Újra ​az Antarktiszon 11 csillagozás

Az 1957–1958. évi belga déli-sarki expedíció története
Gaston de Gerlache de Gomery: Újra az Antarktiszon

Az ​1957-58-as Geofizikai Év alkalmából több ország – köztük Belgium is – expedíciót küld az Antarktiszra. A belga expedíció vezetője, e könyv szerzője, tartalékos repülőparancsnok, akinek apja 1897-99-ben már megjárta a Déli-sarkvidéket. Egy modern sarkvidéki expedíció egészen más természetű, mint a régebbiek. A róla írt könyvnek sem a kínszenvedés, az embertelen túlterhelés, a fagyhalál romantikája áll a középpontjában, hanem a technikai felszerelés, a szervezettség, a tudományos felkészültség, a nemzetközi összefogás másfajta romantikájával imponál. Egy modern expedíció kutatási terveit csak akkor tudja végrehajtani, ha tagjai szakemberek. A belga Déli-sarkvidéki expedíció tizenhéttagú törzscsoportja pilótákból, rádióműszerészekből, mérnökökből áll és természetesen orvos meg filmoperatőr sem hiányzik. Az expedíció tagjait és felszerelését két hajó szállítja az Antarktiszra. A járműszállítón kívül van repülőgépük, helikopterük, vannak hernyótalpas motorkocsik, kutyás szánok.… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 1960

Tartalomjegyzék

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Világjárók Gondolat

>!
Gondolat, Budapest, 1967
268 oldal · keménytáblás · Fordította: Frank Lászlóné, Terényi István

Várólistára tette 4

Kívánságlistára tette 8


Kiemelt értékelések

SteelCurtain >!
Gaston de Gerlache de Gomery: Újra az Antarktiszon

Gaston de Gerlache de Gomery: Újra az Antarktiszon Az 1957–1958. évi belga déli-sarki expedíció története

Ebben a nonstop +30 fokos melegben bizonyára sokan sóhajtoznak, hogy el tudnának viselni egy kis sarkvidéki hideget. Nos, én nem tartozom közéjük. Én már akkor Szibériát kiáltok, ha a hőmérő higanyszála csak látótávolságra megközelíti a nulla fokot. Nem véletlen, hogy őseim között egyetlen eszkimót sem sikerült felkutatni. Viszont mély tisztelettel adózom azoknak a rendkívüli embereknek, akik a sarkvidékek feltárásában részt vettek. A könyvben leírt belga expedíciónak 1957-58-ban már nyilvánvalóan nem volt olyan úttörő jellege, mint Amundsen és kortársai utazásainak, de a közel sem emberbaráti viszonyokkal nekik is meg kellett küzdeniük. Ha a sarki jég nem is, de a hidegháború fagyos légköre már nyilvánvalóan olvadozott akkoriban, hiszen a kétszer is segítségre szoruló belgákat egyszer az amerikaiak, egyszer pedig a szovjetek húztak ki a slamasztikából. S míg az egyik természetesnek, a másik csodajellegűnek minősülhetett akkoriban. Amúgy egy nagyon jól összeszedett, s csöppet sem száraz útleírással lepett meg az expedíció vezetője. Sorba veszi a nehézségeket, melyek egyáltalán nem az Antarktiszon vették kezdetüket. A belga tudományos és kormányzati bürokráciát rávenni ennek az útnak a támogatására, legalább akkora fegyvertény volt, mint áttelelni a déli féltekén. A végzett tudományos munkát közérthetően tálalja, semmit sem misztifikál. Szó esik az együttélés nehézségeiről egy ilyen zárt közösségben, no meg arról is, hogy a mosás, főzés, takarítás, mosogatás feladata egy ilyen hímközösségben olyan férfiakra hárul, akik azt hitték, hogy ettől a tevékenységtől a kötelező katonai szolgálat letöltésével egy életre megszabadultak.
Mindez érdekesen, szórakoztatóan van megírva, kerülve minden szenzációhajhászást. Nemcsak tisztességes, de jó útleírás is.

