Ida ​regénye 753 csillagozás

Gárdonyi Géza: Ida regénye Gárdonyi Géza: Ida regénye Gárdonyi Géza: Ida regénye Gárdonyi Géza: Ida regénye Gárdonyi Géza: Ida regénye Gárdonyi Géza: Ida regénye Gárdonyi Géza: Ida regénye Gárdonyi Géza: Ida regénye Gárdonyi Géza: Ida regénye Gárdonyi Géza: Ida regénye Gárdonyi Géza: Ida regénye Gárdonyi Géza: Ida regénye Gárdonyi Géza: Ida regénye Gárdonyi Géza: Ida regénye Gárdonyi Géza: Ida regénye Gárdonyi Géza: Ida regénye Gárdonyi Géza: Ida regénye Gárdonyi Géza: Ida regénye Gárdonyi Géza: Ida regénye Gárdonyi Géza: Ida regénye Gárdonyi Géza: Ida regénye Gárdonyi Géza: Ida regénye

A félárva, zárdában nevelkedett Idának az apja, Ó Péter borkereskedő gazdag hozománnyal, hirdetés útján keres férjet: sürgősen szabadulni akar leányától, hogy továbbra is szabados életmódjának hódolhasson. A leendő férjnek életmentő a pénz, hisz tehermentesítheti vele nővére birtokát, s jómagának is alkalma nyílik festői ambíciói megvalósítására. Az esküvő előtt Balogh Csaba és Ó Ida megfogadja egymásnak: üzleti alapú és szigorúan formális házasságukat egy esztendő múltán felbontják…

Eredeti megjelenés éve: 1924

A következő kiadói sorozatokban jelent meg: Talentum diákkönyvtár, Lazi Könyvkiadó klasszikusai, Gárdonyi Géza válogatott művei, A magyar próza klasszikusai, A magyar próza klasszikusai

>!
Fekete Sas, 2017
356 oldal · keménytáblás · ISBN: 9786155568459
>!
260 oldal · ISBN: 9789633641620
>!
Kossuth, Budapest, 2012
320 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789630972055

19 további kiadás


Enciklopédia 37

Szereplők népszerűség szerint

Ó Ida · Balogh Csaba · Balogh Jolán · művész · Ó Ida · Ó Péter

Helyszínek népszerűség szerint

Budapest · München · zárda


Kedvencelte 241

Most olvassa 25

Várólistára tette 276

Kívánságlistára tette 107

Kölcsönkérné 7


Kiemelt értékelések

>!
Bla IP
Gárdonyi Géza: Ida regénye

Első, máig egyik legkedvesebb könyvem Gárdonyi Egri csillagok-ja. Olvastam tőle még néhányat, ahogy éveim, s „fogamban az idegen anyag” is szaporodott. Könyvtáramban korábban is szerepelt vagy tíz kötete, de mégis, az Ida regénye című alkotását egy, a Szépirodalmi kiadásában 1966-ban 36.000 példányban megjelent sorozatból a Bosnyákon vettem meg. Nem emlékszem, hogy korábban olvastam volna.
Most viszont olvastam Gárdonyi e kitűnő regényét, amely szerény véleményem szerint vetekszik „az író legjobb regénye” címért.
A századforduló közelében zajló történet sajátos helyzetből indul, kellőképp fordulatos, olvasása közben az ember izgul és reménykedik, s az író végig sikeresen tartja fenn a krimibe illő feszültséget és reményt. Olyan nyelvezettel és stílussal vezeti elő a cselekményt és a főszereplők gondolatait, hogy kellő empátiával az olvasó is átérezze a történések nyomán lelkükben zajló eseményeket, viharokat. Amíg helyenként nyíltan felnevettem – feleségem érdeklődve nézett, vajon mit is olvasok – szórakoztató is volt, romantikus is, amellett, hogy nagyon tanulságos.
Kitűnő könyv! Mindenkinek ajánlom!

3 hozzászólás
>!
Mrs_Curran_Lennart P
Gárdonyi Géza: Ida regénye

Muszáj volt ezt ma végigolvasom, mert annyira érdekelt a vége, de nem vagyok maradéktalanul elégedett vele. Amikor már csak két oldal van hátra és még semmi sem tisztázódott…
Szép történet volt, fordulatos, bár ennyire nem akartam belemerülni a festészetben. Idát sajnáltam, az apja viselkedése szörnyű, ráadásul a kapcsolata Csabával tele volt félreértésekkel. Nagyon reménykedtem a boldog befejezésben. Végül is megvolt, csak nem úgy, ahogy reméltem.

