Túlontúl 61 csillagozás

Gaura Ágnes: Túlontúl

Mindig ​az Ördög győz – tartja a mondás Tündérföldön is, ami a mesés Erdélytől a rejtélyes Csallóközig Nagy-Magyarország árnyékvilágaként rejtőzik az ismert valóság mögött. Egykor erős és örökkévaló birodalom volt, de egy bűverejű szerelem feldúlta ember és tündér szövetségét, és az Ördög véghezvitte a lehetetlent: áthatolhatatlan Árokkal kettészakította, ami egynek rendeltetett. Hatalmát egy tiltott csóknak köszönhette, és átkát csakis egy újabb csók törhetné meg – ám a szerelmesek évszázados álomba dermedtek a birodalom két végében, és azóta sem akadt senki, aki át tudott volna kelni az Árkon, hogy segítsen egymásra találniuk.
A megváltó csók egy nap mégis kiszabadul Tündérföldről, útra indul egy utazókönyv segítségével, és végül a Budapesten élő Liliomig jut – ám a tündérmeséken nevelkedett lány nem is sejti, hogy Tündérország sorsa összefonódott az övével. Az utazókönyv varázsa az ő korántsem mesés életét is felborítja, így kettős feladat vár rá: ahhoz, hogy felismerje a… (tovább)

>!
Delta Vision, Budapest, 2017
444 oldal · ISBN: 9789633952429 · Illusztrálta: Kovács Péter
>!
Delta Vision, Budapest, 2017
616 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789633952429 · Illusztrálta: Kovács Péter

Enciklopédia 20

Szereplők népszerűség szerint

Álmok Hű Árnyéka / Árnyék · Csókacsíny · kobold · Berenczi Liliom · Fekete Szilárd · Kemény Boróka · Margaréta · Patrícia · Rókaszó · Tündérszép Ilona · Vértes Levente


Kedvencelte 11

Most olvassa 9

Várólistára tette 127

Kívánságlistára tette 170

Kölcsönkérné 5


Kiemelt értékelések

>!
Nikolett0907 P
Gaura Ágnes: Túlontúl

„Az együtt töltött idő csak akkor tűnik rövidnek, ha elég hosszú ahhoz, hogy lásd benne a jövőt.”

Egyetlen hatalmas bánatom van evvel a történettel kapcsolatban, még pedig az, hogy túl rövid volt az idő és végesek az oldal számok.
Most egy olyan értékelést fogok írni, amit végtelen hála övez.

Kedves Írónő!

Köszönöm!!!

Köszönöm, hogy ebben a rideg, hideg időben, az életem egyik legkeményebb szakaszában hidat emeltél, nap – nap után életet leheltél belém.
Újra élhetem a gyermekkoromat, persze mindvégig tudtam, hogy ez egy felnőtt mese.
Mégis úgy éreztem és most is úgy érzem, megmozdult ott lent, legbelül valami.
Újra álmodni kezdtem.

Az általad megteremtett világ, a szereplők, egytől -egyig velem lélegeztek, sírtak nevettek és féltek vagy szerettek.
Itt volt minden, sok sok tündér, fantasztikus mesealakok százai, szerethető és kissé aljasabb típus, de még őket is szívembe zártam és csak azt akartam, pusztuljon a gonosz és mindent öleljen át a szeretet.

És igen, bizonyos halál eseteknél patakokban folyt a könnyem, úgy gyászoltam, mintha egy közeli barát kezét kellett volna elengednem.

Csodálatos érzelmekkel teli történetet kaptam, minden este egy picit olvastam, hogy velem legyen egy megfáradt nap után és magammal vihessem az álmok mezejére.

Minden pillanata, még az is, ami a valóságot tükrözte gyönyörű volt.

Szóval köszönöm ezt a páratlan élményt és mivel első könyvem, mindenképpen nem az utolsó.

Egy új rajongó, határtalan szeretetével kívánok továbbra is minden jót és sok sok csodás regényhez erőt!

