Hét ​mocskos nap 118 csillagozás

Gárdos Péter: Hét mocskos nap

Mekkora ​hullámokat vethet egy apró rezdülés a történelem folyamán? Miként kapcsolódhat össze egymást nem is ismerő emberek sorsa?

Hét nap, három család és egy viharos évszázad története tárul elénk Gárdos Péter új regényében.

Vajon mi köze egymáshoz a Berlinben tanuló ifjú Szende Pálnak ahhoz a Szvetlana Tureckajához, aki a ’30-as évek Moszkvájában egy végzetes estén éppen a szovjet titkosszolgálatot vezető Berija autójába szállt be? Hogyan kapcsolódik az életük a zsidó Bódai Eszterhez, aki ’45-ben a budapesti gettóban próbálja túlélni a II. világháború borzalmait?

Gárdos Péter sok szálon futó és több idősíkon játszódó regényéből kiderül, hogyan függnek össze egymással a bagatell jellemhibák és a végletes emberi aljasság, az ártatlan erotikus vágy és a szexuális szadizmus, a kisemberek hétköznapjai és a mindent uralni akaró hatalom törekvései. A Hét mocskos nap az élet apró esetlegességeiről és brutális szörnyűségeiről mesél, miközben azt kutatja, mi… (tovább)

Tartalomjegyzék

>!
Libri, Budapest, 2018
380 oldal · ISBN: 9789634335115
>!
Libri, Budapest, 2018
380 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789634333593

Enciklopédia 2

Szereplők népszerűség szerint

Szende Pál


Kedvencelte 15

Most olvassa 14

Várólistára tette 135

Kívánságlistára tette 100

Kölcsönkérné 2


Kiemelt értékelések

>!
szadrienn P
Gárdos Péter: Hét mocskos nap

Gárdos Péter legnagyobb titka számomra az, hogy hogyan lehet egy történet egyszerre különösen kegyetlen és furcsamód groteszk. Hiszen térdig gázolunk itt a huszadik század kelet-európai történelmének minden mocskában, a látásmód mégis sokszor karikatúraszerű és ironikus, a hangvétel ellenpontoz és feszültséget old. Talán ugyanezt a célt szolgálja az összes érzékszervre ható számtalan külső inger is, a zajok, a rengeteg zene, a harsány színek, a csípős szagok. Amikor a szereplők vagy az olvasó lelkét már rágni kezdené belülről valami tompa fájdalom, akkor a kamera máris hozzá a nagytotált, egy utcarészletet, egy izgalmas szobabelsőt, vagy akár egy makacs, fülbemászó operarészlet elfütyülése is elég, és máris létrejön az a kívülállás, az a távolság, amitől az élet újra elviselhető.
„A hatalom, a szexualitás, az agresszivitás ennek a regénynek a kulcsszavai.” –nyilatkozta egy interjújában a szerző. A főhős pedig a mindenkori kisember, akin ez az agresszív hatalom könyörtelenül keresztülgázol, hívják akár rideg, részvét nélküli államgépezetnek vagy iskolai vészbizottságnak, ami kiszolgáltatott gyerekek sorsa felett hoz ítéletet. A szereplők azonban nem csupán a hatalomnak, hanem saját vágyaiknak is kiszolgáltatottak, és ezek a vágyak mindig épp akkor törnek a felszínre elfojthatatlanul, amikor kiélésük a lehető legtöbb kárt képes okozni minden érintettnek, akinek a sorsa összefonódik ennek a hét összefüggő epizódnak a sűrűjében.
A regény mozaikszerűen építkezik, három család sorsát kapcsolja egybe, és végül a sorskör összeér. A rendhagyó szerkezetben nagyon fontos szerepet töltenek be a vissza-visszatérő vezérmotívumok, egy tragikus körülmények között készült aktfotó sorozat, ami baljós módon mindig akkor bukkan fel, amikor több generáció férfitagjai sodródnak rossz döntések felé, vagy a víz, a tisztálkodás motívuma, Berija rettenetes fürdőkádja Moszkvában, egy párizsi hotelszobában található, szürkés vízzel teli lavór, vagy a friss hó a nyilasok által uralt Budapesten, azonban a szenny lemosására sajnos valamennyi eszköz alkalmatlan.
A mű Rachmaninov cisz-moll prelűdjéhez is hasonlítható, amiről az egyik főszereplő mesél, a Berija rémtettei által ihletett kezdet olyan, mintha szögeket ütnél egy koporsóba, és végül aztán úgy fejeződik be, elhalkulva, mintha az embernek elfogyna a levegője.

