Feketefülű ​fehér Bim 66 csillagozás

Gavriil Trojepolszkij: Feketefülű fehér Bim Gavriil Trojepolszkij: Feketefülű fehér Bim

„Azt ​a kutyát Bimnek hívják. A szőre fehér, a füle fekete és kajla. A farka nem kurtított. A vadászkutyák fajtájához tartozik. Nem juhászkutya. Szelíd. Egyszer játszottam is vele, de egy tolakodó bácsi elvitte magával. Bim nem harap. A mamám és a papám nem szeretheti Bimet, mert nem a miénk; a nyakában egy sárga táblácska lóg. Nem tudnám megmondani, miért szeretem – csak úgy. A tyúkokat, a libákat, a bárányokat, a szarvasokat és az egereket is szeretem, de az egértől félek. A teheneket azért fejik, hogy legyen mindig a boltokban tej, és hogy a tervet teljesítsék. ("Egy kicsit dilis!” – gondolta magában Anna Pavlovna.) A jávorszarvast nem fejik, mert az üzletekben nem lehet kapni jávorszarvastejet, és nem is hiányzik senkinek. Az állatokat szeretni kell. A kutya az ember legjobb barátja. Épp most fogalmaztam erről egy kis dalt: Szép állat a szarvas / meg a jávorszarvas. / Kedves állat az egér, / de a kutya többet ér.
Egyszer szereztem néhány tengerimalacot, de anyukám azt… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 1971

Tagok ajánlása: Hány éves kortól ajánlod?

>!
Móra, Budapest, 2004
284 oldal · ISBN: 9789631179101 · Fordította: Balla Gyula · Illusztrálta: Szecskó Péter
>!
Móra, Budapest, 1985
276 oldal · ISBN: 9631140296 · Fordította: Balla Gyula · Illusztrálta: Szecskó Péter
>!
Móra, Budapest, 1980
276 oldal · keménytáblás · ISBN: 9631120937 · Fordította: Balla Gyula · Illusztrálta: Szecskó Péter

1 további kiadás


Enciklopédia 1

Szereplők népszerűség szerint

Bim


Kedvencelte 16

Most olvassa 3

Várólistára tette 28

Kívánságlistára tette 14

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

Trudiz>!
Gavriil Trojepolszkij: Feketefülű fehér Bim

Tiszta, mély érzelmeken keresztül bemutatott történet. Hűség, szeretet, kitartás és mintaadó kutya-ember kapcsolat.Olvasni kell!

ursus>!
Gavriil Trojepolszkij: Feketefülű fehér Bim

No, én ezt a könyvet évtizedeken át nem akartam elolvasni, mert tudtam, hogy szomorú. Nekem Lassie térjen haza, Bogáncs találjon vissza a nyájhoz, Belle-ről derüljön ki, hogy nem fenevad, és amikor ráértek, szabadítsátok ki Vilit (az orka is ember…). Aztán most mégis… Jó volt olvasni. Egyrészt, mert majdnem minden ízében autentikus, ami a kutyák lélektanát illeti, másrészt, mert a javában dühöngő szovjethatalom közepette íródott társadalomkritika. A két leginkább negatív figura a „szovjet asszony” és a tolvaj TSZ-potentát, de kap az „értelmiség” is, Tolik szülein keresztül, a gyerekekben viszont ott pislákol valami értelmesebb jövő lehetősége. Azt nem szeretem, amikor a szerző kiszól a történetből, de itt ez sem zavart, csak konstatáltam, hogy most éppen nevel, ha maga a sztori nem lenne ehhez elegendő. Rosszat nem mondott, úgyhogy ennyi belefért, így is mehet az öt csillag :)

anesz P>!
Gavriil Trojepolszkij: Feketefülű fehér Bim

Az elején leszögezem, hogy én nem szeretem a kutyákat. Régen sem szerettem őket, mióta postás vagyok, azóta sem javult a helyzet. Vajon miért?
Ennek ellenére én is megkönnyeztem a történetet. Nagyon tetszett. Kis oktató jelleget is éreztem a könyvön, de nem volt zavaró. A fiúk barátsága pedig bearanyozta a történet végét. Emlékezetes könyv marad számomra.

