Átkozott ​balszerencse (Borbíró Borbála 2.) 87% 276 csillagozás

„ És egyáltalán, tényleg valóság lehet az a közhely, hogy az ihlet, az igazi ihletett művészet képes a teremtésre, az élet csodájára?”

Már lassan egy hete is megvan, hogy én ezt a könyvet kiolvastam, de még mindig nagyon zavarban vagyok, mikor arra gondolok, hogy mit is írjak róla. Először is azért, mert Gaura Ágnes – Túlontúl regénye olvasása után beleszerettem az írónő stílusába és szinte lángra lobbanok, annyira várom, hogy újabb regénye lásson napvilágot. Ugyanakkor ezt a történetét már cseppet kritizálni merészelem, mert nagyon hajaz egy általam kedvelt külföldi sorozatra és ettől nem vagyok boldog. Persze szerencsére sok egyediség is van benne, de Bori őrülete, Laurell K. Hamilton – Anita Blake-jére emlékeztett és borzasztóan nehezen tudtam ettől eltekinteni.

Az Átkozott balszerencse egy sorozat második köteteként látta meg a napvilágot 2013-ban a Delta Vision kiadó gondozásában. A regény külsőre megfogó, mert szeretem az ilyen stílusú illusztrációkat, attól az egytől eltekintve, hogy a hideg ráz a férfi tekintetétől. Senki se kérdezze, hogy miért, nem tudok rá felelni.

A regény pár hónappal később játszódik, mint ahol az első rész abbamaradt. Borbíró Borbála kiasszony szerelmi élete legalább olyan katasztrofális, mint az élete egyéb területei. A kezdeti meg nem értéseket egy sorozatos pech széria követi, mely arra enged következtetni, hogy a hölgyeményt megátkozták. Egyik szereplőtől rohanunk a másikig, információkat gyűjtünk, próbálunk életben maradni. Egyik kanosabb legényt a másikig igyekszünk lehűteni, hol a beszólásokkal, hol egyéb formában. Ebben a tempóban próbálunk életben maradni és megtalálni azt a személyt, akinek annyira beletenyereltünk a „lelkébe”, hogy ilyen átokszórásra adta fejét. Vajon kiderül-e, hogy ki volt az átok okozója és sikerül –e megfékezni ezt a szerencsétlen sorozatot? Nos, erre majd te megkeresed a választ kedves olvasó…

Bővebben:
https://konyvelvono.blogspot.com/2021/07/gaura-agnes-at…

Új kedvenc sorozatot avattam! Eddig még csak két kötetet olvastam, de egyik jobban tetszett, mint a másik. :)
Hihetetlenül tetszik ez a világ a vámpírokkal, boszorkányokkal, varázslókkal, miegyebekkel.
Nekem egyáltalán nem tűnt nagyon hisztisnek Bori. Teljesen rendben volt, én sokkal rosszabbul viselném, ha meg lennék átkozva. No persze, az más kérdés, hogy bizonyos dolgok miatt adtam volna neki egy-két maflást.
Kíváncsi vagyok, mi lesz még itt. Hogy alakul Bori és Attila élete a továbbiakban, és reménykedem, hogy kapok még Koppányból, mert ennyi nem volt elég! :D
Áldom az eszem, hogy egyben rendeltem meg az 5 könyvet!

