Ida ​regénye 589 csillagozás

Gárdonyi Géza: Ida regénye Gárdonyi Géza: Ida regénye Gárdonyi Géza: Ida regénye Gárdonyi Géza: Ida regénye Gárdonyi Géza: Ida regénye Gárdonyi Géza: Ida regénye Gárdonyi Géza: Ida regénye Gárdonyi Géza: Ida regénye Gárdonyi Géza: Ida regénye Gárdonyi Géza: Ida regénye Gárdonyi Géza: Ida regénye Gárdonyi Géza: Ida regénye Gárdonyi Géza: Ida regénye Gárdonyi Géza: Ida regénye Gárdonyi Géza: Ida regénye Gárdonyi Géza: Ida regénye Gárdonyi Géza: Ida regénye Gárdonyi Géza: Ida regénye Gárdonyi Géza: Ida regénye Gárdonyi Géza: Ida regénye
Book24 · 698 Ft –16% 586 Ft
1 2 3 4 5
Régikönyvek.hu 783 Ft-tól
Publioboox 395 Ft
Book and Walk 399 Ft
300 Ft-tólMolyok eladó könyvei
Könyvtár

A félárva, zárdában nevelkedett Idának az apja, Ó Péter borkereskedő gazdag hozománnyal, hirdetés útján keres férjet: sürgősen szabadulni akar leányától, hogy továbbra is szabados életmódjának hódolhasson. A leendő férjnek életmentő a pénz, hisz tehermentesítheti vele nővére birtokát, s jómagának is alkalma nyílik festői ambíciói megvalósítására. Az esküvő előtt Balogh Csaba és Ó Ida megfogadja egymásnak: üzleti alapú és szigorúan formális házasságukat egy esztendő múltán felbontják…

Eredeti megjelenés éve: 1924

>!
260 oldal · ISBN: 9789633641620
>!
Kossuth, Budapest, 2012
320 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789630972055
>!
Lazi, Szeged, 2009
326 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789632670584

15 további kiadás


Enciklopédia 9

Szereplők népszerűség szerint

Ó Ida · Balogh Csaba · Balogh Jolán · Ó Péter


Kedvencelte 199

Most olvassa 22

Várólistára tette 213

Kívánságlistára tette 79

Kölcsönkérné 6


Kiemelt értékelések

>!
Mrs_Curran_Lennart P
Gárdonyi Géza: Ida regénye

Muszáj volt ezt ma végigolvasom, mert annyira érdekelt a vége, de nem vagyok maradéktalanul elégedett vele. Amikor már csak két oldal van hátra és még semmi sem tisztázódott…
Szép történet volt, fordulatos, bár ennyire nem akartam belemerülni a festészetben. Idát sajnáltam, az apja viselkedése szörnyű, ráadásul a kapcsolata Csabával tele volt félreértésekkel. Nagyon reménykedtem a boldog befejezésben. Végül is megvolt, csak nem úgy, ahogy reméltem.

>!
Ardena P
Gárdonyi Géza: Ida regénye

Be kell vallanom, hogy akárhogy mondogattam is, hogy nincs, mégis volt bennem némi előítélet és félsz. Gárdonyit én is az Egri csillagokkal társítottam gondolatban, pedig olvastam tőle már mást is, de mégis az maradt meg bennem, mert rettentően szenvedtem vele. Kb. oldalanként felugrottam, és újságoltam otthon, hogy micsoda hős vagyok, már csak sokszáz oldal van hatra, nem sokszáz+1 :D Azért egy ilyen helyzetből nehezen tornázza fel nálam magát bárki, de rá kellett jönnöm, hogy feleslegesen izgultam. Ez a történet sokkal befogadhatóbb, érthetőbb, szórakoztatóbb volt, az elején néha mosolyogtam is jókat, főleg Ida párbeszédei tetszettek. Nem mondom, hogy rengeteg izgalmat tartogatott, és valószínűleg most már nem ennyire ördögtől való az ismerkedésnek ezen módja (apróhirdetés útján), de azért akkoriban biztosan elég formabontónak tűnhetett. :) Azon kellett kapnom magam olvasás közben, hogy nézegetem, mennyi van még vissza, mikor örülhetek annak, hogy szereplőink egymásra találtak, vagy mikor szomorodhatok el, hogy nem. Eléggé a végére maradt ennek a rejtélynek a megoldása :)
Lehet, hogy jókor olvastam, de nagyon tetszett a stílus is, maga a történet is, és a szereplőket is megkedveltem, spoiler kivéve talán Ó Pétert spoiler.