13 hozzászólás
>!
gesztenye63 P
Gárdos Péter: Hét mocskos nap

A Hét mocskos napban különös, kesernyés hangulatú kollázst fest a lapokra Gárdos Péter. Az egész történetfüzér olybá tűnik, mint egy groteszk sorskerék, amely átértelmezteti az olvasóval az olyan fogalmakat, mint véletlen, fatális, vagy sorsszerű. A regény – nem meglepő módon – teljességgel filmszerűen, térben és időben gondosan megkomponált jelenetekre, kiragadott helyszínekre, helyzetekre, amolyan vágóképekre szabdalva pereg le előttünk.
Nem kíván ítélkezni, tépelődni és elmerülni súlyos tézisek és ideológiák nyújtotta zavaros mélységekben. Egyszerűen, minden pátosz nélkül, egy-két apró önéletrajzi elemre építve, majd kiváló érzékkel a történetbe emelve a fikciós szálat, megmutat néhány kutya-kemény emberi sorsot és elkalauzol néhány esendő, gyarló szereplőt a 20. század sorsdöntő történéseinek szennyében-mocskában. Úgy érzem, hogy a hangsúly mindvégig a kiszolgáltatottság és erőszak arctalanságán és nem a szereplők személyes kilétén van.

Hiteles, hiszen a szerző személyében is érintett, és hiteles abban az értelemben is, hogy a Hét mocskos nap által vászonra festett évtizedek magyar történelme meghatározó módon kiszolgáltatta a kisembert az erőszaknak, a mindenkori hatalom alávetettségének, a hétköznapi megaláztatásoknak. Nincs ebben a kis hazában még ma sem olyan család, amely így vagy úgy, ne érezte volna a saját bőrén ezeket az időket. Hiába az eltelt évtizedek. Épp ezért lesz még nagyon sokáig érzékeny és szükséges ez a téma. Ezekben a sebekben még hosszú ideig vájkálni kell. Gárdos pedig ezt kiváló érzékkel teszi, immáron nem csak filmesként, hanem valódi literátorként.

Csak félve teszem hozzá, hogy a könyvesblogon olvasott interjú után végre felmentettem magam, miszerint mégsem én vagyok a síkhülye, amiért olvasás közben folyton elém tolakodott az Amarcord ködös, emlékezős, fájdalmasan szép gyermeki hangulata. „Mindenem az öné! Vegye-vigye.”

A Hét mocskos nap kiváló regény, ajánlom.

>!
cseri P
Gárdos Péter: Hét mocskos nap

Vannak igazságtalan dolgok az életben, ide tartozik például, hogy valaki sikeres rendező, majd hetvenéves korában kiderül, hogy még írni is tud. :D
Persze nem ez az első könyve Gárdosnak, a Hajnali lázat én is olvastam, jól is pontoztam, ez nyilván az igaz történetnek is szólt, de annyira nem tartottam kiemelkedőnek, úgy emlékszem.
De mindig más, ha valaki a saját történetét, családja történetét írja meg. Szerintem egyáltalán nem biztos, hogy utána egy más alapanyaggal is ugyanolyan jól tud bánni. Gárdos meg olyan biztos kézzel írja ezt a könyvet, mintha mindig ezt csinálta volna.
A hét mocskos nap az tényleg hét nap, és tényleg mocskos. spoiler A történetek összefüggenek, és összeállnak egy nagy képpé. Fantasztikus érzéshez juttatja a szerző a végén az olvasót, érdekes tudni, hogy mindazt, ami a jelenből visszanézve a múltból már örökre rejtve marad, hiába kutatják az utódok, azt mi mind tudjuk. Milyen jó nekünk. Nekem Békés Pál Csikágója jutott eszembe erről a könyvből, csak persze az derűsebb egy fokkal. És néha az orosz jeleneteknél még Ulickaja is bevillant.
spoiler

