Isten ​rabjai 441 csillagozás

Gárdonyi Géza: Isten rabjai Gárdonyi Géza: Isten rabjai Gárdonyi Géza: Isten rabjai Gárdonyi Géza: Isten rabjai Gárdonyi Géza: Isten rabjai Gárdonyi Géza: Isten rabjai Gárdonyi Géza: Isten rabjai Gárdonyi Géza: Isten rabjai Gárdonyi Géza: Isten rabjai Gárdonyi Géza: Isten rabjai Gárdonyi Géza: Isten rabjai Gárdonyi Géza: Isten rabjai Gárdonyi Géza: Isten rabjai Gárdonyi Géza: Isten rabjai Gárdonyi Géza: Isten rabjai Gárdonyi Géza: Isten rabjai Gárdonyi Géza: Isten rabjai Gárdonyi Géza: Isten rabjai Gárdonyi Géza: Isten rabjai Gárdonyi Géza: Isten rabjai Gárdonyi Géza: Isten rabjai Gárdonyi Géza: Isten rabjai Gárdonyi Géza: Isten rabjai Gárdonyi Géza: Isten rabjai Gárdonyi Géza: Isten rabjai Gárdonyi Géza: Isten rabjai Gárdonyi Géza: Isten rabjai Gárdonyi Géza: Isten rabjai Gárdonyi Géza: Isten rabjai Gárdonyi Géza: Isten rabjai Gárdonyi Géza: Isten rabjai Gárdonyi Géza: Isten rabjai Gárdonyi Géza: Isten rabjai

Egy XVI. századi nyelvemlék, a Margit-legenda hívta föl Gárdonyi figyelmét IV. Béla király leányának, Margit regényes élettörténetére. A Ráskai Lea másolatában megmaradt legenda föltételezett szerzője Marcellus páter, Margit gyóntatója volt, akivel a regény több jelenlétében mi is találkozhatunk. A 231 lapból álló kódex a Nyulak szigetén, a mai Margitszigeten létesített Domonkos-rendi kolostor híres lakójának életrajzát tartalmazza. Az író szorgalmasan tanulmányozza a kolostori regulákat, a rendház elhelyezkedésének, helyiségeinek rajzát, régi följegyzésekből megismeri Margit apácatársainak nevét, korát, származását. Képzelete azonban túllép a szűkös történelmi adatokon, kitölti a krónika hiátusait, fantáziája rekonstruálja a kolostor és a korabeli Magyarország mindennapjainak életét. Hosszú előkészület után egyetlen év alatt írja meg híres történelmi regényét. Az Isten rabjai első kiadása 1908 áprilisában jelent meg, és azóta az egymást követő nemzedékek kedves olvasmányává lett.

Eredeti megjelenés éve: 1908

A következő kiadói sorozatokban jelent meg: Talentum diákkönyvtár Akkord · Gárdonyi Géza válogatott művei Kossuth · Millenniumi Könyvtár Osiris · A magyar próza klasszikusai Unikornis · Tanulók könyvtára · Magyar Elbeszélők Szépirodalmi · Olcsó Könyvtár Szépirodalmi

>!
384 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789636120153
>!
Kossuth, Budapest, 2014
334 oldal · ISBN: 9789630973977
>!
Holnap, Budapest, 2013
354 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789633461778

32 további kiadás


Enciklopédia 50

Szereplők népszerűség szerint

Ábrahám (Ábris) fráter · Bajcsy · Bálint · Jancsi · János barát · Julianus barát · Marcellusz · Rudolf fráter · Szikárdusz fráter · Szűz Mária

Helyszínek népszerűség szerint

Buda


Kedvencelte 75

Most olvassa 21

Várólistára tette 150

Kívánságlistára tette 53


Kiemelt értékelések

Sippancs P>!
Gárdonyi Géza: Isten rabjai

„- Mindenki rab-e? – kérdezte félénken.
– Mindenki – bólintott Szikárdusz.
– A király is?
– Király is.
– Kinek rabja a király?
– Nemzet rabja.
– Mink is rabok vagyunk-e?
– Mink is.
– Mink kinek a rabjai vagyunk?
– Isten rabjai, fráterkám.”

27 év és 3 könyv elolvasása kellett ahhoz, hogy rádöbbenjek: Gárdonyi nagyon is a nekem való író.

