Hegylakó 79% 86 csillagozás

Vannak olyan történetek, amin – számomra legalábbis – nem fog az idő. Egyszer – a Hegylakó esetében 1989-ben – megnéztem és akkor az be is jött, úgyhogy most, amikor a történet írott verziójának a megismerésére adtam a fejem, állandóan a mozifilm képei + a Queen zenéje jöttek be. Ezzel már nem tudok mit tenni, ez így égett „belém”. Slussz-passz. Így is tetszik. Ez van! :D

Szánom-bánom, de szerintem nem láttam még a filmet…valami halvány elképzelésem volt, mert persze hallottam már róla, de nem igazán érdekelt. A könyvet kihívás miatt olvastam, de meglepően jó volt. Tetszett a történet, talán még a filmet is megnézem egyszer. ☺

A Hegylakó, mint film nagy kedvencem gyerekkoromtól a mai napig, vagy 10x biztosan láttam. A közelmúltban pedig tudomásomra jutott, hogy könyv is készült belőle. Sikerrel be is szereztem.

A történet nem igazán lett bő lére eresztve, sem pedig elkalandoztatva a filmtől. Mondhatni teljesen ugyan azt adja vissza, mint a film. Nagy eséllyel a forgatókönyv alapján íródott. Némi plusz információt azért csepegtet a rajongóknak. Gondolok itt Kurgan gyermekkorából és halhatatlanná válásából néhány pillanatra.
Kastagir és MacLeod közös emlékei is kicsit bővebben lettek elmesélve, mint a filmben. Illetve Macleod és Heather találkozása is némileg jobban fel lett vezetve.
A végén Brenda és Macleod egymásra találása kicsit elkapkodva egyik pillanatról a másikra, szinte varázsütésre kerül a könyvbe, de egye fene, még ez is belefér. Mint rajongó én nagyon szívesen olvastam.

Kérdésre, hogy mik a kedvenc filmjeid, nem biztos, hogy megemlíteném a Hegylakót, mégis nagyon sokszor láttam, és nagyon tetszik film a világa. Ez a könyv teljes egészében megegyezik a filmmel, csak néhány kisebb jelenettel több a könyv, ezért ha újra akarod magadban pergetni a filmet, érdemes elolvasni, arra kiválóan alkalmas. Ha már láttad a filmet, a szereplők arcától, a helyszínektől nehéz lesz elvonatkoztatni a könyv olvasása közben, de minek is kéne? Jó az a film, emlékezetes, mert miközben olvasom, hogy: „A Kurgan a volán mögé pattant. A motor járt még. Az óriás most az elhúzódó kis öregasszony felé fordult. – Gyerünk, Muter! – rikoltotta önfeledten, azzal kilőtt a járda mellől.” szól a fejemben a „Gimme the prize”.
Egy hosszú buszozáshoz pont jó olvasmány, de vidd magaddal a lejátszódon az A Kind of Magic-et.

Első lépés megnéztem a filmet.
Utána jött az olvasás.
A film tökéletes úgy ahogy van.
A regény teljesen ugyan az mint a film max van 1-2 apróság.
Röviden ennyi.
Utóirat: megnézem a sorozatott is.

Gyerekfejjel láttam még filmként, amelyre mindig nosztalgiával tekintek vissza. Ezért is mikor megláttam a Keleti pályaudvaron, hogy valaki 100 jó magyar forintért árulja, akkor rögtön meg is vettem. Bár nem mondanám, hogy ez volt a legjobb regény, amit valaha olvastam, de komoly kivetnivalót nem találtam benne, szórakoztató volt olvasni.

Csak egy maradhat!
Elég jó volt ez a könyv, csak ne ment volna egyfolytában a princes of the universe a fejemben miközben olvastam!
Az egyetlen dolog ami nem tetszett, hogy a véső összecsapás elég összecsapott lett, és a jutalomról is csak annyit tudtunk meg, hogy „te ezt nem értheted”,
Mindenesetre kellemes olvasmány és akár újraolvasást is ér!

A Hegylakó, kamaszkorom egyik kedvenc filmje volt – nem kis szerepe volt benne a főszereplő színésznek –, azonban a könyv, a mai napig várta a könyvespolcon, hogy elolvassam. Erre csak az utóbbi vírusos hónapokban, amikor minden leállt, találtam végre időt. Amikor kézbe vettem, meglepődtem mennyire kis vékonyka példány (Kozmosz Fantasztikus Könyvek sorozat 89-es kiadás).

Aztán olvasva elkapott egy nosztalgikus hangulat, és ahogy olvastam beugrott pár kép a filmből. A történet nem mindenhol egyenletes, vannak jobb, és rosszabb részek, de szerencsére ez sem zökkentett ki , illetve tetszett az író sajátos stílusa.

A vége kicsit összecsapott, és a végső jutalomról is sejtése lesz csak az olvasónak (bár nem nehéz kitalálni, mi lehetett az), de a sztori kerek, a téma érdekes, és ha nincsenek túl nagy elvárásaink, akkor végig szórakoztató.

Ha azt hallom, hogy hegylakó, rögtön a MacLoad név és Queen jut eszembe. Körbeérdeklődve, a kortársaimnak is. A sorozat volt felénk ismertebb, de amint lesz rá időm, meglesem a filmeket is (bár ahogy elnéztem, mélyrepülést vett az első rész után).
Imádtam a történetet, végig lekötött, csak a vége felé bicsaklott meg. Utálom mikor frissen összeszedett luvnyák előtérbe kerülnek. Hiányoltam a magyarázatot a képesség eredetéről, így kicsit kidolgozatlan érzésem volt. Ettől eltekintve nem csoda, hogy ilyen közszájon forgóvá vált a sztori. Meg legalább Queen terén is többen művelődnek/művelődtek – nekem is kéne még raknom a telefonomra, az a 3 db nem valami sok. :)
Remélem, a könyv majd nem áll bosszút, mert nem ő lesz az egyetlen egy kozmoszos aki a könyvespolcomon maradhat. :)

Hát, a film jobb, meg az arcok is onnan jöttek, meg hát a zene hiányzott. De rég volt már olyan érzésem, hogy csak ide ne üljön valaki, hozzám ne szólj, hagyjál már OLVASNI!!
Egyébként pedig a film meglepően pontos adaptáció.
(Köszi, @imma!)