2 hozzászólás
Ibanez P>!
Gaston de Gerlache de Gomery: Újra az Antarktiszon

Gaston de Gerlache de Gomery: Újra az Antarktiszon Az 1957–1958. évi belga déli-sarki expedíció története

Egyáltalán nem volt unalmas, sőt, én – ha jól van találva – szeretem azokat a részeket is az ilyen expedíciós könyvekben, ahol dokumentumszerűen le van írva, hogy hogyan és miként készülnek fel egy-egy ilyen utazásra, hogyan oldanak meg dolgokat és milyen apróságokra is gondolnak. Itt azért a belgáknak igen tetemes készlet állt rendelkezésre, helikoptertől kezdve az anyámkínjáig, szóval a felfedezős expedíciókhoz képest igen szépen el voltak látva és be voltak biztosítva (azért a konzerveknél mindig eszembe jutnak a romlott konzervek a Franklin-expedíción). A fejezetek általában rövidek, sokszor egészen más témában taglalja az ott töltött időszakot, így nem vált unalmassá (bár a betűk elég aprók voltak, néha kifolyt a szemem, nem jó este olvasni).

csillagka>!
Gaston de Gerlache de Gomery: Újra az Antarktiszon

Gaston de Gerlache de Gomery: Újra az Antarktiszon Az 1957–1958. évi belga déli-sarki expedíció története

Sajnos ez a könyv se hozza közelebb a stílust, utazásokat inkább megélni szeretem. (mondjuk most nem) Utálom a hideget és még a könyvön át is fagyasztott az a mínusz 35 fok. (bruuu, már igaz tavaszt szeretnék)
Ami nagyon furcsa volt és bevallom néha elborzasztott az a rengeteg felesleges vacak amit a saját kényelmük érdekében odacipeltek a Déli sarkra, és ott is hagytak.
Ma szerencsére már talán kicsit visszafogottabb lenne a teher, mint környezetvédelmi, mint energia felhasználás szempontjából. A legjobban a kutyákat sajnáltam.
Tényszerűen feltáró könyv egy felemás expedíció emlékére.

encus625 P>!
Gaston de Gerlache de Gomery: Újra az Antarktiszon

Gaston de Gerlache de Gomery: Újra az Antarktiszon Az 1957–1958. évi belga déli-sarki expedíció története

Nemrég az jutott az eszembe, ha valaki megkérdezni milyen útleírásokat, útikönyveket olvasok többségében, akkor az Antarktiszt kell megemlítem. És hogy miért?? Magam sem tudom igazán, talán azért, mert ide úgysem juthatok el. Erre persze rácáfol néhány hír a közelmúltból: Harry herceg néhány háborús veteránnal eléri a sarkot, na jó, herceg sem vagyok, háborús veterán sem… És akkor olvastam a következő cikket: http://hvg.hu/vilag/20140102_Megkezdtek_az_antarktiszi_…
ezek szerint ha nyernék a lottón, eljuthatnék ide… Talán lennék olyan bátor! :) Szóval, ha eltűnnék hirtelen, majd utána szép képeket karcolnék, akkor nyertem lottón.
http://hvg.hu/kultura/20131210_Fotonegativok_kerultek_e…

Ez a könyv az 1957-58-as Nemzetközi Geofizika Év belga kutatóinak kalandját mutatja be. A szerző édesapja volt az első a legénységével együtt, aki az Antarktiszon kényszerült egy telet tölteni, mivel a Belgica nevű hajójuk a jég foglya lett. A fia egyből elkezd csapatot toborozni, mikor értesül az egész világot érintő kezdeményezésről, és édesapjának emléket állítva ők is elutaznak. Ezt a fajta expedíciót kizárólag fegyelemmel és nagy humorral lehet túlélni. Mind a kettőről van bőven szó a könyvben. Illetve több humoros részt is el tudtam volna képzelni. Az író stílusa is egy idő után már fárasztó volt, nagyon ideálisnak tünteti fel az expedíciót, a hibákat és bosszúságokat sem így kellett volna kezelni. Mikor pár oldal erejéig a többiek írásait is elolvashatjuk, akkor nagyon szembeszökő a stíluskülönbség. Képek, térképek teszik még színesebbé a könyvet, még ha ezek fekete-fehérek is.
Hamarosan az angolok könyvét is előveszem. :)

