A ​sárga szoba titka 55 csillagozás

Gaston Leroux: A sárga szoba titka Gaston Leroux: A sárga szoba titka Gaston Leroux: A sárga szoba titka Gaston Leroux: A sárga szoba titka Gaston Leroux: A sárga szoba titka Gaston Leroux: A sárga szoba titka

Rejtélyes gyilkosság kísérlet tartja izgalomban Párizs közvéleményét. Meg akarták gyilkolni egy vidéki udvarházban a híres és nevezetes Stangerson professzor gyönyörűszép lányát, aki apjával tíz év óta kutatásokat folytat az anyag felbomlásával kapcsolatban. Megindul a nyomozás, megjelenik a helyszínen az író is a zseniális rendőrriporter, Rouletabille társaságában, de természetesen a helyszínen nyomoz a francia bűnügyi rendőrség mesterdetektívje is.
Gyanúba keveredik egy csomó ember, de senki sem tudja megfejteni a gyilkossági kísérlet legnagyobb rejtélyét: hogyan tudott a gyilkos egy tökéletesen zárt szobából eltűnni? És a kérdések egyre szaporodnak: miért akarták meggyilkolni a híres tudós lányát? Ki lehetett a merénylő: Miért hallgat mélységesen a támadásról az életben maradt áldozat?
Az olvasó izgalmát a páratlanul leleményes szerző egyre csak fokozza, míg végre az ifjú és rendkívüli ügyes rendőrriporter meg nem oldja a rejtélyek rejtélyét…

Eredeti megjelenés éve: 1907

A következő kiadói sorozatokban jelent meg: Klasszikus krimi, Fekete Könyvek

>!
K.u.K., Budapest, 2016
286 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786155361425 · Fordította: Tóth Árpád
>!
Hermész Média, Budapest, 2015
318 oldal · ISBN: 9786155549625
>!
Hunga-Print, Budapest, 1994
310 oldal · puhatáblás · ISBN: 9638413751 · Fordította: Tóth Árpád

1 további kiadás


Enciklopédia 1


Kedvencelte 8

Várólistára tette 37

Kívánságlistára tette 19


Kiemelt értékelések

>!
smetalin
Gaston Leroux: A sárga szoba titka

Kicsit lóg az orrom!! Sokkal jobbra számítottam, az volt a baj vele, hogy hatalmas kerülőutakat kellett tenni, írhatnám a „vargabetűt” is, míg egyáltalán valamit ki lehetett hámozni egy-egy fejezetből, cselekményből. Az az igazság, hogy nem esett le az állam a megfejtés miatt sem, na persze azt is cirkormányosan (na milyen szót találtam ki!) tudtuk meg. A mondatok olyan hosszúak voltak, hogy volt amelyik egy oldalt is kitett (hallod @Lénaanyukája, ez tetszene neked:)), mire a végére jutottam elfelejtettem az elejét.
Sajnos nem sokáig fogok emlékezni a történetre……..

3 hozzászólás
>!
Dinah I
Gaston Leroux: A sárga szoba titka

Agatha Chrsitie kapcsán jutottam el ehhez a könyvhöz. Kíváncsi voltam, mi lesz a vége. És tetszett. Maga a sztori és a végkifejlet is.
Ami pedig külön emlékezetessé teszi, hogy egy bizonyos jelenetnél bizony féltem. Több tucatnyi krimivel a hátam mögött, amik alatt viszont nem. Különös érzés volt. :)

>!
Európa, Budapest, 1974
316 oldal · puhatáblás · ISBN: 9630701618 · Fordította: Tóth Árpád
3 hozzászólás
>!
encus625 P
Gaston Leroux: A sárga szoba titka

