Sabriel (A Régi Királyság 1.) 35 csillagozás

Garth Nix: Sabriel

Sabriel, akit gyerekkorában küldtek Ancelstierre egyik bentlakásos iskolájába, nem sokat tud a zabolátlan mágiáról vagy a holtakról, akik a Régi Királyságban nem hajlandók halottak maradni. Utolsó tanévében azonban apjának, Abhorsennek nyoma vész, és Sabrielnek be kell lépnie a Régi Királyságba, hogy megkeresse. Hamarosan társául szegődik Mogget, a macska, akiben komisz lélek lakozik, és Harlekin, egy fiatal chartamágus. Ahogy egyre mélyebbre hatolnak a birodalomba, úgy növekszik a fenyegetés, amely a halál kapuin túlnyúlva már az élők világát veszélyezteti.
Sabrielnek szembe kell néznie végzetével egy olyan világban, ahol az élők és holtak közti határvonal néha nehezen látható – és időnként el is tűnik.

Eredeti mű: Garth Nix: Sabriel (angol)

>!
GABO, Budapest, 2015
344 oldal · ISBN: 9789634060444 · Fordította: Békési József, Juhász Viktor
>!
GABO, Budapest, 2015
344 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789636899936 · Fordította: Békési József, Juhász Viktor

Enciklopédia 2

Szereplők népszerűség szerint

Sabriel


Kedvencelte 3

Most olvassa 2

Várólistára tette 90

Kívánságlistára tette 73

Kölcsönkérné 7


Kiemelt értékelések

>!
deen
Garth Nix: Sabriel

Kellemesen csalódtam ebben a könyvben. Már az elején belefeledkeztem ebbe a furcsa világba, a Régi Királyságba, ahol él a mágia jó és rossz formája is, léteznek chartamágusok, nekromanták és olyan lények, amiknek egyáltalán nem kéne ott lenniük, lévén holtak. Abhorsen olyan nekromanta, aki nem támaszt fel holtakat, hanem leláncolja őket, hogy ne jöhessenek vissza. Lánya Sabriel a falon túl, a modern világban nevelkedik, nagyon keveset tud a régi világról és nem is vágyik rá, hogy többet tudjon meg róla. Mikor azonban apjának nyoma vész, kénytelen átkelni a falon, hogy nyomára akadjon akár az élők, akár a holtak között. Nekem nagyon tetszett ez a világ, rendkívül részletesen kidolgozott, a mágusok sem egyszerűen űzik a mágiát, hanem chartaglifákat használnak, mondjuk úgy, fejben varázsolnak. Sabrielnek minden tudását fel kell használnia, hogy megtudja, mi történt az apjával, és arra, hogy hogyan állítsa meg a gonosz terjedését. Az író egy fantasztikus világot teremtett, csak gratulálni tudok hozzá, egy igazi kis gyöngyszem. A cselekmény egy kicsit lassan csordogál, de annyi minden van, amit fel kell fogni, hogy nem is éreztem igazán lassúnak a tempót. Ahol pedig kellett, ott szárnyaltunk. Mogget és Harlekin is üde karakterek voltak, mindkettő másban erős, és másképp segít Sabrielnek. A történet végén pedig jött az igazi kihívás, ahol Sabrielnek immár valódi Abhorsenként kell megtalálnia módját a világok megmentésére. Nagyon tetszett. Remélem egyszer jön a folytatása magyarul.

>!
Dyus33 P
Garth Nix: Sabriel

Minden jó volt ebben a könyvben, csak az nem, hogy már megint nem nekem szólt, mert ifjúsági. Közeledve a 40 felé be kellene végre látnom, hogy kinőttem ezt a jelzőt. Pedig érdekes volt a világ, nem mindennapi mágiáról olvashattam, de akkor sem nekem szólt. Viszont, így utólag, bántam volna, ha nem olvasom el. Gyönyörű kettősség :)

>!
GABO, Budapest, 2015
344 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789636899936 · Fordította: Békési József, Juhász Viktor
5 hozzászólás
>!
Shanara
Garth Nix: Sabriel