>!
Gondolat, Budapest, 1967
268 oldal · keménytáblás · Fordította: Frank Lászlóné, Terényi István
8 hozzászólás
nagy_anikó >!
Gaston de Gerlache de Gomery: Újra az Antarktiszon

Gaston de Gerlache de Gomery: Újra az Antarktiszon Az 1957–1958. évi belga déli-sarki expedíció története

Még soha nem olvastam expedícióról szóló könyvet. Gondoltam próba szerencse.
Meglepetésemre nem untam a történetet. Érdekes volt az előkészületekről szóló rész is. Az expedíció kormány érdek is volt, mégis nem kevés feladattal kellett Gaston-nak megküzdenie.
Az a rengeteg készlet, amire szükségük volt, hogy egy teljesen új bázist ki tudjanak építeni.
Azon gondolkodtam, hogy fogják ezt mind megvalósítani. Sikerrel.
A már az Antarktiszon töltött idő sem volt egyhangú. Élvezetesen, olvasmányosan van megírva, akár élmény, akár kudarc volt a csapat számára. Igaz nagyon sok minden hagyott bennem kérdéseket, ezért sem kapott max. csillagot, de ezeket nem részletezem. Mindenesetre egy ilyen félelmetes kalandra vállalkozó emberek előtt csak tisztelegni lehet. Nem bánom, hogy elolvastam.

kormix P>!
Gaston de Gerlache de Gomery: Újra az Antarktiszon

Gaston de Gerlache de Gomery: Újra az Antarktiszon Az 1957–1958. évi belga déli-sarki expedíció története

Ez az első útleírás, amit olvastam, de nem volt akármilyen.
Nem tudtam, mire számítsak, csak a téma érdekelt, kevés dolgot tudtam eddig az Antarktiszról. Érdekes volt az expedíció előzményeiről is olvasni, hogy milyen nehéz volt egyáltalán az engedélyt megszerezni, hogy aztán milyen keményen kellett dolgozni azért, hogy minden finanszírozva legyen és végül hogy mennyi időt emésztett fel az út megszervezése.
Ezt csak felülmúlni tudta a tényleges útleírás. Szinte éreztem a hajó mozgását és a tenger illatát, azonban a több négyzetkilométernyi majdnem egybefüggő, több méter vastag jégtakarót már nem igazán tudtam elképzelni, ezt bizonyára látni kell.
Annak ellenére, hogy Gaston de Gerlache de Gomery nem hivatásos író, rendkívüli módon írta le sokszor az őt/őket körülvevő tájat, annak szépségét. És akármennyire is repkednek ott a durva mínuszok, bizony velük tartottam volna.
Arra sem igazán számítottam, hogy lesznek pillanatok, amikor izgulni fogok, de hát ez nem mese, hanem a kőkemény Déli-sark, amely megnehezítette a 17 fős csapat dolgát. A hasadékok, a hideget és a folyamatos terhelést nem bíró alkatrészek, az erős széllökésekkel megérkező hóviharok egyre csak akadályok elé állították a kutatókat, féltem, hogy kevesebben térnek majd haza, mint ahányan elindultak. Félelmem spoiler
Amit kifejezetten jó volt olvasni, hogy akkoriban még egymás segítségére siettek a különböző nemzetek, ha baj volt. Abban már korántsem vagyok biztos, hogy manapság is így történne-e..
Ami miatt négy csillagot adok csak, az egyrészt a spoiler, másrészt az az apró tény, hogy számomra a térképekkel együtt sem volt teljesen tiszta a különböző táborhelyek meg hegycsúcsok, stb. helyzete. Így pedig nem volt az igazi. Egyébként tetszett, hogy a térképeket is belerakták a könyvbe.
Összességében tehát izgalmas utazás volt ez, így télen olvasva főleg, csak ajánlani tudom.