7 hozzászólás
>!
Tóth_Orsolya_3 P
Gárdonyi Géza: Ida regénye

„…egy láthatatlan jóságos kéz van a kezünkön. Vezet.”

Főiskolás koromban olvastam először az Ida regényét. Már akkor elvarázsolt, elgyönyörítette szívemet. Azóta ez már a többszöri újraolvasás volt, de akárhanyszor fogom még olvasni, tudom, hogy mindig képes leszek pityeregni és mosolyogni, és mindig felfedezni valami újabb csodaszép gondolatot a könyvben.
Mint például most is:

„Engedd megtalálnom azt a férfit, akinek az ajka ha nevemen szólít, a szeme így szólítson: – Boldogságom!”

>!
Sárhelyi_Erika I
Gárdonyi Géza: Ida regénye

Ez a könyv édes, édes, édes! De nem gejl, szirupos, mézsűrű, hanem mint a friss tejszín – lágy és könnyű. Bájosan romantikus, kedves, még a mai asszony- és lányszíveknek is. Mert szerintem ez inkább női olvasmány, mint férfiregény – már ha lehet ilyen különbséget tenni. Merthogy csipke és porcelán ritkán dobogtatja meg a férfiszívet. Hacsak nem festőművész, akit épp Balogh Csabának hívnak, és nem mellékesen békebeli úriember az illető :)

>!
V_Ili P
Gárdonyi Géza: Ida regénye

Első TEO-m.
Köszönöm a lehetőséget. ;)
„Érdekes” volt olvasni a Kőkemény után. Kicsit más stílus :)
Szánom bánom, de sokszor kellett az idegen szavak szótárát használnom. Nem ilyen olvasmányokhoz vagyok szokva.
Kíváncsi lettem volna, hogy mik lehettek azok a könyvek, amiket Ida pironkodás után a tűzre dobott
„Szégyentől égő arccal olvasta némelyiket. Alighogy belekezdett, már oly utálattal fogta, mintha köpőláda volna a kezében. Dobta a tűzbe,”
Szerintem a könyveim 90 %-át a tűzbe dobhatnám. :D
Ida végig tartotta magát az egyezséghez, pedig mindketten érezték, hogy több is lehetne ebből, csak túl sok volt a félreértés és megint csak a kommunikáció hiánya.
Kicsit más befejezésre számítottam, de végül is megvolt a nagy egymásra találás.

9 hozzászólás
>!
Oriente P
Gárdonyi Géza: Ida regénye

A zárdában nevelkedett, majd apróhirdetés útján férjhez adott fiatal lány romantikus történetéből nem kerekedett nagyobb dráma, mint amit ebből az egyetlen mondatból sejteni lehet. Bájos történet két önérzetes és ügyetlenkedő fiatal egymásra találásáról.
A cselekmény tehát nem kecsegtet igazán izgalmas fordulatokkal, a könyv maga viszont számos kuriózumot tartogat: egyrészt a választékos, zamatos nyelvezet már önmagában magas élvezeti szintet biztosít, másrészt megismerhetjük a müncheni magyar művészvilág sajátos miliőjét*. Az is izgalmas, hogy Gárdonyi egy erősen női nézőpontot választott, amelyből szépen kirajzolódnak bizonyos társadalmi tanulságok, elsősorban a nők kiszolgáltatottságára vonatkozólag, amely leginkább (a neveltetés természetéből fakadó, és ezáltal szándékolt) tudatlanságból ered.
Végül pedig nagyon örültem a kis talpraesett siket szolgáló szerepeltetésének, aki jelnyelven kommunikált az udvarlójával – ez sok egykorú olvasó előítéleteit enyhíthette a siketekkel szemben spoiler.