„ Egy fiatal lány és segítőinek mozgalmas – bár hangulatában és elbeszélés módjában inkább komótosan csordogálónak érződő – és kalandos küldetése elevenedik meg a lapokon. A küldetés teljesítése közben pedig betekintést nyerhetünk az Abhorsenek életébe és tevékenységébe, a Régi királyság világába, történelmébe és problémáiba, amelyek még a határon túli eseményekre is kihatással vannak. Nagyon élveztem az elbeszélés olvasását, és bevallom, hogy régen volt az, amikor ennyire el tudtam merülni egy ifjúsági fantasy történetben. ”

„Nagyon tetszett a Charta mágia, valamint a holtak birodalmának leírása. Mivel a könyvet nagy nyári melegben olvastam, ezért még kellemesen is hatott a túlvilág hűvöséről olvasni, és jó néhányszor bele is borzongtam a történésekbe, olyan mély hatással voltak rám a leírtak. A holtak világának kilenc kapuja, azok bemutatása, a harangok használata, valamint a lények serege igazán alaposan kidolgozott, ahogy igaz ez a mágia elemeire és azok alkalmazására is. (…) Nem szabad azonban elfelejteni azt, hogy ez egy ifjúsági regény, amelyben a főhős elindul egy úton és igyekszik megfelelni a folyamatosan jelentkező – egyre nagyobb mértékű – kihívásoknak, közben pedig keresi a saját útját és feszegeti a saját határait. Ahogyan az is benne van a pakliban, hogy néhány dolog az olvasónak teljesen egyértelmű, míg a főszereplőnek nem. Na, de kérem, gondolkozzunk már a tizenéves fejünkkel – bár felnőttként olvastam, de tuti, hogy kamaszként még jobban tetszett volna a történet.”

„Mindent összevetve szerintem ez egy nagyon jó ifjúsági fantasy regény, amelynek jól kitalált háttértörténete, alaposan felépített és hangulatos világa, valamint fejlődésre képes, illetve érdekes szereplői vannak. (…) Ez egy csodálatos és érdekes világ, amelyért fáj a szívem, mert a magyar olvasók valamiért nem kedvelték, pedig nagyon jó – és sokkal jobb, mint más, a logikátlanságoktól hemzsegő, szirupba fulladó történet. Remélem, egyszer majd olvashatom magyarul a következő részt.”
Bővebben: http://shanarablog.blogspot.com/2016/07/garth-nix-sabri…

>!
Szirmocska
Garth Nix: Sabriel

Ennél a regénynél sajnálom, hogy nem csillagozom újra az eddig olvasott könyveimet, mert sehogy se tudom kifejezni ezen a skálán, hogy milyen is a Sabriel. Ha ugyanis 3 csillagot adok rá, amire erős késztetést érzek, néhány ennél sokkal gyengébb könyvet kéne lepontoznom, hogy látszódjon a különbség, de van olyan is, amihez meg hozzá kéne még csapni legalább egy felet, mert sokkal jobb ennél. Nehéz eset.
És emellett roppant bosszantó is, mert tetszik az ötlet és van fantázia a háttérvilágában, de a kivitelezés szerintem roppant gyengére sikeredett. Minden szempontból. Középszerű stílus, semmilyen főszereplő, olyan váratlan fordulatok, hogy azok már nem is váratlanok, hanem zavaróak. Gyenge magyarázatok, vagy legtöbbször semmilyenek és ezt még az sem szépítheti, hogy csak első kötet, mert ettől még van, amit el kell mondani és kész. A kedvenc részeim, amikor a szereplőknek hirtelen eszébe jut, hogy jaaa, hát én ezt tudom… jééé, tényleg. :D Ettől olyan ostoba lesz az egész, bár szó se róla, kényelmes írói megoldás.
Tehát jó ötletei lennének ennek a Nix fickónak, csak a kivitelezés még nem az igazi. Ez pedig sokkal rosszabb, mint fordított esetben. Egyébként a könyv végére, kinövi kicsit ezeket a kezdeti hibákat és egész szépen összeáll a lezárás, de velem nem tudta feledtetni a kezdeti botladozást. A végeredmény pedig legyen 3, de csak a magához térő végkifejlet miatt. A folytatás még kérdéses, de azért nem reménytelen.

