A ​sárga szoba titka 59 csillagozás

Gaston Leroux: A sárga szoba titka Gaston Leroux: A sárga szoba titka Gaston Leroux: A sárga szoba titka Gaston Leroux: A sárga szoba titka Gaston Leroux: A sárga szoba titka Gaston Leroux: A sárga szoba titka

Rejtélyes gyilkosság kísérlet tartja izgalomban Párizs közvéleményét. Meg akarták gyilkolni egy vidéki udvarházban a híres és nevezetes Stangerson professzor gyönyörűszép lányát, aki apjával tíz év óta kutatásokat folytat az anyag felbomlásával kapcsolatban. Megindul a nyomozás, megjelenik a helyszínen az író is a zseniális rendőrriporter, Rouletabille társaságában, de természetesen a helyszínen nyomoz a francia bűnügyi rendőrség mesterdetektívje is.
Gyanúba keveredik egy csomó ember, de senki sem tudja megfejteni a gyilkossági kísérlet legnagyobb rejtélyét: hogyan tudott a gyilkos egy tökéletesen zárt szobából eltűnni? És a kérdések egyre szaporodnak: miért akarták meggyilkolni a híres tudós lányát? Ki lehetett a merénylő: Miért hallgat mélységesen a támadásról az életben maradt áldozat?
Az olvasó izgalmát a páratlanul leleményes szerző egyre csak fokozza, míg végre az ifjú és rendkívüli ügyes rendőrriporter meg nem oldja a rejtélyek rejtélyét…

Eredeti megjelenés éve: 1907

A következő kiadói sorozatokban jelent meg: Klasszikus krimi K.u.K. · Fekete Könyvek Európa · Hunga könyvek Hunga-Print

>!
K.u.K., Budapest, 2016
286 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786155361425 · Fordította: Tóth Árpád
>!
Hermész Média, Budapest, 2015
318 oldal · ISBN: 9786155549625
>!
Hunga-Print, Budapest, 1994
310 oldal · puhatáblás · ISBN: 9638413751 · Fordította: Tóth Árpád

1 további kiadás


Enciklopédia 1


Kedvencelte 8

Várólistára tette 38

Kívánságlistára tette 20


Kiemelt értékelések

smetalin>!
Gaston Leroux: A sárga szoba titka

Kicsit lóg az orrom!! Sokkal jobbra számítottam, az volt a baj vele, hogy hatalmas kerülőutakat kellett tenni, írhatnám a „vargabetűt” is, míg egyáltalán valamit ki lehetett hámozni egy-egy fejezetből, cselekményből. Az az igazság, hogy nem esett le az állam a megfejtés miatt sem, na persze azt is cirkormányosan (na milyen szót találtam ki!) tudtuk meg. A mondatok olyan hosszúak voltak, hogy volt amelyik egy oldalt is kitett (hallod @Lénaanyukája, ez tetszene neked:)), mire a végére jutottam elfelejtettem az elejét.
Sajnos nem sokáig fogok emlékezni a történetre……..

3 hozzászólás
Dinah P>!
Gaston Leroux: A sárga szoba titka

Agatha Chrsitie kapcsán jutottam el ehhez a könyvhöz. Kíváncsi voltam, mi lesz a vége. És tetszett. Maga a sztori és a végkifejlet is.
Ami pedig külön emlékezetessé teszi, hogy egy bizonyos jelenetnél bizony féltem. Több tucatnyi krimivel a hátam mögött, amik alatt viszont nem. Különös érzés volt. :)

>!
Európa, Budapest, 1974
316 oldal · puhatáblás · ISBN: 9630701618 · Fordította: Tóth Árpád
3 hozzászólás
encus625 P>!
Gaston Leroux: A sárga szoba titka

Régen tartoztam ezzel az olvasással magamnak és Agatha Christie-nek is, de ezzel mások is így voltak az értékeléseket látva. (Az önéletrajzában említi, hogy nagy hatással volt rá ez a könyv.) A Christie-életmű olvasása után mondhatom, hogy érezhető, hogy miért volt ez hatással rá. Más mint a többi ekkor keletkezett krimi, több olyan kis elem is van benne, amit AC később alkalmaz gyakran (zártszoba, spoiler, mindenki hazudik valamiben stb.)
A stílust szokni kellett az elején, aztán csak sodródtam az eseményekkel. Nem igazán érzem azt, hogy magam rájöhettem volna a megoldásra. Mindent tisztáz a végére, még ha ez azt is jelenti, hogy túl is van írva emiatt. A folyosók magyarázása például kevesebb szöveggel is érthető lett volna.
Fekete pont azért, amiért lelövi a Morgue utcai kettős gyilkosság (Poe) és Conan Doyle Pettyes szalag című novellának poénjait. Gyilkosnak nevezi a sárga szobai támadót, holott spoiler
Összességében nem volt ez rossz. Örülök, hogy végre elolvastam.

