Titkosnapló 11 csillagozás

Gárdonyi Géza: Titkosnapló

Ez a napló nem szégyenteljes kis titkok lerakódóhelye volt. A feljegyzések az író háború alatti nehéz életét, becsületes-kemény tartását őrizték meg, s – meglepetésként – egy művészi „átváltozásra” való törekvést. Váratlan esztétikai felismeréseit, népszerű filozófiáját, újító munkamódszerét, műhelygondjait ismerhetjük meg. Nagy pályatársai közül kevesen voltak, akik nála merészebb önelemzéssel és kritikus bátorsággal mondták ki – akár csak önmaguk számára is -"különvéleményüket" a kor írói és művészi törekvéseiről. S e kötetnek talán legfőbb érdeme, hogy felidézi Gárdonyi Géza szógyűjtő és szóteremtő szenvedélyét, tanári gőgjét, mely a magyar nyelv fölényes tudásából származott, s tanulói alázatát, mellyel erre a tudásra szert tett.

Eredeti megjelenés éve: 1974

>!
Szépirodalmi, Budapest, 1974
238 oldal · keménytáblás · ISBN: 9631501868

Enciklopédia 9


Kedvencelte 2

Várólistára tette 8

Kívánságlistára tette 6


Kiemelt értékelések

Lahara IP>!
Gárdonyi Géza: Titkosnapló

Biztosra veszem, hogy Gárdonyinak volt humorérzéke, mert talán úgy sejthette, a titkosírás felkelti az emberek érdeklődését, és meg akarják fejteni, ezért a napló eleje, apró kis semmiségek, mire gondolt, mit „talált” jó gondolatnak. Érdekes volt olvasni, és bevallom, én egészen eddig nem igazán tudtam, mi a különbség a piros és vörös között, sőt, valahogy mindig fordítva gondoltam, nem pedig, hogy a piros inkább bíboros, a vörös inkább narancsos árnyalat. (Ez így hülyén fogalmazva, viszont így emlékezni fogok rá.)

Karmazsinpirók>!
Gárdonyi Géza: Titkosnapló

Szeretem a titkokat. Valami perverz öröm – és ugyanakkor némi bűntudat – uralkodik el rajtam, ha bepillantást nyerhetek a művészlelkek legbelsőbb érzés- és gondolatvilágába. Mint egy kincsesláda, úgy tárult fel előttem ez a tengernyi zamatos „magyarság” és bölcsesség – még ha nem is mindig tudtam egyetérteni vele.

A titkosság biztos tudatának kegyetlen őszinteségével nyilatkozik több írótársáról, de önmagáról és művészetéről is:
„Az Egri csillagok és az Isten rabjai első fejezete rosszul van megválasztva: lomhán indul, nem szituációból. S éppen így A láthatatlan ember is.”

A természet kalendáriuma részt kissé keserédes volt olvasni, főleg a hóolvadásról szóló részeket…

„Más szóval a szót!” – szólítja fel önmagát több alkalommal is, az e címet viselő rész pedig különösen sok – időnként megmosolyogtató – nyelvi találmányt rejteget.

Az ő ötletei alapján a szerelmesek „lopogatják egymást oldalló szemekkel”, aki kedvetlenséget okoz: „bizgat, bozgat, bözget” esetleg „rákegyetlenül” és még a fityfenét is lehet fokozni: „Vigye biz’ a fityfiringős fityfene.”

Izgalmas kísérlet lenne divatba hozni néhány szót ebből a gyűjteményből.

Gárdonyit (újra)olvasni pedig még érdekesebbnek ígérkezik a Titkosnapló után.

jezsek P>!
Gárdonyi Géza: Titkosnapló

Nehéz erről a kötetről értékelést írni, mivel a benne szereplő gondolatok nem a „külvilágnak” lettek szánva. De éppen ettől nagyon érdekes is egyben, ahogyan magát – és néha mások – munkáját értékeli Gárdonyi, és saját munkájához fogódzókat, figyelmeztetéseket fogalmaz meg. Ha lenne bennem bármi hajlam az írásra, nagyon sokra értékelném, olvasóként pedig rácsodálkoztam, mennyi munka, tépelődés és fáradhatatlanság kell egy MŰ megírásához. A kötet Morfiumcseppek című része tetszett a legjobban, az idézetek közé is onnan válogattam. A Más szóval a szót! című rész pedig több, mint egy szinonimaszótár, a magyar nyelv kis kincsesládája (ez kicsit így pátoszos, de nem baj).
Sok fénykép mutatja meg magát a titkosírást, de egy kis elemzést szívesen olvastam volna a tibetűkről.

tengelic07>!
Gárdonyi Géza: Titkosnapló

Igazi, megszívlelendő életbölcsességek. Íróknak pedig kötelező olvasmány. Csak ajánlani tudom. Lassan, ízlelgetve érdemes olvasni, akár hónapokon, éveken keresztül, néha-néha beleolvasva, amikor vágyunk egy kis megerősítésre, tanácsra, jó szóra egy bölcs öregtől. Én így olvasom.