6 hozzászólás
>!
Perly 
Garth Nix: Sabriel

Ezzel is régóta szemeztem már. Mary E. Pearson: Az árulás csókja című könyvében találkoztam vele. A kis részlet, amit ott olvastam, felkeltette az érdeklődésemet az egész történet iránt, így hát nem volt kérdés, hogy egyszer el fogom olvasni. :-)

Tetszett! A Prológus utáni pár fejezet egy kicsit vontatottra sikeredett, de amint túljutottam ezeken a részeken, ismételten érdekessé és izgalmassá vált a cselekmény.
A szereplők is szimpatikusak. Mogget nálam nagy kedvenc lett. Legyen bármennyire is gonosz, nagyon jó humora van, ráadásul még jószívű is. Sajnálom, ami Sabriel apjával történt, de talán még lesz hozzá szerencsénk a következő kötetekben. Horyse ezredesért is kár, őt is nagyon bírtam. Sabriellel és Harlekinnel sincs különösebb bajom.
A vége igazán kreatív lett, bár egy kicsit szíven ütött ez a hirtelen befejezés.

Alig várom, hogy folytassam! És mivel még nem jelent meg a folytatása magyarul, arról nem beszélve, ki tudja, mikor fog, így hát marad az angol verzió. Ami mondjuk, nem is baj. :-)

>!
vikiniki2 P
Garth Nix: Sabriel

Maga a világ felépítése zseniális, minden mozzanatában, de sokszor a történet mesélés módja és a karakterek hagynak kívánnivalót maguk után.
A történet nagyon lassan halad, és igazán sosem pörögnek fel az események. Ez kb. 100-150 oldal után már egyáltalán nem zavaró, sőt élvezetes, de addig folyamatosan azt vártam, hogy haladjunk végre.
Az író rengeteg információt közöl a világról és a mágiáról, amik érdekesek voltak, de sokszor egy kicsit túl soknak éreztem, főleg amikor a későbbiekben megint szó esik róluk, akkor csak utal dolgokra. Ez azért problémás, mert például elég nehéz megjegyezni, hogy az összes használt harangnak mi a neve és a funkciója, de amikor használja őket Sabriel, akor sokszor csak a nevüket említi a szerző.
A karakterek érdekesek, de sokszor kicsit kidolgozatlanok voltak. Ettől még szerethetőek, csak én örültem volna, ha többet megtudok róluk. Bár a beszélő macska (lény), nagyon szimpatikus volt, és vele kapcsolatban elég volt annyi infó, amennyit a szerző megosztott velünk, mert így csak rejtélyesebb volt a karaktere.
A könyvben nincsenek igazán humoros jelenetek, így semmi nem oldja fel a feszültséget, én ezt hiányoltam.
Összegezve, amiért mégis ez a könyv négy csillagot kapott tőlem, az az, hogy miután megszoktam az író stílusát, már tényleg vitt magával a történet, és könnyen bele tudtam magam élni a karakterek helyzetébe. Mégis az tény, hogy mondjuk tizenhárom-tizennégy évesen sokkal jobban élveztem volna ezt a könyvet.

>!
RandomSky
Garth Nix: Sabriel

Szuperül kitalált, egyéni világ (s főleg a mágia!), érdekes szereplők (beszélő macska!), izgalmas cselekmény. Szerethető regény, de lévén első része egy sorozatnak, a java alighanem még eztán jön. Várom a folytatást, a Sabrielről pedig itt írtam: http://www.ekultura.hu/olvasnivalo/ajanlok/cikk/2015-03…

