Feketefülű ​fehér Bim 80 csillagozás

Gavriil Trojepolszkij: Feketefülű fehér Bim Gavriil Trojepolszkij: Feketefülű fehér Bim Gavriil Trojepolszkij: Feketefülű fehér Bim

"Azt ​a kutyát Bimnek hívják. A szőre fehér, a füle fekete és kajla. A farka nem kurtított. A vadászkutyák fajtájához tartozik. Nem juhászkutya. Szelíd. Egyszer játszottam is vele, de egy tolakodó bácsi elvitte magával. Bim nem harap. A mamám és a papám nem szeretheti Bimet, mert nem a miénk; a nyakában egy sárga táblácska lóg. Nem tudnám megmondani, miért szeretem – csak úgy. A tyúkokat, a libákat, a bárányokat, a szarvasokat és az egereket is szeretem, de az egértől félek. A teheneket azért fejik, hogy legyen mindig a boltokban tej, és hogy a tervet teljesítsék. ("Egy kicsit dilis!" – gondolta magában Anna Pavlovna.) A jávorszarvast nem fejik, mert az üzletekben nem lehet kapni jávorszarvastejet, és nem is hiányzik senkinek. Az állatokat szeretni kell. A kutya az ember legjobb barátja. Épp most fogalmaztam erről egy kis dalt: Szép állat a szarvas / meg a jávorszarvas. / Kedves állat az egér, / de a kutya többet ér.
Egyszer szereztem néhány tengerimalacot, de anyukám azt… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 1971

Tagok ajánlása: Hány éves kortól ajánlod?

Tartalomjegyzék

>!
Móra, Budapest, 2004
284 oldal · ISBN: 9789631179101 · Fordította: Balla Gyula · Illusztrálta: Szecskó Péter
>!
Móra, Budapest, 1985
276 oldal · keménytáblás · ISBN: 9631140296 · Fordította: Balla Gyula · Illusztrálta: Szecskó Péter
>!
Móra, Budapest, 1980
276 oldal · keménytáblás · ISBN: 9631120937 · Fordította: Balla Gyula · Illusztrálta: Szecskó Péter

1 további kiadás


Enciklopédia 20

Szereplők népszerűség szerint

Bim


Kedvencelte 16

Most olvassa 5

Várólistára tette 30

Kívánságlistára tette 19


Kiemelt értékelések

G_H_Andrea >!
Gavriil Trojepolszkij: Feketefülű fehér Bim

Valamikor régen láttam a filmet. A könyvet kicsit félve vettem kézbe, mert tudtam, hogy szomorú. Van egy öregecske kutyabarátom, így érthetően érzékeny vagyok a kutyákkal való bánásmódra. Az ember itt is felvonultatja a jellemét. A két lábon járó szeretet és rosszakarat . Csodás tájleírások, szép , hangulatos kapcsolat a természettel. Az én lelkemnek ez túl szomorú…

pikkupilvi P>!
Gavriil Trojepolszkij: Feketefülű fehér Bim

Lehetetlen nem Fekete Istvánra asszociálni nemcsak a téma, a főszereplő állat fejébe való helyezkezdés miatt, de a természeti leírások, a színekben-szagokban, az évszakokban való tobzódás miatt is. És persze a szokásos pozitív és negativ kétlábú szereplők megjelenése is őt juttatta eszembe, szerencsére a tipikus szovjet asszony figurája nélkül.
Trojepolszkij nekem összességében érzelmesebbnek tűnik egy kis tanítói felhanggal, az olvasóhoz intézett rimánkodásai alapján meg pláne.

ursus>!
Gavriil Trojepolszkij: Feketefülű fehér Bim

No, én ezt a könyvet évtizedeken át nem akartam elolvasni, mert tudtam, hogy szomorú. Nekem Lassie térjen haza, Bogáncs találjon vissza a nyájhoz, Belle-ről derüljön ki, hogy nem fenevad, és amikor ráértek, szabadítsátok ki Vilit (az orka is ember…). Aztán most mégis… Jó volt olvasni. Egyrészt, mert majdnem minden ízében autentikus, ami a kutyák lélektanát illeti, másrészt, mert a javában dühöngő szovjethatalom közepette íródott társadalomkritika. A két leginkább negatív figura a „szovjet asszony” és a tolvaj TSZ-potentát, de kap az „értelmiség” is, Tolik szülein keresztül, a gyerekekben viszont ott pislákol valami értelmesebb jövő lehetősége. Azt nem szeretem, amikor a szerző kiszól a történetből, de itt ez sem zavart, csak konstatáltam, hogy most éppen nevel, ha maga a sztori nem lenne ehhez elegendő. Rosszat nem mondott, úgyhogy ennyi belefért, így is mehet az öt csillag :)

Trudiz >!
Gavriil Trojepolszkij: Feketefülű fehér Bim

Tiszta, mély érzelmeken keresztül bemutatott történet. Hűség, szeretet, kitartás és mintaadó kutya-ember kapcsolat.Olvasni kell!

