A ​holtak légiója (Legendák és enigmák 1.) 25 csillagozás

Gáspár András (szerk.): A holtak légiója

Erion templomai és fogadói, Shulur szentélyei és börtönei, a zordon Észak és a napsugaras Dél titkai, ősi Kapuk, különös labirintusok, neves és névtelen hősök, szellemek és szörnyetegek – Ynev világának minden színe és íze helyet kap e gyűjtemény lapjain, melyet a hagyomány szerint Enika Gwon roppant fóliánsának felhasználásával készítettek ott, ahol a nagysághoz vezető utat mágia és acél egyengeti, az éjszakai égen pedig két hold, két isteni szem ragyog…

Eredeti megjelenés éve: 1996

A művek szerzői: Wayne Chapman, Jan van den Boomen, Raoul Renier, Ray O'Sullivan, Ed Fisher, Ryan Hawkwood

Tartalomjegyzék

>!
Valhalla Páholy, Budapest, 1996
422 oldal · ISBN: 9639039047

Kedvencelte 2

Várólistára tette 12

Kívánságlistára tette 12


Kiemelt értékelések

Noro >!
Gáspár András (szerk.): A holtak légiója

A Magus világának első antológiája a maga idejében elég erős novellákkal volt megtöltve, és mivel nálam ezek komoly nosztalgia-faktort képviselnek, nem tudom egykönnyen megítélni, vajon mennyire szépen öregedtek. Azt el kell ismerni, hogy ebben az időben (1996) szinte minden szerző – Kornya Zsoltot és az egynovellás Máyer Júliát kivéve – Gáspár Andrást utánozta. Érdemes tehát felkészülni a jelzőrengetegekre és az első olvasásra frappánsnak ható, de lényegében egyazon sablonra húzható körmondatok áradatára. Novellányi mennyiségben egyébként ez szerintem nem rossz, csak egy idő után olyannyira telítődöm vele, hogy én is elkezdek úgy beszélni :D (G.A. egyébként ma is ugyanabban a stílusban fogalmaz, mint régen, elég csak megnézni a hozzászólásait a DV fórumán.)

A könyv gerincét maguk a korai Gáspár András-novellák teszik ki, amelyek többsége korábban már másutt is megjelent (Rúna, Bíborhold). A Gorduin-novellák közül én a Jutalomjátékot tartom a legsikerültebbnek, jól adja át a kalandozó-mentalitást, ahogy az a magus világában megjelenik, és a kalandozók városának hangulatát is. A Toroni vér ehhez képest egy árnyalatnyit erőltetett, olyan jelenetekkel, amelyekről nehéz elképzelni, hogy ebben a formában valóban megtörténhettek. Végül a Bárd és a démonok egész egyszerűen anakronisztikus: ez egy nagyon korán írt történet, amelyet még pikánsabbá tesz, hogy száz évvel később játszódik minden más magus-írásnál. Vagy az egyik, vagy a másik, de legvalószínűbb, hogy mindkettő miatt alig lehet ráismerni, hogy ugyanabba a sorozatba tartozik.
Más álnéven, de G. A. írta a kötet címét adó Holtak légióját is: ez nem más, mint a Garmacor-ciklus első története, egy valóban klasszikus kisregény. Itt jelenik meg először a magus világának egyik legemberibbre sikerült főhőse.

Majdnem ilyen jelentősek voltak a könyvbe bekerült Boomen-történetek is. Gáspár Péter (nem rokonok) ezekben talált rá kedvenc témájára, Toron birodalmára, és itt kezdte kialakítani annak dekadens-barokkos világát. Az árnyékfestő a Morgena-ciklus egy korai darabja, a Számoknak ideje pedig a maga idejében egészen formabontó darab volt. Itt láttunk bele ugyanis először a „sötét oldal” működésébe. A Boszorkányerőd e bemutatását alighanem kultikus műnek is nevezhetjük. Harmadik novellája, a Téli égből, szintén egy kellemes darab (ha a bevezetőmben említett jelzőhalmozást elnézzük neki), egy rövid nyomozós írás az inkvizítorok életéből.

Kornya Zsolt csak egy novellával szerepel a kötetben, de a Tűzvihar mindenképpen nagyon érdekes írás, amely Ynev egyik egyedi csoportosulását, a tűzvarázslókat állítja az ellenség szerepébe. Mellesleg érdekes lenne tudni, hogy a sztori kanonikus-e még, mert a továbbgondolása igencsak érdekes lenne…

Galántai János (az Airun-könyvek szerzője) nálam sosem számított igazi klasszikusnak. Lehet, hogy a kezdetektől jelen volt, de nem érezte igazán át azt a világképet, amelyet az eddig felsorolt szerzők képviseltek. A Tagore labirintusa is egy kusza és szürreális történet, amely számomra egyáltalán nem Ynevről szól.

Szalkai László cselesebben járt el, ő ugyanis egyértelművé tette már a kezdetektől, hogy Beriquel szigetén játszódó történetei afféle spin-offok, ráadásul az Éjvarázs ezen belül is egy legenda újramesélése. Távol-keleties hangulatú története helyenként egy kissé valószerűtlen, mégis hatásos.

A végére hagytam a Valhalla Páholynál leginkább fordítóként jegyzett Máyer Júlia – tudtommal – egyetlen novelláját. A Messzi part szerintem egyáltalán nem a magushoz készült, de egy nagyon jópofa kard és boszorkányság novella, amelyet másutt is nyugodtan meg lehetett volna jelentetni.


A sorozat következő kötete

Legendák és enigmák sorozat · Összehasonlítás

Hasonló könyvek címkék alapján

Wayne Chapman: Halk szókkal, sötét húrokon
Kornya Zsolt (szerk.): A sötétség szíve
Raoul Renier: Setét álmok
Eric Muldoom (szerk.): Hittel és vassal
Kleinheincz Csilla (szerk.): Rejtélyes tűz
Kornya Zsolt (szerk.): Alidax gyöngyei
Galántai János (szerk.): A világ közepe
Wayne Chapman: Megkövült napvilág
Jan van den Boomen: Számoknak ideje
Körtvélyes Ákos: Sziréndal