Átkozott ​esküvések (Legendák és enigmák 5.) 24 csillagozás

Gáspár András (szerk.): Átkozott esküvések

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

E kötet iránytűje nem valamely ynevi táj, város vagy birodalom felé mutat, ám, akár korábban, kalandozók a főhősei. Kalandozók, akiket adott szavuk, vagy ki nem mondott esküvésük köt egymáshoz, vagy azokhoz, akik kardjukat bérbe veszik. E harcosok, mágusok és szerencsevadászok számára a becsület a kontinens minden aranyánál, a kétes dicsőségnél, még az életüknél is többet jelent. Jöjj hát, titkokra szomjas olvasó, ismerd meg őket olyannak, amilyennek megteremtettek – s amilyennek talán senki sem láthatja őket többé a kétholdú világ térségein!

Eredeti megjelenés éve: 1998

A művek szerzői: Raoul Renier, Jan van den Boomen, Damien Forrestal, Wayne Chapman, Ed Fisher, Roland Morgan

Tartalomjegyzék

>!
Valhalla Páholy, Budapest, 1998
308 oldal · puhatáblás · ISBN: 9639039381

Kedvencelte 1

Várólistára tette 6

Kívánságlistára tette 8


Kiemelt értékelések

>!
Noro
Gáspár András (szerk.): Átkozott esküvések

Egy remek novella, egy jó kisregény, valamint több közepes vagy gyenge történet az antológia mérlege. Érdemes kézbe venni, de ne várjuk, hogy egyik csodálatból a másikba ejtsen.

A borítóról annyit, hogy egyik íráshoz sincs köze – említésre méltó női szereplő az egész kötetben nem leledzik –, de legalább a válogatás címéhez illik hangulatában, és a szemnek is kellemesebb látvány, mint a kötetek többsége.

Raoul Renier toroni novellája (Fattyúrege) talán jól, talán rosszul van megírva, de számomra speciel nem volt más, mint egy óda a szolgalelkűséghez és a hagyományok feltétlen imádatához. Ha a kyr lélek nagysága tényleg ebben nyilvánul meg, akkor részemről máglyára velük. Ugorjunk.

Jan van den Boomentől a Megtartó varázs c. kisregény érdekes módon két, a „jó” oldalon álló hatalom ügynökeit állítja egymással szembe: elfeket és pyarroniakat. Ehhez képest csalódás, hogy mennyire nem sikerült kihozni a helyzetben rejlő katarzist. Helyette kapunk egy hosszú sétát az erdőben (az elf életérzést talán másképp kellett volna megidézni) és kalapból előhúzott, csodatévő ereklyét. Közepes.

A Rejtőző hold, éji szem szerzője hiába használta egy kevésbé ismert álnevét, le sem tagadhatná, hogy ő Gáspár András. E röpke tizenöt oldalon ugyanis annyi chapmanes modorosság zsúfolódik össze, amennyi rajongóknak igazi csemege, másoknak azonban akár kisebbfajta kínszenvedés is lehet.

Alish D'Mohlen (aki ebben a kötetben elhagyta egyik névkezdő A betűjét, de mindegy, mert se így, se úgy nem tudjuk, hogyan kell ejteni) nem éppen szíve csücske a veterán magus-olvasóknak. Ezúttal megüti az olvasható szintet, főhőse egészen érdekes (lehetne egy jobb író kezében), de a novellába zsúfolt elképesztő mértékű színpadiasság agyonnyomja. Plusz az a stílus, ami Chapmannél elmegy, vagy ízlés szerint akár elvárt az olvasó részéről, az ADM-től csupán pozőrködés.

Az Odalent c. kisregényt G.A. két különböző álnevével szignálta. Ködösítésből jeles, de a történet nagyon jó, nálam a szerző egyik legerősebb kisprózájának számít. Remek csavar, hogy az elején azt sem tudjuk, miféle vérengző szörnyeteg narrálja az eseményeket, amikor pedig felfedi magát, a meglepetés garantált. Itt jelenik meg továbbá először az az erioni kompánia, amely bebizonyítja, hogy „kalandozócsapatot” nem csak cél nélküli világjárókból lehet összeállítani. Én mindig is kedveltem a Magus városias jellegét, és ez a csapat – amely lényegében egy kuplerájt igazgat – jól példázza, hogy Ynev metropoliszaiban a kaland mindig házhoz jön.