Hmm.. Bajban vagyok most ezzel a könyvvel.
Letettem, befejeztem, vége lett és azon töröm a fejem: Hova lett a mi kis tökös Borink?
Mert ez, amit leművelt ebben a részben… cseppet sem hozzáillő volt. Értem én, hogy szerencsétlent spoiler de mindent nem lehet erre fogni! S ezt a hisztit, amit végigvisz a könyvön… Képtelen voltam tolerálni.
De ha ezt még el is nézném más dolog is zavart a személyiségében, mégpedig, hogy mennyire lenézi a vámpírokat. Értem én, ösztönlények, akik örüljenek hogy létezhetnek és a megszállott kutatójuk Bori… De ahogy beszélt a lélekről Koppánnyal… Szerencsétlen nem ezt érdemelte! S a folyamatos magában történő megjegyzése, mikor egy vámpír az élet szót használja…. Na az volt az utolsó csepp. Egyszer leírjuk, jó, persze. Kétszer leírjuk, akkor még elmegy, de már feltűnik, de hogy még többször… Hihetetlen mennyire le tudja rontani az ember kedvét.
Emellett nekem úgy jött le, mintha ezt a könyvet a szenilis emberekre tervezték volna. még ezenfelül is Mert ennyiszer elmondani, hogy vizuális típus… Illetve, hogy mennyi fizetséget kapott az eddigi munkájáért és, hogy annak a fele azt öccséé. Személy szerint én felfogtam elsőre is ezeket a jelentéktelen dolgokat, nem kellett volna folyamatosan ismételni. S ne is beszéljünk arról, mikor ennek a könyvnek a cselekvését olvassuk el 100 oldallal később…
S említsük még meg egy hangyalábnyi gondolatban a megoldást. Szépen felépített cselekményszál, az olvasó várja, mi fog történni, aztán hipp-hopp: 2 mondat és kész is, meg van oldva a probléma. spoiler Hmm…
Többet vártam, sokkal többet.
Persze voltak pozitívumok is, nemhiába került oda az a pár csillag. Attila karakterét imádtam. Örülök, hogy Géza spoiler. Tetszett az eseménysorozat nagyrésze, bár ami már Attiláék házában történik spoiler az sok volt, túlzás. Fehérhollót is bírom.
Örülök, hogy jó vége lett a történetnek, mert így bele merek kezdeni a harmadik könyvbe majd. Noha kevesebb lelkesedéssel, mint ami az első rész után járt át.

Úgy érzem ezzel a kötettel megvett magának a sorozat kilóra. Imádtam!
Bár az akció valamivel kevesebb, mint az első részben, de számos más fronton emelkedtek a tétek.
Ezt az átok dolgot kettős érzésekkel fogadtam, érthető okokból Bori nem is sziporkázott annyira, bár ettől függetlenül itt is bírtam őt. Az átok megrendelője pedig eléggé leleményes volt a kivitelezéssel, nagyon tetszett.
No de a múzsa egy bizonyos csókja vitte a pálmát. Attila, szívem, imádlak! <3
Én már az első részben is nagyon szerettem őt, de most teljesen kész vagyok tőle.
Nem illik ilyet mondani, de olyan cuuki volt! Már az elején gyanúsak voltak a kirohanásai, pláne a Koppány ügyben, de amikor bedobta a nagy hírt az mindent vitt. Nem kiherélt, egyszerűen csak még inkább szeretnivaló lett a karaktere. Én úgy szurkoltam és még most is szurkolok neki. Bár Koppány is izgatja a fantáziám rendesen, de akkor is Team Attila lettem.
Gyorsan bedarálom a folytatásokat, mert ez nagyon jó. ^^

Sose örültem még ennyire annak, hogy valaki balszerencsés! :D
Viccen kívül, rohadtul élveztem ezt a kötetet is, remek volt a humor, hozta a szokásos szintet – legalábbis amit az első kötetben már úgy megszoktam és meg is szerettem. Attila és Bori ugyan nem csipkedte egymást eléggé, de betudom az erővesztésnek a problémát. Ezen kívül minden szereplőt szerettem, röhögcséltem jó pár visszavágásnál olvasás közben, és ezeket szeretem igazán. És természetesen a legnagyobb fordulat miatt megkapja a 4,5 csillagot, a fél csillag azért jár, mert Bori mindent IS az átokra fogott :D

A hősszerelmes Attila és a 28 szonett :)
Annyit, de annyit kacagtam rajta. Imádtam minden sorát, a csipkelődéseket, az ablakcsapkodást, …
A gonosz hozta a formáját, már meg se lepődünk rajta. Azért stílszerűen alkalmazta a darts dobást :)
Kíváncsi vagyok, mikor és hogy múlik el a múzsa csókja.
Ja és a nagyi és a levél. Mi lehetett benne?
Ide nekem a következőt :)

Édesapám félprofi kosaras volt. Az volt az álma, hogy én is kosarazni fogok. De rájöttünk, hogy nincs gömbérzékem. Meg úgy egyébként is elég topa vagyok (Baranyában használt szó, jelentése: ügyetlen, kétbalkezes). Nekimentem dolgoknak, csetlettem-botlottam, el és leestem mindenhonnan. Aztán kiderült, hogy csak a látásommal van baj.

