Erioni ​regék (Legendák és enigmák 4.) 28 csillagozás

Gáspár András (szerk.): Erioni regék

A kalandorok kontinensének leghatalmasabb városa, Godora és a világ lüktető szíve tárul fel előttünk e kötet lapjain.
A gyűjtemény – melynek eredetijét egy névtelen tollnok rótta pergamenre Torozon tavernájának falai közt – nem szépít a valón, s Enika Gwon példáját követve az erioni hétköznapok magasságaiba és mélységeibe egyaránt bepillantást enged.

Jan van den Boomen jóvoltából egy gorviki család túlélésért vívott küzdelmének részeseivé válunk, Juhász Viktor bűnről és bűnhődésről, Ed Fisher egy maroknyi rászedett tengerész bosszúhadjáratáról mesél, a M.A.G.U.S. univerzum legújabb szerzője pedig a két véglet, egy megkeseredett s egy ifjú kalandozónő szemével láttatja az évezredes kődzsungel csodáit és rejtelmeit.

Eredeti megjelenés éve: 1998

A művek szerzői: Aalish D'Mohlen, Juhász Viktor, Novák Csanád, Jan van den Boomen

Tartalomjegyzék

>!
Valhalla Páholy, Budapest, 1998
344 oldal · puhatáblás · ISBN: 9639039314

Várólistára tette 6

Kívánságlistára tette 7


Kiemelt értékelések

>!
Noro
Gáspár András (szerk.): Erioni regék

Az Erioni regék a Valhalla-korszak kevésbé emlékezetes válogatásai közé tartozik. Egy erős, két közepes és két gyenge írást tartalmaz. Szerencsére mindkét kisregény a jobbak közül való, így terjedelem szempontjából az arány valamivel jobb. Ugyanakkor a kötet nyitódarabja egy igazi epic fail.

A borító az indokolatlan címlapképek hosszú sorában is előkelő helyezést foglal el. De tényleg, ez a lángpallost lóbáló néni a Magic the Gathering melyik paklijából lépett ki? A következetlen szerkesztés ezúttal ráadásul a fülszövegre is kiterjedt, hiszen Ed Fisher története a “maroknyi rászedett tengerészről” nem itt, hanem az Átkozott esküvésekben jelent meg.

A hírhedt Aalish D’Molen Ragadozók című irományával önmagát is alulmúlta. Hihetetlenül agyoncicomázott körmondatok zápora, értelmetlen történet, plusz a cselekmény két szála még csak messziről sem integet egymásnak. A “vörös varkocsos férfi” (epitethon ornans my ass!) teljesen fölöslegesen bunyózza végig a jobb sorsra érdemes 56 oldalt, mert ezen kívül semmi szerepe nincs a novellában. Hacsak az nem, hogy megtudjuk: Ynev rettegett tolvajklánjai lólopásból élnek, és közveszélyes kalandozókat választanak áldozatuknak. Erre mondják, hogy Taigetosz-pozitív. A félelf lányka történetének legalább van valami értelme, bár az egész sztorit lényegében a Bestiáriumból sikerült kiollózni, a befejezés pedig innen is hiányzik. Ezen a ponton szegény olvasóból kitör a Charlton Heston-imitátor, és szeretné előadni a Majmok bolygója záróképét a Szabadság-szoborral.

Annál nagyobb meglepetés, hogy a szerző másik története, a Fekete vér, alighanem egész magusos pályafutásának legjobb darabja. Vagyis az egyetlen, ami olvasható. A kiégett kalandozó, aki egy drogszállítmányért kockáztatja az életét, egészen emlékezetes karakter lett.

A harmadik novella, Ricaro tévedése, tudtommal Novák Csanád második és utolsó önálló tévedése írói próbálkozása volt. Sablonos történet és összecsapott befejezés jellemzi a felejthető írást, amelynek még az előadásmódja volt a legérdekesebb. De sajnos ez is csöpögős melodrámába süllyedt.

A kisregények közül Juhász Viktor Varjúszárnyak c. története még mindig a kalandozó vonalat erősíti. Ami feldobja a sablonos alaphelyzetet, azok egyfelől a krimi-elemek, másfelől pedig az, hogy itt nyugalomba vonult kalandozókról van szó, akik különbözőképpen próbáltak beilleszkedni a “nyugdíjas” életbe. A sztoriról nem nehéz felismerni, hogy egyfajta “Tíz kicsi néger” feldolgozás, egy átokkal megtámogatva, de vannak benne ötletes csavarok. Az előadásmód azonban kissé pozőr, és néha nem könnyű követni, mi is történik éppen a szemünk előtt.

Végül, amiért a könyvet érdemes elolvasni: Gáspár Péter Lágy szélben, lazacszín hold alatt c. kisregénye, avagy az ynevi keresztapa története. Boomen itt már érezte a különbséget a korai Magus túlcizellált stílusa és a valóban szép, igényes próza között, valamint jól ragadta meg egy csapat antihős figuráját. Az öreg klánvezér karaktere, gyermekkori emlékei, és a jakuzával szukék bandáival vívott jelenbeli csatározások úgy alkotnak egységes egészet, ahogy kevés magus-történetben. Nem kizárt, hogy e történet miatt lettek olyan népszerűek a Magus világában a gorvikiak. (Esetleg Chapmantől a Csepp és tenger a felelős, ezt ma már nem lehet megmondani.)