3 hozzászólás
>!
eme P
Gárdos Péter: Hét mocskos nap

Hét kép, hét mocskos nap a huszadik századból. Időben és térben egymástól többé-kevésbé távol eső, de egymáshoz ezer szállal kapcsolódó képek, amelyekből többek közt kirajzolódik a múlt század totalitárius rendszereinek minden szennye. Hatalom és kiszolgáltatottság, gátlástalan erőszak és manipulálhatóság, kis- és nagyemberek bűnei, válságok, identitáskeresések és bűnhődések.
A regény során három család különböző generációinak képviselőit ismerhetjük meg, sorspillanataik felvillantása révén pedig betekinthetünk a véletlenek sorssá való rendeződésének folyamatába. A regényt olvasva az az érzése az embernek, hogy minden mindennel összefügg, mindenki mindenkivel kapcsolatban van bizonyos módon, és mindaz, ami látszólag a véletlen műve, valójában elkerülhetetlen, végzetszerű. Hőseink vétkei, főleg a nemi ösztöneiknek való engedés, gyakran végzetesnek bizonyul, emberek sokaságának változtatja meg az életét akár évszázados távolságban is. Mindenki érintett a bűnben, és a történet/történelem/sorsok alakításában, legyen szó budapesti gyógyszerészhallgatóról, moszkvai belügyi és állambiztonsági népbiztosról, nyilasról, zsidóról, felnőttről vagy épp gyerekről.
A regény a múlt megismerhetősége, az identitáskeresés mellett a felelősség kérdésére is reflektál, a felelősségvállalásra, azáltal, ahogy a szereplők tudatosítják azt és számot adnak (vagy nem) önmaguknak és másoknak apróságnak, mellékesnek tűnő, már rég elfelejtett, de tragikusnak bizonyuló vétkeikről.

Nagyon olvasmányos, jó ritmusú, magával sodró, mondhatni letehetetlen Gárdos regénye, amely gyakran humoros-ironikusan vezet végig minket Budapesttől Berlinen, Moszkván és Párizson át a müncheni expresszig a huszadik század testi nedvektől és lelki fekélyektől szennyes Európáján, bezárva egy sorskört, amely azonban valójában ma is tovább gyűrűzik újabb és újabb generációkon át.
Néha (gyakran) Ulickajára emlékeztetett. Nagyon szerettem olvasni, ugyanakkor mintha túl könnyed lenne a stílus, ráadásul túlságosan a sztorira lenne kiélezve, a történelem megidézése pedig mintha inkább csak panelekből építkezik. Úgy érzem a szépirodalom és igényes szórakoztató irodalom (meghatározásokat ne kérjetek) határán egyensúlyozunk, inkább utóbbi felé billenve. Lehet, hogy tévedek. Mindenesetre érdemes ellenőrizni, igazam van-e. Magyarán: olvassátok.

>!
olvasóbarát P
Gárdos Péter: Hét mocskos nap

„Történt itt még egy s más.”

Már a korábbi műve, a Hajnali láz is tetszett és a regényből készült film is. Nem véletlen, hogy ez a regény is nagyon filmszerű, jól láttatja az eseményeket, különböző helyszínekkel és idősíkokkal. A történet a múlttal szembesít bennünket, az elfeledhetetlen és nehezen túlélhető/túlélhetetlen borzalmakkal, Berija rémtettei Moszkvában és a nyilasoké Budapesten, „a mindent uralni akaró hatalom törekvései.” Az orvos/gyógyszerész Szende és a zsidó kiskereskedő Bódai család és a velük kapcsolatba kerülők, leszármazottak (Stern család) életének fordulópontjait ismerhetjük meg 7 helyszínen, egy viharos évszázadban. Három család élete bonyolódik nehéz történelmi szituációkban, megmenekülések és pusztulások története a regény. Szülők és gyermekek, unokák életének eseményei elevenednek meg. Az apák bűneiért részben a fiúk bűnhődnek. Végig ébren tartja az olvasó érdeklődését, a szálak a végén összekapcsolódnak, de továbbra is maradnak kideríthetetlen titkok.