Üdv.: Egy tündérekkel álmodó

Ui.: Aki ezt a borítót tervezte…csókolom a kezét, mert valami gyönyörűre sikeredet. Emiatt vettem meg, és a rajzok is mind kiemelkedőek.

Ajánlom és hatalmas kedvenc!!!!!

2 hozzászólás
>!
Mrs_Curran_Lennart P
Gaura Ágnes: Túlontúl

Gyerekkorom meséit idézte meg Gaura Ágnes ezzel a történettel. Bár Liliom nem Bori, és most tündérekről szól a mese, ugyanúgy levett a lábamról, mint az eddigi könyvei.
Adva van egy átok, egy varázskönyv, egy lány, aki tündérmeséken nőtt fel, egy fura festő, jogász öccse, a majdnem szőke herceg, valamint manók, tündérek és az Ördög. Az írónő pegig csodálatos történetet főzött ki ezekből a hozzávalókból.
Olvassátok!

>!
Madama_Butterfly P
Gaura Ágnes: Túlontúl

„…két ember között legrövidebb út az ölelés.”
Gaura Ágnes fantasztikus mesélő – ez a könyve pedig egyszerre humoros, megható, elgondolkodtató és reményt adó is egyben….
Mese ez a javából: a magyar, erdélyi, csallóközi népmesék és a gyermekkorunkból ismert mesék világa keveredik a jelen valóságának realitásával, mindezt pedig olyan olvasmányosan és magával ragadóan teszi, hogy az ember tényleg elhiszi hogy Tündérország márpedig létezik. Egy mese pedig igazán ettől jó: egy pillanatig elhisszük, hogy igaz, lehet rajta sírni, lehet rajta nevetni, és a végén pedig a tanulság ott motoszkál a fejünkben még jó darabig….
Ajánlom kicsiknek és nagyoknak, időseknek és fiataloknak – mindenki megtalálhatja benne a neki szóló üzenetet és mondanivalót.
Én egy kicsit visszakaptam a gyermekkoromat, ezer köszönet érte! :) :)
Varázslatos történet, olvassátok! A borító és az illusztrációk már csak hab a tortán – egy könyvnek ilyennek kell lennie!

6 hozzászólás
>!
Bleeding_Bride IMP
Gaura Ágnes: Túlontúl

Három részre szedném a gondolataimat erről a könyvről. Igaz, megérne négyet is, de az a cikkely, hogy Gaura Ágnes mennyit tanulmányozta a mesevilágot már annyiszor elhangzott, meg én csak gyermek- mesehallgató vagyok, nem tisztem ebbe belemenni, tehát inkább ugorjuk is.

Először is, mivel egy nagyon elvarázsolt fantáziájú (vagy inkább lüke, sokszor nem evilágon tartózkodó) egyed vagyok, roppant nagy örömmel képzeltem el, hogy Gaura, mint az utazókönyv írója elindítja a Túlontúl-t, ami eljött az elszakított Tündérországba, ehhez a setét fehérnéphez, nekem meg az a dolgom, hogy mindenfele begyökereztessem idehaza, hogy közelebb kerüljenek az erdélyi tündérek a magyar szerzőhöz, akinek párja szintén egy elszakított vidékről lopott tündér. HA. Nem is vagyok magamnak való azzal, hogy máris beleloptam szerénytelen, de annál jelentéktelenebb énem a sztoriba? De akkor is, pont találunk a sztorihoz, s én ennek vigyorogtam napokig. PONT.

