Mai ​csodák 96% 37 csillagozás

Ez a világ legjobb könyve, ez a világ legszebb könyve!
Ez a világ legjobb könyve, de komolyan. Eddig nem ismertem Gárdonyit erről az oldaláról, pedig sok könyvét olvastam már, és nagyon is szeretem, de egyik sem tett még ilyen mély benyomást rám. Nem regény ez, nem is novellák vagy elbeszélések, inkább olyan, mintha egy festő kimenne a természetbe és vászonra tenné amit odakint megfigyel és lát. Csak éppen a mi festőnk íróember, egy költő, az ecsetje toll, a festékje tinta, a vászna pedig papiros. Olyan aprólékos leírásokat ad az állatvilágról, a növényekről, egészen le a bogarak, férgek, amőbák szintjéig, mintha egy príma természetfilmet néznék, és teszi mindezt olyan bámulatos éleslátással, olyannyira bőviben az isteni szeretetnek, olyan finom nyelvi teremtőerővel, hogy a lelkem sajog belé, és olyan fergeteges humorral, hogy még mindig nyögve tapogatom elgyötört rekeszizmaimat, ha egyes részeire gondolok.

A csillagozásnál kicsit gondban voltam, mert voltak elbeszélések, amik nem kötöttek le, mégpedig nagyon nem…
Ugyanakkor a többségét imádtam.
Látszik Gárdonyi természet iránti szeretete, hogy az apró dolgokban, amit általában az emberek természetesnek vesznek, talán fel sem figyelnek rá, felfedezte a gyönyörűséget.
Többször elvarázsolódtam, egy-két leírásba a humort is belecsempészte, én pedig vigyorogtam a villamoson, mint a vadalma. :)
Kb. a negyedénél azon kaptam magam, hogy nagyon szerettem volna személyesen is ismerni Gárdonyi Gézát. Az írói stílusát eddig is nagyon szerettem, de itt betekintést kaptam, milyen művelt és világra, tanulásra nyitott ember volt. (Jó, persze, erre lehet mondani, hogy egy volt tanítótól természetes dolog, de én úgy éreztem, ő folyamatosan érdeklődött minden iránt. (Ennek ékes bizonyítéka a több ezres könyvtára is, amiért nagyon irigylem. :))))
Hiába untam pár elbeszélést, nem tudok kevesebbet adni a maximumnál, mert többségében elvarázsolt és abban is biztos vagyok, hogy elő fogom én még venni a könyvet és jó pár történetet fogok újraolvasni belőle.

Ismet meg kell allapitanom, hogy nagyon szepen ir Gardonyi. Annyira tetszett amilyen szeretettel, szepen tud irni a termeszetrol. Allatokrol, novenyekrol egyarant. Minden egyes kis fejezet egyfajta meditacio a termeszet szepsegerol…. Nagyon tetszett ahogy megszemelyesitette az allatokat, novekenyeket… nem csak leirta, hogy kulsoleg milyenek hanem hogy mi jatszhothat le bennuk… a kis bogarak ahogy a viragcsardaba jarnak pihenni.
Feludules volt olvasni ezt a konyvet (is). Biztos vagyok benne, hogy ez is ujraolvasos lesz.

Az az érzésem, hogy az Én falum című novellás kötet ezekből a gyönyörű novellákból nőtte ki magát.
Mert az élet szép és a csodák a lábaink előtt hevernek.

Ha eltekintünk az Egri csillagoktól, akkor rájövünk, hogy Gárdonyi egy nagyon jó író. És ezzel nem vitatom el az Egri csillagok helyét a magyar irodalomban. De Gárdonyi elbeszélései, tárcái, értekezései annyival többek, hogy az ember elveszlik bennük. Jó, néhol hullámzóak a szösszenetek, de ez előfordul. Árad a könyvből a természetszeretet, a kíváncsiság, a tanulnivágyás, a tanulniakarás. A leírt képek érzékletesek, szinte láttam magam előtt a kopasznyakú tyúkot, az öt szál hóvirágot, a magányos vadrózsát Erdélyben. A vége kicsit ellaposodott, mintha lett volna még miről írni, mit írni, de már be kellett fejezni. Bár nagy igazságot tartalmaz a befejező gondolat is, miszerint a természet szeretetét a szülői háznál kell elkezdeni.

Csodaszép írások a természet csodáiról: mert a szabad szemmel láthatatlan élőlényektől kezdve a hatalmas fákig minden csodálatos a természetben. És nem mindegy, hogyan szemléljük ezeket, megtanulhatjuk, hogy nincs csúnya, nincs szemét a természetben, mert valami számára azok is szépek és kincsek lehetnek. És lehet, hogy mi is megmosolyogni valóak vagyunk más élőlények számára a kinézetünkkel, a „fontos” tárgyainkkal.
Szívesen sétálgattam volna Gárdonyival, ezekről beszélgetve, vagy éppen csak hallgatva, mit susognak a fák, vagy lekucorodtam volna vele egy szép virág mellé, együtt csodálni azt. És én is elmesélhettem volna neki gyermekkorom nyárfáit, melyeknek suhogását, mint most az olvasás révén kiderült számomra, azóta sem feledtem el.

Csodaszép. Minden részlete gyönyörű.

Ha mi mindannyian a minket körülvevő világunk mozzanatait valóban csodának látnánk, talán kevesebbet szaladgálnák vásárolni újabb és újabb izéket, talán kevesebb időt fordítanánk ezeknek az izék elrendezésére stb.
Nagyon jó, hogy ráakadtam a moly-ra, mert a büdös életbe nem vettem volna Gárdonyi Géza könyvet a kezembe. A Mai csodák után viszont az Egri csillagoknak is nekiugrok még egyszer. Ez részemről a legnagyobb dícséret!

Kedves, könnyed és lírai ez a kis történeteket tartalmazó könyvecske. Kis csoda. Aki eddig nem rajongott a természetért, ezután fog; aki pedig rajong érte, ezután még inkább.

Nagyon rég olvastam Gárdonyit, talán van 20 éve is. Épp ideje volt, egy kihívásnak köszönhetem, hogy elővettem. Nem bántam meg. Ugyanúgy szeretem, mint régen, és igen, pont ezt az embert vártam a novelláiban meglátni. Biztos vagyok benne, hogy kedveltem volna…