Tükörképeim 1 csillagozás

Ajánlom minden jó kereszténynek, hogyha Fruzinkája van, ne engedje túrós derelye evése közben beszélni.

Fruzinka

Újabb időkben sokat emlegették, hogy a tanítók fizetését emelni kell. De hát az a fizetésemelés olyan szó, melynek farkához oda van kötve a majd is.

171. oldal

Megtalálom a múltban a jövöttet. Megtalálom azokban a csekély emlékjegyekben a karakterem első szálait, az indulataim első fellobbanásait, a megfigyelésekre való hajlandóságomat, a számok világa iránt való közömbösségemet, a természeti szépségek iránt való fogékonyságomat, érzelmi érzékenységemet, hibáimat és erényeimet, s itt-ott már az azonosító képességemet, mely nélkül író nem lehettem volna. Megtalálom már abban a fejletlen testi életben is a lelki élet iránt való hajlamot, a behunyt szemmel járónak a világosság felé való ösztönös fordulását. Megtalálom a gyermekben a férfit, mint ahogy a kettévágott jácint-hagymában már februáriusban megtalálom a benne rejtőző levelet és virágot.

Előszó

Mi egy talicska föld? Ha eső esik rá, egy csomó sár; ha nap süt rá, egy csomó por. Merőben értéktelen semmiség.

De nem értéktelen és nem semmi, ha magot vetek belé.

A jácint édes parfümöt von ki abból a földből, a menta balzsamos olajat, a tulipán piros festéket, az írisz kéket, a nárcisz fehéret. Ha virág helyett sóskát vetek belé, az a kis sóskamag sót és savanyúságot hoz ki abból a földből. Ha szőlőt vetek belé, hírmondója se jelentkezik a sónak, hanem cukor és éltető spiritusz az, amit a gyökér a földből kiválaszt.

Vajon a földben van-e ez a sok minden? Vagy a magban?

Előszó

Az Országos Vegyelemző Intézet nem fog nekem ebből a talicska földből kihozni egy szemernyi parfümöt se, egy milliliter spirituszt se, egy milligramm piros festéket se.

De a magvacskából se ám. Egy puttony tulipánmagban sincs annyi piros festék, amennyivel egy katicabogár befesthetné a szárnyát, s egy puttony rezedamagban sincs annyi parfüm, amennyivel egy nő-pillangócska vőlegénykeresésre indulhatna. Hát még a spiritusz! A cukor! Hát még az a sok orvosság és az az ezerféle méreg, amit a patika-füvek szívnak a földből!

Nincs sem a földben, sem a magban.

Hanem ha a magvacska a földbe jut, akkor nemsokára van a magban is, a földben is. Minden mag olyan erőt szí a földből, amilyen az ő természetének való; a sóska sót, a levendula olajat, a fűz keserű szalicilt, a répa cukrot, s a gabona lisztet. Csak a levél zöld valamennyinél, a levél; ez az uniformis; a virág más, és a gyümölcs is más.

De hátha én nem vetek belé semmit?

Vet belé a sors!

Íme, száll a szellő szárnyain egy kerek kis pehely. Az is virágmag: a pitypang magva. Leereszkedik a földhalmocskára; ott kikel; szí belőle magának zöld ruhát, lapos, cifra szélű levélformát, a levélben tejet, s virágának arany színt.

Előszó

Micsoda különös világ! A földön minden zöld, a magasban minden kék. A fák lombjai hamvasak a harmattól. A lombokon át fényes és meleg napsugarak ereszkednek a fűre. Ember sehol. Csak a fák meg a falombok, fű, virág, kék ég, csöndesség.

Másik világ

Sohasem gondoltam arra, hogy valaha zseninek ismerjem magamat.

Néhány percig büszkén sétáltam föl és alá a szobában, azután a tükör elé álltam, hogy megnézzem, milyen formája van egy eleven zseninek. A forma tetszett. A nézőközönség el volt ragadtatva. Az arcomban azonnal megtaláltam a rendkívüli vonásokat. A szemeim komolyak voltak és sokatmondók. Eddig sohasem vettem észre, hogy sokatmondó szemeim vannak. A szemöldökeimet hol magasra emeltem, hol összevontam. Majd szellemesen mosolyogtam, majd lesújtó pillantást mértem magamra, s végül büszke fejintéssel, boldogan mosolyogva üdvözöltem magamat a tükörben.

EGY NÉVTELEN ZSENI TÖRTÉNETE

– Válasszunk csillagot! – szóltak sóhajtva.

Első szerelmeimnek hasonló közkívánatára holmi apró, pislogó csillagot választottam, de nem is tudtam számon tartani, és így örök szerelmemnek égi emlékeit vagy összetévesztettem egymással, vagy pedig örökre elveszítettem. Később azonban megjött az eszem. Mikor elérkezett a csillagválasztás ideje, azt feleltem:

– Válasszuk, angyalom, a holdvilágot.

Ilyeténképpen körülbelül tizennégy imádottam szerelmét kebeleztem be a holdvilági birtokaimra, s így most nem kell keresgélnem az apró csillagok között, hanem csak egyszerűen rá kell pillantanom a holdra, s eszembe jut valamennyi.

A HOLD

A macskám is itt van a lábaimnál. Úgy szereti a tüzet, mint én. Összeguborodva fekszik a padlón, a lábaim előtt, s mindig úgy tesz, mintha aludnék. Pedig sohasem alszik. Csak hunyorog. Néha fon. Ez az ő éneke. Mikor így fonva rámnéz, nekem énekel. Mikor a tűzbe merengve dorombol, akkor a maga kedvére fon. Egyhangú, de mégis kedves melódia az ő dorombolása: a megelégedésnek, a maga jólérzésének melódiája. A tücsök cirpelése is csak egy hangnak a folytonos ismétlése. A béka sem ümmög több hangot egynél, de az az egy hang a boldogság hangja; – soha nem unalmas és nem fárasztó, mint az emberi hangversenyek.

A TŰZ

A mi életünk az érzések élete, és nem az okoskodások élete. Kantok és Hegelek nem teremnek a mi földünkön, de terem Petőfi, aki dalol, és terem Jókai, aki mesél.

A FALU LELKE