Viktoria_Agnes_Takacs>!
Gaston de Gerlache de Gomery: Újra az Antarktiszon

Gaston de Gerlache de Gomery: Újra az Antarktiszon Az 1957–1958. évi belga déli-sarki expedíció története

Ketseg kivul erzodik, hogyez egy kutato konyve es nem egy iroe, ennek ellenere nekem nagyon tetszett. Erdekes volt bepillantast nyerni abba, milyen kihivasok is varnak egy expediciot a sarkok kozeleben. Persze az ember szamit ra, hogy hideg lesz, esik a ho es fuj a szel, de emellett a konyv eg szamos egyebre is felhivja a figyelmet. Arra azert folyamatosan emlekeztetnem kelett magamat, hogy ez bizony egy majd 60 evvel ezelotti utleiras, amikor meg korantsem a mai elvarasokkal rendelkeztunk a kornyezetvedelem es az allatvedelem teruleten, igy igyekeztem nem a szivemre venni a (neha feleslegesen) legyilkolt fokakat es a jegsivatagban elszort ures konzervdobozok, egyeb felszerelesek emliteset. A mai expediciok valoszinuleg mar mas szellemben zajlanak (remelem). Eleinte kicsit viccesen hatott, hogy kb ugy etkeznek, mint egy etteremben, illetve, hogy milyen mennyisegu alkoholt vittek mgukkal, de hat a sarki tel hoszu es kimeletlen, raadasul sok ember van kis helyen osszezarva, nyilvan mindent meg kell tenni, hogy mindenki kedelyallapota jo maradjon tavol a csaladtol is. A kutyas reszek voltak a kedvenceim :)

NikiGT>!
Gaston de Gerlache de Gomery: Újra az Antarktiszon

Gaston de Gerlache de Gomery: Újra az Antarktiszon Az 1957–1958. évi belga déli-sarki expedíció története

Ejnye, látom nem sokan olvastuk a könyvet, és értékelés sincs még.
Mindig érdekelt a sarkvidéki élet, legyen az Észak vagy Dél, és ez a könyv a hozzám hasonlóknak nagyon is izgalmas olvasmány. Éppen annyi benne a tudományos magyarázat, amennyit még mi, halandók is megértünk, közben megismerjük az expedíció tagjait és dinamikáját, és átérezzük a környezet különlegességét.
Ajánlom, egészen szomorú esemény, amikor az olvasó a könyv végére ér!


Népszerű idézetek

encus625 P>!

Ha a megfigyelőállomás körül sétálgatunk a mi végtelen nagy, magányos birodalmunkban, olyan közel érezzük magunkat az egész világegyetemhez, hogy néha valami különös érzés lesz úrrá rajtunk. Mintha ezeket a szavakat hallanánk: „Ember, te végtelenül parányi ember, hogy merészeled fürkészi a téged körülvevő titkokat?” És mégis, fáradságos munkával, hangyák módjára serénykedve, műszereink segítségével padlásablakokat iparkodunk nyitni a világmindenség felé, s nem akarjuk elismerni, hogy a kozmosz meghódíthatatlan.

167. oldal

Gaston de Gerlache de Gomery: Újra az Antarktiszon Az 1957–1958. évi belga déli-sarki expedíció története

SteelCurtain >!

A Polarsirkel szorosan mellénk zárkózik. A karácsonyest tiszteletére felvonjuk a nemzeti zászlót. Xavier de Maere, Van Houdt meg jómagam bezárkózunk a Polarhav éttermébe, s felnyitjuk azokat a ládákat, amelyek családjaink karácsonyi ajándékcsomagjait tartalmazzák. Előszedjük a magunkkal hozott csinos betlehemi jászolt is. Az ebédlőt zászlócskákkal és füzérekkel díszítjük fel. Kihirdetem, hogy ezen az estén az „estélyi öltözet”, azaz az indulásunkkor viselt kék egyenruha kötelező. Wolaver ezredes díszegyenruhába vágja magát. Egész délutánját gombjai kifényesítésével töltötte. Nyolc órakor asztalhoz ülünk. Bajtársaink számára kellemes meglepetés a feldíszített ebédlő. Giot és della Faille, miután a Polarsirkelen megvacsoráztak, szintén átjönnek hozzánk. Amikor elmesélik, hogy milyen finom, ünnepi vacsorát kaptak, bennünket még jobban elfog a csalódás gyenge menünk miatt. Felszolgálónk ezúttal ittasabb, mint rendesen (ami nagy szó), s a vacsoránk is rosszabb a szokásosnál. Gyorsan bontunk néhány üveg pezsgőt, s boldogan csomagoljuk ki az ajándékokat, amelyeket családunk tagjai oly sok szeretettel készítettek számunkra.
Különös karácsonyest ez itt, a világ végén. Hajóink szellemhajóknak tűnnek fel a tejfehér ködben, mely ott terjeng a láthatárunkat képező, kaotikus jég felett. Tőlünk négy vagy öt mérfölddel délebbre, áthatolhatatlan fátyol mögé rejtőzik a Déli-sark szirtfala. Éjfélkor úgyszólván mindannyian egybegyűlünk, s felolvassuk a karácsonyi mise evangéliumát. Én pedig körüljárom a Polarhav meg a Polarsirkel legénységi kabinjait, és konyakot osztogatok. A matrózok és a mieink együtt énekelnek késő éjszakáig.