ftamas>!
Gavriil Trojepolszkij: Feketefülű fehér Bim

Ez a könyv nekem csak a távlati tervben volt, de egy határozott ajánlásra előrevettem. Magában a könyvben van egy fajta kettősség, mint a fény és az árnyék, úgy villan meg meg az ártatlanság és a gonoszság. A könyv nagyon nagyon jól fel van vezetve. A története kerek, kidolgozott.
Nem szeretem azokat a könyveket, amelyekből árad a szomorúság, de itt volt egy fajta ingadozás, egy-egy negatívum után jöttek a gyönyörű tájleírások. Az állati ösztönök kifejtése, megmagyarázása. Egy kutyának a gondolkodásmódja, az őszinte rajongása. Így mindig volt valami, ami egy egy negatív rész után „meggyógyított”.

Mindemellett a könyv bemutatja az akkori szovjet életet, társadalmat és embereket. A karakterei élnek, lélegeznek, ugyanúgy mint az erdő. Itt a farkas az farkas és nem hasonlít egy kutyára. Bizonyos részeken a történet keretében átad egyfajta tapasztalatot, amelyet sokszor csak az az ember tud, aki az adott környezetben él.

Egyszer azt olvastam valahol, ha egy filmben gyerek, vagy kutya szerepel, akkor bukás már nem is lehet. Ugyanez igaz az ellentettjére, aki egy gyermeket, vagy egy kutyát bánt rosszindulatból, az kegyetlen és mélyen elborzasztó. Ez után a könyvet elolvasva, bizonyos személyek ellen ( ha valósak ( lennének ) ) lincshangulat törne ki. És meg is érdemelnék!

Az érzések is természetesek, az ember akaratlanul is átéli őket. Sokféle regényt lehet írni, ha az embernek van fantáziája, de ilyet nem. Ezt át kell élni. És az író, vagy a környezetében egy személy át is élte, úgy érzem.

Ja és nincs kutyám.

Mió>!
Gavriil Trojepolszkij: Feketefülű fehér Bim

1983 decemberében láttam a tévében a Feketefülű fehér Bim c. szovjet filmet. Párhetes terhes voltam, olyan hatással volt rám a film, hogy nem tudtam abbahagyni a zokogást, már attól tartottam, hogy az erős érzelmi megrázkódtatás rossz hatással lesz apró magzatomra. (Egyébként nem voltam egy sírós fajta…)
Ha társaságban kutyákra terelődött a szó, mindig elmeséltem a filmet.
Nemrég a lányom felfedezte, hogy a film egy könyvből készült, könyvtárból megszerezte nekem. Most, már igencsak érett fejjel, elolvastam. Hiába ismertem a történetet, ma is megrázó élményt jelentett, megsirattam újra a fájdalmas kutyasorsot, tudva azt, hogy a világ gonosz, bízva abban, hogy az emberek többsége talán nem.
Nekem is van kutyám.

1 hozzászólás
cinege>!
Gavriil Trojepolszkij: Feketefülű fehér Bim

Ez szadizmus.
Nagyon szép történet, Bim imádni való, és remekül le van írva, mi játszódhat le a kutyák lelkében.
De akkor is. Mintha az író direkt célja lett volna, hogy belemarkoljon az olvasó szívébe, kitépje, és eltapossa. Nálam sikerült.
Fáj Bimért, és minden nehéz sorsú kutyáért a szívem. Egyik sem érdemelné meg.
Az enyémnek pedig fogalma sincs arról, milyen jó dolga van pedig biztos vannak nálam sokkal jobb gazdik.
spoiler