*A művészek szájából többször is elhangzik, hogy Münchenben olcsóbb az élet, mint Pesten. Érdekes kordokumentum a századelőről.

>!
Sippancs P
Gárdonyi Géza: Ida regénye

2015
Ez a regény egy gyöngyszem! Egy lassú folyású, lelket simogató és szívet melengető, gyönyörűen megírt történet, ami 91 évvel a megjelenése után is minden sorával és mozzanatával, minden, a szerelemről, szeretetről, hazafiságról és művészetről alkotott gondolatával (a fél könyvet ki tudtam volna írni idézetként) elrabolta a szívemet.
Köszönöm, hogy olvashattam. Életre szóló élményt nyújtott.

2017
Másodszori olvasásra is ugyanolyan csoda volt. ♥

24 hozzászólás
>!
sarahangel P
Gárdonyi Géza: Ida regénye

Az biztos, hogy ezzel a könyvvel jobban rám talált Gárdonyi, mint anno az Egri csillagokkal azt nagyon nem szerettem, ha jól emlékszem, el is sunnyogtam a végigolvasást ;), és a szereplők sem olyan merevek itt, mint az Isten rabjaiban.

A nyelvezetet kicsit szokni kellett, mert teljesen más, mint a ’mai’ könyvekben, mások voltak a szokások, az életstílus, az egész társadalom. Amin leginkább meghökkentem spoiler

Mindezek ellenére, hogy régi időben játszódik, a mondanivalója nagyon is ’mai’-nak tekinthető, vagy talán inkább örökérvényűnek.

@Mrs_Curran_Lennart-hoz hasonlóan én is szívesen olvastam volna még kicsit tovább a végét, de azt hiszem, mindenképpen kellemes meglepetés volt egy romantikusnak mondható mű Gárdonyitól, és talán most vettem észre először a Micó után, ami szép volt ugyan, de egyben szomorú is, így nem vagyok benne biztos, hogy újra fogom olvasni, hogy mennyire szépen tud fogalmazni.

Köszönöm @Tóth_Orsolya_3 Orsi az ajándékkönyvet, jó választás volt, és teljesen igazad volt vele kapcsolatban. :)

6 hozzászólás
>!
Trudiz P
Gárdonyi Géza: Ida regénye

Ez egy különleges, finom, szépséges igazgyöngy az irodalom palettáján.
Ó Ida nemes tisztasága elvarázsoló, s a kialakult nem mindennapi helyzetek, történések egyediek, elgondolkodtatóak.
Emelem kalapom Gárdonyi előtt. Nagy köszönet. :)

>!
mohapapa I
Gárdonyi Géza: Ida regénye

Nem tudom, pontosan, hogyan és miért került a kezembe, pontosabban az e-könyv olvasómra Gárdonyinak ez a műve. Ha Gárdonyi, akkor Egri csillagok. Egy-két könyvét még meg tudtam volna említeni (ha belegondolok, ezzel együtt kettőt), de azokról (ezekről) sem tudtam semmit. Szóval egyfelől az Ida regénye lekerült az internetről, másfelől felkerült a kütyümre.

Kívántam olvasni. Megmagyarázhatatlanul. Valahogy úgy, mint amikor szerelmetesfeleségtársamat megismertem, és negyed óra ismerettség után nem tudtam levenni a szememet a szeméről és a mosolyáról (mást is észrevettem, de akkor arról még le tudtam venni a szememet).

Azt, hogy Gárdonyinak van humora, azt az egri várban csetlő-botló Gazsi cigány elárulta, „inzstállom”. Azt, hogy Gárdonyi romantikus is, azt meg Gergő és Vica szerelme árulta el. Azt, hogy szereti a tiszta, következtes jellemeket, az is kiderült az egri hősök sorából, elég, ha csak Dobóra gondolunk. Az, hogy a nyelvezete ízes, élvezetes, szintén egyértelmű.
De az, hogy mindezekből egy kedves, könnyed, amolyan Aszlányi Károlyos, Vaszary Gáboros történet kerekedik, gondolni sem mertem volna.