Gaston de Gerlache de Gomery: Újra az Antarktiszon Az 1957–1958. évi belga déli-sarki expedíció története

SteelCurtain >!

A gépteremben a mechanikusok szorgalmasan dolgoznak, s közben átkozzák azokat a hamburgi szerelőket, akik tavaly júliusban a motorok nagyjavítását végezték.

Gaston de Gerlache de Gomery: Újra az Antarktiszon Az 1957–1958. évi belga déli-sarki expedíció története

1 hozzászólás
SteelCurtain >!

Megtörtént az első közlekedési baleset. Összeütközésről szerencsére nem lehet szó ebben a végtelen térségben, ahol mindössze három jármű közlekedik, azok is legfeljebb óránként tizenöt kilométer sebességgel, és ahol – legnagyobb örömünkre – nincs rendőrség, vörös lámpa és egyirányú közlekedés.

Gaston de Gerlache de Gomery: Újra az Antarktiszon Az 1957–1958. évi belga déli-sarki expedíció története

SteelCurtain >!

Vacsora után néha egy-két bajtársunk felcsap mosónőnek. A konyhával szemközti mosdóhelyiségben van egy mosógép meg egy centrifuga. Kelengyénk oly gazdag, hogy csak kéthavonként kell nagymosást rendezni. Egy nap parázs vita kerekedik akörül, hogy vajon odahaza a feleségek le szokták-e vágni az ingekről a gombokat mosás-vasalás előtt. A többség azon a véleményen van, hogy le szokták vágni; mindamellett csak egyikünk követi ezt a módszert a pedáns Marcel Van de Velde.

Gaston de Gerlache de Gomery: Újra az Antarktiszon Az 1957–1958. évi belga déli-sarki expedíció története

2 hozzászólás
SteelCurtain >!

A hólapátolásnál és a durva munkánál nem teszünk különbséget technikusok és tudósok között. Ez különben is hozzájárul a jó közösségi szellem kialakításához, s eloszlat minden különbséget. Ezenfelül mindenkinek megvan a maga háztartási munkanapja. Már nem emlékszem rá, hogy ki találta ki ezt a különleges kötelezettséget, mely asztalterítésből, vízhordásból, mosogatásból, takarításból, a szeméttartályok kiürítéséből stb. áll, hamarosan elneveztük „a Mari munkának”. Képzelhetik, mit jelent tizenhét férfi háztartása. Sohasem valljuk be majd a feleségeknek – ez saját érdekünk –, hogy milyen ügyességre tettünk szert ezen a téren. Azt azonban el kell ismernünk, hogy „háziasszonyaink” képességei igen különbözőek. De hát akad-e egyénibb dolog a világon, mint a rendről és a tisztaságról kialakult felfogás?

Gaston de Gerlache de Gomery: Újra az Antarktiszon Az 1957–1958. évi belga déli-sarki expedíció története

SteelCurtain >!

Rég elmúlt már az a nap, amikor az első rizspuding olyan keményre sikerült, mint a kéregpapír, úgyhogy falra szögezve kitűnő céltáblául szolgált a nyíldobó játékhoz.

Gaston de Gerlache de Gomery: Újra az Antarktiszon Az 1957–1958. évi belga déli-sarki expedíció története

SteelCurtain >!

