Kyria ​örök (Legendák és enigmák 3.) 26 csillagozás

Gáspár András (szerk.): Kyria örök

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Enrawell csodái és rejtelmei, Rualan veszedelmei és borzalmai, Kyria legendái és a bukását követő zavaros idők enigmái, az ötöd- és hatodkori Észak mindennapjai kelnek új életre e gyűjtemény lapjain, melyet harminc évezred krónikáinak felhasználásával készítettek ama kolostor falai közt, ahol Ynev nagyjainak minden cselekedete számon tartatik, s ahonnét vigyázó szemek kísérik a kontinensen kóborló kalandozók sorsát…

A földi átirat létrehozásában a MAGUS stábjának veteránjai: Novák Csanád, Wayne Chapman, W. Hamilton Green, Jan van den Boomen mellett a Valhalla új nemzedékének szerzői, Csigás Gábor és Juhász Viktor is közreműködtek, együtt gondoskodva arról, hogy a Calowynről érkezett hódítók, birodalomépítők, harcosok és varázstudók hagyománya eleven maradjon.

Eredeti megjelenés éve: 1997

A művek szerzői: Wayne Chapman, Jan van den Boomen, Novák Csanád, Juhász Viktor, Csigás Gábor, W. Hamilton Green

Tartalomjegyzék

>!
Valhalla Páholy, Budapest, 1997
342 oldal · puhatáblás · ISBN: 9639039241

Várólistára tette 6

Kívánságlistára tette 5


Kiemelt értékelések

>!
Noro 
Gáspár András (szerk.): Kyria örök

A Magus világában Kyria az elveszett aranykor jelképe, egy ősi birodalom, amelyből a legtöbb északi magaskultúra valamilyen formában eredeztethető. Ez a novelláskötet húszezer évet fog át, így próbál pillanatképeket bemutatni a majdnem örökkévaló kyr civilizáció tündökléséből és bukásából. Azonban első olvasásra is észrevehető, hogy a válogatásba bekerült szerzők mind teljesen másképpen képzelték a birodalmat, és ezt még az sem mindig tudja ellensúlyozni, hogy az egyes novellák cselekménye között gyakran évezredek telnek el.

Obligát megjegyzés a borítóról: a merészen egzotikus hangulat illene a könyvhöz, én a magam részéről kész lennék elhinni, hogy a kyrek fénykorukban valahogyan így néztek ki, még az sem zavarna, hogy a kötelező fehér hajszín nem jelenik meg a képen. De hogy nem vette észre senki a kiadóban, hogy a férfi övében egy pisztoly látható!

A válogatást megnyitó W. H. Green (Galántai Zoltán) írásai a közmondásos mély víz szinonimáinak tekinthetők a mindenkori Magus-kánon berkeiben. Hihetetlenül tömény, szinte kibogozhatatlanul szerteágazó novellája, a Kőbúvár egy végletekig ritualizált, a hagyományok mocsarába süppedő birodalmat mutat be, amely egzotikus ugyan a javából, de nem valami életszerű. Különösen, ha figyelembe vesszük, hogy a történet Kyria korai korszakában játszódik. Ez a kb. harminc oldal könnyen elijesztheti az olvasót.

Sokkal hatásosabb, de attól tartok, nem sokkal könnyebb olvasmány Wayne Chapman (Gáspár András) kisregénye, a Leviatán. A birodalom fénykorát bemutató történet szintén információkkal teli, de – akárcsak az előző írásból – innen is hiányzik az a fajta alapozás, amely a laikus olvasót be tudná vonni a világ működésébe. A kyr honfoglalás, a crantai elődökkel vívott háborúk háttere teljesen hiányzik a kötetből, így ez az írás lehet nagyon hangulatos, de csak a veterán Magus-rajongók érthetik igazán.

A következő szerzők az ellenkező végletet képviselik. Csigás Gábor és Juhász Viktor nem ynevológus szerzők, és történeteik viszonylag kevés konkrét világelemmel kapcsolódnak a Magus világához, illetve konkrétan Kyriához. Kettejük közül az előbbi kifejezetten a horrorban van otthon. Első története (Fekete farkasok) a gótikus stílushoz áll közel, és könnyen el tudnám képzelni például a Ravenloft világában is. Másik írása (Átutazók) pedig afféle modern, morbid történet, amely bárhol és bármikor, hovatovább bármilyen fantasy világban játszódhatna. Keményvonalas szerepjátékosok alkalmasint nem sok nekik valót találnak e novellákban, de ha önmagukban olvassuk őket, akkor kimondottan kellemesek.

Juhász Viktor jobban megerőltette magát, amikor arra került sor, hogy a Magus-kánonhoz igazodjon, de lehet, hogy éppen ezt nem kellett volna tennie. Novellái így sem rajongói, sem pedig irodalmi szinten nem tudtak kiteljesedni. A hősök hazatérnek című darabot egyedül a benne megjelenő fordulat viszi el a hátán, de még ez is olyan érzést keltett bennem, hogy sokkal többet kellett volna rászánni. (A kyr történelem legfontosabb eseményére utal ugyanis.) A Szélvihar pedig egyfelől borzalmasan túlírt, még a Magus sok modorosságot elbíró irodalmában is, másfelől pedig teljesen életszerűtlennek találom. Inkább egy Grimm-mesére emlékeztet (persze azok “grim” változatára), semmint egy olyan eseményre, amely Yneven valóban megtörténhetett.

