A ​Kos és a Kobra éve (Manifesztációs háború 2.) 12 csillagozás

Gáspár András (szerk.): A Kos és a Kobra éve

A fajháborúkban megtízedelt amundok holdistene, a Pyarron szerinti 3690. esztendő Sötét Együttállása idején megébredt Amhe-Ramun harmadik éve vívja írtóháborúját a hetedkor népei ellen. Az ibarai dzsad kultúra bástyái ledőltek, a Manifesztáció csapatai északnyugaton Ordant, délen a kermarán partvidéket, délkeleten Gorvikot fenyegetik. Mióta hatalmas szövetségesét, Shadont megrendítette a királyválság, Pyarron magányosan dacol az Ősi Nép dühével. 3693 vészterhes vígilíáján elkerülhetetlennek látszik, hogy utolsó észak-galliomarai hídfőállását Equasselt is elveszítse.
A színfalak mögötti csatározásokban – melyeket Jan van den Boomen lebilincselően izgalmas kisregénye tár elénk – a Dúlás utáni Államszövetség és Krán is új arcait mutatja meg. A két hatalom nem várt, fordulatokban bővelkedő közeledése pedig csak az első ok a háromból, amiért az ynevi krónikák a Kos és a Kobra éveként emlegetik az Égi Fény 3693. esztendejét……

Eredeti megjelenés éve: 2012

A művek szerzői: Jan van den Boomen

Tartalomjegyzék

>!
Delta Vision, 2012
372 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786155161407

Most olvassa 2

Várólistára tette 8

Kívánságlistára tette 10


Kiemelt értékelések

Noro>!
Gáspár András (szerk.): A Kos és a Kobra éve

Az utóbbi években egyre kevésbé vonzanak az ynevológiai diplomát igénylő magus-kiadványok, erre a kötetre mégis sikerült ráhangolódnom. Ebben alighanem része lehet annak, hogy a kiadói stáb végre mutatott egy olyan Pyarroni Államszövetséget, amely mágikus nagyhatalom, és ennek megfelelő eszközökkel kémked, tárgyal vagy háborúzik. (A Hit városából ez például kínosan hiányzott.) A Manifesztációs sorozaton belül pedig előrelépésnek tartom, hogy végre perspektívába helyezték az eseményeket, szemben az első rész össze-vissza epizódjaival. Az eredmény kétségkívül elég tömény lett, és nem is adnám amatőr olvasó kezébe :D, de mégis egy jól sikerült, jobbára rendezett alkotás.

A fentiek persze elsősorban Boomen Örvényben c. regényére vonatkoznak, amely a kötet erős háromnegyedét tölti ki. Ennek célja láthatóan nem kevesebb, mint Dale Avery: A renegát c. könyvének újraértelmezése és beillesztése az Ynev 2.0 kánonba. Ennek megfelelően nem is a Manifeszt I. részét kell olvasni hozzá, hanem a fent nevezett klasszikus magus-regényt. Azt viszont alaposan – néhány epizód teljesen más értelmet nyer, ha emlékszünk az előzménykönyv egy-egy hasonló jelenetére.

(És még egyéb érdekességekkel is szolgál: feszegeti például az emberközeli – emberidegen istenek kérdéskörét is. Szerepjátékban ugyebár gyakori, hogy az istenek minden szíre-szóra megnyilatkoznak. Magus-regényekben viszont inkább kiismerhetetlennek ábrázolják őket. Itt viszont maga a kérdés jelenik meg egy hívő szemszögéből, hogy vajon melyik verzió lehet a helyes? A halhatatlanok tényleg szólnak a papokhoz, vagy ez csak egy morált erősítő mítosz?)

A gyűjteményt ezen felül három rövidebb novella egészíti ki: az első egy töredék, amely alighanem csak a hangulatot akarta megteremteni (sikerrel), hiszen a története befejezetlen. A másik kettő pedig, bár első ránézésre épp olyan epizód-szerűek, mint az első kötet nem túl emlékezetes írásai, azoknál sokkal jobban eltalálták, hol és hogyan lépjenek be a háború menetébe. Mindkettőben egy kívülálló szemével láthatjuk a konfliktus egy fontos eseményét.