(Azt viszont nem értem, hogy minek Erionba kikötő? Amikor a kontinens innenső felén nincs senki, akivel érdemben kereskedni lehetne? Minden komoly emberlakta birodalomnak az átellenes óceánra van kijárása. Olyan ez, mintha Stockholm és Fokváros Vlagyivosztok érintésével folytatna egymással tengeri kereskedelmet. Szerintem Erion a Magus legnagyobb fából készült vaskarikája. Ettől függetlenül játszódik itt néhány nagyon jó történet, köztük ez is.)

Roland Morgan Forró nyomon c. történetéről nem sokat tudok elmondani. Felejthető, ráadásul fejvadászos sztori már volt a kötetben. Az egész nem tűnik többnek, mint egy szerepjátékos kaland átirata: az össze nem illő karakterek és az összecsapott befejezés nekem egyaránt ezt sugallja.

Végül Renier második novellája az antológia csúcspontja. A Becsület dolga minden idők egyik legjobb magus-története Krán és „a külvilág” viszonyáról. Nagyobb átéléssel adja át a Dúlás háborújának a hangulatát, mint a Hadak árja c. kötet (ami elvileg ezzel foglalkozik) mindenestül, és úgy mutatja be a krániakat egy külvilági szemén keresztül, hogy azok emberi és szörnyeteg oldala egyaránt megmutatkozzon.

9 hozzászólás
>!
ftamas
Gáspár András (szerk.): Átkozott esküvések

Jó novellák: Wayne Chapman: Rejtőző hold, éji szem;Odalent Lásd[Megkövült napvilág][A bárd és a démonok]

>!
Marcus
Gáspár András (szerk.): Átkozott esküvések

A MAGUS antológiakötetek egyik erősebb darabja, amiben a Nagy Öregek is jó formájukat hozzák.
Raoul Renier: Fattyúrege – Egy toroni nemes kivégzésének a története, akin keresztül beleláthatunk a merev kasztrendszer lélektanába, azaz hogy miért és hogyan élik ezt meg a toroniak. Nekem annyira nem volt hihető, de ettől függetlenül jó novella volt. 4/5
Jan van den Boomen: Megtartó varázs – Elfek és emberek kergetnek egy kitaszított kráni elfet egy elf ereklyéért (igen, elfes novelláról van szó :)). Kicsit céltalan a sztori, ráadásul az elfekről is keveset tudunk meg belőle. Egynek elment. 3/5
Wayne Chapman (ebben a kötetben mint Damien Forrestal): Rejtőző hold, éji szem – Korrekt kis írás egy fura kahreiről Erionban, aki rendbe rakja a dolgokat. Chapman, tehát néhol kicsit nehezen követhető. 3/5
Alish D' Mohlen: Hazatérés – Az írónő hozza az elvárhatót, három bekezdés elég is volt belőle. 0/5
Wayne Chapman (ebben a kötetben mint Wayne Chapman & Ed Fisher): Odalent – A bíborgyöngyös, a manifesztációs, valamint ezen novella alapján ugyanaz a kérdés merül fel bennem: miért szeretem én a novellái többségét, ha a regényeit nem bírom? Itt is izgalmas a téma (anvariai expedíció), egyediek a szereplők (egy állatfalka), korrekt a sztori (felkészülés, végrehajtás, a végén nagy összecsapás, ahogy kell), és bár itt is jelen vannak azok az íráselemek, amiket a Chapman-történetekben nem kedvelek (pl. hogy mindenki ugyanúgy beszél és gondolkodik), de csak mértékkel, úgyhogy végülis bejövős volt. 4/5
Roland Morgan: Forró nyomon – Zavaros, „meglegyen a karakterszám” novella fejvadászokkal, alakváltókkal, emberrablással. Ha jól értettem. 2/5
Raoul Renier: Becsület dolga – Krad lovagok és egy rabló különös küzdelme kráni lovagok ellen, amilyen zseniálisan csak Renier tudja megírni. A kötet abszolút csúcspontja. 5/5

3 hozzászólás

A sorozat következő kötete

Legendák és enigmák sorozat · Összehasonlítás

Hasonló könyvek címkék alapján

Wayne Chapman: Halk szókkal, sötét húrokon
Kornya Zsolt (szerk.): A sötétség szíve
Raoul Renier: Setét álmok
Eric Muldoom (szerk.): Hittel és vassal
Kleinheincz Csilla (szerk.): Rejtélyes tűz
Kornya Zsolt (szerk.): Alidax gyöngyei
Galántai János (szerk.): A világ közepe
Wayne Chapman: Megkövült napvilág
Jan van den Boomen: Számoknak ideje
Körtvélyes Ákos: Sziréndal