Szóval akkor az úgy volt, hogy elmentem bölcsész egyetemre, mert nem értettem a számokhoz, főleg, amikor a róluk szóló tantárgy óráin a számok el is tűntek a tábláról és a helyüket mindenféle rúna és obskurus mágikus véset foglalta el. Ellenben szerettem a nyelveket és nagyon érdekelt, mitől működnek és mitől működnek jól meg hogy mit lehet írni a segítségükkel. Nem akartam én bölcsész lenni, de bakker, ez érdekelt.
Aztán kiderült, hogy bölcsésznek lenni nem hogy jó, hanem nagyszerű dolog. (Csak hát nem, nem azért, mert azóta arany alvázas Royce-Royce dübörög a popsim alatt.)
Ezeket a jó érzéséket szabadította rám a Vámpírok múzsája, de garmadával. Folyamatosan úgy éreztem, hogy én ezt a Borit ismerem, aztán szépen rájöttem, hogy ÉS TÉNYLEG ismerem: tényleg volt olyan lány barátom az egyetemen, akinek a hűtőjében pálinka volt, de más nem, akivel gond nélkül lehetett beszélgetni az elmúlt négyezer év legizgalmasabb csatáiról vagy legérdekesebb titkosírásairól, esetleg a keresztes háborúk téves megítéléséről – de aki évek óta nem volt moziban, és halvány elképzelése se volt, milyen párt van jelenleg kormányon…
És én szerettem ezekkel az arcokkal lógni, úgyhogy már az elején úgy éreztem, hogy Borival is jó lesz.
És jó is lett.
A csaj kellően vagány és tökéletesen bölcsész (a kettőnek köze is van egymáshoz), stílusa tökéletesen illeszkedik a szöveg stílusához: lendületes, erős. A sztorit spoilerezés nélkül kb. úgy tudnám körülírni, hogy olyan, mintha az Underworld írói egy este bepálinkáztak volna J. Goldenlane-nel és egy csapat egyetemi irodalomtanárral, és eldöntötték volna, hogy közösen írnak egy regényt, amiben a vámpírok nem csillognak, hanem rohadtul ijesztőek, a bölcsészek meg végre nem McDonaldsban robotoló habókos Hugrabug-tagok, hanem hasonlítani fognak a valóságos bölcsészekre. Azaz nem teszetosza kretének, hanem saját ágazatukban kúl arcok, ráadásul nyitottak és gyorsan képzik magukat más területeken is.
Így lesz Boriból titkosszolgálati munkatárs, hogy felderítsen egy rendkívüli összeesküvést, ami a mágikus lények és az emberek közti törékeny béke megtörésével fenyeget, pedig szakirányú végzettsége alapján nem igazán kellene ilyen veszélyes környezetbe engedni…
Pokoli szórakoztató átirata ez a diplomákba és napi politikai polgárháborús drámánkba szerelmes hazánknak, realisztikus, véres vámpírokkal, elég sötét sötétséggel és elég vicces viccekkel – meg egy női főszereplővel, aki minden trenddel szembemenve
1. nem leszbikus
2. nem boldog, energikus szingli
3. nem „erős női karakter”, ahogy a divatossá vált kifejezés szól
4. úgy vagány, hogy közben nő
5. úgy bölcsész, hogy nem lúzer
6. úgy lúzer, hogy az hihető.
Szóval, tessék Gaura Ágnes tanárnőnél felvenni a BBNVÁM-001-es tanegységet, a Bevezetés a szórakoztató magyar vámpirológia 1-et, de gyorsan, mielőtt elfogynak a helyek, vagy kidob a neptun!