Hajnali ​láz 90% 1258 csillagozás

A Kecskeméti Könyvklub első közös könyveként vettem kezembe Gárdos Péter könyvét, melyben méltó emléket állít szüleinek. Lili és Miklós története szerelmük szárba szökkenéséről szól. A második világháborút követően mindketten haláltáborokból szabadulnak, majd Svédországba kerülnek rehabilitációra, ahol levelezés útján ismerkednek meg. Bár Miklós súlyos, sőt halálos betegséggel küzd, de hite, élni akarása és a kialakuló szerelem ereje minden nehézségen átsegíti őt.
Szívbemarkoló, életigenlő, felemelő történet. Örülök, hogy olvashattam!

Azt nem tudom, hogy ebben a könyvben mennyire van kiszínezve a valóság és mennyi a ténylegesen igaz történet. Csak azt tudom, hogy ez egy csodálatosan szép, megható történet. spoiler Többszöri olvasásra érdemes regény.

A második világháború után, Svédországban gyógyítják a testileg-lelkileg sérült túlélőket, ott gyökerezik az író szüleinek ismeretsége és szerelme,ennek a műnek levelezésük adja az alapját.

A holokauszt más nézőpontból, valójában csak a sorok közül kiolvasva, érintőlegesen említve, azt hinnénk így könnyebb az olvasónak befogadni, de így is erőteljesen hat, mélyre hat, megráz, elborzaszt.

A fő vonal a gyógyulásba és a jobb életbe, a szerelembe vetett hit ereje. Hihetetlen optimizmus, naivitás, kitartás, küzdelem és kiteljesedés.

Érdekessége még a műnek a svéd környezet és a svéd emberek bemutatása.

Egyszerű stílus, gördülékeny, kifinomult humor.

Egy filmrendező első könyveként kiváló alkotás. Remélem, olvashatok még tőle! A filmet is meg szeretném nézni.

Két kedvenc levélregényem (a Krumplihéjpite Irodalmi Társaság és a Levelek Skye szigetéről) után újabb levélregényre vágytam, így jutottam el a molyos keresésben a Hajnali láz című könyvhöz. …Ami azonban valljuk be őszintén, nem is igazán levélregény (én a „levelek” címkét helyénvalóbbnak gondolnám, s pont emiatt – is – csatlakoztam egy éppen futó kihíváshoz, ami a címkék ellenőrzésére irányul).

S hogy miért nem gondolom levélregénynek e művet? Mert a levélregény formailag fiktív levelek sorozata. Viszont a Gárdos Péter filmrendező, író által írt – a szülei II. világháború végén/után zajló levelezését feldolgozó – regény nem fiktív levelekre épül, hanem az édesapa, Gárdos Miklós újságíró, író, lapszerkesztő és édesanya, Reich Lili egymás között váltott levelezésére. Legalábbis ezt sugallja a szerző a könyvben, még ha konkrétan nem is írta le feketén-fehéren.
Miklós és Lili a koncentrációs táborok pokla után – a Vöröskereszt jóvoltából – Svédország különböző kórházaiba kerülnek, ahol megkezdődik a gyógykezelésük. Bár Miklóst súlyos diagnózissal szembesíti kezelőorvosa, gyógyulásba vetett hite töretlen, s 117 – Debrecen környékéről származó, s a különböző lágerekből Svédország gyógykezelő intézményeibe kerülő – lánynak ír levelet, ismerkedés és házasságkötés céljából. A válaszoló lányok közül Lilivel alakul ki bensőséges kapcsolata, s közös jövőjük innentől örökre elrendeltetett. Levelezésük 1945 szeptembere és 1946 februárja között bonyolódott, ezt követte a stockholmi házasságkötés, mielőtt – már ifjú házasokként – 1946. júniusában hazatérhettek Magyarországra. Gyermekük – Gárdos Péter filmrendező, író – csupán apja 1998. évi halála után ismerhette meg a levelezésüket, miután édesanyja átadta neki az évtizedekig féltve őrzött, s fiuk előtt addig ismeretlen levélkötegeket.