1 hozzászólás
>!
Nikolett0907 P
Gárdonyi Géza: Ida regénye

„Akik szeretik egymást, keresik egymást. Ha a szél kétfelé fújja őket, térden is visszamásznak egymáshoz. Ha tengert vetnek közéjük, a lelküket küldik által a tengeren: levélben találkoznak.”

Gárdonyi Géza munkássága nem tartozott ifjonti olvasásom kedvencei közé.
Soknak és unalmasnak tartottam, persze amit kellett elolvastam, olvasó naplót készítettem és talán elfeledtem.
Aztán egy ajándékozás keretén belül megkaptam, igaz én kértem.
Sokáig húztam, halogattam, csak nem akart jönni az érzés, hogy én ezt bizony szívesen olvasnám.
Most viszont úgy vagyok vele, ami a kezembe akad itthon, ha törik, ha szakad olvasásra kerül, mert csak a helyet foglalja ha nem a lelkemnek megfelelő.
És, hogy most becsuktam a könyv utolsó lapját is, nem értem magamat, mert bár nem felhőtlen a véleményem, – valahogy a végén másra számítottam –, mégis csak olvastatta magát, sőt mi több ingerelte a fantáziám, mi is lesz a vége.
Bizonyosan nem ezt vártam, persze hiú ábrándokba kár is volt kergetni magamat.
Mennyi félreértés, meg nem értettség tarkítja a lapokat, és mégis csak az idegeimet húzta, nyújtotta, mint a rétes tésztát, aztán mikor már kezdtem besokallni egyszer csak vége lett.
Szegény Ida kapott hideget, meleget. És amilyen apa kapott a történetben szerepet, te jó ég, felkapom a „szoknyámat” és itt se vagyok. Borzalmasan utáltam ezt a karaktert, a megfeslett lelke csöpögött a „jó” indulattól, hányingerem van ha csak rá gondolok.
Mint így utólag végig gondolom, igen csak színes érzelmi skálát hagyott maga után a történet.
Tévedtem, bár az is lehet harminc évesen az ember megérett eme történetekre, és egy teljesen más szemszögből igen is értékelni tudja azon érzelmeket, élményeket, melyek ezen művek nyújtanak az olvasó számára.
Nálam ez történt le se tagadhatom, bár nem is akarom.
Bár nem kedvenc, elő fogom venni és pár év múlva újra olvasásra kerül.
Ki tudja akkor milyen élményeket nyújt a számomra!?

>!
gabiica P
Gárdonyi Géza: Ida regénye

Féltem tőle, ezt be kell vallanom. Az Egri csillagok mély nyomot hagyott bennem annak idején, és nem feltétlenül pozitívat. Hiba volt azonban ehhez hasonlítani, és a korábbi olvasmányélmény alapján előítéleteket gyártani ezzel kapcsolatban.
Ida regényét imádtam. Minden egyes mondata magába szippantott, ott éreztem magamat Ida mellett, átéltem mindent, amit ő. Csodálatos történet volt. Kellően rózsaszín és romantikus, éppen az adott korszaknak megfelelően. Ida makacssága és akaratossága hamar megnyerővé tette a szememben a karaktert, nagyon megszerettem. Kiváló alkotás.

>!
pannik P
Gárdonyi Géza: Ida regénye

55 csillagot adnék ha lehetne.
De jó ez a könyv, de jót tett a lelkemnek. Ez egy nagyszerű írása Gárdonyinak, hogy-hogy nem talált ez rám már sokkal korábban? Nem is értem.

Végig nagyon izgalmasan alakul, helyenként megmosolyogtatott, helyenként majdnem könny szökött a szemembe. Hát mi mást várhat még az ember könyvtől, ha nem ilyen érzelmi hullámvasutat, amin Gárdonyi végig vitt ezzel a könyvvel.
Nagyon jó kis történet, ki van ez találva végig :)
Az elején egy csöppet aggódtam, hogy mi lesz ebből, vajon milyen véget fog érni, lesz-e boldog befejezés vagy valami nagyon szomorú dologra kell számítani…
Személy szerint örültem a befejezésnek.
Nagyon jó volt olvasni, nagyon szerettem ezt a világot amit megismerhettünk mind az itthoni mint a Németországi tartózkodásuk alatt.

8 hozzászólás
>!
Tóth_Orsolya_3 P
Gárdonyi Géza: Ida regénye

„…egy láthatatlan jóságos kéz van a kezünkön. Vezet.”

Főiskolás koromban olvastam először az Ida regényét. Már akkor elvarázsolt, elgyönyörítette szívemet. Azóta ez már a többszöri újraolvasás volt, de akárhanyszor fogom még olvasni, tudom, hogy mindig képes leszek pityeregni és mosolyogni, és mindig felfedezni valami újabb csodaszép gondolatot a könyvben.
Mint például most is:

„Engedd megtalálnom azt a férfit, akinek az ajka ha nevemen szólít, a szeme így szólítson: – Boldogságom!”

