Ez egy kellemes kis ifjúsági fantasy, amiben a gimnazista Holda és legjobb barátnője, Laura felfedezik a napjaink Magyarországát körülölelő mágikus hálót, és a benne élő boszorkányokat, őrzőket, látókat és védelmezőket. Pont annyira hasonlít a többi ilyen ‘tinilány bekerül egy új világba, amiben különleges’ típusú történethez, hogy az ember otthonosan érezze magát benne, viszont pont annyira egyedi is, hogy kicsit mást is tudjon nyújtani. És nekem mindig pluszpont, ha Magyarországon játszódik egy fantasy, mert ilyenből nincs annyira sok. Ráadásul pont Újpalotán mozogtunk sokat, ahol én is gyakran megfordultam, sőt, laktam is a kerületben, szóval a helyszínekhez is tudtam kötődni.
Ami még nagyon tetszett, hogy itt a legjobb barátnőnek is megvan a maga külön útja, nem csak annyi a szerepe, hogy ő a főhős barátnője. Holda ugyanis boszorkány, Laura pedig látó meg őrző felmenőkkel rendelkezik, és úgy néz ki, ők is örökölték a képességet, pedig Holda családjában már két generáció óta csak mágia nélküli elveszettek születtek. Van hangsúly a világépítésen, pl. érdekes volt az a legenda is, miért van egyre több elveszett. Persze ahogy az lenni szokott, a két lány rögtön felkelti a rettegett gonosz boszorkány figyelmét, aki már évek óta egy kastélyban él elrejtőzve néma katonáival, ám most kilátásba helyeződik egy nagy csata, ugyanis Holda és ő ellentétes elemeket uralnak. Tetszett, hogy Marinának is megvan a maga története, legalábbis be lett lengetve egy titokzatos múlt, valószínűleg nem ok nélkül ilyen gonosz, és körülötte feltűnt több morálisan szürke karakter is, amit én mindig szoktam szeretni. Nyílttörésre például nagyon kíváncsi vagyok, illetve Andor esetében, ami felmerült is fontos kérdés: mennyire lehet valaki eredendően gonosz és mennyire tudja maga alakítani a sorsát.
Jó volt az is, hogy a rendőrségnek is megvan a mágiával foglalkozó egysége, akik közösen nyomoztak a lányokra vigyázó védelmezőkkel. A beszélő nevekkel amúgy nem volt gondom, bár nem tudom, mi lesz szegény Zsenge Ignáccal 30 év múlva tapasztalt nyomozóként, nevet változtat? :)
Pozitív volt az a szülői minta, amit a lányok anyukái képviseltek: “- Ők ketten már elindultak a maguk útján. Te és én már csak szurkolók lehetünk.” Nem minden szülő tudja ilyen éretten elfogadni, hogy a gyerekük felnőtt és a saját útját járja. Szerettem azt is, hogy a mentorok mindig türelmesek voltak és arra fókuszáltak, amit sikerült elérni, nem arra, ami nem ment. Sőt, arra ösztönözték Holdát, hogy higgyen magában, mert van, ami bizonyos szinten tényleg fejben dől el és a hozzáállás sok mindent befolyásol.
A boszorkányok búcsúja a haldoklóktól is nagyon szimpatikus: “A szépet és jót vidd el magaddal!”, meg a köré épített magyarázat. Igazából már azon a ponton tényleg nem lenne szabad semmi mással mérgezni a lelkünket.
A szereplőket is kedveltem, bár eléggé zsánertipikusak voltak, talán kicsit sok is volt belőlük és némelyiknek ezért csak egy-egy jellemző vonása akadt, pl. Kevin mindig épp evett valamit, amikor feltűnt. Remélem, a későbbiekben azért sikerül mindenkivel kezdeni valamit és mélyebben megismerni őket, mert van bőven potenciál a mellékkarakterekben is, Nyílttörés mellett még Vanda, Vince meg Richárd volt nekem érdekes. Megvolt a háttérben a bimbózó szerelmi szál is az egyik védelmezővel, ami egyelőre nem sok mindent váltott ki belőlem, azon kívül, hogy én biztosan minimum felképelném, aki azt mondogatja nekem, hogy csitu van. :D Áron szerencséjére Holda nem így állt a dolgokhoz. :)
A legvégén több dolog is zavaros volt számomra: spoiler
Kifejezetten ígéretes sorozatindító, kíváncsian várom, mit hoz még ki a szerző ebből a különleges világból.