Második pont. Átszaladva az értékeléseket nem tűnt fel, hogy más is felhozná, és tudom, hogy a moly nem tolerálja a politizálást, de én mint egy deviáns tag, belevágok. Gaura beintett minden Nyírő- Wass bannoló szervnek és írt egy tündérmesét, amit ha az itteni hatóságok elolvasnának, tuti kitiltanák a boltok polcairól, de valószínűleg magát a szerzőt is feketelistára pakolnák. Szerintem a fenn említett, és idehaza annyira rettegett szerző egyetlen művéből sem érződik ki ilyen szinten a Trianon utáni elszakadás okozta „fájsz”, sőt Gaura metaforáinak mértéke is messze alájuk rúg. Lehet azért van, mert sok évet dolgoztam ott ahol, kisebbségiként itt, ahol élek, viszont ez a kötet számomra sokkal inkább a mi helyzetünk, a nemzetünk utópisztikus ódája, mint egy magyar mesevilágot felvonultató romantikus fantasy. Viszont, mint az első pontnál is, mindez csak az én olvasatom, nem belemagyaráznék, csupán leírom, mit éreztem, mikor olvasás során hallottam Gaura szívdobbanását, vagy inkább amikor felébredt bennem is kicsit a nemzeti lelkület ütőere.

Harmadjára, bocsánatot kérek mindenkitől, de Liliomot én úgy utáltam. Tökéletlen mindenségét a fehérnépjének. 600 oldalnyi Liliom, aztán a végére már nem is tudtam eldönteni, hogy utálom, vagy sem, szurkolok neki vagy sem, döntésképtelen lettem vagy sem. Viszont ha kiveszem a meséből magam, a Nagy Magyarország álomképét, akkor marad egy roppant cuki mese, amit hatalmas mosollyal s néhol gyomorideggel olvastam. Láttam, van aki a manók nyűglődését felhozta, mint negatívum. Pedig mennyire kellett az a két figura ebbe a mesébe, meg mindenki. Gauránál a jellemfejlődés nem csak abban ismerszik meg, hogy Liliom nem tudja, hogy döntsön-e, míg egyszerre csak dönt, hanem igazi metamorfózisokon vezeti át a szereplőit, akik meseszerűen mutatják meg igazi énjüket. Szeretem mese. Az elején nem gondoltam, hogy egyenest kedvencnek fogom titulálni, viszont tegnap éjjel mikor a VÉGE felirathoz értem, éreztem, hogy sokáig velem maradnak.
Liliom kapott egy olyan utolsó esélyt, és egy olyan bónusz utolsó jelenetet, hogy hirtelen mindent megbocsájtottam neki. És én is boldog lettem, meg az én szemem is mindent szépnek lát.
Köszönöm az élményt @Gaura_Ágnes, még mindig biztosra veszem, hogy ez az utazókönyv igenis el kellett repüljön hozzám.

6 hozzászólás
>!
Timár_Krisztina ISMP
Gaura Ágnes: Túlontúl

Sokféle könyv létezik. Van, amelyik gyomorszájon vágja az embert. Van, amelyik megsimogatja a fejét. Más torkon ragadja, és nem engedi el többé. Előfordul olyan, hogy egy könyv vállon veregeti az olvasóját, sőt olyan is, hogy csak mérhetetlen magasságból néz le rá megvetően. De olyan könyvvel nagyon ritkán lehet találkozni, amelyik a legelején meglepetésszerűen elkapja a kezemet, jó erősen megszorítja, aztán húz magával tökön-paszulyon át, ahogy a jó barát, amikor sürgősen és halaszthatatlanul mondani akar valamit. Valami fájdalmasat, szépet, vicceset, komolyat, fenyegetőt, felemelőt, valamit, amit egyszerűen muszáj elmesélni, üljél le a fenekedre, azt' hallgassad végig, értve vagyok?

Ez a hasonlat nem pusztán esztétikai értékkel bír. Olvasás közben nagyon gyakran éreztem úgy, mintha közeli baráttal beszélgetnék, akivel egyrészt egyezik az emlékeink jó része, másrészt hasonlít a véleményünk is. Ami a véleményünket illeti: nem egyszer köszöntek vissza a regényben olyan cselekmény- és szófordulatok, sőt tulajdonnevek, amelyekre jó nagyokat tudtam bólintani, „aha, én is pont így mondanám”. Ami az emlékeinket: a mű sok-sok utalása népmesékre, könyvekre, filmekre, sőt blogbejegyzésekre ;) majdnem mindig célba talált nálam. Nem állítom, hogy mindegyiket felismertem, de 90%-ukat biztosan.