ftamas>!
Gavriil Trojepolszkij: Feketefülű fehér Bim

Ez a könyv nekem csak a távlati tervben volt, de egy határozott ajánlásra előrevettem. Magában a könyvben van egy fajta kettősség, mint a fény és az árnyék, úgy villan meg meg az ártatlanság és a gonoszság. A könyv nagyon nagyon jól fel van vezetve. A története kerek, kidolgozott.
Nem szeretem azokat a könyveket, amelyekből árad a szomorúság, de itt volt egy fajta ingadozás, egy-egy negatívum után jöttek a gyönyörű tájleírások. Az állati ösztönök kifejtése, megmagyarázása. Egy kutyának a gondolkodásmódja, az őszinte rajongása. Így mindig volt valami, ami egy egy negatív rész után „meggyógyított”.

Mindemellett a könyv bemutatja az akkori szovjet életet, társadalmat és embereket. A karakterei élnek, lélegeznek, ugyanúgy mint az erdő. Itt a farkas az farkas és nem hasonlít egy kutyára. Bizonyos részeken a történet keretében átad egyfajta tapasztalatot, amelyet sokszor csak az az ember tud, aki az adott környezetben él.

Egyszer azt olvastam valahol, ha egy filmben gyerek, vagy kutya szerepel, akkor bukás már nem is lehet. Ugyanez igaz az ellentettjére, aki egy gyermeket, vagy egy kutyát bánt rosszindulatból, az kegyetlen és mélyen elborzasztó. Ez után a könyvet elolvasva, bizonyos személyek ellen ( ha valósak ( lennének ) ) lincshangulat törne ki. És meg is érdemelnék!

Az érzések is természetesek, az ember akaratlanul is átéli őket. Sokféle regényt lehet írni, ha az embernek van fantáziája, de ilyet nem. Ezt át kell élni. És az író, vagy a környezetében egy személy át is élte, úgy érzem.

Ja és nincs kutyám.

anesz P>!
Gavriil Trojepolszkij: Feketefülű fehér Bim

Az elején leszögezem, hogy én nem szeretem a kutyákat. Régen sem szerettem őket, mióta postás vagyok, azóta sem javult a helyzet. Vajon miért?
Ennek ellenére én is megkönnyeztem a történetet. Nagyon tetszett. Kis oktató jelleget is éreztem a könyvön, de nem volt zavaró. A fiúk barátsága pedig bearanyozta a történet végét. Emlékezetes könyv marad számomra.

gesztenye11>!
Gavriil Trojepolszkij: Feketefülű fehér Bim

Jó, hogy ezt a könyvet nem olvashattam gyerekkoromban. Egyrészt, csak 1978-ben adták ki, és édesanyám hagyatékában bukkantam rá, a községi könyvtár kiselejtezett példánya volt. Másrészt, ez nem gyerekkönyv. Nagyon is felnőtteknek szóló történet, egy nagyon hűséges és szerethető kutyáról, akivel csúnyán bánik az élet, és – a sors kegyetlen játéka folytán – az emberek nagy része is. Lehetne ugyan barátja, a gyerekek közül ketten is vannak, akik nagyon megszeretik, de sajnos ők nem értik Bimet, és Bim nem érti őket. Ezért hát a könyv nagyon szomorú – és persze tanulságos is spoiler
Ráadásul nagyon szép tájleírások színesítik a könyvet, ezek miatt sem mondhatjuk, hogy „csak” egy kutya története.
A kutyahűségről több irodalmi mű és film is született – ez is arról szól, de mégis másképpen. Ezért ajánlom mindenkinek, aki szereti a kutyákat, akinek van is – és akinek nincs. Annak is érdemes elolvasni!

Mió>!
Gavriil Trojepolszkij: Feketefülű fehér Bim

1983 decemberében láttam a tévében a Feketefülű fehér Bim c. szovjet filmet. Párhetes terhes voltam, olyan hatással volt rám a film, hogy nem tudtam abbahagyni a zokogást, már attól tartottam, hogy az erős érzelmi megrázkódtatás rossz hatással lesz apró magzatomra. (Egyébként nem voltam egy sírós fajta…)
Ha társaságban kutyákra terelődött a szó, mindig elmeséltem a filmet.
Nemrég a lányom felfedezte, hogy a film egy könyvből készült, könyvtárból megszerezte nekem. Most, már igencsak érett fejjel, elolvastam. Hiába ismertem a történetet, ma is megrázó élményt jelentett, megsirattam újra a fájdalmas kutyasorsot, tudva azt, hogy a világ gonosz, bízva abban, hogy az emberek többsége talán nem.
Nekem is van kutyám.

