Hát kiszenvedtem :D
Ez a kötet számomra borzasztó ellentétes érzéseket kelletett, mert hát jó volt… jó volt… de mégis nehezen csúszott. Most megpróbálom az értékelésben leírni, miért, de előre bocsájtom, rendes választ nem fog kapni senki.
Az első novellák, melyek nem a Boriverzum részei, szerintem nagyon jók. Vagy inkább: fantáziadúsak. Mint amikor azt mondod az írónak, hogy írjon bármiről, és ő megteszi. Ezek a novellák pont ezért tetszettek, mert tényleg mindenről és bármiről szóltak, a csavarok pedig csattantak rendesen. Ahogy azt kell.
Az egypercesek persze kicsit mások voltak, ott inkább egy hangulat vagy egy nagy csavar volt a lényeg. Volt amelyiket imádtam, és zseniálisnak tartottam, mást kissé egyszerűnek tartottam, de végeredményben egy oldalasok voltak, szóval még a rossz se volt annyira rossz.
Aztán jött a Boriverzum. Itt el kell mondanom, hogy mivel innen még nem olvastam könyvet (rossz macska vagyok tudom :D ) ezért egészen más hatással voltak rám ezek a novellák. Például a sorrendjüket megváltoztattam volna, mert a Démoni színjáték sokkal több univerzumos információt mutatott meg, mint a Talpra Bori! (bár biztos csak én vagyok ilyen eszement, szóval..)
A másik észrevételem pedig hozza magával a gondolatok sorait is, miszerint a Boriverzum egy Young Adult, humoros, magyarhonban játszódó vámpírtörténet. Miért fontos ez? Mert tökre nem erre számítottam. Talpra Bori! pontosan olyan novella volt, amelyet 14 évesen úgy kajáltam volna, hogy rajongói levelekkel bombáztam volna az írónőt, ellenben most meg kicsit… langyi? Mármint nehéz mit mondani, hiszen a történet amúgy nagyon komoly, tragédia is van mögötte, de mégis ezt a langyi érzést érzem benne. Olyan kétezres évekbeli vámpírsztori feeling.
Aztán jött a Bőrkabát, aminél egyszerűen azt éreztem, hogy eljárt felette az idő. Hogy akkor, amikor megírták, baromi vicces volt, most is értem a viccet, csak már kicsit túl… izé… sok? Valami ilyesmi… Nem is csak a történettel van bajom, vagy csak a leírással, inkább mindennel így együtt onnantól, hogy a főhősünk Béla, odáig, hogy reklámok vámpírosított szövegeit olvashatjuk. És én annyira akartam szeretni, de tényleg, de valahogy inkább kis távolságot tartottunk egymástól.
Nagyon örültem a Túlélőnek, ami komorabb történet és ami igazán bevonzott a maga súlyos témájával, mint ahogy az Emberi Szó is a humor mögötti komoly témájával spoiler. Utóbbiban viszont pont a borzalmas realitás miatt ment döccenősen az olvasás.
A Moszkva téri történetek szépek voltak, kifejezőek, de valahogy ez se győzött meg az író zsenialitásáról, még jó, hogy utána a Szívhangok spoiler amely kis sci-fi-s novellákkal igazán feldobta a kötet végét.
Amit magához a kötethez fűznék hozzá, hogy kissé zavaró, hogy előbb van a köszönet nyilvánítás, utána van a tartalomjegyzék, majd a bevezető, majd a novellák. Az a tartalomjegyzék nagyon furcsa volt ott elöl, két tartalom között.
A novelláskötet nem volt rossz, sőt, csak én valami egészen másra számítottam. Mert ha sokáig hallgatja az ember, mennyire jó egy írónő, a végén magas lesz az elvárás, és valahogy ezt még nem ütötte meg. Ellenben mint novelláskötet tetszett, jó volt, szórakoztató is volt, meg néha kemény is, ahogyan azt kell. Másik könyvvel folytatom majd :D