Ami a „fantasy” címkét illeti, szerintem kell rá, de érdekes, hogy azok a részei tetszettek a legkevésbé, amelyek közvetlenül merítettek az – általam szégyenletesen kevéssé ismert – fantasyirodalomból. Vérhold, egyebek… nekem kicsit kilógtak a történetből, szerintem nyugodtan megállt volna a cselekmény nélkülük is. Magyar népmesékre építő fantasy – nagyon helyes, sok ilyet még!

De ha nem fantasyként olvasom, akkor is működik. Mert ahogy egy kedves értékelő megjegyezte: ez bizony felnőttmese, tizennyolcas karika nélkül.* :) Azaz sem a szexualitás nem teng túl benne, sem az aortás vérzés,** ellenben olyasmit tud adni az olvasónak, aminek teljes befogadásához (például a fenti utalások felismeréséhez) érettség és tapasztalat kell. No meg népmeseismeret. :) Ami az előző kettővel nagyon, de nagyon szorosan összefügg – aki nem így gondolja, az gondolkodjon még a dolgon egy kicsit. :) A legtöbb népmese, különösen, ha nem cenzúrázzák gondos felnőttkezek, egyáltalán nem a simogatós fajtából való, sokkal inkább a gyomrost adó fajtából. Bár ebben a regényben mindkettő megtalálható, meg még a nevelő fajta is (ami egynémely – koruk szerint – felnőttekre is ráfér, khm). Olyan, amelyikkel egy ötéves gyereknek meg lehet tanítani, hogyan vigyázzon magára az utcán, és olyan, amelyik a felnőtt jó mélyre fojtott, elfelejtett tudattartalmait mozdítja meg – vagy éppen a rekeszizmát lépteti működésbe. :D

A stílus láthatóan szintén gondos munka eredménye, éppen úgy, ahogyan a jó mélyen megalapozott háttér. Érzékletes, kidolgozott. Az illusztrációk az én e-könyvemben persze nem érvényesülnek úgy, ahogyan papíron érvényesülnének, de bármennyire gyönyörűre sikerültek, nekem őszintén szólva nem hiányoztak volna, ha nincsenek. Bocsánat az illusztrátortól – tényleg fantasztikus munkát végzett. Csak hát az a helyzet, hogy a nyelv ezek nélkül is láttatja, amit láttatnia kell. 1 db kifogásom van, de azért majdnem, igazán majdnem levontam egy fél csillagot. Lehet, hogy ez az én egyéni bolondériám, de a határozatlan névelők túlzott használatától a falnak megyek. Tízből kilencet kihajigáltam volna a regényből. Nem bírom az anglicizmust, pont azért, mert angolul is olvasok. Nagyon idegesít, ha magyar szövegben látom. Bocs. De az utolsó ötven oldal rávett, hogy ezt is elfelejtsem.

Szóval ajánlom ezt a könyvet a hozzám hasonló felnőtteknek. :) És nem állítom, hogy érettség, tapasztalat és népmeseismeret nélkül a regény nem élvezhető, sőt! Csak azt állítom, hogy amennyiben az olvasó nehezen áll rá ennek a mesének a hullámhosszára,*** akkor – nyugodtan tegye vissza a polcra, és szedje le tíz év múlva. :) Mert ez még ott lesz, az tuti. Mi, vének addig még újra is olvassuk párszor. :)

* https://moly.hu/ertekelesek/2439699
** …azaz nincs benne semmi olyasmi, ami miatt a tizennyolc év alattiak magától értetődő természetességgel keresik a felnőtt tartalmakat, tisztelet a kivételnek… :)
*** (és nem azért – ami szintén elképzelhető és érthető –, mert nem „hozzám hasonló”, hanem másfajta felnőtt, másfajta ízléssel ;))

>!
Delta Vision, Budapest, 2017
444 oldal · ISBN: 9789633952429 · Illusztrálta: Kovács Péter
34 hozzászólás
>!
Klodette
Gaura Ágnes: Túlontúl