>!
BlissX I
Gáspár András (szerk.): Erioni regék

Több, mint egy évembe került elolvasnom, de legalább a novellák között tarthat szünetet az ember. Az olvasási linknél már elkezdtem írni anno a külön novella értékeléseket, mert ennyi idő után nem tudtam volna épkézláb értékelést összehozni róluk. Milyen jól is tettem, hisz sajnos ez a gyűjtemény számomra egyetlen igazán kiemelkedő és emlékezetes művet sem tartalmazott. Néhány kellemes próbálkozás azért akadt.

Aalish D’Mohlen: Ragadozók
Nem annyira szörnyű írás ez, ahogy sokan tartják. Tény, hogy amikor huszadszor olvasod el, hogy a „vörös varkocsos férfi” meg a „rozsdaszín köpönyeget viselő nő”, akkor könnyen mászol falra. A szóismétlés hagyján, de olykor teljesen dagályosan, cikornyásan fogalmaz az író, máskor meg nagyon szimplán (és teli szóismétléssel). Szóval a szöveg olyan, amilyen…viszont az alapszituáció és ahogy a történetszálakat egymásba kanyarintja Aalish, az szerintem jó és kellemes alaphangot ad az Erioni regéknek. Előttem megelevenedett a Kalandozók Városa és ez a fontos. A sztori végén pedig van egy csavar egy egzotikus teremtménnyel, amire nem számítottam. 3/5

Juhász Viktor: Varjúszárnyak
Tipikusan olyan novella, amihez elengedhetetlen az utolsó kb. 10-20 oldal elolvasása, hogy összeálljon a kirakós. Egy röpke időre a Szürkecsuklyások is megjelentek. Tetszett. 4/5

Novák Csanád: Ricaro tévedése
Minden tiszteletem a M.A.G.U.S. egyik megalkotójának, de ez az írás nem győzött meg. Novák Csanád tud írni, viszont ez a novella unalmas, egyáltalán nem tudott megfogni. Legalább rövid. 2.5/5

Jan Van Den Boomen: Lágy szélben, lazacszín hold alatt
Tudom, hogy az egyik legkedveltebb magus szerző, de ő ettől sokkal jobb. Maga a cím is felér egy kisebb önkínzással. Vagy ötször-hatszor futottam neki, annyira túlgondolt a megfogalmazás. Hónapokig szenvedtem vele, de persze a gyűjtemény átlag színvonalát hozza. Szerintem túlértékelik sokan. 3.5/5

Aalish D’Mohlen: Fekete vér
Talán ez volt a legérdekesebb novella a Démon Üdvével, emlék-lidércekkel és egy kissé pszichedelikus beütésével. Rövidsége ellenére látomásos leírása nekem mégis sok volt. A még kevesebb most még több lett volna. 3.5/5

>!
mongúz
Gáspár András (szerk.): Erioni regék

Ha nem lenne az első meg az utolsó történet, akkor ez kiváló kötet lenne. Különösen Boomen kisregénye remek: a stílus megszokott magas színvonalú, a történet csavaros, a karakterek kidolgozottsága is szinte egytől egyig kiváló. MAGUSKeresztapa.

>!
Marcus
Gáspár András (szerk.): Erioni regék

Bő tíz éve olvastam először, annyi maradt meg belőle, hogy az első és utolsó novella nagyon rossz volt, illetve Boomen-nek volt egy nagyon jó erioni gorvikiakról szóló írása.
Most, a második olvasásra is hamar átugrásra került Aalish D'Mohlen két korai zsengéje, pedig megpróbáltam neki esélyt adni (érdekes, hogy a Homokszem csupánnál talán egy kicsit jobbak azért ezen írásai). Juhász Viktort általában szeretem, de a Varjúszárnyak nekem rendkívül vontatott volt, nem tudtam rá odafigyelni. Van még itt igazi ritkaság, Novák Csanádtól a Ricaro tévedése, tulajdonképpen egynek elmegy. Boomentől pedig egy klasszikus kisregénye, A lágy szélben, lazacszín hold alatt, gyakorlatilag ezért éri meg kézbevenni ezt a kötetet. Persze ennek a történetnek is megkopott már egy kicsit a fénye, de világleíró szempontból ugyanúgy értékes, mint szórakoztatási szempontból.

>!
Goratrix
Gáspár András (szerk.): Erioni regék

Színvonalas novellák a klasszikus szerzőktől. Ők még az írások irodalmi értékére is figyeltek, élvezet volt olvasni szerepjátékosként is.


A sorozat következő kötete

Legendák és enigmák sorozat · Összehasonlítás

Hasonló könyvek címkék alapján

Wayne Chapman: Halk szókkal, sötét húrokon
Kornya Zsolt (szerk.): A sötétség szíve
Raoul Renier: Setét álmok
Eric Muldoom (szerk.): Hittel és vassal
Kleinheincz Csilla (szerk.): Rejtélyes tűz
Kornya Zsolt (szerk.): Alidax gyöngyei
Galántai János (szerk.): A világ közepe
Wayne Chapman: Megkövült napvilág
Jan van den Boomen: Számoknak ideje
Körtvélyes Ákos: Sziréndal