1 hozzászólás
Lahara IP>!
Gavriil Trojepolszkij: Feketefülű fehér Bim

Arról nem volt szó, hogy spoiler.
Arra jöttem rá, hogy ezt kiskamaszként, amikor szinte csak kutyás könyveket olvastam, nagyon szerettem volna. Kutyaszemszöges könyv, még apró humor is van benne, és a belső tintarajzos illusztrációk is nagyon tetszettek. Csak hát…

1 hozzászólás
patakizs>!
Gavriil Trojepolszkij: Feketefülű fehér Bim

Mit is lehetne írni erről a könyvről? Az biztos, hogy egyáltalán nem a tipikus cuki-kutyusos-könyv…
Egyrészt benne van a „tipikus” a kutya keresi a gazdáját, és közben találkozik jó és rossz emberekkel vonás. Nagyon érdekes, ahogy Bim csoportosítja az embereket, sokszor jól ráérez valakinek a jellemére, viszont bizonyos dolgok (pl. ha puska van nála, az szerinte csakis jó emberre vallhat) félrevezetik.
Találkozhatunk némi társadalomábrázolással is, megvan benne természetesen az „igazi szovjet munkásember” dicsőítése is.
Aranyosak benne a fiúk: Tolik és Aljosa, és az orosz szerzők amúgy is mindig olyan kedves módon írják le a különböző emberek között szövődő barátságokat.
spoiler


Népszerű idézetek

G_H_Andrea >!

Tavasz volt.
Az ég cseppjei a földön.
És mindenütt néma csend.
Olyan volt ez a csend, mintha sehol a világon nem volna gonoszság.

275. oldal

>!

A halottak nem távoznak el végleg azok életéből, akik szerették őket; a halottak csupán nem öregszenek, megmaradnak az élők szívében olyannak, amilyennek a halál pillanatában voltak.

4. fejezet

Kapcsolódó szócikkek: halott
G_H_Andrea >!

Bim felugrott, orrát a rendőr térdéhez nyomta, megnyalta Dása kezét, és mélyen a szemébe nézett, úgy, ahogyan csak az okos, kedves, bízó kutyák tudnak az ember szemébe nézni.

89. oldal

G_H_Andrea >!

A kutyakölykök nagyon hamar reagálnak a dédelgetésre.

5. oldal

>!

Ó, nyughatatlan ember! Örök dicsőség neked, te gondolkodó, jövőért szenvedő ember! Ha egyszer úgy érzed, hogy lelked pihenésre vágyik, menj ki a kora tavaszi erdőbe, a hóvirágokhoz, és ébren is csodálatos álmot látsz. De igyekezz, mert néhány nap múlva esetleg már nem találod meg őket, s nem vésheted emlékezetedbe a látomás varázsát – a természet ajándékát! Eredj, pihenj! A hóvirág szerencsét hoz – tartja a népbölcsesség.

2. fejezet - Bim gazdájának feljegyzései

Morn>!

A kismalac maga ajánlotta fel a bizalmas barátságot: odament Bimhez, röfögött, nedves orrával egy kissé megbökte a nyakát, és bámult rá szőke pillájú, butácska szemével. Bim megnyalta az orrát. A kismalacnak fölöttébb tetszett a dolog: örömében felugrott, majd túrni kezdte a földet Bim hasa alatt. Bim elnézően átment egy másik helyre, a coca oda is követte: röfögött valamit (a kutyák és a disznók éppúgy nem értik meg egymást, mint a külföldiek), lefeküdt a kutya mellé, és odalapult Bim meleg, szőrös hátához. Így történhetett aztán, hogy egy hideg napon, amikor Bim kezdte kényelmetlenül érezni magát (a pitvarajtó egész nap zárva volt), az udvarban senki sem csodálkozott, hogy Bim a puha almon alszik: a kismalacok két oldalról közrefogják, és így melengetik.

11. fejezet - Fekete Fülű - Falun (Móra-Kárpáti, 1985, 169-170.o)

Kapcsolódó szócikkek: Bim
gesztenye11>!

Minden megesik, és minden elmúlik. Mert hát az ember is állat, csak érzékenyebb.

139. oldal - 10. fejezet

Kapcsolódó szócikkek: állat · elmúlás · emberek · érzékenység
Terka6>!

A kutyák gyógyászati ismeretei sokrétűek és gazdagok. Ha például a veszettség kezdetekor kiengedjük az erdőbe, két-három hét múlva a kutya teljesen kimerülten, de egészségesen tér vissza. Ha mondjuk a gyomra betegszik meg, vigyük ki az erdőbe vagy a sztyeppre, ott töltsünk el vele két-három napot: a kutya füvekkel gyógyítja magát. Tőlük kell ellesni, mivel lehet őket meggyógyítani. A természet olyan gazdag „tudással” áldotta meg a kutyákat, hogy ezt az ember sohasem lesz képes eléggé csodálni.

193. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Fekete István: Kele
Szamos Rudolf: Kántor a nagyvárosban
Jack London: Az éneklő kutya
Jack London: Jeromos és Mihály
E. Lockhart: A hazudósok
Alekszandr Polescsuk: A pergamen titka
Cassandra Clare: Aranylánc
Robert McCammon: Egy fiú élete
Lakner Artúr: Édes mostoha
Jack London: Farkasvér