Első olvasásom volt Gaura Ágnestől, de nem bántam meg, mert nagyon tetszett.
Kellett már valami igényesen megírt, izgalmas és romantikus tündérsztori és ez a könyv pont ilyen volt. A szereplők roppant szerethetőek voltak. A kedvenceim mégsem az emberek lettek, hanem a két tündéri manó, Csókacsíny és Rókaszó. A kedvenc fejezeteimben mind ők szerepeltek. Hatalmas beszólásaik voltak és mindig jókat mosolyogtam rajtuk. Olyan édesek. *_* Kicsit Dobby érzésem lett, de nálam az csak jót jelent. :)
Tetszett az egész világ, a mesék, a mondák, a regék összefűzése.
Tanultam is belőle, mert sosem tudtam, hogy Magyarországnak ilyen hatalmas és szerteágazó a tündérvilága. Nagyon érdekesnek találtam.
A szerelmi négyszög is igényesen volt megírva és nem borított ki, mint más sztorikban.
Még a végén sem tudtam, hogy vajon kit is választ majd Liliom.
Ha nagyon szőrszálhasogató akarok lenni, akkor még folytatást is el tudnék képzelni, hiszen spoiler

2 hozzászólás
>!
Riszperidon P
Gaura Ágnes: Túlontúl

Hűűűha!
Igen, sok benne a hű, és van benne pár ha!
Már az elején nagyon magával ragadott a történet, éheztem is a könyvre már a beharangozás óta, mint vesznáj démon a szűzlány vérre. :D
Akkor először jöjjenek a hűk! Első körben természetesen ott van maga a szépséges borító. Azután pedig jönnek a gyönyörűséges belső animációk!
A kedves írónő megint csodaszépen fonta össze a magyar mesevilágot a valósággal, olyannyira, hogy az első negyven oldal elolvasása után felhívtam anyut, hogy megvan-e még a nagy mesekönyvem, amiből annak idején Árgyélus királyfiról és Tündérszép Ilonáról olvasott nekem. spoiler
Nagyon tetszettek a szereplők nevei. Kedvencem hangzásra a Liliom és a Boróka volt.
Hű még a részemről az, hogy amikor minden négyszáz oldal feletti könyvvel szenvedek az idei évben, ezt a hatszáztizet igencsak gyorsan legyűrtem. Valamint az, hogy a könyv dedikálva van meg. Köszönöm az írónőnek itt is az élményt!
Amit szintén nagy pozitívumnak és viccesnek éltem meg, utalások Borira és más Delta művekre. Valamint sokat szakadtam Boróka beszólásain, kíváncsi lennék Gaura Ágnes mennyit vett a gyerekeitől a műbe! :)
A három szálon futó cselekményekből egyedül néha a manóék nem jöttek be nekem. Bár be kell valljam, lehet van bennem valamiféle manó/apró nép rasszizmus, mert én a Gyűrűk urában is a falat kapartam Frodóéktól. :D spoiler De az ez egyik ha. Mert ha, a másik két szál nem ilyen élvezetes, biztos nem lendülök így bele. A következő ha pedig Liliom viselkedése némely helyzetben, ebből is leginkább a döntésképtelensége. Nem zsánerem a több pasi közti évődés, de az itteni körülményeket tekintve viszont nem irritált. :)
Összegészében a történet nagyon csodálatos, magával ragadó, finom, sok helyen megmosolyogtató, pár helyen elgondolkodtató, szívmelengető, nagyszerű élmény! :)

Update: kb két órája fejeztem be, és durvára elkezdett hiányozni a világ. Miért végeztem vele ilyen gyorsan? Ehh… :D

14 hozzászólás
>!
NewL P
Gaura Ágnes: Túlontúl

Csak szuperlatívuszokban tudok gondolkodni, annyira a könyv hatása alatt vagyok még. Nem egy szokványos tündérmese, egyszerre a való világ, egyszerre az általam, még gyerekként megismert, és szeretett mesék ötvözete, az emberi természet ismerete, egyszerre szomorú, rémséges, és csodálatos dolgok egyvelege. Rengeteg érzést, gondolatot keltett bennem ez a történet, még biztosan sokszor kézbe fogom venni. És ami még élvezhetőbbé tette: az a rengeteg utalás és áthallás filmekre, könyvekre. Az illusztrációk megfogták a történet lényegét, a borító meseszép. Mindenkinek ajánlom.