Már a könyv elején megrökönyödtem, annyira meglepő és mulatságos volt az alapprobléma, és annyira nem gondoltam, hogy Gárdonyival kapcsolatban felmerülhet a groteszk vagy az abszurd jelző. Aztán az abszurd vagy groteszk alaphelyzethez hozzá igazít két nagyon jellemes, következetes embert, akikről természetesen már az elején sejteni lehet, hogy mit kezdenek egymással a végén. Ida és Csaba a végtelenségig korrektek, udvariasak és szép lassan egyre kedvesebbek is egymással. Ahogy arra számíthatunk.

A könyvben nincsen ellenszenves alak, mégsem válik sem idealistává, sem csöpögőssé a történet. Talán azért, mert bár nem ellenszenves senki (gáz, hogy nekem még Ó Péter sem?), de ez nem jelenti azt, hogy fekete-fehérek lennének a jellemek. Sőt! (Valószínűleg ezért van bennem némi empátia Ó Péter iránt is.) Ez olyannyira igaz, hogy adott esetben a két főszereplő is képes kiakasztani az ember gyermekét, s hiába is próbálja magyarázni magának, hogy a viselkedésük, a viszonyulásuk semmi más, mint az adott kor emberének a viszonyulása helyzetekhez, emberekhez, ez a magyarázat még önmaga számára sem elfogadható. Ida és Csaba néha egyszerűen idegesítők. Néha bénák. Néha túl udvariasak, túl konzekvensek. De éppen ettől lesznek kedvessé, szerethetővé.

Nagyon meglepett milyen nagyon finom kis mozdulatokban, történésekben mutatja be Gárdonyi a két ember egymásra találását, kapcsolatuk változásit. Bergman ehhez képest elefánt a porcelánboltban (vö.: Jelenetek egy házasságból)

Szóval valami egészen mást kaptam, mint amit vártam, bár fogalmam sincsen mit vártam, de minden esetre sokkal több lett, mint amire számítottam. S olvasás közben megkívántam azt az udvarias, előzékeny, figyelmes, korrekt világot. (Miközben naná, hogy sehol, semmikor, meg minden kornak a maga baja.)

A könyvnek van két filmes feldolgozása. Az egyik a magyar film hőskorából, Jávor Pállal (bajusz nélkül!) és Ágay Irénnel. Székely István rendezte, aki nem hagyta magát lebéklyózni Gárdonyi szövege által. A Julis (Gombaszögi Ella) és Bognár úr (Gózon Gyula) páros gyakorlatilag önmagában elvinné a filmet, Ida és Csaba története nélkül is. Székely megmutatja, mivé változna Gárdonyi története Holywood-ban. Nem unszimpatikus a végeredmény. Nagyon más hangulatában és hangsúlyaban, mint az eredeti sztori, de nem éreztem szentségtörésnek a változtatásokat.
A másik adaptáció 1974-ből származik, Venczel Verával és Oszter Sándorral. Itt a párbeszédek a legtöbb esetben szóról szóra hozzák Gárdonyi szövegét, és a szükséges dramaturgiai húzásokon (mármint a szövegből rövidítésére gondolok) túl gyakorlatilag teljesen hűek maradtak a regényhez. Ezt a változatot Zsurzs Éva rendezte. Oszter és Venczel pompásan hozzák Csaba és Ida alakját, és szívük változásait.
Más tehát a két adaptáció, de szerintem egyik sem jobb vagy rosszabb. Csak más.

De mindkettő megmutatja, hogy a hozott alapanyagban mi minden van benne. Kalapom leemelve, Géza bátyám, nagyon köszönöm a munkálkodását, köszönöm az órákat, amit Ida és Csaba történetével tölthettem!