Novák Csanád első önállóan írt novellája, az Alkony már a kötet megjelenése idején is réginek számított (először egy korai Cherubion-antológiában láttam). Érződik belőle, hogy szerzője elsősorban ötletember, de aligha gyakorlott író. Itt jelent meg először több olyan motívum, amelyet az olvasók azóta is Kyriával azonosítanak (mint a Pusztítók nevezetű elitharcosok), az egész írás mégis régóta túlhaladott, irodalmi és világteremtési értelemben egyaránt igen naiv. A birodalom összeomlását például ma már senki sem képzeli el ilyen rendezett és civilizált folyamatnak, mint amilyennek a történetből tűnik.

Jan van den Boomen (Gáspár Péter) regénynek is tekinthető, közel 150 oldalas írása ellenben valóban korszakalkotó mű a Magus-irodalmon belül: hiszen a birodalom bukása utáni káoszkort ma is úgy képzeljük el, ahogyan azt itt, az Éjre vált a nap-ban megrajzolta. A több idősíkon játszódó történet ugyan nem egyszerű, mégis könnyebben bevonhatja a laikus olvasót, mint Chapman fentebb említett kisregénye. Boomen ugyanis olyan elemekre épít, mint a sötét középkor, némi poszt-apokaliptikus beütéssel, ezeket pedig szerintem az is képes feldolgozni és átérezni, aki a történetben szereplő neveket és helyszíneket nem ismeri.

A regénybe ékelődik a “történelmi Magus” alighanem legjobb és legismertebb története, amely a Ryeki Démoncsászárság bukását meséli el. Ez a zseniálisan groteszk, önmagában is kisregényként olvasható írás a Kráni krónikákat idéző eszközökkel él, amint bemutatja a kyr kultúra legsötétebb elfajzását, de azoknál szerintem szervesebben illeszkedik a Magus-kánonba. Nem csoda, hogy két komplett novella-sorozatot is megihletett (Anyrok alkonya/Lobogók hajnala, illetve Kyr históriák/Toroni krónikák), de ezek egyike sem ér fel hozzá.

A kötetet egy rövid Boomen-novella zárja a jelenkori Toronról (A vérgázlónál). Ez önmagában nem lenne egy jelentős történet, de e helyütt nagyon jól ellenpontozza a kötet első felét. Véres és morbid jelenetei hatásosan mutatják be, mivé züllött a régi Kyria képviselte aranykor.

8 hozzászólás
>!
Greywind
Gáspár András (szerk.): Kyria örök

Komoly küzdelem volt ez, különösen a Leviatán és a S éjre vált a nap. Az elsőn annyira nem is voltam meglepve, mert az Észak lángjait a mai napig nem sikerült elolvasnom, pedig többször is kísérletet tettem rá. Vállalom ezrek felhördülését, de nekem Chapmant olvasni büntetés. Valahol a harmadik mondat és a második bekezdés között már csak siklik a szemem a sorokon, aztán elolvasom még egyszer, meg még egyszer… aztán inkább leteszem.
Vegyes érzéseimhez biztos hozzájárul az is, hogy sosem hoztak lázba (értsd: nem érdekelnek) Ynev sötét birodalmai, és Toron meg pláne az a hely, ahova még a képzeletem sem kívánkozik, tőlem akár a Quiron-tenger mélyére is süllyedhet.
Hogy ne legyek igazságtalan, voltak novellák, amik tetszettek, például A hősök hazatérnek vagy az Alkony, bár tény, hogy ezek akár máshol, más korban is játszódhattak volna.

>!
Elena_Deveraux P
Gáspár András (szerk.): Kyria örök

Hát vagy nagyon elszoktam Ynev világától, vagy tényleg nem volt valami erős könyv…:/ Egy korábban szólóhoz csatlakoznék, hogy Chapman és Boomen vitte az egészet, de lehet csak simán elfogult vagyok. :)

>!
takacsot
Gáspár András (szerk.): Kyria örök

Legtöbb novella nem is Kyria, sőt nem is Magus volt. Csak egy fantasy. De azért Boomen történetek nagyon jók voltak.


A sorozat következő kötete

Legendák és enigmák sorozat · Összehasonlítás

Hasonló könyvek címkék alapján

Körtvélyes Ákos: Sziréndal
Dale Avery: A renegát
Malcolm J. Hunt: Bosszúangyal
Jan van den Boomen: Tűzön, vízen, árnyékban
Indira Myles: Shajaran – Sorsvető
Luis Saul: Boszorkányhadúr
Luis Saul: Della bábjai
John J. Sherwood: Abbitkirálynő
Luis Saul: Syburr csillaga
Wayne Chapman: Két hold