Régen tartoztam ezzel az olvasással magamnak és Agatha Christie-nek is, de ezzel mások is így voltak az értékeléseket látva. (Az önéletrajzában említi, hogy nagy hatással volt rá ez a könyv.) A Christie-életmű olvasása után mondhatom, hogy érezhető, hogy miért volt ez hatással rá. Más mint a többi ekkor keletkezett krimi, több olyan kis elem is van benne, amit AC később alkalmaz gyakran (zártszoba, spoiler, mindenki hazudik valamiben stb.)
A stílust szokni kellett az elején, aztán csak sodródtam az eseményekkel. Nem igazán érzem azt, hogy magam rájöhettem volna a megoldásra. Mindent tisztáz a végére, még ha ez azt is jelenti, hogy túl is van írva emiatt. A folyosók magyarázása például kevesebb szöveggel is érthető lett volna.
Fekete pont azért, amiért lelövi a Morgue utcai kettős gyilkosság (Poe) és Conan Doyle Pettyes szalag című novellának poénjait. Gyilkosnak nevezi a sárga szobai támadót, holott spoiler
Összességében nem volt ez rossz. Örülök, hogy végre elolvastam.

>!
Európa, Budapest, 1974
316 oldal · puhatáblás · ISBN: 9630701618 · Fordította: Tóth Árpád
>!
FreeAngel
Gaston Leroux: A sárga szoba titka

Váratlan! Izgalmas, egyszersmind egyszerű is. Színtiszta logika, gondolkodás és matematikai pontosságú következtetések sorozata.
Első körben Agatha Christie iránti rajongásom folytán akadtam ebbe a könyvbe és éreztem motivációt az elolvasására, másodsorban őszintén kíváncsi voltam rá, éppen AC miatt. Tény, hogy világosan felfedezhető motívumokat találhatunk az írónő regényeiben, hatása – ha lehet így mondani – egyértelműen észrevehető több művében is (Poirot karácsonya, Paddington 16:50, Gyilkosság Mezopotámiában és sorolhatnám az AC-regényekben fellelhető szikrákat). Még nyomozóik fejformájában is hasonlóság van: Rouletabille „golyófejű”, becenevét is innen kapta, míg Poirot-é közismerten tojásdad formájú. :)
Mindezek az én megállapításaim, mert AC-t eddig is kedveltem, most viszont Leroux is belopta magát kicsit a szívembe.
Nagy lendülettel és kíváncsisággal vetettem bele magam az olvasásba, a kezdeti lelkesedésem azonban a könyv fele tájékán fogyatkozni látszott, alábbhagyott. Azt nem mondanám, hogy unatkozni kezdtem, de talán a túl sok apró kis részlet, amelyet mind mind titokzatosság és a megfejthetetlenség és érthetetlenség rejtélye lengett körül, túl sok lett, veszíteni kezdett abból az izgalomból, amit a tudás vágya, a megoldások után való sóvárgás hajtott. Innentől már szinte csak a végső néhány tíz oldal (nem olyan sok ez, hiszen az egész könyv mindössze ~300 oldal) érdekelt és nem is okozott csalódást. No nem a gyilkos személyére gondolok, hanem annak a sok kis mozaikdarabnak a magyarázatára, amelyek összerakásával Rouletabille megoldotta a Sárga szoba titkát.
Gaston Leroux-tól eddig csak Az operaház fantomját olvastam, ami stílusát, hangulatát, témáját tekintve merőben más, mint ez a regény volt, de azt hiszem, sorra fogom keríteni még több könyvét, mert úgy érzem, érdemes rájuk odafigyelni. :)

4 hozzászólás
>!
tgorsy
Gaston Leroux: A sárga szoba titka

Rouletabille József Poirot kisöccse. Vagy nagybátyja? Ha nem Tóth Árpád fordította volna, hamar abbahagytam volna.