Két szukánk, Ivich és Eva gyakran marakodik egymással, mert a legerősebb és legdaliásabb hím kutyák meglehetősen csapodár természetűek. A két nőstény között rettenetes féltékenységi jelenetek játszódnak le, melyekből mindketten megtépázva, véresen kerülnek ki. Ivicht június elején különösképpen csábítóvá varázsolta a természet. Fjoll meg Woll verseng a kegyeiért. Sohasem fogjuk megtudni, hogy a nemsokára megszülető kicsinyeknek melyik az apja.
A kutyákat csak nagy hóviharok idején tartjuk az ólban. Nagyon jól érzik magukat a szabadban, amióta nem kötjük meg őket. Remek kondícióban vannak, örülnek a szabadságnak, és fittyet hánynak a legnagyobb hidegnek is. Néha arra riadunk fel álmunkból, hogy vadul nyargalnak ide-oda a háztetőn. A csetepaték rendszerint Vanderdoodt szobája fölött zajlanak le. Mondanom sem kell, Vanderdoodt koránt sincs elragadtatva a ribilliótól, és pizsamában, korbáccsal a kezében felrohan közéjük, hogy szétkergesse a küzdő feleket.
Kutyáink virgoncsága valóságos őrjöngéssé fokozódik, amikor gazdasági intendánsunk kiosztja nekik az ételmaradékokat. Az egész falka körülötte tolong, majd ledönti a lábáról, s nagyokat szökellve iparkodik elérni a magasra tartott vödröket. A szemétdomb háromszáz méterre van az épületektől. De minek menjen az ember olyan messzire? Della Faille pár lépésnyire a bejárattól széles mozdulattal kiönti a hóra a hulladékvödrök tartalmát. Három perccel később a hó épp oly tiszta, mint volt azelőtt.
Persze megvannak az árnyoldalai is annak, hogy a kutyáknak teljes szabadságot engedélyezünk. A konyhában hideg és meleg víz folyik a csapokból, és sok déli-sarki megfigyelőállomás boldog lenne, ha ilyen modern berendezéssel dicsekedhetne – de ennek a víznek a tisztasága – enyhén szólva – kétes. Fókahús foszlányok meg szőrszálak úszkálnak az olvasztótartályban, sőt néha egyebek is. A kutyák nem testetlen angyalok! Ott őgyelegnek állandóan ama csapóajtó körül, amelyen keresztül a havat belapátolják az olvasztótartályba. Igaz, a csapóajtót kötélkordonnal kerítettük el, de ez nem ér sokat. Némelyik kutya meg van győződve róla, hogy a kordon az ő kedvéért áll ott, s könnyedén átcsúszik rajta.

Gaston de Gerlache de Gomery: Újra az Antarktiszon Az 1957–1958. évi belga déli-sarki expedíció története

SteelCurtain >!

Néhány kutya szabadon szaladgál a táborhelyen. Fjoll észrevétlenül besomfordál a sátorba, és felfal három szál kolbászt, gondosan lekapargatva róluk a paraffin-réteget, amelyet megtalálunk a matracon; desszert gyanánt egy prémes bőrsapkát választ ki magának, egy részét elfogyasztja, a maradékkal büszkén kisétál alattvalói közé. Csínyét megússza fenyítés nélkül, mert hát ugyebár mégis csak ő a Fjoll, a vezérkutya.

Gaston de Gerlache de Gomery: Újra az Antarktiszon Az 1957–1958. évi belga déli-sarki expedíció története


Hasonló könyvek címkék alapján

Alina Centkiewicz – Czesław Centkiewicz: Amundsen útja
Roland Huntford: Scott és Amundsen
Ernest Shackleton: Az Antarktisz szívében
Ernest Shackleton: Endurance
Alekszandr Sztyepanovics Jakovlev: Irány a Déli-sark!
Edmund Hillary: Pillantás a csúcsról
Bereczki Gábor: A Névától az Urálig
David Roberts: Egyedül a jég ellen
František Kele – Fekete László: Jég és föld között
Balázs Dénes: Magyar utazók Ausztráliában, Óceániában és a sarkvidékeken