Maryse>!
Gárdonyi Géza: Titkosnapló

Klasszikusainkat, így Gárdonyit olvasva is mindig újabb kincsekre találok, ez a könyv is nagy felfedezés volt számomra. Gárdonyi életműve és személyisége is tele van rejtélyekkel, most egy kicsit többet értek mindkettőből elolvasva ezt az időnként nehezen követhető ill. olykor egyszerűen (nekem) érdektelen információt nyújtó naplót.
Ez a könyv az író rendszerezési kísérleteinek, felfedezéseinek, alkotói gondjainak, aggályainak, önértékelésének az összessége, elmélkedés írói nagyságról, irodalmi értékről, műfajokról. Próbálja megragadni az olyan fogalmak lényegét, mint extázis, szép és rút, mese, karakter és komikum, csak néhány a rengetegből.
Tetszett a Morfiumcseppek c. rész, ami néhány soros bölcsességek gyűjteménye.
Kiderült az is, hogy kiket szeretett olvasni – Mark Twain, Balzac –, vagy az is, hogy Chamberlain könyvét és Schopenhauert olvasott németül, micsoda meglepetés, hogy kontárműnek nevezi Goethe egyik művét, de is, hogy Goncsarov Oblomov-jának olvasását abbahagyta.
A természet kalendáriuma igazán kedves volt számomra, olyan, mint egy tabló a természet történéseit mutatja be hónapokra bontva.
A könyv végén található” ELIGAZÍTÓ Gárdonyi titkosírásos feljegyzéseinek olvasásához” informatív és hasznos volt.


Népszerű idézetek

Uzsonna>!

… az elgyönyörödések. Amit nem elgyönyörödéssel írsz, nem elgyönyörödéssel olvassák.

19. oldal, Mottó

2 hozzászólás
Szelén>!

Amely napon nem olvasol, vesztesz.

54. oldal (Szépirodalmi, 1974)

jezsek P>!

A magyarság nem kalapdísz, hanem a szíve mélyében viseli a magyar, mint tenger csigája, a gyöngyét. A magyarságunk érzése mélyen bent ég bennünk, hogy szinte magunk sem tudunk róla, mint a tűzhányó hegyek, amelyek hideg kőhegyek, de egyszer megmordulnak.

Morfiumcseppek, 48. oldal

Szelén>!

Az író a fantázia orgonistája. Az ő orgonája azonban az olvasó szívében muzsikál, s az író akkor művésze ennek a hangszernek, ha csak egy-egy billentyűt érint meg. Az ő orgonáján akkordok s melódiák ezen egy-egy billentyű megnyomásából keletkeznek. Mentül nagyobb művész, antul kevesebb billentyű megnyomásával kelti elő a dallamokat, zenezsongásokat, rezgéseket.

58. oldal (Szépirodalmi, 1974)

jezsek P>!

Amit elolvasok és elfelejtem, egyszer sem volt érdemes elolvasnom.

Amely napon nem olvasol, vesztesz.

Mesterkönyv, 54. oldal

Jesper_Olsen>!

Ami a szívből jön, a végtelenségből jön, s ami a végtelenségből jön, mindenkinek kincse. A szív művei halhatatlanok.

60.

dokijano >!

­­­    Nem szabad kiadnod olyan könyvet, amely az előbbiekhez képest esés. Voltaképpen csak azt volna szabad kiadnod, amelynek elmaradásával vesztene az emberi művelődés.

147. oldal, Mesterkönyv - Könyvkiadás (Szépirodalmi, 1974)

Karmazsinpirók>!

Ez a világ csak Füzesabony, ahonnan csak motyódat elvesztve utazhatsz tovább.

Szelén>!

Vértanúk 1. Bár rég fel van írva nálam, hogy a karakter túlzandó, teljes súlyában csak ma, Dickens életrajzát olvasva értettem meg. A mai nap forduló a pályámon. Lehetetlen, hogy rossz dolgokat írjak többé.

27. oldal (Szépirodalmi, 1974)

Karmazsinpirók>!

Ha elbeszélés: a legrosszabb is javítható a karakterek retusírozásával. Egy kis melegítés, mélyítés, mikszáthizálás, de fő a karakterfestés. Az élet igazi bűze…

Kapcsolódó szócikkek: Mikszáth Kálmán

Hasonló könyvek címkék alapján

Faludy György – Eric Johnson: Jegyzetek az esőerdőből
Karinthy Ferenc: Napló I-III.
Lázár Ervin: Napló
Bálint György: Búcsú az értelemtől
Füst Milán: Teljes napló I-II.
Sinkó Ervin: Egy regény regénye
Szenti Tibor: Vér és pezsgő
Tamási Áron: Szülőföldem
Moldova György: A bolygató
Hubay Miklós: Végtelen napjaim (Új folyam)