>!
robinson P
Gárdos Péter: Hét mocskos nap

Remekül fűzi egybe a három család történetét Gárdos. A történelem viharai, egyéni drámák, apák és fiúk bűnei mellett a Berija-sztori elég durva, főleg, ahogy a végén előkerül szegény Szvetlana sorsa. Szórakoztató tud lenni, néhol már-már groteszk, minden durva dráma ellenére, de valahogy túl sok lett a végére ez a könnyed hang. Erős, nagyon erős. Érdemes elolvasni.

>!
ppeva P
Gárdos Péter: Hét mocskos nap

Már a könyv kétharmadánál jártam, mikor elolvastam az alábbi linket:
https://moly.hu/konyvek/gardos-peter-het-mocskos-nap/linkek
Így más szemmel olvastam a könyvben a füzér hatodik napját.
Szeretem a mozaikos szerkezetű könyveket, az oda- és visszautalások rendszerét, ami előre vagy utólag magyarázatul szolgálhat az egyes szálakhoz.
A Berija-történetnél nekem azonnal a Moszkvai történet ugrott be.

>!
latinta SP
Gárdos Péter: Hét mocskos nap

Már a Hajnali láz olvasása közben nagyon magamhoz közelinek éreztem azt a természetes, magától értődő hangot, amivel az emberiség szégyenén túl- és átlépve képes volt idillt teremteni az akkor még elsőkönyves író.

    Ez a több generációt, háborúkat, totalitárius rendszereket is átívelő hét történet megint magával ragadott.

    Félelmetesen éles szemmel és biztos kézzel szövi a cselekmény szálait a szerző.

    Ahogy egyre távolabb kerültek az újabb szereplők a kiindulás idejétől és helyétől, mégis mindig előbukkant egy olyan korábbi mozzanat, amely áthidalta ezeket a látszólagos réseket, olykor szinte szakadékokat.

    A mocskos napok elbeszélt eseményei azért igencsak meg tudják viselni a lelkeket, nem pusztán a szereplőkét, hanem az olvasókét is.

    Nyugtalanító a történet befejezése abban hagyása, a megoldás hiánya, spoiler.

    Nagyon nem ártana, ha minél többen meg- és felismernék ennek a regénynek az üzenetét.

>!
Goofry P
Gárdos Péter: Hét mocskos nap

Ennek a regény-cselekménynek a geometriai gócpontjaiban a szerencsétlen 20. század hét kiemelt, szebb reményben született, ámde az elhasználódásban megpiszkított napjai időznek. Vagyis a jól strukturált szöveget rendesen eluralja a fátummal gyomrozó idő. A cselekmény magát ezzel egy zárt láncú, valamint az emberi sorsok egymásra játszódásával tálalja a történetekre éhes olvasóinak. Méghozzá úgy, hogy ez a sűrű hálóval megszőtt szüzsé mindenféle használhatósági szempont mellőzésével, a véletlen által vezérelt mintázatát kristályosan láttatva lakatja jól könyvekre szorult lelki sóvárgásunkat. Igaz az is, hogy mindezt egyfajta keresetlen nyelvi eszköztelenség jegyében teszi. Ha úgy tetszik, azzal a hétköznapi és könnyen emészthető megfogalmazásmóddal, amely úgyszólván és nagyképűen mondva, a csupasz minimalizmus stílusjegyeit adja. Legyünk igazságosak! Mert a slamposság nem a szépirodalom találmánya. Minimálisan tehát a puszta valóságnak az ilyetén való leképeződéséről érdemes beszélnünk. És ha lehetek itt a végén szubjektív, akkor maximálisan is.

5 hozzászólás

Népszerű idézetek

>!
szadrienn P

Mindegyik képén tombolt a fergeteg. (…)
Na már most a förgeteg azért volt könnyen felismerhető, mert a képeken szinte átzúgtak a tárgyak. E tekintetben Oleg nem volt válogatós. Repült ott minden: zsebóra, szamovár, bakancs, levesestányér, falóca, biedermeier szekrény, a kis Tatjána szaros pelenkája, levágott halfejek, Lvov hercegnő okuláréja (…) a Pokrovszkij-székesegyház nagyaharangja vagy ll. Miklós fehér paripája, amelyen az uralkodó a koronázása napján a Tverszkaja Zasztava diadalkapuján át belovagolt Moszkvába.