>!
elge76 P
Garth Nix: Sabriel

Először is a pozitívumok:
A könyv világa, szereplői és a története fantasztikus. Egyszerűen nem tudok betelni vele.
Adva van 2 birodalom, ebből egyik az általunk ismert 1900-as évekbeli Angliára hasonlít leginkább, a másik pedig a Régi Királyság, ami egy középkori helynek felel meg, tele mágiával, varázslókkal, mindenféle misztikus lényekkel. A két helyet az úgynevezett Fal választja el egymástól, amelyet állandóan őrizni kell, hogy egyik oldalról véletlenül ne tévedjen át valaki/valakik a másik oldalra és vica versa. Gyakorlatilag egy fegyveres katonákkal őrzött határátkelő, ahol csak papírokkal lehet átkelni.
A 2 birodalom között még az időjárás is teljesen más. Amíg az egyik oldalon szakad a hó, addig a másik oldalon ragyogva süt a nap, a kettőjük közötti részt pedig, mintha egy hatalmas üveglap választaná el.
A világon belül léteznek az úgynevezett chartamágusok, nekromanták, akik mindenféle chartamágiával képesek a különböző fajtájú élőholtakat megkötni, szolgává tenni, irányítani, visszaküldeni vagy épp előhívni. Ők természetesen tudásuknál fogva át is tudnak lépni a túlvilágra, és a hatalmukat ott is tudják használni.
A könyv varázsa pedig abban rejlik, hogy hiába hangzik ilyen „borzalmasnak” ez a világ, a szerzőnek sikerült az egészet úgy tálalnia, mintha egy felnőtt mesét olvasna az ember. Témájából adódóan vannak benne véres részek, de mégsem válik horror-szerűvé a dolog. :)
Akinek ennyi nem elég ahhoz, hogy elolvassa, az magára vessen. :)
Nálam Garth Nix ezennel belépett a kedvenc íróim közé.
Imádom ezt a könyvet, vagyis….

A negatívumok:
Sajnos nem tudok elsiklani azon tények mellett, hogy a könyv kézzelfogható minőségétől sokkal többet vártam.
Nem tudom, hogy a Gabo kiadó mióta foglalkozik könyvkiadással, de ez a könyv sajnos tele van helyesírási hibákkal. Még betűismétlést is találtam benne, az meg aztán tényleg az elsőkönyves kiadók igénytelenségére hajaz.
A szövegtörzs 1-2 helyen el van csúszva, ahol pl. az oldal tetején, a szöveg végétől a margóig 1.7 mm-t mérek, ott az oldal aljánál ez már 1.9 mm-re nő.
A könyv kötése túl merev, úgy kell feszegetnem a lapokat, hogy normálisan kézben tudjam tartani.
A belső margók pedig túl kevés helyet kaptak, ezért folyamatosan szét kell feszíteni a könyv gerincét, hogy normálisan láthassam a bal oldali mondatok végeit, és a jobb oldali mondatok elejét. Az 1-2 helyen kopottasnak látszó betűket, már nem is említem.
Fáj kimondanom, de ez a könyv nem érdemli meg azt, hogy ilyen hitvány módon legyen összerakva.
Nagyon-nagyon-nagyon-nagyon-nagyon szeretném, hogyha tanulna ebből a kiadó és a következő részekből, végérvényesen eltűnnének ezek a zöldfülűekre jellemző vonások.

4 hozzászólás
>!
Lobo
Garth Nix: Sabriel

Igazából ifjúságiként van beskatulyázva a regény, holott már eleve a főhőse 18 éves, szóval érettebb a zsánerben megjelenő pályatársaknál, ráadásul ez az a regény, ahol aztán a szerző igazán nem próbál meg a fiatalokhoz leereszkedően szólni. Egyáltalán nem szépít a dolgokon de hát lássuk be, ahol alapjában nekromantákról van szó, az már igazán a sötét oldalról indít, szóval van itt erőszak, gonosz varázslat, az emberi természet sötét oldalára is fény derül, szinte már horrorba forduló jelenetek, sőt még teljes alakos meztelenkedés is. Mondjuk mindezt átszövi a finom humor, például Mogget különösen extra macskás viselkedése, főleg annak tükrében, miután kiderül, mire is képes, ez igazán figyelemre méltó. Plusz Sabriel egy csodálatos főhősnő, értem már a rajongást, mert igazán klassz női szerepmodell. Komolyan mondom, egészen meglepő, hogy férfi író ennyire magával ragadónak írta meg. Szinte az első pillanattól, hogy megismerjük (igen, még az előjátékban :)) nyilvánvaló, hogy egy különleges teremtéssel van dolgunk és innen csak felfelé vezet az út. Sabrielből okos, határozott és egyenes hősnő lesz, akivel szemben talán azt lehet felhozni, hogy nem nagyon hagyja, hogy az érzelmei vezessék (szerintem itt látszik, hogy férfi a szerzője). Igazából annyira tisztán gondolkodik, hogy még az érzelmi választásait is józanul átrágja és meghallgatja mások érveit, s ha azok elfogadhatóak és logikusak akkor inkább azt követi, így aztán elkerül egy csomó csapdát. A nehézségekkel szembe néz, nem hátrál meg, hihetetlen energiával és elszántsággal nyomul előre, s közben egyre inkább saját magára talál. Girlpower.