Ily módon a Hajnali láz Gárdos Péter szüleinek életrajzi regénye, mely az író narrációjából és dialógusokból épül fel, amibe a szerző levéltöredékeket sző, szülei egymásnak írott leveleiből (levélrészleteket, datáció nélkül). A regény cselekménye a narrációból-dialógusokból épül fel, derül ki, a levéltöredékek ezek kiegészítésére, megerősítésére szolgálnak, arányaiban kevesebb részt képviselnek, mint a narráció/dialógusok váltakozása. A regény tehát valós történetet dolgoz fel, az események konkrét történéseit, részleteit egyrészt a levelek, másrészt töredékes családi emlékezet alapján rekonstruálja a szerző, de sokszor a képzelet erejére, feltételezésekre bízza a hiátusok kitöltését.

Az életrajzi regényt nevezhetnénk akár „aparegénynek” is, hiszen az író elsősorban apja szemszögéből – akit többnyire „Apámnak” nevez a könyvben – mesél, s csak másodsorban az anyjáéból, akit csak Lilinek szólít a regényben.

Megkapó történet, a regényen kétségkívül érződik, hogy az író filmrendező is egyben, s talán már a regény írása közben tervezte is a későbbi megfilmesítést. A történet apró részleteinek szavakba öntésén átsüt a természetes elfogultság szerető szülei irányába, a fordulatokra törekvés, az árnyalatnyi színezés, de ez nem torzítja, inkább csak árnyalja a történet finomságát. Ezt nevezném finomhangolásnak. A szerző nyilván nem ismerhet minden – egykor elhangzó – mondatot, megtörtént gesztust, átsuhanó gondolatot, ezt neki magának kellett kitalálnia, mi több, megkomponálnia és mi tagadás, ezt profin és számomra nagyon is élvezhető módon és stílusban tette meg.

A valóság mindig egyszerűbb, mint egy kitalált és jól átgondolt, az események változatos ívének követelményeit követő, szabadon alakított történet, ezért is nem hasonlítanám a Hajnali lázat a bekezdésben említett kedvenc levélregényeimhez. Ez más volt, de nem rosszabb, vagy unalmasabb. Ez a valóság volt, szép, néhol picit színezett köntösben.
Időnként azonban kiesünk a színesre rajzolt hőstörténetből, és arcul csap bennünket, gyomorszájon vág a koncentrációs táborok borzalma, felráz, kiabál, hogy „hahó, nem mesét olvasunk!” és ez pont így volt jó. Ez ránt vissza bennünket a valóságba, ez tudatosítja bennünk, hogy hús-vér emberekről olvasunk.

A szerelem mellett olvashatunk a könyvben hitről, reményről, barátságról, Svédországról, a háború utáni egészségügyi rehabilitáció, a gyógyítás és gyógyulás kevésbé ismert részleteiről, melyből még tanulhatunk is (a történelem iránt érdeklődő olvasók ezt a részét különösen fogják értékelni, ahogyan én is)! Imádtam a regény nyelvezetét, a sok régi, régies vagy már kevésbé használt szó felvonultatását, korhűvé tették a történetet.

Tetszett a könyv és olvasásra ajánlom másnak is!

Most pedig már alig várom, hogy megnézzem a filmet is, melyet kifejezetten a könyv olvasása utánra tartogattam.

Nagyon gyorsan elolvasható könyv.
Olvastatja magát, észre se vettem és már vége is lett.