A könyv függeléke, meglepő módon, hasznos. Úgy tűnik, végre nem csak a szerzői segédanyagokat pakolták a könyv végébe (A hit városa…), hanem valóban a kötet írásaihoz készítettek konkrét magyarázatokat. Egy térkép ellenben nem ártott volna, nem csak azért, mert egyes földrajzi helyeket a régi könyvekhez képest átneveztek, de már azért is, mert több olyan jelenet van a történetekben, ahol konkrétan egy földabrosz fölött állva beszélgetnek…
És egyszer majd azt is szívesen látnám, hogy az amundok valóban érdekesen kidolgozott, szerepjátékos kliséktől végre elrugaszkodó civilizációja nem csak a szószedetben, de egy történetben is központi szerephez jut. De ez még a jövő zenéje, már ha lesz folytatás egyáltalán. Hiszen még mindig csak a háború elején járunk.

Marcus>!
Gáspár András (szerk.): A Kos és a Kobra éve

Több évnyi kihagyás után tértem vissza egy olyan fantasy világhoz, ami sokáig a kedvenceim közé tartozott. Rengeteg másfajta könyvet olvastam el azóta, ezért nagyon kíváncsi voltam, hogy most vajon milyen szemmel nézek majd ezekre a történetekre. Még ha számomra ez új könyv is volt, mégis a „vajon még mindig tetszeni fog-e a gyerekkori kedvenc” kérdése motoszkált bennem; a választól pedig ugye mindenki fél, van, aki annyira, hogy inkább nem is olvassa újra régen imádott könyveit.

A Kos és a Kobra éve a Manifesztációs Háború novellakötet-sorozat második darabja, ami Ynev egyik legfontosabb eseményét beszéli el. Míg az első kötet leginkább az amundok kezdeti sikereiről szólt, és inkább képeket villantott fel a háborúból, addig a második kötet ennél mélyebbre megy, és egy kicsit távolabbról szemléli a konfliktust, inkább a nagy egészet nézi, nem egyéni sorsokat.

Jan van den Boomen: Doldzsah kegyében – A kötet legnagyobb részét kitevő kisregény, amely a Pyarron és Krán közötti tárgyalásról szól. Elég nagy feladatra vállalkozott a szerző, mivel A renegát Krán-képét kellett összeegyeztetnie a Summarium által alaposan továbbvitt Krán-képpel, és ehhez még hozzá kellett passzintania a legújabb irányvonalakat is, amelyet az Ynevet alakító szerzők kitaláltak. Szerintem ezt nagyon jól teljesítette, azonban az eredményt csak az fogja élvezni, aki alaposan képben van a háttérrel kapcsolatban. Boomen-nél a Tűzön, vízen, árnyékban óta valami bekattant – pozitív értelemben –, és azóta csak a legjobb oldalát mutatja műveiben. Itt is nagyon jól összerakta a történetet, egy pillanatra sem unatkozunk, ha éppen nem valamilyen akció folyik, akkor nagyon érdekes dolgokat tudhatunk meg a világról. Úgy éreztem, mintha a 90-es években íródott regények és novellák legjobb pillanatai elevednének meg (márcsak azért is, mert sok, itt felbukkanó világelem akkoriban volt utoljára említve), de közben a mai követelményeknek is megfelel a mű. Kissé már megkopott „ynevológiai” ismereteimmel is nagyon élveztem. 5/5

Mira Sandoval: Az azúr hold jegyese – Ha egy dzsad lány legfőbb vágya bekerülni a hárembe, akkor ennyi erővel az amund hárembe is vágyhat, nem? Kicsit könnyedebb darab, az első kötet „képek a háborúból” stílusában. Sandoval egy elég jó, stabil szintet hoz, lehet, hogy lassan meg kellene próbálkoznia egy regénnyel. 4/5

Király Árpád: Vékony vörös vonal – Az amundok Ordan ellen vonulnak, és mindezt egy rabszolgájuk szemszögéből követhetjük végig. Nagyon a végére helyeződik a hangsúly, így közben egy picit talán vontatott, de azért ez is jó volt. 4/5

Szóval, hogy jónak tartom-e még a MAGUS könyveket? Igen. Ha ilyenek, akkor igen, sőt.

4 hozzászólás
vicomte P>!
Gáspár András (szerk.): A Kos és a Kobra éve

Régi motorosnak számítom magam a M.A.G.U.S könyveket olvasók között, és hosszú évekig – egészen az INOMI dicstelen regnálásáig – minden regényt megvettem, amit Ynevhez kiadtak.
Azóta már erősebben szelektálva, de évente egy-két könyvvel még most is próbát teszek, de be be kell látnom, hogy ennek a kötetnek a maradéktalan megértéséhez még én sem voltam elég hardcore M.A.G.U.S. fan.

Pedig a Manifesztációs háború* az egyik olyan esemény Yneven, ami azóta izgat, amióta több mint 20 éve a Halál Havában első olvasása során szó esett róla.