39 hozzászólás
Levandra P>!
Gárdonyi Géza: Isten rabjai

Talán csak azért lett négy csillag a mű, mert nem tudtam azonosulni egyik szereplővel sem. Margit alakja, bevallom, annyira túlmisztifikált volt nekem, hogy csodálat helyett, ha nem épp az ellenkezőjét, de valami egészen mást éreztem, amit talán csak azért nem fogalmazok meg, mert lehet, hogy tiszteletlenség lenne egy szenttel szemben.
Jancsi pedig nem győzött meg. Ő is épp olyan Zéta szerű figura, mint A láthatatlan ember főhőse: kicsit elvakult, kicsit ostoba, amit talán a szerelem tesz vele. Egyértelműen az dühít, hogy egy szerelmes férfit ilyen bárgyúnak kell látnom és ezt nem tudom megbocsátani.
A két főszereplőt eltekintve a regény minden egyes pontja tetszett, minden leírás, adat, történelmi utalás, csak éppen a szerethető karakterek hiányában üresen hat az egész, nincs belakva a díszlet, nincs lelke a történetnek.

Tóth_Orsolya_3 P>!
Gárdonyi Géza: Isten rabjai

„Az élet élet!”

Csodaszép gondolatok, tiszta életek és kevésbé tiszta, de mégis emberi életek.
Nehezen szoktam meg, de mégis hatással volt rám, mert most, hogy befejeztem, itt pityergek…

„A szívet azért rejtette el az Isten, hogy senki se lássa.”

2 hozzászólás
KingucK P>!
Gárdonyi Géza: Isten rabjai

A XIII. századi Magyarországon játszódó történetben IV. Béla lányának Árpád-házi Szent Margit legendáját dolgozta fel Gárdonyi Géza. A középkori kolostorok reguláit és hangulatát nagyon jól visszaadja az 1908-ban megjelent regény.

Az ennyire régen történt események feldolgozása mindig érdekes számomra, egyrészt nem igazán maradt írásos emlék, ha van, akkor is csak a főbb eseményeket tartalmazza és kérdéses, hogy mennyire pontos. Másrészt az író elég nagy szabadságot kap a regénye karaktereinek megalkotására.

Gárdonyi a menthetetlen romantikus most is egy beteljesületlen szerelem fonala mentén meséli el a legendát. Mai szemmel lassú lefolyású a történetvezetés sok leírással. János a plátói hősszerelmes szemén át láthatjuk az eseményeket, aki akarata ellenére szerzetes növendék lesz Margit közelében, az ő jellemfejlődését is nyomon követhetjük (ebben emlékeztet A láthatatlan emberre).

Nagyon régen terveztem ennek a regénynek az olvasását, be kell vallanom, nem került a kedvenc gárdonyi regényeim közé, de megérte elolvasni.

V_rita>!
Gárdonyi Géza: Isten rabjai

Jancsi barát szemével olvashatunk Margit életéről gyermekkorától tragikus haláláig. Jancsi egyik gyengesége a királylány iránt érzett titkos és múlhatatlan szerelme. Margit gyermekként még gyermeki csínytevéseket követ el majd később megváltozik. Margitról a legenda elindul a hitéről és az Istennel való kapcsolatáról.
A történet követi IV. Béla korát ,női és férfikolostorok belső és szigorú világát.
A királylányról, aki a korona helyett az apáca életet választotta. Margitlegenda lassan folyó szomorú, de szép történet.

eme>!
Gárdonyi Géza: Isten rabjai

Gárdonyi regényeit olvasva gyakran az az érzésem, hogy ifjúsági regényt olvasok. Most is így alakult. Nem tudom azt sem eldönteni, történelmi regényt olvastam, vagy egy reménytelen szerelem történetét, melyet az elbeszélő a középkorba plántált. Egy kolostorba, amelyet együtt épít a dokumentum és a fantázia. Noha a regény olvasmányos, nyelvezete ízes – mégis gyakran túl didaktikus, a közbeékelt magyarázatok, felvilágosító információk zavaróak, sok a következetlenség, az anakronizmus. Ennek ellenére, érdekes képe a kolostori, szerzetesi létnek – Isten rabjainak, akik mégiscsak emberek, olyan emberek, akik bilincseiket néha szeretnék kényelmesebbekre, kellemesebbekre, kevésbé fájdalmasakra cserélni.

Minden ember akar valamit, amije nincs. A szerzetes akar a legtöbbet, amikor azt mondja: semmit sem akarok ezen a Földön!