>!
anesz P
Gaston Leroux: A sárga szoba titka

Igazi bezárt szoba rejtélyével indítunk, amit megspékelnek továbbá az érthetetlen folyosó titkával. A nyomozópáros a jól bevált Sherlock – Watson példát utánozza, még a rendőrség szerencsétlenségében is. Azt mondanám, hogy ez akár unalmasan megszokottá is válhatna, ha itt se lenne egy plusz csavar. A mellékes szálak is megvannak. Mindenki hazudik, illetve elhallgat valamit. Kicsit engem zavartak a fordításban a magyarosított nevek, de aztán túltettem magam rajta. A helyszín mi más lehetne, mint egy vidéki kastély, illetve egy kísérleti laboratóriumnak berendezett kunyhó?
A végén a csattanó egyszerűen fenomenális! Persze ez is logikus: spoiler Az áldozat viselkedésétől néha én is a legszívesebben a falra másztam volna: mintha mindig azt mondta volna a gyilkosnak: na, ez a kísérlet nem sikerült, gyere, próbáld meg újra!
Összességében nem bántam meg, hogy elolvastam.

>!
Bogas P
Gaston Leroux: A sárga szoba titka

Ha úgy olvasom, mint krimit, akkor nem kerülheti el a figyelmem, hogy először a 111. oldalon teszik fel érdemben a kérdést, hogy mi volt a gyilkossági kísérlet indítéka. Nyilvánvalóan a szenzációt a sárga szoba rejtélye jelenti: hogyan lehet egy tökéletesen zárt szobából eltűnni? Ráadásul nyomozónk egy tejfelesszájú újságíró, a hangzatos szalagcímek és vezércikkek világából. Szerencsére a regény nem csupán reflektál a nagy elődökre (Doyle és Poe), hanem követi az „if you eliminate the impossible, whatever remains, no matter how improbable, it must be the truth” elvét, és semelyik probléma nem marad megfejtés nélkül. spoiler
Ami a fordítást illeti, halálosan idegesített, hogy Tóth Árpád lefordította a keresztneveket Józsefre és Frigyesre és hasonlókra. (És nem tudom, hogy csak fordítás vagy az eredeti szövegben is így van, de végig az ment, hogy gyilkos, gyilkos, gyilkos, noha spoiler Strangerson kisasszony ellen nem sikerült a merénylet. Tehát merénylőt üldöznek, nem is gyilkost.)
Végezetül nem tudok elmenni amellett, hogy az elbeszélő elég sokat reflektál saját elbeszélői voltára, idéz újságcikket, és egy ponton Rouletabille saját jegyzeteit közli, sőt, egy helyen el is határolódik az ifjú újságíró stílusától, és ez nekem legalább annyira tetszik, mint a krimiszál.

>!
Nyctea P
Gaston Leroux: A sárga szoba titka

Ez egy igazi, régi vágású krimi, hatalmas kastéllyal, parkkal és egy titokzatos elkövetővel.
A legizgalmasabb kérdés nem is a „gyilkos” kiléte, hanem hogy hogyan csinálta és miért hallgat az áldozat. Tetszett a történet és végig fenntartotta az érdeklődésemet, bár lehetett volna kicsit feszesebb tempójú. Túl soknak éreztem a körítést, és túl sokszor volt fölöslegesen kihangsúlyozva, hogy ez mekkora hihetetlen, borzasztó, megoldhatatlan nagy rejtély (amit persze egy fiatal zseni mégis megold a végén).

>!
Poccahontas
Gaston Leroux: A sárga szoba titka

Páratlan krimi! Simán megüti a közkedvelt Agatha Christie szintjét! Tökéletes karakterkidolgozások, már az elejétől tudtam követni hogy ki kicsoda. Egymás után bukkannak fel az újabb rejtélyes szereplők de mégsem zavarodik bele az olvasó. Folyamatosan egyre rejtélyesebb események történnek de mégsem megy el a kedve az olvasónak a további találgatásoktól. Úgy tartja az egész könyvön át titokban a megoldást, hogy mégsem érzi azt az ember hogy az egész egy időhúzás, hanem folyamatosan a lebilincselő de rejtelmes nyomozás minden részletére kíváncsi. Közben persze tippelget hogy ki lehet a „gyilkos”…
Az én tippem (az egyik) mint a legvégén kiderült jó volt, de mégsem sejtettem, hogy igazam lesz, mert annyira zseniálisan kétségek közt tartott az író folyamatosan.
Gaston Leroux mostmár nagy kedvencem, az Operaház fantomja után is azt mondtam, hogy sokat szeretnék még tőle olvasni, de mostmár tudom, hogy addig nem nyugszom, amíg az egész életművét „be nem falom”, és nagyon szomorú leszek, ha egyszer a végére érek! Mindenki olvassa Gaston Leroux műveit, mert garantált színvonalat kap tőle!