A háborút feldolgozó sorozatnak ez a második kötete, de míg az első kötet a Vihar Ibara felett a maga hiányosságaival és a M.A.G.U.S. logo alá írt könyvek jellegzetes túlkapásaival is élvezhető volt, addig ennek a könyvnek a gerincét adó kisregény az Örvényben egyszerűen nem nekem szólt.

A feladat, amire Boomen (aka. Gáspár Péter) vállalkozott, dicséretes: az elmúlt évtizedekben íródott, egymásnak ellentmondó koncepciójú regények világképeit kellett volna közös nevezőre hozni. És ez lehet, hogy sikerült is, csak én nem vettem észre, annyira untam magát a történetet.

Az erőfeszítés, hogy Dale Avery (aka. Nyulászi Zsolt) A renegát c. regényét és Raoul Renier (aka. Kornya Zsolt) egészen más koncepciójú Kránját összeegyeztessék, egy, számomra marhára zavaros kémtörténetet eredményezett, amelyben teljesen jellegtelen, de legalább megjegyezhetetlen nevű szereplők garmadája próbálja meg kijátszani egymást, holott még azt sem tudják, hogy a másiknak mi a célja.
Ami így, lássuk be, minden, csak nem érdekfeszítő.

S mivel nem csupán a szereplők tapogatóznak homályban a kráni küldöttség valódi céljait tekintve, de az olvasó is, bele sem merek gondolni, hogy valaki, aki előtt még az sem világos, hogy mi a konfliktus alapja, hogy igazodik el ebben a kusza izében.

A kötetben szerencsére van még két másik novella is, amelyek valamennyire ellensúlyozzák Boomen története által okozott sokkot.

Mira Sandoval (Mártonffy Mandula) novellája alapvetően egy jópofa E/1-es sztori egy merőben ostoba és önző dzsad csitriről, akit lenyűgöznek a hódító amundok, és úgy gondolja, hogy egy amund úr háremében is olyan lesz az élet, mint amit a saját népe körében megismert. Annál a kultúrsokknál, amit az Azúr hold jegyese c. novellában él át amikor rádöbben, hogy mi is lenne a sorsa, talán csak az lesz majd a nagyobb, ha arra ráébred, hogy ki mentette meg…

Király Árpád Vékony, vörös vonal c. novellája Ordan és a Manifesztáció viszonyát mutatja be, szerencsére alulnézetből. Nem mondom, ezt a novellát is csak az érti meg maradéktalanul, aki tisztában van a tűzvarázslók ordani rendjének történetével, és átrágta magát néhány szabálykönyvön, de itt legalább nem a teljes M.A.G.U.S. korpusz ismerete az elvárás.

* A kevésbé járatosak számára: egy sivatagban rejtőzködő, leginkább egyiptomira emlékeztető erős mágiával rendelkező magas kultúra a testet öltött istene vezetésével a világ leigázására indul.

20 hozzászólás
Leonidas>!
Gáspár András (szerk.): A Kos és a Kobra éve

Mindig is a kedvenc fantasy világaim közé tartozott a M* világa. Észak lángjainak köszönhetően lettem fantasy rajongó, és remélem még sokáig az is maradok. Minden új DV által kiadott M* könyvet megvásárolok. 1-2 kevésbé jól sikerült alkotást leszámítva, többnyire elégedett vagyok a regények és novelláskötetek minőségével. A Kos és Kobra évét kétségtelenül a jól sikerült alkotások közé sorolom.
Az antalógia egy kisregényt és két novellát tartalmaz. A történetek olyan szereplők szemszögéből íródtak, akik lényegében nem tevékeny résztvevői az eseményeknek, hanem a sors fintorának köszönhetően kerültek a háború menetét meghatározó történések közelébe. Egyedüli kivétel a kisregény főszereplője, aki írnokként vesz részt Pyaron és Krán között zajló tárgyalásokon.
Mindig is szerettem Boomen írásait, úgy érzem az utóbbi időben sokat fejlődött. Többször is sikerült meglepnie. Teljesen másképp alakultak a tárgyalások, mint ahogy azt előre elképzeltem. Rengeteg új információval gazdagodtam, ráadásul, szerintem sikerült megcáfolnia egy tévhitet, miszerint két Krán létezik. A Renegátból ismert birodalmi fejvadászok, és az ősi mágiát használó aquirok, különösebb probléma nélkül megfértek egymás mellett. Elejétől fogva izgalmas, fordulatokban gazdag történet, meglepő végkifejlettel ,ami még több titokzatos esemény eljövetelét vetíti elő. Lehet többeknek picit sok lesz a jóból. :)
A két novellát se nevezném csalódásnak, de egyik sem igazán felejthetetlen alkotás. Az amund templomba hurcolt, nagyratörő álmokat dédelgető dzsad tini történetét, kissé idegesítőnek találtam. A végén megállapítottam, hogy vannak, akik semmiből sem tanulnak. :)
A déli városállamból származó szerencsevadász sztorija sem rossz, de talán túlzottan is titokzatosra sikeredett.
Pár dolgot leszámítva, elégedett vagyok az antalógia tartalmával. M* rajongóknak kötelező olvasmány. A világot kevésbé ismerőknek előbb a Renegát, Garmacor regények, és a Vihar Ibara felett novelláskötet elolvasását ajánlom. :)