Ha azt nézzük, hogy a történet váza mennyire ismerős az nem csoda, hiszen pont azért, mert már 20 éves a Sabriel, nagyon sok olyan szerzőnek adott inspirációt, akiket azóta mi már megismertünk és megszerettünk. Például J.K Rowlingnak… Egyébként pont ez szokott lenni az olyan regényeknek, amelyek később jutnak el hozzánk, mint azok amiket ihlettek, a nehézsége olvasótábor szerzésben, hogy utódjaik fényében az ő érdemeik megkopottnak tűnnek. Kicsit tartottam ettől a Sabriel esetében is, de szerencsére ez nem következett be. Még ma is új, friss fantasy-ként lehet olvasni és kiválóan átjönnek az értékei. S bár annak idején Garth Nix ölálló regénynek írta meg, 2001-ben és 2003-ban végül két folytatással trilógiává bővült a történet, aztán 2014-ben még egy 4. rész is született hozzá. Nagyon remélem, hogy hasonló színvonalon ezek is meg fognak jelenni magyarul. Én mindenképp várom.
Bővebben: http://olvasonaplo.net/olvasonaplo/2015/05/26/garth-nix…

2 hozzászólás
>!
Szilmariel
Garth Nix: Sabriel

Magát a világképet (magam sem tudom miért), de olyan ismerősnek és összeollózottnak (ha ez így lenne, akkor lehetséges hogy több helyről) éreztem. Meg bár sokmindent megmutat és magyaráz is pár dolgot, de néha elég összevissza és gyatrán teszi.
Van benne pár logikátlan dolog: az Apa miért nem készítette fel jobban a lányát a dolgokra? Hisz tudhatta, hogy egy nap úgyis Sabriel-nek kell átvennie a helyét, s akkor nem lenne jobb minél hamarabb letudni a felkészítést, mielőtt késő lenne? Főleg egy ilyen kettévált és veszélyes világban?
A karakterekkel kapcsolatban vegyes érzéseim voltak. Sabriel egész kedvelhető, igaz bőven van hova fejlődnie. Harlekin-t meg inkább hagyjuk. Tök nyilvánvaló volt már a megjelenésekor is, hogy kicsoda. Egyikükről sem mondható el, hogy toppon lenne felkészültségileg és intelligencia terén valójában. Mogget (látszólag macska, valójában ki tudja mi), egész szimpatikus volt, s róla szívesen többet is megtudtam volna.
A borítója elég tetszetős, de igazából nem nyújtott többet, mint bármelyik másik átlagos YA regény. Ezért nem valószínű, hogy annyira érdekelne a folytatás, ha megjelenik belőle.


Népszerű idézetek

>!
RandomSky 

A vándor választja az ösvényt, vagy az ösvény a vándort?

>!
Perly 

– Mit értesz azon, hogy az egyik Nagy Charta? – Ilyesmiről még sohasem hallott. Nem először jutott eszébe, vajon mennyi hasznosat tanítottak neki az iskolában, és miért hallgatott annyira az apja a Régi Királyság helyzetéről.
Mogget azonban hallgatott, mintha ez a néhány mondat lakatot tett volna a nyelvére. Egy röpke pillanatra úgy tűnt, mintha az apró, rózsaszín macskaszáj szavakat akarna formálni. Mogget végül feladta.
– Nem mondhatom meg. Ez is része a béklyóvarázsnak, az átok verje meg!

Kapcsolódó szócikkek: Mogget · Sabriel
>!
borostyan P

Mindennek és mindenkinek meg kell halnia egyszer…

337. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

John Flanagan: A lángoló híd
J. K. Rowling: Harry Potter és a Félvér Herceg
Gail Carson Levine: Elátkozott Ella
Rick Riordan: Az elveszett hős
Elisabetta Gnone: A Fény Hatalma
Holly Black – Cassandra Clare: The Iron Trial – Vaspróba
Diana Wynne Jones: A másik palota
Licia Troisi: Kuma ikrei
Christopher Paolini: Örökség
John Stephens: A tűz krónikája