>!
gumicukor
Gárdonyi Géza: Ida regénye

Általános iskolában az Egri csillagok volt a kedvenc kötelező olvasmányom. Vagyis egész életem kedvenc kötelezője, nem csak az áltsulis. Szerettem minden sorát, úgy éreztem, hogy ott vagyok, én is védem a várat. A történelemtanárom szavajárása az volt ezzel kapcsolatban, hogy „remélem azon a részen már túlvagytok, hogy két gyerek fürdik a patakban”. Így tanultam meg örökre, hogy mi az Egri csillagok első sora. És akárhányszor a kötelezők jutnak eszembe, amiről mindjárt az Egri csillagokra asszociáliok, eszembe jut, hogy kellene még Gárdonyitól olvasnom, mert ez a könyv alapján ő az én emberem a klasszikus magyarok közül.

Aztán eltelt 10 év, és végre tényleg rászántam magam, hogy nekiugorjak még egy Gárdonyinak. Ida redényének. És I-MÁD-TAM! Minden sora gyönyörű, simogatta a lelkem… Úgyhogy új kedvencet avattam.

Ida, Csaba, Ó Péter és az összes karakter annyira emberi volt. Utáltam őket, szerettem őket, értettem őket, nem értettem őket. A történet vezetésében az tetszett a legjobban, hogy folyamatosan váltogatták, hogy kinek az élettörténéseibe és gondolataiba láthatok bele. De közben mégsem tudtam pontosan, hogy miről mit tudnak. Aztán míg ezen filóztam és izgultam, jött egy félmondat, és kiderült, hogy mindent tud az a bizonyos szereplő. És akkor csak így néztem, leesett az állam. És a vége… Oké, befejeztem az ömlengést, inkább olvassátok el!

>!
Ardena
Gárdonyi Géza: Ida regénye

Be kell vallanom, hogy akárhogy mondogattam is, hogy nincs, mégis volt bennem némi előítélet és félsz. Gárdonyit én is az Egri csillagokkal társítottam gondolatban, pedig olvastam tőle már mást is, de mégis az maradt meg bennem, mert rettentően szenvedtem vele. Kb. oldalanként felugrottam, és újságoltam otthon, hogy micsoda hős vagyok, már csak sokszáz oldal van hatra, nem sokszáz+1 :D Azért egy ilyen helyzetből nehezen tornázza fel nálam magát bárki, de rá kellett jönnöm, hogy feleslegesen izgultam. Ez a történet sokkal befogadhatóbb, érthetőbb, szórakoztatóbb volt, az elején néha mosolyogtam is jókat, főleg Ida párbeszédei tetszettek. Nem mondom, hogy rengeteg izgalmat tartogatott, és valószínűleg most már nem ennyire ördögtől való az ismerkedésnek ezen módja (apróhirdetés útján), de azért akkoriban biztosan elég formabontónak tűnhetett. :) Azon kellett kapnom magam olvasás közben, hogy nézegetem, mennyi van még vissza, mikor örülhetek annak, hogy szereplőink egymásra találtak, vagy mikor szomorodhatok el, hogy nem. Eléggé a végére maradt ennek a rejtélynek a megoldása :)
Lehet, hogy jókor olvastam, de nagyon tetszett a stílus is, maga a történet is, és a szereplőket is megkedveltem, spoiler kivéve talán Ó Pétert spoiler.

7 hozzászólás
>!
V_Ili P
Gárdonyi Géza: Ida regénye

Első TEO-m.
Köszönöm a lehetőséget. ;)
„Érdekes” volt olvasni a Kőkemény után. Kicsit más stílus :)
Szánom bánom, de sokszor kellett az idegen szavak szótárát használnom. Nem ilyen olvasmányokhoz vagyok szokva.
Kíváncsi lettem volna, hogy mik lehettek azok a könyvek, amiket Ida pironkodás után a tűzre dobott
„Szégyentől égő arccal olvasta némelyiket. Alighogy belekezdett, már oly utálattal fogta, mintha köpőláda volna a kezében. Dobta a tűzbe,”
Szerintem a könyveim 90 %-át a tűzbe dobhatnám. :D
Ida végig tartotta magát az egyezséghez, pedig mindketten érezték, hogy több is lehetne ebből, csak túl sok volt a félreértés és megint csak a kommunikáció hiánya.
Kicsit más befejezésre számítottam, de végül is megvolt a nagy egymásra találás.