2 hozzászólás
>!
GytAnett
Gaura Ágnes: Túlontúl

Bevallom, eléggé zavarban vagyok a könyv értékelését illetően. Abszolút nem hatott meg először a könyv megjelenésének a híre. Aztán olyan sokan rápörögtek, hogy egy kicsit olyan lettem, mint egy kisgyerek, hogy ha másoknak is megvan/meglesz, akkor kell nekem. Aztán kijött a borító. Teljesen beleszerettem. Nagyjából itt jutottam el odáig, hogy jól van, akkor nézzük már meg a fülszöveget, lehet, hogy tényleg nagyon jó könyvről van szó, elvégre Gaura Ágnes könyvét nagyon sok figyeltem szereti.
Az alapötlet nagyon tetszett. A megvalósítás is. Szerintem az értékelésem végére sem fogok rájönni, hogy mi hiányzott.
Egy biztos: meséket illetően elég komoly hiányosságaim vannak. Kicsit zavaró volt, hogy a legtöbb említett mesénél fogalmam sem volt, hogy miről van szó, de még így is élvezhető volt, nagy hátrányt szerencsére nem jelentett. Szimplán a bennem élő gyerek akadt ki teljesen, hogy miért is nem ismerek egy csomó mesét… :D
Helyenként úgy éreztem, hogy nagyon bő lére van eresztve a történet, vagy éppen a leírás. Nem mondom, hogy unalmas volt, mert akkor hazudnék, de bizony, voltak részek, ahol előre lapoztam, hogy ezek a tömény, párbeszéd nélküli bekezdések meddig is fognak tartani.
Ennyit arról, ami nem tetszett, mert minden más igen!
Nagyon jó volt, hogy három szálon futott a cselekmény. Legjobban Liliom részeit kedveltem, Árnyék és Ilona részeinél viszont egy kicsit nehezebben sikerült átállnom. A manókon meg eszméletlen jókat vigyorogtam. :) Igen sok szereplő kapott szerepet ebben a 600 oldalban, és bevallom, néha még a végén is el kellett gondolkodnom, hogy ki kicsoda. :D
Örültem, hogy sokszor meg tudott nevettetni a könyv. Mostanában egyre kevesebben tudják ezt elérni nálam. Az aktuálpolitikai megjegyzéseket pedig kifejezetten értékeltem (Magyarország jobban teljesít, Jobban élünk, mint… négy órája). :D Nem tudom, hogy manapság ehhez mennyire kell nagy bátorság, hogy valaki le merjen ilyeneket írni. Mindenesetre nekem nagyon tetszettek. :D
Az értékelésem lehet, hogy nem feltétlenül tükrözi a csillagok számát, de szokták mondani, hogy a rosszról sokkal könnyebb írni, mint a jóról. Nálam is így van. :)
Azt kell mondanom, igazi felnőtteknek való mese ez, 18-as karika nélkül. Arra jutottam, hogy hangulat kell hozzá, legalábbis nálam. Azt hiszem, néha ez hiányzott. Mert volt, amikor lelkesen nekiálltam, és 120 oldal múlva álltam fel. Legközelebb majd tudni fogom. :)