>!
Európa, Budapest, 1974
316 oldal · puhatáblás · ISBN: 9630701618 · Fordította: Tóth Árpád
FreeAngel>!
Gaston Leroux: A sárga szoba titka

Váratlan! Izgalmas, egyszersmind egyszerű is. Színtiszta logika, gondolkodás és matematikai pontosságú következtetések sorozata.
Első körben Agatha Christie iránti rajongásom folytán akadtam ebbe a könyvbe és éreztem motivációt az elolvasására, másodsorban őszintén kíváncsi voltam rá, éppen AC miatt. Tény, hogy világosan felfedezhető motívumokat találhatunk az írónő regényeiben, hatása – ha lehet így mondani – egyértelműen észrevehető több művében is (Poirot karácsonya, Paddington 16:50, Gyilkosság Mezopotámiában és sorolhatnám az AC-regényekben fellelhető szikrákat). Még nyomozóik fejformájában is hasonlóság van: Rouletabille „golyófejű”, becenevét is innen kapta, míg Poirot-é közismerten tojásdad formájú. :)
Mindezek az én megállapításaim, mert AC-t eddig is kedveltem, most viszont Leroux is belopta magát kicsit a szívembe.
Nagy lendülettel és kíváncsisággal vetettem bele magam az olvasásba, a kezdeti lelkesedésem azonban a könyv fele tájékán fogyatkozni látszott, alábbhagyott. Azt nem mondanám, hogy unatkozni kezdtem, de talán a túl sok apró kis részlet, amelyet mind mind titokzatosság és a megfejthetetlenség és érthetetlenség rejtélye lengett körül, túl sok lett, veszíteni kezdett abból az izgalomból, amit a tudás vágya, a megoldások után való sóvárgás hajtott. Innentől már szinte csak a végső néhány tíz oldal (nem olyan sok ez, hiszen az egész könyv mindössze ~300 oldal) érdekelt és nem is okozott csalódást. No nem a gyilkos személyére gondolok, hanem annak a sok kis mozaikdarabnak a magyarázatára, amelyek összerakásával Rouletabille megoldotta a Sárga szoba titkát.
Gaston Leroux-tól eddig csak Az operaház fantomját olvastam, ami stílusát, hangulatát, témáját tekintve merőben más, mint ez a regény volt, de azt hiszem, sorra fogom keríteni még több könyvét, mert úgy érzem, érdemes rájuk odafigyelni. :)

4 hozzászólás
tgorsy>!
Gaston Leroux: A sárga szoba titka

Rouletabille József Poirot kisöccse. Vagy nagybátyja? Ha nem Tóth Árpád fordította volna, hamar abbahagytam volna.

anesz P>!
Gaston Leroux: A sárga szoba titka

Igazi bezárt szoba rejtélyével indítunk, amit megspékelnek továbbá az érthetetlen folyosó titkával. A nyomozópáros a jól bevált Sherlock – Watson példát utánozza, még a rendőrség szerencsétlenségében is. Azt mondanám, hogy ez akár unalmasan megszokottá is válhatna, ha itt se lenne egy plusz csavar. A mellékes szálak is megvannak. Mindenki hazudik, illetve elhallgat valamit. Kicsit engem zavartak a fordításban a magyarosított nevek, de aztán túltettem magam rajta. A helyszín mi más lehetne, mint egy vidéki kastély, illetve egy kísérleti laboratóriumnak berendezett kunyhó?
A végén a csattanó egyszerűen fenomenális! Persze ez is logikus: spoiler Az áldozat viselkedésétől néha én is a legszívesebben a falra másztam volna: mintha mindig azt mondta volna a gyilkosnak: na, ez a kísérlet nem sikerült, gyere, próbáld meg újra!
Összességében nem bántam meg, hogy elolvastam.