ftamas>!
Gáspár András (szerk.): A Kos és a Kobra éve

A M.A.G.U.S könyvekkel elfogult vagyok. Annak idején mikor meg kellett szelektálni, hogy milyen könyvet veszek, ezen könyvek mellett döntöttem, ami persze nem teljesen volt jó ötlet.
Az illetékesek anno úgy döntöttek, hogy minden havernak kiadják a könyvét, így sok saláta született és került a polcomra. Ebben a legrosszabb az volt, hogy több jó könyvről is lemaradtam, így talán kritikusabban is szemléltem.

Na de most már a könyvről:
Ez a könyv 3 írást tartalmaz 1 kisregényt és két novellát. Mindegyik a Manifesztácó témáját dolgozza fel. A kisregény Pyarron és Krán közti egyezkedést taglalja. Nekem kifejezetten tetszett. Több kiskaput nyit meg, mint amennyit bezár, de ez előnyére válik. Mind a két félt bemutatja, így nagyobb a rálátásunk ezen birodalmakra. Ezen kívül remekül illeszti be a „A Renegát” -ban megszerzett ismereteket.
A könyvben található két novella szintén jó. Pedig amikor elkezdtem olvasni, elég negatívan álltam hozzájuk, ami felesleges volt, mert tetszettek.

Amennyiben ilyen regényeket írnak,nem fogom elfelejteni ezt a világot és újra meg újra visszatérek majd. Csak így tovább.

Tograh_Silur>!
Gáspár András (szerk.): A Kos és a Kobra éve

Nem rossz írások, de bennem több kérdést vetettek fel a témával kapcsolatban mint ahánnyról le lett rántva a lepel. Rajongóknak kötelező darab, aki meg még nem olvasott legalább egy polcnyi MAGUSt annak kerülendő.

mongúz>!
Gáspár András (szerk.): A Kos és a Kobra éve

Jó kis kötet lett ez, pedig a trilógiák második része azért általában nem túl erős. Ráadásul ebben az esetben nem csak az első és a harmadik felvonást kellett összekötni, hanem a MAGUS irodalom többi idevágó részének is meg kellett találni a végső helyét a Manifesztációs háború krónikájában. De ne szaladjunk ennyire előre.
A felütés egészen kiválóra sikerült azzal a néhány oldalas kis Boomen szösszenettel. Nagyon hangulatos volt, és nagyban hozzásegített a kötet olvasásához szükséges mentális állapot felvételéhez.
Ezt követte a könyv legnagyobb részét kitevő kisregény, ami a már említett összerendező, rendszerező, átvezető feladatot volt hivatott ellátni. Nos ezt meg is tette, nem is sikertelenül. Bár a pyarroniták tanácskozásánál elég hamar elveszetttem a fonalat, hogy ki kicsoda, melyik mondatot ki mondta, de szerencsére nem ez volt a lényeg, így azért nem csökkentette olyan nagyon az élvezeti értéket. A csattanó pedig sült, meglepett, bár némi megfoghatatlan hiányérzet azért maradt bennem.
Sandoval asszony/kisasszony novellája is egész hangulatos és ötletes lett, néhol már majdnem szellemes is, szerintem az eddigi legjobb tőle.
A befejező novella is rendben van, bár talán ez a leggyengébb a kötetben.
Akit a világ érdekel, annak ajánlott, aki viszont nem ismeri a MÓKUSt, az ne ezzel kezdje.


Hasonló könyvek címkék alapján

Körtvélyes Ákos: Sziréndal
Dale Avery: A renegát
Malcolm J. Hunt: Bosszúangyal
Jan van den Boomen: Tűzön, vízen, árnyékban
Indira Myles: Shajaran – Sorsvető
Luis Saul: Boszorkányhadúr
Luis Saul: Della bábjai
John J. Sherwood: Abbitkirálynő
Luis Saul: Syburr csillaga
Wayne Chapman: Két hold