Jancsi, János kertész fia nem akar sokat: kertészkedni szeretne. Fát, bokrot, virágot ültetni, öntözni, nevelni – zöldellő életet teremteni a kopár földön. Szeretne normális boldog gyerek, majd felnőtt lenni. Olyan ember, akinek mindent ki kell próbálnia. A regény elején ezzel a mindent tudni, látni, tapasztalni akaró életvidám legényke szemével látjuk a világot. A nehézségek ellenére könnyed, napsütéses minden. Jancsi, a kis kertészlegény nem retten vissza attól, hogy a királylányról szőjön színes álmokat. Mint a mesében. Aztán jön a valóság, és a tágas világ egyre inkább szűkül a Jancsiból János fráterré vált főhős körül. Pedig most sem akar sokat: anyjával lenni, vagy legalább gyakrabban látni őt, találkozni a szép királylánnyal, szabadnak lenni – nemcsak térben, hanem érzésben is. De nincs mit tenni: mindenkinek rabbá kell lenni. Vannak, akik a pénzé, mások a testé, ismét mások a pompáé vagy a nemzeté lesznek – van aki Istené – még akkor is, ha nem akarja. Julcsi csak egy darab rétest szeretne adni a fiának, János csak egy követ, egy virágot szeretne, majd egy lányt, szerelmet, boldogságot. De úgy tűnik, túl sokat akarnak. A mesék világa lejárt, János fráternek igába kell hajtania fejét.
Nem kedveltem meg ezt a világot – sötét, kopár és nyomasztó. Hiába érti meg végül János útjának lényegét, hiába értem én, hogy a nemes virág a szennyben virágzik legszebben, az a kis kamrában, szeméten nőtt fehér liliom vagy az üvegbe összegyűjtött rózsaillat mégsem az álmok zöldellő álomkertjéből való.

4 hozzászólás
PTJulia P>!
Gárdonyi Géza: Isten rabjai

Először 12-13 évesen olvastam ezt a regényt, és akkor is nagyon tetszett. Megfogott Szent Margit személyisége. Nem szokványos kamaszként nagyon szerettem olvasni a szentek élettörténeteit, elég sokét kívülről fújtam már akkor. Így különösen tetszett, hogy mégha ennek a történetnek egy része nem is a valóság, de azért a legendákon alapul, és egy rendkívüli személyiséget hoz közel hozzánk.
35 évesen újraolvasva persze észreveszi már az ember a történet hibáit – a reinkarnációs részektől például a hajam tudtam volna tépni. Mégis egész hitelesen ábrázolja a középkori világot, az emberek viszonyulását az élet folyásához, az egyének sorsait. Mai fejjel elég nehéz belehelyezkedni egy korábbi világképbe, de ennek a regénynek mégis sikerül kicsit belevinni minket a középkori ember „fejébe.” A szent királylány jó példakép lehet – nyilván a túlzásokat leszámítva –, szükség lenne ma is nagyobb hivatástudatra és elköteleződésre.
Külön megörültem, amikor rájöttem, hogy pont Szent Margit ünnepe előtt vettem újra kezembe ezt a könyvet.

1 hozzászólás
gabriel93>!
Gárdonyi Géza: Isten rabjai

Ritka jó könyv. Nagyon féltem tőle, hogy nehezen olvasható, de kellemeset csalódtam. Érdekes a történet menete. Tetszettek a karakterek. Az hogy tanít a könyv. És a történelmi vonal is bele van fűzte.

Ydna>!
Gárdonyi Géza: Isten rabjai

Ha rövid tartalmat kellene írnom a regényről, akkor egy mondattal/ a címmel állnék elő: Isten rabjai. Mindent elmond és mégis oly sok kérdést hagy megválaszolatlanul. Egy választásokkal teli tágas világban élünk, aztán mi mégis szűkre szabjuk magunknak…

sarahangel P>!
Gárdonyi Géza: Isten rabjai

Nos, hol is kezdjem. Nekem elég vontatott volt a könyvnek a stílusa. Lehet, az is szerepet játszott az érzés kialakulásában, hogy a kor, amiben játszódik, annyira nem fogott meg, mint ahogy a papneveldék és az apácák élete sem, elég szigorú szabályok szerint kellett élniük. Margit pedig bizonyíték arra, hogy a jóságot is túlzásba lehet vinni, őt már szinte szamaritánusnak lehetett hívni… persze más kor, más életszemlélet volt akkoriban, de énhozzám ez nem áll közel… arra viszont jó volt, hogy megtudtam néhány olyan dolgot a vallás gyakorlásával kapcsolatban, amiről eddig fogalmam sem volt.