Bogas >!
Gaston Leroux: A sárga szoba titka

Ha úgy olvasom, mint krimit, akkor nem kerülheti el a figyelmem, hogy először a 111. oldalon teszik fel érdemben a kérdést, hogy mi volt a gyilkossági kísérlet indítéka. Nyilvánvalóan a szenzációt a sárga szoba rejtélye jelenti: hogyan lehet egy tökéletesen zárt szobából eltűnni? Ráadásul nyomozónk egy tejfelesszájú újságíró, a hangzatos szalagcímek és vezércikkek világából. Szerencsére a regény nem csupán reflektál a nagy elődökre (Doyle és Poe), hanem követi az „if you eliminate the impossible, whatever remains, no matter how improbable, it must be the truth” elvét, és semelyik probléma nem marad megfejtés nélkül. spoiler
Ami a fordítást illeti, halálosan idegesített, hogy Tóth Árpád lefordította a keresztneveket Józsefre és Frigyesre és hasonlókra. (És nem tudom, hogy csak fordítás vagy az eredeti szövegben is így van, de végig az ment, hogy gyilkos, gyilkos, gyilkos, noha spoiler Strangerson kisasszony ellen nem sikerült a merénylet. Tehát merénylőt üldöznek, nem is gyilkost.)
Végezetül nem tudok elmenni amellett, hogy az elbeszélő elég sokat reflektál saját elbeszélői voltára, idéz újságcikket, és egy ponton Rouletabille saját jegyzeteit közli, sőt, egy helyen el is határolódik az ifjú újságíró stílusától, és ez nekem legalább annyira tetszik, mint a krimiszál.

Nyctea P>!
Gaston Leroux: A sárga szoba titka

Ez egy igazi, régi vágású krimi, hatalmas kastéllyal, parkkal és egy titokzatos elkövetővel.
A legizgalmasabb kérdés nem is a „gyilkos” kiléte, hanem hogy hogyan csinálta és miért hallgat az áldozat. Tetszett a történet és végig fenntartotta az érdeklődésemet, bár lehetett volna kicsit feszesebb tempójú. Túl soknak éreztem a körítést, és túl sokszor volt fölöslegesen kihangsúlyozva, hogy ez mekkora hihetetlen, borzasztó, megoldhatatlan nagy rejtély (amit persze egy fiatal zseni mégis megold a végén).

Poccahontas>!
Gaston Leroux: A sárga szoba titka

Páratlan krimi! Simán megüti a közkedvelt Agatha Christie szintjét! Tökéletes karakterkidolgozások, már az elejétől tudtam követni hogy ki kicsoda. Egymás után bukkannak fel az újabb rejtélyes szereplők de mégsem zavarodik bele az olvasó. Folyamatosan egyre rejtélyesebb események történnek de mégsem megy el a kedve az olvasónak a további találgatásoktól. Úgy tartja az egész könyvön át titokban a megoldást, hogy mégsem érzi azt az ember hogy az egész egy időhúzás, hanem folyamatosan a lebilincselő de rejtelmes nyomozás minden részletére kíváncsi. Közben persze tippelget hogy ki lehet a „gyilkos”…
Az én tippem (az egyik) mint a legvégén kiderült jó volt, de mégsem sejtettem, hogy igazam lesz, mert annyira zseniálisan kétségek közt tartott az író folyamatosan.
Gaston Leroux mostmár nagy kedvencem, az Operaház fantomja után is azt mondtam, hogy sokat szeretnék még tőle olvasni, de mostmár tudom, hogy addig nem nyugszom, amíg az egész életművét „be nem falom”, és nagyon szomorú leszek, ha egyszer a végére érek! Mindenki olvassa Gaston Leroux műveit, mert garantált színvonalat kap tőle!

klaratakacs P>!
Gaston Leroux: A sárga szoba titka

A könyv olvasása során próbáltam végig szem előtt tartani, hogy mikor is íródott, és ennek megfelelően kezelni a hosszú, kissé dagályosnak érzett mondatokat és leírásokat. Sikerült és így egészen élvezhető olvasmánnyá vált a számomra.
A krimi szál is jól sikerült, kicsit Poirot-ra emlékeztetett az egész történetkezelés, főleg a végén az spoiler. Annyi a különbség, hog Poirot nem hagyta volna így befejeződni a dolgot és nekem is háborgott az igazságérzetem.
A főszereplőket nagyon szerettem, itt is páros munkáról van szó, olyan Sherlock-Watson módon. A professzor lánya viszont zavart, az egész helyzet némi őszinte kommunikációval megoldható lett volna. Oké, akkor nincs egy szórakoztató, bár kissé lassú folyású krimi.


Népszerű idézetek

Kasztór_Polüdeukész >!