9 hozzászólás
>!
Sárhelyi_Erika I
Gárdonyi Géza: Ida regénye

Ez a könyv édes, édes, édes! De nem gejl, szirupos, mézsűrű, hanem mint a friss tejszín – lágy és könnyű. Bájosan romantikus, kedves, még a mai asszony- és lányszíveknek is. Mert szerintem ez inkább női olvasmány, mint férfiregény – már ha lehet ilyen különbséget tenni. Merthogy csipke és porcelán ritkán dobogtatja meg a férfiszívet. Hacsak nem festőművész, akit épp Balogh Csabának hívnak, és nem mellékesen békebeli úriember az illető :)


Népszerű idézetek

>!
Lahara ISP

A könyvesbolt kirakatában látta, hogy csupa regény. Kedve lett volna mindjárt be is lépni, de érezte, hogy nem elégedne meg eggyel: tízenkint veszi ő majd, s a cseléd hozza mögötte haza.

90. oldal

Kapcsolódó szócikkek: könyv · könyvesbolt
>!
Dün SP

– A sírás nem egyéb – mondta hidegen –, csak tehetetlenségünk érzésének a nyomása a szemünk idegeire.

212. oldal (Kossuth, 2007)

Kapcsolódó szócikkek: sírás
>!
Izolda +SP

(…) ökör vagyok! És bivaly vagyok! És szamár vagyok! És egy egész állatkert vagyok!

302. oldal

1 hozzászólás
>!
worsi ASP

Vajon boldogok-e a fák, mikor virágzanak?

148. oldal (Kincses könyvek, 1964)

>!
Or_Sheet

Sötétben állunk néha, magunk se tudva, hogy kerültünk belé. Csak meresztjük a szemünket, csak tapogatódzunk, bizonytalankodunk. És a szívünk hüledez.
– Merre?
S véljük, hogy semerre.
Csak tapogatódzunk. Lépünk. Meg-megállunk vakul. Fejünk felett talán kőszikla csügg? Lábunk előtt talán farkasverem vagy szakadék tátong? Talán kígyóra lépünk? Szívünk remeg, mint a nyárfalevél.
– Istenem!…
De mennünk kell, hogy kijussunk valamerre. Hát lépünk, bizonytalankodunk tovább és tovább. Az iránytalanságban. Vakon. Dermedezve. Tapogatódzva. Szemünket olykor könny önti el. Szívünket olykor elszorítja az aggodalom. Aléldozunk.
– Hova jutok?!
S nem érezzük a sötétségben, a bizonytalanságban, a veszedelmek között, a Halál el-ne-csússz ösvényén, nem érezzük, hogy egy láthatatlan jóságos kéz van a kezünkön. Vezet.

>!
Enola87

Akik szeretik egymást, keresik egymást. Ha a szél kétfelé fújja őket, térden is visszamásznak egymáshoz. Ha tengert vetnek közéjük, a lelküket küldik által a tengeren: levélben találkoznak.

268. oldal

>!
damaru

– Mindent lehet mellékesen, csak művészetet nem. Vagy teljes lélekkel, vagy sehogy.

11. oldal, 1. rész, 1. fejezet

Kapcsolódó szócikkek: Balogh Csaba · művészet
1 hozzászólás
>!
Sárhelyi_Erika I

Mentül igazabb a szó, annál kínosabb a hallása.

257. oldal (Akkord)

>!
Cheril

– Miért nem szól, ha fixírozzák?
Ida vállat vont.
– Nem tudtam, hogy szóljak-e. Nekem bizony kellemetlen volt.
– Hát máskor azonnal szóljon.
– De hát minek? Mit tehet vele?
– Mit? Azt, hogy pofon ütöm.

3. rész, 5. fejezet

Kapcsolódó szócikkek: Balogh Csaba · Ó Ida
2 hozzászólás
>!
Sárhelyi_Erika I

A szeretet a laterna magica! A szeretet a mindent arannyá változtató csodaláng. A láng heve a gyönyörület. A gyönyörületet kincsünknek érezzük, tehát mentjük az elmúlástól. A festő menti festékkel, a költő tollal. A képnek az a része mesteri. A könyvnek az a lapja halhatatlan.

310. oldal (Akkord)


Ezt a könyvet itt említik


Hasonló könyvek címkék alapján

George Jonas: Megtorlás
Mary Chamberlain: A dachaui varrónő
Rita Falk: Télikrumpligombóc
Robert Harris: München
Kutas István – Lakatos György: München ’72
Karl Forster: München
Theodor Müller – Hermann Bauer: München múzeumai
Elfi Ledig (szerk.): München
München és Bajorország barangoló
Hans Eckart Rübesamen – Annette Rübesamen: München