Szerettem vagy inkább értékeltem a könyv felemás hangulatát. Egyik oldalról a haláltáborokból szabadult, poklok-poklát megjárt emberek nyomorúságát érezhetjük, másik oldalról viszont a svéd hétköznapok emberségességén, apró örömein, esetenként viccességén mosolyoghatunk. Egyik pillanatban összeszorul a szívünk a túlélők tragédiáinak olvasásakor (ez a téma sajnos még mindig tartogat újat, nem lehet eleget olvasni a témában, nem lehet mindent tudni azokról a pokoli koncentrációs táborokról) de a másik pillanatban meg már mosolygunk a kubai nagybácsi pénzén vásárolt kabátanyag miatti izgalmon.
Gárdos Péter édesapja egy példakép, egy lángoló fáklya kellene, hogy legyen a ma élő emberek számára. A reménytelenség, a halálos betegség torkában is azon gondolkodik, hogy mi az ami kihúzhatná szorult helyzetéből. Élni akar, minden áron, nem fogadja el a halálos betegséget, hisz, bízik és tesz. Kitalálja, hogy hogyan fog megmenekülni, meg akar házasodni. Az ötlete és a megvalósítás zseniális. Csak abból érezhetjük, hogy közben azért mennyire szorong és aggódik, hogy a betegsége meg engedi-e az elhatározásának kivitelezését, hogy a diagnózisokra várva eszelősen hintázik a széken, minden egyes alkalommal.
A könyv egyik legdrámaibb pillanata nekem, amikor a kabátanyag eltűnik majd megkerül. Majdnem sírtam, gombóc volt a torkomban, annyira átéreztem, milyen fájdalom lehetett.
De sok-sok emberi, nagyon jó pillanat van benne.

Jó kis könyv volt, tartalmas, értékes, érzelmekben gazdag.
A történet olyan erőt adó, felrázó, megmozgató fajta. Még akkor is ha tele van szomorúsággal és fájdalommal is. Mégis pozitív.
Akik nem találnak maguknak megfelelő párt, érdemes a főhős módszere nyomán erőt meríteni. Nincs lehetetlen, csak tehetetlen. Ez a mondás nagyon passzol a könyv mondanivalójához.

Egy csodálatos gyógyulás és szerelem története a holokauszt után. Az élet él, és élni akar! Hamarosan filmen is. Hihetetlen élniakarás, tini-optimizmus, sugárzik belőle, szerintem, lehet kissé naivak is, ettől életszerűbb. A borzalom pedig csak érintőlegesen jelenik meg, bár érzékelhetően. Az újrakezdésről a vágyról mesél, amellett egy filmrendező első könyvének tökéletes. Ha bele tudja magát élni, képzelni a sorsukba az olvasó. Élmény volt.
http://gaboolvas.blogspot.hu/2015/10/hajnali-laz.html

Ez a történet a csodák története. A szerelem, az élet, a kitartás, az újrakezdés és a remény csodája. Felkavaró, szívmelengető, elszomorító és reményt keltő.

http://konyvutca.blogspot.com/2020/04/gardos-peter-hajn…

Ez a regény a meg nem varratott télikabátok könyve, az elcsókolt és a soha el nem csókolt csókoké, a széklábon billegő életeké.
Hej, kisöcsém, ha valami igazán tartalmasan szépet akarsz, nem nyúlósan, girlandosan szépet, akkor ezt a kis szilánkos kacsintást olvasd el! Több leszel tőle, s a lapok többek lesznek általad. Higgy nekem, kisöcsém, én már tudom, és rosszat még sosem akartam neked.

Tüdőfoltnyit bővebben: http://miamonakonyveldeje.blogspot.hu/2015/10/gardos-pe…

Szívmelengető történet arról, hogy az emberi akarat, hit és szerelem csodákra képes. Tanulság arról, hogy miért nem szabad feladni, miért kell küzdeni. Lecke arról, hogyan lehet a múlt borzalmain felülkerekedni. És végül egy bizonyítéka annak, hogy az élet a maga valóságával felül tudja múlni a legkreatívabb írói elmét is.

A könyv felénél megtelt a szemem könnyel, aztán csak szivárgott, én meg törölgettem. Le-letettem, mert nem akartam, hogy vége legyen.
Finom, légies, mint Lili, és szívós, kitartó, makacs, mint Miklós.
Mint a fű, mely a beton alól nő ki. Nem felrobbantja, szétmorzsolja. Mint a szerelem a gátakat.