Rádiórománc 7 csillagozás

Garrison Keillor: Rádiórománc

Milyen ​rádió az, amelynek bemondóját hírolvasás közben egy gospelkvartett tagjai szó nélkül pucérra vetkőztetik, vagy a Déli hírpercek közben beleköpnek a poharába, ennivalóval hajigálják meg, mézgát csurgatnak a cipőjébe, egyik nap pedig meggyújtják a kezében tartott szöveget – történetesen egy gyászhírt –, úgyhogy egyszeriben nagyon gyorsan kell olvasnia? Ez a WLT rádióállomás (With Lettuce and Tomato: Salátával és Paradicsommal) 1926-ban, a (kereskedelmi) rádiózás hőskorában, az amerikai Minnesota államban. Alapítói a Soderbjerg fivérek, egy szoknyapecér, élv- és pénzhajhász üzletember és reménytelenül pihent agyú, feltaláló öccse, akik a volt ravatalozó épületében nyitott szendvicsbárjuk forgalmának fellendítését remélik a vállalkozástól. Az állomás viharos gyorsasággal felfut, elárasztják a feltűnési viszketegségben szenvedők, a klinikai esetek, az önjelölt sztárok, és utóbb a hirdetni vágyó pénz.
A WLT éveken, évtizedeken át valóságos aranybánya, mígnem… mígnem jön a… (tovább)

>!
Európa, Budapest, 2002
396 oldal · ISBN: 9630771012 · Fordította: Uram Tamás

Kedvencelte 2

Várólistára tette 2

Kívánságlistára tette 1


Kiemelt értékelések

>!
barathkatalin I
Garrison Keillor: Rádiórománc

A szereplők folyton disznó sztorikat mesélnek (amiken ugye nem illik nevetni), a könyv humora mégis inkább az abszurdhoz közelít. Nem tudtam, hogy ez lehetséges. A fordítás meg (Uram Tamás) kiváló.

(Nem tudnám megmondani, miért vettem meg a könyvet egy évekkel ezelőtti leárazáson, de most szerencsére kiderült, hogy nem volt kidobott pénz.)

>!
avalonavalon
Garrison Keillor: Rádiórománc

Nagy élmény volt ez a könyv. Igazi remekmű.
Egy helyi rádió alakul a 30-as években, és ennek a történetét mutatja be az 50-es évekig (majd nagy ugrás a könyv végén a jelenbe). Izgalmas volt, ahogy bemutatta, hogy hogyan készül pl. egy rádió hangjáték sorozat (amolyan Szabó család-féle), aminek a története bele van néha ágyazva a regénybe, így egyfajta történet a történetben helyzet áll elő.
A könyv elég sok szereplőt felvonultat, és én mindegyiküket nagyon megszerettem. Még a kicsit gonoszabbakat is.
Néha jót lehetett nevetni, néha megdöbbenni.
Kár, hogy több könyvét eddig nem fordították magyarra a szerzőtől.


Népszerű idézetek

>!
avalonavalon

Egy sor előadó fejleszti a képességeit, és kiesik a közönség kegyeiből, pontosan ezért őrködnek a sikeres előadók olyan keményen a középszerűségükön.

160. oldal

>!
poggi IP

Amikor egy perccel később beleszólt a telefonba, Ray bágyadtnak tűnt, de nem kedvetlennek. – Nyársra húztak, mint egy disznót – mondta. – Lenyomtak egy csövet a torkomon, feldugtak egy másikat a seggemen, és egy ilyen kis pamut hálóhacukában rohangáltam, hogy elöl-hátul kilógott belőle mindenem, de azt megmondom, ehhez a fogászhoz se megyek többet.

37. fejezet - Hétfő délután

>!
poggi IP

„Ahol mindig nyitva áll az ajtó”, szólt a WLT jelmondata, a liftre is kitették a kalapját billentő mosolygós arccal együtt, és az alkalmazottak értettek a célzásból: senkit sem tartóztatunk, aki úgy gondolja, mehet isten hírével.

7. fejezet - Az Odgen szálló

>!
poggi IP

[Patsy] napi száz oldalt írt, rutinszerűen, szöszölés, csiszolgatás nélkül. Ahogy jött. Kezdd el, a többi megy magától, mondta a két Phipps valamelyike, és ez segített, akárcsak az őspozitivista megállapítás: „Nincs új a nap alatt”, amit Patsy úgy értelmezett, hogy onnan kell kölcsönözni, ahonnan lehet, és kölcsönzött is, újságokból, regényekből, más rádiósorozatoktól, a legfőbb ihletője azonban az idő múlása volt. Szárnyakat adott neki a határidő közeledte.

8. fejezet - Patsy

>!
poggi IP

1936 áprilisában eljött a tízéves évforduló, és amikor Roy Junior javasolta, hogy szervezzenek kis ünnepséget, Ray kifakadt: – Ugyan mit ünnepelnénk? – Esze ágában sem volt az emberek vállát veregetve elvegyülni az alkalmazottak közt, arról szónokolni, hogy milyen csodálatos ez az egész, mikor nem az. Úgyhogy Roy Junior vett egy nagy csokitortát, és kitette a Zöld Szobában, és délre az utolsó morzsáig elfogyott.

7. fejezet - Az Odgen szálló


Hasonló könyvek címkék alapján

George R. R. Martin: Kardok vihara
Sarah J. Maas: Crown of Midnight – Éjkorona
Rick Riordan: Neptunus fia
John Williams: Stoner
Ruta Sepetys: Árnyalatnyi remény
J. L. Armentrout: Origin
Colleen Hoover: Losing Hope – Reményvesztett
Daniel Keyes: Virágot Algernonnak
Tiffany Reisz: Az úrnő
Torey Hayden: Egy gyerek