Indiában – és a Kelet ősi kultúráinak más országaiban – még élnek a hagyományok és a szellemi ismeretek, amelyek valamikor régen, évezredekkel ezelőtt jöttek létre. Az ősi szellemi ismeretek még másféle gondolkodásmódban,
másféle befogadó eszközök segítségével születtek, mint a mi modern ismereteink.

A régmúlt bölcsek befelé tekintettek, a maguk énjének gyökerét keresték, és az emberlélek mélyén fedezték fel a minden dolgok végső és egyetemes okát, amely mindeneket éltet és fenntart. A hindu bölcselet régi hasonlatával:
ez az a fonál, amelyen a mindenség, mint valami gyöngysor függ, nélküle széthullana az egész.

India ősi bölcsei – a risik – így hozták közös nevezőre az egész világot, s amikor megtalálták a középpontot, amelyből az univerzum minden elképzelhető és feltehető jelenségének koordinátái kiindulnak, innen, ebből a belső
magból szemlélve hozták rendszerbe, és értékelték az életet, a világot, mindent. Hasonlíthatatlan egység volt ennek az eredménye, s a világszemlélet egysége hallatlanul nagy erő forrásává lett. Mert az emberi elme akkor fejtheti ki
legnagyobb hatását, ha figyelme szigorúan összpontosul, és minden erejét egyetlen célra irányítja. Ahol nincsen egységes felfogás, ott szétszóródnak a gondolatok, számtalan irányba ágazva keresztezik egymást, és szellemi
zűrzavar, tapogatódzó bizonytalanság a következmény. Az egységes szemlélet biztonságérzést ad az embernek, s felszabadítja a lényében lakó erőket.

Kasztór_Polüdeukész >!

Az isteni természet minden egyes emberi életben megnyilatkozik, de ha az ember közönyösen megy el mellette, akkor a megnyilatkozás olyan, mint a köves talajra hullott mag. Senki sincs kizárva ebből az isteni
öntudatból; az ember csak önmagát zárja ki belőle. Az ember mesterkélt és nagyképű módon igyekszik belehatolni az élet rejtelmébe és értelmébe, holott közben minden kis madár, amely a zöldellő ágon ül, minden
kisgyermek, aki édesanyjának kezét fogja, megoldotta a talányt, és arcára írva viseli a választ. Ó ember! Az élet, amely téged megszült, nevesebb és nagyobb, mint a te legmesszebbre szálló gondolatod. Higgy az ő
jóságos szándékában és engedelmeskedjél halk ösztönzéseinek, amelyeket eszmélő sejtelmekként súg a szívedbe.

Az olyan ember, aki azt hiszi, hogy szabadon átengedheti magát meggondolatlan vágyainak, és mégsem kell tartania a bekövetkező számadástól, üres álomhoz köti az életét. Aki embertársai vagy önmaga ellen vét,
ezzel kimondja az ítéletet is önmaga fölött. Mások szeme elől elrejtheti bűneit, de nem rejtegetheti az istenek mindent látó szemei elől. Az igazság még mindig kérlelhetetlen erővel uralkodik a világon, ha működését
gyakran nem is lehet látni, és nem mindig található meg a törvény kőből épített házaiban. Lehet, hogy valaki nem fizet meg bűneiért a földi törvény kiszabta bűnhődéstől, amelyet az istenek mérnek rá. Könyörtelen
és engesztelhetetlen nemezis fenyegeti az ilyen embert életének minden órájában.

XVII. FEJEZET

Kasztór_Polüdeukész >!

Fogok egy vas kézilámpát, elhagyom a csarnokot, és elindulok magányos sétámra a kunyhó felé. A kert virágai, növényei és fái közt ezernyi fénybogárka csapong. Egy alkalommal, amikor a rendesnél két vagy három órával
későbben, éjfél fel térek haza, megfigyelhetem, amint ezek a különös bogárkák kioltják kísérteties fényüket. Sokszor nagy számmal hemzsegnek a sűrű bozót és kaktusz közt is, amerre utam vezet. Óvatosan kell járnom, nehogy
skorpióra vagy kígyóra lépjek a sötétben. Némelykor annyira elmélyedek a meditációba, hogy nem tudom vagy nem akarom ezt abbahagyni, s így nem fordítok figyelmet a keskeny irtásos ösvényre, amelyen végig kell haladnom.
Így térek vissza szerény kunyhómba, becsukom a szorosan záródó, nehéz ajtót és ráhajtom a fatáblákat az üveg nélküli ablaknyílásokra, hogy távoltartsam a hívatlan látogatókat a különféle állatokat amelyek behatolnának. Utolsó
pillantásom a pálmaligetre esik, amely a bozótbeli tisztás egyik oldalán áll, és sűrűn egybefonódott legyezős levélsátorát az ezüst holdfény áradatában füröszti.