1 hozzászólás

Népszerű idézetek

>!
Lahara SP

A könyvesbolt kirakatában látta, hogy csupa regény. Kedve lett volna mindjárt be is lépni, de érezte, hogy nem elégedne meg eggyel: tízenkint veszi ő majd, s a cseléd hozza mögötte haza.

90. oldal

Kapcsolódó szócikkek: könyv · könyvesbolt
>!
Dün SP

– A sírás nem egyéb – mondta hidegen –, csak tehetetlenségünk érzésének a nyomása a szemünk idegeire.

212. oldal (Kossuth, 2007)

Kapcsolódó szócikkek: sírás
>!
Izolda +SP

(…) ökör vagyok! És bivaly vagyok! És szamár vagyok! És egy egész állatkert vagyok!

302. oldal

1 hozzászólás
>!
worsi ASP

Vajon boldogok-e a fák, mikor virágzanak?

148. oldal (Kincses könyvek, 1964)

>!
Enola87

Akik szeretik egymást, keresik egymást. Ha a szél kétfelé fújja őket, térden is visszamásznak egymáshoz. Ha tengert vetnek közéjük, a lelküket küldik által a tengeren: levélben találkoznak.

268. oldal

>!
Or_Sheet

Sötétben állunk néha, magunk se tudva, hogy kerültünk belé. Csak meresztjük a szemünket, csak tapogatódzunk, bizonytalankodunk. És a szívünk hüledez.
– Merre?
S véljük, hogy semerre.
Csak tapogatódzunk. Lépünk. Meg-megállunk vakul. Fejünk felett talán kőszikla csügg? Lábunk előtt talán farkasverem vagy szakadék tátong? Talán kígyóra lépünk? Szívünk remeg, mint a nyárfalevél.
– Istenem!…
De mennünk kell, hogy kijussunk valamerre. Hát lépünk, bizonytalankodunk tovább és tovább. Az iránytalanságban. Vakon. Dermedezve. Tapogatódzva. Szemünket olykor könny önti el. Szívünket olykor elszorítja az aggodalom. Aléldozunk.
– Hova jutok?!
S nem érezzük a sötétségben, a bizonytalanságban, a veszedelmek között, a Halál el-ne-csússz ösvényén, nem érezzük, hogy egy láthatatlan jóságos kéz van a kezünkön. Vezet.

>!
damaru

Mindent lehet mellékesen, csak művészetet nem. Vagy teljes lélekkel, vagy sehogy.

11. oldal, 1. rész, 1. fejezet

Kapcsolódó szócikkek: Balogh Csaba
1 hozzászólás
>!
Sárhelyi_Erika I

Mentül igazabb a szó, annál kínosabb a hallása.

257. oldal (Akkord)

>!
Cheril

– Miért nem szól, ha fixírozzák?
Ida vállat vont.
– Nem tudtam, hogy szóljak-e. Nekem bizony kellemetlen volt.
– Hát máskor azonnal szóljon.
– De hát minek? Mit tehet vele?
– Mit? Azt, hogy pofon ütöm.

3. rész, 5. fejezet

2 hozzászólás
>!
Sárhelyi_Erika I

A szeretet a laterna magica! A szeretet a mindent arannyá változtató csodaláng. A láng heve a gyönyörület. A gyönyörületet kincsünknek érezzük, tehát mentjük az elmúlástól. A festő menti festékkel, a költő tollal. A képnek az a része mesteri. A könyvnek az a lapja halhatatlan.

310. oldal (Akkord)


Hasonló könyvek címkék alapján

Kaffka Margit: Hangyaboly
Kodolányi János: Boldog Margit
Urunk Színeváltozásáról nevezett Kinga nővér: Nem hátráltam meg
Puskely Mária: Szerzetesek
Pergel Zsolt: Apácabordély
Catherine Garbera – Jennifer LaBrecque: Tripla vagy semmi / A természet lágy ölén
Denis Diderot: Az apáca
Edith Stein: Egy zsidó család életéből
Mariana Alcoforado: Portugál levelek
Wilhelmine V. Hillern: És mégis jönni fog! I-II.