb. Nagyon bírtam, és szabályosan haragudtam Allyre, amikor összekapott vele.
Végig reménykedtem benne, hogy Allyson nem adja fel. Hittem benne. És nem okozott csalódást. spoiler
És, bár ellenállhatatlan csábítást érzek, hogy elolvassam Shakespeare összes művét, tényleg fantasztikus olvasmány. Shakespeare biztos valami mellékhatás

1 hozzászólás

Népszerű idézetek

>!
MFKata P

Egy napon megszületünk. Egy napon meghalunk. Egy nap alatt megváltozhatunk. És egy nap alatt szerelmesek lehetünk. Minden megtörténhet egy nap alatt.

140. oldal

>!
MFKata P

– Hogy barátot szerezz… – kezdi.
– Ahhoz barátságosnak kell lenned.

252. oldal

Kapcsolódó szócikkek: barát
>!
MFKata P

– Hogy mit kell tenned, annak a kiderítésére néha az a legjobb módszer, ha azt teszed, amit nem kéne tenned.

207. oldal

>!
Roni_olvas

Előfordul, hogy a hiányból érzünk rá valamire. Az űrből, amit maga után hagy.

289. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Allyson Healey
>!
ƨɔɴом

Vicces, hogy amikor bekövetkezik, amitől a legjobban rettegünk, rájövünk, hogy nem is félünk tőle.

132. oldal

>!
ƨɔɴом

Lenni vagy nem lenni: az itt a kérdés. (…) De mi van akkor, ha Shakespeare – és Hamlet – nem a jó kérdést teszik fel? Ha az igazi kérdés nem úgy hangzik, hogy legyünk-e, hanem hogy milyenek legyünk?

11. oldal

>!
MFKata P

… nem elég tudni valakinek a nevét. Azt is tudni kell, kicsoda.

323. oldal

>!
MFKata P

– (…) vannak szerelmek, amelyek nem múlnak el. Főleg, ha Párizsban születtek.

279. oldal


A sorozat következő kötete

Csak egy nap sorozat · Összehasonlítás

Hasonló könyvek címkék alapján

Stephanie Perkins: Anna és a francia csók
Meg Cabot: Locsifecsi királynő
Tammara Webber: Easy – Egyszeregy
John Green: Csillagainkban a hiba
J. L. Armentrout: Origin
Cassandra Clare: Üvegváros
Richelle Mead: A halál csókja
Kiera Cass: The One – Az Igazi
Simone Elkeles: Rules of Attraction – A vonzás szabályai
Katie McGarry: Crash into you – Szívkarambol