>!
klaratakacs +SP
Gaston Leroux: A sárga szoba titka

A könyv olvasása során próbáltam végig szem előtt tartani, hogy mikor is íródott, és ennek megfelelően kezelni a hosszú, kissé dagályosnak érzett mondatokat és leírásokat. Sikerült és így egészen élvezhető olvasmánnyá vált a számomra.
A krimi szál is jól sikerült, kicsit Poirot-ra emlékeztetett az egész történetkezelés, főleg a végén az spoiler. Annyi a különbség, hog Poirot nem hagyta volna így befejeződni a dolgot és nekem is háborgott az igazságérzetem.
A főszereplőket nagyon szerettem, itt is páros munkáról van szó, olyan Sherlock-Watson módon. A professzor lánya viszont zavart, az egész helyzet némi őszinte kommunikációval megoldható lett volna. Oké, akkor nincs egy szórakoztató, bár kissé lassú folyású krimi.


Népszerű idézetek

>!
BZsofi +SP

A Bástya kocsma nem volt valami nevezetes látnivaló, de én nagyon szeretem az ilyen ócska viskókat, melyek gerendáit versenyt feketíti az idő meg a tűzhely korma; van valami báj ezekben a rozoga csárdákban, melyek még a delizsánszos időkből rekedtek itt, s maholnap már csak az emlékük marad meg. A múlt tartozékai ezek, mintegy a történelem függelékei, folytatódik bennük valami, ami végleg múlófélben van, s gondolatainkban szúette mesék élednek láttukra, az országutak romantikája, régi betyárkalandok…

Első pillantásra láthattam, hogy a Bástya kocsma legalábbis kétszáz év terhe alatt görnyed. Vályog és vakolat erősen repedezett és mállott már a külső falgerendák nagy X-je V-je közt, melyek még vitézül emelgették az avult tetőt. Ez a tető viszont már kissé oldalt csúszott a falakról, mint a részeg ember félrevágott kalapja. A bejárat fölött vas kocsmacégért nyikorgatott az őszi szél. Valami helyi ezermester egy tornyot pingált erre a cégérre; a toronynak hegyes teteje volt, s olyanféle oromdísze, mint amilyen a Glandier-kastély bástyájának.

93. oldal, 10. "Ezután már vágott jószágot kell ennünk!",

Kapcsolódó szócikkek: delizsánsz
>!
Jesper_Olsen

– A körülmények összetalálkozásai – felelte barátom – rendszerint leggonoszabb ellenségei az igazságnak.

153. oldal

>!
Jesper_Olsen

Elnök úr kérem, az embernek mindig csak a józan ész jobbik végére kell támaszkodnia!

289. oldal

>!
Gábor_Sutyinszki

Kezembe kapom kurta fütykösömet, az egyetlen fegyvert, mely a rendelkezésemre áll, s zajtalanul ajtót nyitok …

163. oldal, 15. fejezet (Európa Könyvkiadó, 1974.)


Hasonló könyvek címkék alapján

Böszörményi Gyula: A Rudnay-gyilkosságok
Nora Roberts: Az Oromház rejtélye
Pill Pillgrin: Halálvirág
Sarah Addison Allen: A barackfa titka
Ella Barrick: Halálos keringő
Jack McDevitt: Született stratéga
Arthur Conan Doyle: Sir Arthur Conan Doyle összes Sherlock Holmes története I-II.
Dan Brown: A Da Vinci-kód
Edgar Wallace: A zöld íjász
Nora Roberts: Megszállottság