2 hozzászólás
>!
Ildó P

Már azt hitte, elapadtak a könnyei, kezdett belenyugodni, hogy csak az a rettentő fájdalom marad meg neki ezentúl a tüdő és a gyomor között, ahol a lelkét sejti, de sírni már soha többé nem tud, ám úgy látszik, mégis képes rá.

267. oldal

>!
robinson P

A Jókaira erősen hasonlító férfiú közel sem volt olyan jámbor ember, mint a nemzet koszorús írója, bár Jókairól is elterjedtek volt olyan pletykák, hogy az öregúr néha, ha kihozták a béketűrésből, falakat megrepesztő ordítozásra is képes volt.

6-7. oldal

>!
Constanze

(…) ám a történelem tanúsága szerint egy Júdásnak mindig lennie kell (…)

317. oldal (Libri, 2018)

Kapcsolódó szócikkek: Júdás
>!
Goofry P

A házmester csak és kizárólag szélvihart festett.

11. oldal

>!
kiekko

(…) rájött, hogy egy orosz népdal varázsolta el, egy bús, érzelgős, mégis valahogy bátorságot és erőt sugárzó dallam, amely azonnal beszippantja azt, aki éppen a még és a már között vacillál.

19. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Szende Pál
>!
ppeva P

(…) szóval Szende nem egykönnyen hámozta ki végül, hogy a lánynak fáj a feje, és nagyon szomjas.
A fiatalember, aki gyakorlott nőcsábász volt, szinte el se hitte, hogy ekkora szerencséje lehet. Fejfájásokra, alhasi görcsökre, kéz- és lábzsibbadásra, váratlanul kitörő hisztérikus rohamokra, lappangó rosszkedvre mindig kéznél, illetve zsebben tartotta a varázsszert.
Ez a selyempapírba burkolt, egyszerű gyógyszeripari készítmény Popper-por néven vonult be a német gyógyszeripar történetébe. Ártalmatlan, vacak szer volt, 2 pfenniget kértek érte, tán annyit megért, ártani mindenesetre nem ártott. A Popper-por már nemegyszer kisegítette Szendét, kellett hozzá némi körítés, magyarázat, hogy ő, a jövendő kor kiemelkedő gyógyszerésze, jóllehet egyelőre még csak egyetemi hallgató, a huszadik század egyik legjelentősebb felfedezésének tartja ezt a medicinát, a kávéskanálnyi mennyiség fél órán belül elbánik a legerősebb fejfájással vagy menstruációs görccsel vagy zsibbadással, attól függően, hogy a lánynak, akinek Szende éppen csapta a szelet, milyen baja volt.
Most el nem engedte volna Tatjána kezét. Baljával felmutatta a Popper-port, majd elindultak, hogy egy pohár vizet találjanak, amelyben feloldhatják a szert.
Szende a mutatóujjával kavarta el a port, amíg a pohárban a folyadék tejszerűvé nem vált. Egy hajtásra – ajánlotta Tatjánának, akit már Szende találékonysága is végzetesen elbűvölt. Popper bácsi találmánya lényegében már csak a ráadás volt.
Két percen belül elmúlt a főfájás.

19-21. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Szende Pál
2 hozzászólás
>!
Tavaszi

Úgy gondolta, ez lehet az az arkhimédészi pont, amelyekben segítségével feltárhatja a múlt ködbe vesző, megragadhatatlan történéseit, ha ezzel tisztába kerül, megértheti honnan jött, miért alakult úgy a sorsa, ahogyan, vagyis választ kaphat a leglényegesebb kérdésre, hogy ki is ő tulajdonképpen?

356. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Závada Pál: Természetes fény
Lőrinczy Judit: Ingókövek
Szvetlana Alekszijevics: Nők a tűzvonalban
Tan Twan Eng: Az Esti ködök kertje
Chimamanda Ngozi Adichie: Az aranyló fél napkorong
Tan Twan Eng: Esőcsináló
Ralf Rothmann: Tavasszal meghalni
Kate Morton: A tóparti ház
Arthur Golden: Egy gésa emlékiratai
Mordecai Roshwald: A hetedik szint