Borbíró Bori jobban járt, őt „csak” üldözi az az átkozott balszerencse. Mégis mi az a rövidlátáshoz képest, ugye? Pár ellen-varázslat, némi vérmágia, egy kis éjszakai párnacsata, szeretők, médiumok, boszorkányok és táltosok közben járása és meg is van oldva a dolog. Sima liba!
Bori tökélyre vitte a „csak éljük túl az életet” filozófiáját. És hogy hol itt pozitív fordulat? Mindig megtudhatunk érdekes dolgokat az őseinkről, kiderülhet, hogy a vérmedvék tamagocsi vámpírt nevelnek, és hogy a szerelem sötét verem, ahonnan mindig lehet mélyebbre esni.

Lezárult hát a második kötet, és szélesen vigyorgok. Más kérdés, hogy ha nem lenne a polcomon a harmadik kötet ( és a negyedik, meg az ötödik), ütném a fejem a falba a folytatás után nyüszítve.
Ez előző részre is öt csillagot adtam, de ez sokkal jobban tetszett, úgyhogy erre tekintsetek úgy, hogy nálam ez ötebb. :D
Bori átkozottul jó volt, így, átokkal a nyakában nekem még viccesebb és szerethetőbb. A történet pedig nagyon pörgős végig. Attila pedig…. hm, eddig nem jött be, mint férfi (és valószínűleg nem marad a zsánerem, mondjuk ha itt azzal jönnék, hogy még mindig Koppány dobogtatja meg a szívem, mert Attila túl idős hozzám, hát… :D), de itt volt egy-két olyan jelenet, hogy kifejezetten drukkoltam neki, hogy úgy alakuljanak a dolgai, ahogy szeretné.
És persze azok a mondatok sem maradtak ki, amiken percekig röhögtem. Ezekből ugyanúgy, ahol az első kötetben is, a könyv elején volt több számomra. Valamint persze ki ne maradjon, hogy a történetet megint átszövik, a szívemnek nagyon kedves, ókori Egyiptomhoz kötődő hiteles, és nem légből kapott szálak.
Külön tetszik ismét a könyv borítója, mert így kicsiben nem, csak a kezedben tartva látszik jobban, hogy mi is van a háttérben. :)

Az ország legnagyszájúbb, legtalpraesettebb, legdögösebb vámpírkutatójának kalandjai folytatódnak.
Az előző rész eseményeinek utóhatásai, következményei felettébb szórakoztató, különös és döbbenetes szituációkba keverik a két főszereplőt.
Próbáltam hibát találni a könyvben, de most sem sikerült. Nagyon tetszett ez a rész is, ott a helye a kedvenceim között. (Nagy valószínűséggel az egész sorozat erre a sorsra fog jutni, de még messze a vége, nem iszok előre a vámpír bőrére. :) )
Kezdeti rajongásom továbbra is töretlen. Mindenki olvasson Boriverzumot, mert jó! (De csak óvatosan, mert függőséget okozhat! :D)

Bori kalandjai folytatódnak, bár ez a rész kevesebb fordulatot tartogatott, mint az első. Humoros jelenetek itt is akadnak, a tamagocsizó vérmedvétől a benarkózott Attiláig. Bori gyakran kerül elhalálozás közeli állapotba, de persze nem lenne szép dolog megölni a hősnőt mindjárt a sorozat elején. spoiler Újra feltűnik Bőrkabátos Béla, a Hajós család tagjai és az őrült Rocco is. Összességében megint jól szórakoztam.