A legkedvelhetőbb és legemberibb szereplő Jancsi, talán pont azért, mert ő nem félt néha elkövetni hibákat – a történet elején mondhatni enyhe kleptomániában szenvedett, bár én inkább gyermeki kíváncsiságnak nevezném, hiszen egészen apró dolgokat vágott zsebre és dugott el – egy kréta, egy kődarab, stb. Felnőttkorában, mikor már szerzetes lett, spoiler Na ezek voltak nekem a teljesen emberi érzések, és nem az, amit a többi csinált – minden apró „bűnüket” bevallották, hogy aztán megkorbácsolhassák magukat, és még nevetni sem mertek, mivel az is bűnnek számított.

Margit meg alapból szimpatikus lehetett volna – az pl. kimondottan tetszett, hogy nem hagyta magát, mikor férjhez akarták adni – , de nagyon átesett a lónak a túloldalára azzal, ahogy sanyargatta magát.

A fogalmazásmód elég ’zamatos’, régies stílusú, az pedig érdekes volt, ahogy a történelmet keverte a kis meseszerű elemekkel.

Nem mondom, hogy az én könyvem volt, de azt sem, hogy nem ajánlom. Aki szereti Gárdonyi stílusát, annak szerintem érdemes megpróbálkoznia ezzel is.

11 hozzászólás

Népszerű idézetek

Alcyone P>!

Aztán, ahogy kiandalgott a templomból, egyszerre a homlokára tapasztotta a kezét, és mély lélegzettel nekidőlt az ajtó mellett a falnak. S az arcát könnyek öntötték el.

A szívet azért rejtette el az Isten, hogy senki se lássa.

Kapcsolódó szócikkek: Isten · templom
Szelén>!

A szívet azért rejtette el az Isten, hogy senki se lássa.

(utolsó mondat)

eme>!

Minden ember akar valamit, amije nincs. A szerzetes akar a legtöbbet, amikor azt mondja: semmit sem akarok ezen a Földön!

214. oldal

Lunemorte P>!

Mert látod: minden ember… annyit ér… amennyit… tud. Ha olyat is tud… amit más senki se… akkor mindenkinél többet ér…

Kapcsolódó szócikkek: emberek · tudás
Gabriella_Balkó>!

A harag nem használ neked. Sem annak, akire haragszol. De ha megbékülsz vele, a te lelked is megcsendesedik, az övé is.

Harmadik rész, 12. fejezet, 342. oldal (Szépirodalmi, 1964)

Kapcsolódó szócikkek: harag
ppeva P>!

Édes hallgatnunk a fonómesékben, hogy az öreg király az élete vége felé odaadja az országa felét a legderekabbik fiának.
A mesék aztán el is hallgatnak ezzel.
Mert jobb is azt nem tudni, hogy a derék fiúnak azontúl mindig azon forog az esze, hogyan túrhatná ki az öreget a maga maradék országából.

Almost_Zed>!

A farkas a fogával ragadja meg az embert, az oroszlán a körmével; az ördög az asszony szemével.

Második rész, 6. fejezet

Lady_Hope I>!

– Mindenki rab-e? – kérdezte félénken.
– Mindenki – bólintott Szikárdusz.
– A király is?
– A király is.
– Kinek a rabja a király?
– A nemzet rabja.
– Mink is rabok vagyunk?
– Mink is.
– Mink kinek a rabjai vagyunk?
– Isten rabjai fráterkám.

125. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Jancsi · Szikárdusz fráter
Amapola P>!

A barát hümmentett:
– Tán írni-olvasni is tudsz?
– Írni nem tudok, de olvasni elolvasok én százig is.

77. oldal


Ezt a könyvet itt említik


Hasonló könyvek címkék alapján

Henryk Sienkiewicz: Quo vadis?
Umberto Eco: A rózsa neve
Lewis Wallace: Ben Hur
Hegedüs Géza: Az írnok és a fáraó
Kodolányi János: Julianus barát
Kodolányi János: Az égő csipkebokor
Kertész Erzsébet: A fejedelemasszony
Mika Waltari: Az emberiség ellenségei
Dimitrij Szergejevics Mereskovszkij: Leonardo da Vinci
Chinua Achebe: Széthulló világ