patakizs>!
Gavriil Trojepolszkij: Feketefülű fehér Bim

Mit is lehetne írni erről a könyvről? Az biztos, hogy egyáltalán nem a tipikus cuki-kutyusos-könyv…
Egyrészt benne van a „tipikus” a kutya keresi a gazdáját, és közben találkozik jó és rossz emberekkel vonás. Nagyon érdekes, ahogy Bim csoportosítja az embereket, sokszor jól ráérez valakinek a jellemére, viszont bizonyos dolgok (pl. ha puska van nála, az szerinte csakis jó emberre vallhat) félrevezetik.
Találkozhatunk némi társadalomábrázolással is, megvan benne természetesen az „igazi szovjet munkásember” dicsőítése is.
Aranyosak benne a fiúk: Tolik és Aljosa, és az orosz szerzők amúgy is mindig olyan kedves módon írják le a különböző emberek között szövődő barátságokat.
spoiler

SzabóRegi>!
Gavriil Trojepolszkij: Feketefülű fehér Bim

Ránézésre nem sok jót reméltem a könyvtől, de már az első oldalakon meghazudtolta magát a mű. (Tanulság = sose ítélj borító alapján!) Azonnal belopta magát a szívembe Ivan is, Bim is, milyen szívmelengető a kettejük kapcsolata! Még a fülszöveget sem olvastam el (szeretek nulláról indulni egy-egy ismeretlen könyvnél), így nem tudtam, mire számítsak, s talán éppen ezért spoiler Ezzel együtt remek olvasmány csodás jellemrajzokkal, tájleírásokkal, ajánlom figyelmébe kedves olvasótársaimnak!

6 hozzászólás
Bla I>!
Gavriil Trojepolszkij: Feketefülű fehér Bim

Először egy Szovjet irodalom c. folyóiratban bukkantam rá, de akkor csak a második felét olvastam. Felnőttként bőgtem a végén. Addig nem volt kutyám. Most már van. Családtag, társ. Csak az tudja igazán, akinek már volt, van. Egyértelműen gondolkodó, értelmes lény – igaz, csak egy gyermek szintjén. Így van megírva Bim is – beleszerettem…

Molnárévi>!
Gavriil Trojepolszkij: Feketefülű fehér Bim

Kislány koromban éjszakákat zokogtam végig Bim kitartó hűsége és tragikus sorsa miatt. Ma is szívesen újraolvasnám, ha nem veszett volna el a könyv.


Népszerű idézetek

mazsa>!

A halottak nem távoznak el végleg azok életéből, akik szerették őket; a halottak csupán nem öregszenek, megmaradnak az élők szívében olyannak, amilyennek a halál pillanatában voltak.

4. fejezet

Morn >!

A kismalac maga ajánlotta fel a bizalmas barátságot: odament Bimhez, röfögött, nedves orrával egy kissé megbökte a nyakát, és bámult rá szőke pillájú, butácska szemével. Bim megnyalta az orrát. A kismalacnak fölöttébb tetszett a dolog: örömében felugrott, majd túrni kezdte a földet Bim hasa alatt. Bim elnézően átment egy másik helyre, a coca oda is követte: röfögött valamit (a kutyák és a disznók éppúgy nem értik meg egymást, mint a külföldiek), lefeküdt a kutya mellé, és odalapult Bim meleg, szőrös hátához. Így történhetett aztán, hogy egy hideg napon, amikor Bim kezdte kényelmetlenül érezni magát (a pitvarajtó egész nap zárva volt), az udvarban senki sem csodálkozott, hogy Bim a puha almon alszik: a kismalacok két oldalról közrefogják, és így melengetik.

11. fejezet - Fekete Fülű - Falun (Móra-Kárpáti, 1985, 169-170.o)

Kapcsolódó szócikkek: Bim
mazsa>!

Ó, nyughatatlan ember! Örök dicsőség neked, te gondolkodó, jövőért szenvedő ember! Ha egyszer úgy érzed, hogy lelked pihenésre vágyik, menj ki a kora tavaszi erdőbe, a hóvirágokhoz, és ébren is csodálatos álmot látsz. De igyekezz, mert néhány nap múlva esetleg már nem találod meg őket, s nem vésheted emlékezetedbe a látomás varázsát – a természet ajándékát! Eredj, pihenj! A hóvirág szerencsét hoz – tartja a népbölcsesség.