Az erdei remeték telepén

Kasztór_Polüdeukész >!

Vannak feledhetetlen pillanatok, amelyek arany betűkkel vésődnek be emlékeink kalendáriumába.

XVI. FEJEZET

Kasztór_Polüdeukész >!

Ügyet sem vetve a szürke bérházakra, poros boltokra, cifra palotákra és praktikus jellegű üzletházakra, amelyek Bombayt alkotják, visszatérek szállóbeli szobámba, hogy folytassam boldogtalan rágódásaimat.

Leszáll az este. A pincér ízletes curryt tesz az asztalra, de undorodom az evéstől. Néhány pohár jeges italt ürítek, aztán taxiban kocsikázom a városon keresztül. Kiszállok, és lassan ődöngve végigmegyek egy utcán, míg végül
megállok a Nyugat egyik ajándéka előtt, amelyet India városainak adott: nagy, cifrán kivilágított homlokzatú mozi ez. Egy ideig a fényes bejárat előtt álldogálok, és a tarka plakátokat tanulmányozom.

Mindig szerettem a mozit, s ez itt ma este a feledés kívánatos kelyhét kínálja nekem. Nem hiszem, hogy valaha is teljességgel elhagyatottnak érezzem magam, amíg módomban áll jegyet váltani egy plüssel borított párnázott ülésre
valamely moziban, akárhol a világon.

Különös találkozás

Kasztór_Polüdeukész >!

– Mi haszna, ha folyton a mennyország és pokol, Isten és más hasonló dolgok miatt veszekszünk? Az emberiség a fizikai síkon él, és nem szabad elhanyagolnia az ehhez a síkhoz tartozó dolgokat. Törekedjünk arra, hogy életünket
itt e földön szebbé és boldogabbá tegyük – fejezi be szavait.

XIII. FEJEZET

Kasztór_Polüdeukész >!

– Általában, úgy látszik, sok indiai elvárja Istentől, hogy tegye meg helyettük azt, amit ők maguk is kifogástalanul elvégezhetnének.

– Teljességgel igaza van. Mi hinduk sokat emlegetjük a vallást, hogy ezzel egész sereg olyan dolgot elleplezzünk, amelyeknek semmi közük nincs a valláshoz. A baj az, hogy létének első ötven esztendejében minden vallás tiszta és
életerős, de aztán puszta bölcselkedéssé fajul; követői szószátyárokká válnak, nem vallásos életet élő emberek többé. végül utolsó és leghosszabban tartó fokozatán, a vallás képmutató papok kezébe hanyatlik. S az emberek
legvégül a képmutatást fogadják el vallásul.

Az Úr Kertje

Kasztór_Polüdeukész >!

De ez az asszony közel száz esztendős. Előre figyelmeztettek, hogy nem szabad hosszasan beszélgetni vele, tekintettel gyöngeségére. Csöndesen vissza készülök vonulni, s egy gondolat erősen hatalmába ejt. Arra kell gondolnom,
hogy tekintetének üres kifejezése annak a jele, hogy közel jár a halál küszöbéhez. A lélek már búcsúzik az elviselt testtől, de időnként még visszavánszorog belé, hogy a különös szemeken át erőtlenül tudomást vegyen erről a
világról.

IV. FEJEZET

Jesper_Olsen >!

Elnök úr kérem, az embernek mindig csak a józan ész jobbik végére kell támaszkodnia!

289. oldal

Gábor_Sutyinszki>!

Kezembe kapom kurta fütykösömet, az egyetlen fegyvert, mely a rendelkezésemre áll, s zajtalanul ajtót nyitok …

163. oldal, 15. fejezet (Európa Könyvkiadó, 1974.)


Ezt a könyvet itt említik


Hasonló könyvek címkék alapján

Arthur Conan Doyle: Sir Arthur Conan Doyle összes Sherlock Holmes története I-II.
Agatha Christie: A behavazott expressz
Guillaume Musso: Holnap
Agatha Christie: A sittafordi rejtély
Guillaume Musso: Az éjszaka és a lányka
Agatha Christie: A Sittaford-rejtély
Böszörményi Gyula: A Rudnay-gyilkosságok
Celeste Ng: Amit sohase mondtam el
Rejtő Jenő (P. Howard): Egy bolond száz bajt csinál
Szentiday Klára Mária: A táncoló betyár