4 hozzászólás
>!
RosszQtya P
Gaura Ágnes: Túlontúl

Én még Illyés Gyula és Benedek Elek népmeséin nőttem fel, ezért nem volt idegen a környezet, vagyis de, egy kicsit még is, hisz itt azért nem a már jól ismert történeteket kaptuk kissé átcsomagolva, hanem egy nagyon jó érzékkel, és érző/értő szívvel megkomponált kerek történetet, amit a tündérmesékkel és a mostani mindennapokkal gyönyörűen összefésült Ági.
Az elején azért egy kicsit megijedtem, mert elég „csajos” lett (bocsánat a szóhasználatért),
de egy idő után egészen hozzászoktam, sőt, sok férfitársam, velem együtt, okulhat is belőle, hogy mi is az, ami mozgatja a nagybetűs NŐ gondolatait, érzéseit. Azért nem kell megijedni (ezt a fiúknak mondom), mert bizony kellően eldurvulnak a dolgok, még ha nincs is lépten-nyomon kardcsörtetés vagy pusztító háborús leírás, mégis garantált az izgalom, mert ugye az Ördög sosem alszik.:)
Ági azt mondja, hogy ez egy modern fantasy, szerintem meg nem, ez egy csodás tündérmese, az angolszászok nem tudnak ilyet, ők érjék csak be a fantasy-val.
Itt is szeretném megköszönni Áginak, hogy volt olyan kedves és dedikálta nekem ezt a küllemében is szép könyvet!
Egyetlen sirámom azért van, hogy nem keménykötésűben adta ki a kiadó.

2 hozzászólás

Népszerű idézetek

>!
Madama_Butterfly P

…egy férfi sármja nagyjából egyenesen arányos az őt körülvevő könyvek számával.

71. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Berenczi Liliom
12 hozzászólás
>!
Riszperidon P

Minden mese igaz. De rajtunk múlik, melyiket választjuk sajátunknak.

609. oldal

>!
Riszperidon P

A mesék életmentő képességét nem szabad lebecsülni.

337. oldal

3 hozzászólás
>!
Riszperidon P

Hát nem tudom, honnan jöttél, de hogy jó helyre érkeztél, az biztos.

101. oldal

1 hozzászólás
>!
Madama_Butterfly P

A tökéletes pasik olyanok, mint a tündérek: nem léteznek.

365. oldal

10 hozzászólás
>!
Madama_Butterfly P

Az együtt töltött idő csak akkor tűnik rövidnek, ha elég hosszú ahhoz, hogy lásd benne a jövőt.

25. oldal

19 hozzászólás
>!
Riszperidon P

– Ha egy lány és egy fiú együtt él, különleges szálak fűzik őket egymáshoz.
– Mint anyut és aput – bólintott a kislány.
– Igen. Azokat a szálakat nem lehet látni, de ott vannak. Szeretetből, odafigyelésből, kedvességből.
– Tehát paprikás csirkéből – fordította le Boróka nővére szavait.
(…)
– Paprikás csirkéből? – kérdezte meghökkenve.
– Igen, mert ha szereted aput, és odafigyelsz, rájössz, hogy az a kedvence, és ezért kedvességből paprikás csirkét főzöl. Persze, csak ha anyu vagy.

33. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Berenczi Liliom · Kemény Boróka
4 hozzászólás
>!
Madama_Butterfly P

– Hiába, no, a magyar vircsaft az magyar vircsaft. Amivel ma betehetsz másoknak, azt ne halaszd holnapra.

205. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Patrícia
>!
Riszperidon P

Most már csak abban kell reménykedni, hogy a világ újra összeáll, még mielőtt kifogynánk a pálinkából.

197. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Csókacsíny · manó · Rókaszó
8 hozzászólás
>!
Riszperidon P

Mindenki defektes a maga módján – (…) – A lényeg, hogy igyekezz megtalálni azt a defektet, amivel együtt tudsz élni.

365. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Kleinheincz Csilla: Üveghegy
Virág Emília: Sárkánycsalogató
Kevin Hearne: Hounded – Üldöztetve
Colleen Houck: A tigris küldetése
J. K. Rowling: Harry Potter és a Tűz Serlege
Karen Marie Moning: Új nap virrad
Cassandra Clare: Üvegváros
Julie Kagawa: The Iron Queen – Vaskirálynő
Charlaine Harris: Por és hamu
Rick Riordan: Athéné jele