2. fejezet - Bim gazdájának feljegyzései

Trudiz>!

A nap fényfoltjaiban fürödve csak a nyírfák aranyszínű levelei játszadoztak alig hallhatóan.

Morn >!

– Én vagyok, Tolik! – kiáltotta a fiú. Majd hallotta, ahogy Bim odanyomta az orrát az ajtónyíláshoz, prüszkölt egyet-kettőt, majd beszívta a levegőt. – Bim, én vagyok itt, Tolik!
Bim nyüszített és felugatott. Így adta a fiú tudtára: „Szervusz, Tolik!”
És Tolik, életében először, megértette a kutyabeszédet.

9. fejezet - A kis barát - Kósza hírek - Titkos feljelentés Bim ellen - A szerző elkalandozik (Móra-Kárpáti, 1985, 128.o)

Trudiz>!

(…) a vadászkutyák legkulturáltabb, legintelligensebb fajtához tartoznak.

molke P>!

Érdekes, hogy előfordul olyan eset, amikor mindkét félnek igaza van; olyankor van ez, ha az egyik ember féligazságot mond, a partnere pedig nem ismeri az igazság másik felét.

131. oldal, 9. fejezet A kis barát - Kósza hírek - Titkos feljelentés Bim ellen - A szerző elkalandozik

molke P>!

S ekkor az erdőben illatozni kezd az avar, a rubinvörös csipkebogyók, a borostyánszínű sóskaborbolya …; és mosolyos, barátságos illat indul el az erdőben a fenyőtől a nyírfa felé, a nyírfától a tölgyhöz, amelyek az erdő erejének és az örökkévalóságnak hatalmas illatával válaszolnak. Az erdő szagában van valami örök, elpusztíthatatlan, amely különösen érzékelhető a búcsúzó ősz utolsó, lágyan meleg és nyájas napjaival; ilyenkor az erdő már megszabadult az unalmas esőzésektől, az első fagyok dühös riogatásától s a zúzmara apró, akkurátusan mindent betűkkel apró tűitől: ekkorra már mindez a múlté. Mintha az ősz elszunnyadva a nyárról álmodna, és megmutatná nekünk csodás látomásait földünk életet adó illataiban és az átszellemült szépség teljes nagyságban.

203. oldal, 13. fejezet Erdei kórház - a papa meg a mama - vihar az erdőben

molke P>!

Egyetlen kutya sem tartja a hétköznapi hűséget valami rendkívüli dolognak. De az emberek kitalálták, hogy a kutyáknak ezt a tulajdonságát az egekig magasztalják, csak azért, mert közöttük nem mindenki és nem olyan gyakran képes arra, hogy a másikhoz való hűséget meg a kötelességteljesítést életének gyökerévé, létének természetes alapjává tegye, s így a nemeslelkűség magától értetődően természetes állapota legyen az embernek.

233. oldal, 14. fejezet Út az otthon ajtaja felé - három cselfogás

Diaval>!

Tulajdonképpen kihez beszélek én? Természetesen önmagamhoz: a hosszú magány elkerülhetetlen velejárója a tudathasadás. Hosszú századokon keresztül csak a kutya mentette meg tőle az embert.

57. oldal, 4. fejezet


Hasonló könyvek címkék alapján

Cécile Aubry: Belle és Sébastien
Móricz Zsigmond: Légy jó mindhalálig
Alekszandr Beljajev: A kétéltű ember
Ilja Ilf – Jevgenyij Petrov: Aranyborjú
Szamos Rudolf: Kántor a nagyvárosban
Jack London: A vadon szava
Lev Kasszil – Maksz Poljanovszkij: Vologya utcája
Alekszandr Fagyejev: Az Ifjú Gárda
Albert Lihanov: Csalás
Mark Twain: Puddingfejű Wilson