Az ​utolsó boszorkány 6 csillagozás

Gárdonyi Géza: Az utolsó boszorkány

A válogatás Gárdonyi legjobb elbeszéléseiből – A kék pille, A nagy eff, Micó, Büntárgyalás, Messze van odáig, Hrrr Generál, A kétféle nóta, Az utolsó boszorkány, stb. – kínál igazi élményt, jó olvasnivalót.

Eredeti megjelenés éve: 2007

>!
Arión, Budapest, 2007
270 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789639699083

Enciklopédia 1


Várólistára tette 7

Kívánságlistára tette 6

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

Dün P>!
Gárdonyi Géza: Az utolsó boszorkány

Eddig csak regényeket olvastam Gárdonyitól, most viszont olvashattam tőle elbeszélést bőven, ráadásul remekebbnél remekebb történeteket tartalmazó válogatásban.
Csodálatra méltó, ahogyan az emberekről és az állatokról ír, érdekesen, színesen, szeretetteljesen, alázatosan… Különösen megindítóak a kutyás történetek, a mosolygó, az ember szavát megértő, okos és hűséges kutyákról, akikről nem egy elbeszélésben állapítódik meg, hogy szinte emberek már, nem is kutyák.
Egyszerű és könnyű belefeledkezni Gárdonyi meséibe, örülni, csodálkozni, szomorkodni – pl. egy olyan szomorúszép elbeszélésen, mint Az órás meg a kutyája (http://hu.wikisource.org/wiki/Az_órás_meg_a_kutyája), részese lenni a falusi életnek, vagy éppen elgondolkodni az író nyomán a pókokról, lepkékről, az élet összetettségéről és gyönyörűségéről…
(Ezer hála @csobi-nak és a kihívásának, ki tudja mikor olvastam volna el a kötetet, ha nem találok benne ottfelejtett könyvjelzőt…)

1 hozzászólás
olvasóbarát P>!
Gárdonyi Géza: Az utolsó boszorkány

Régen olvastam már Gárdonyi Gézát, de eddig még minden sora tetszett. Szeretem azt az odafigyelést amivel megtisztel minden embert és minden élőlényt. A kötet elő részében Borzasztó emberek címmel a csetlő-botló, vidám és szomorú életüket élő embereket, a második részében A kutyabőr dicsérete címmel az állatokat örökíti meg, de persze úgy, hogy mellettük ott van az ember, néha éppen az író, aki érzékeny lélekkel szereti, sajnálja vagy éppen nagy lelkiismeret furdalás közepette bántja őket. Az utolsó boszorkány és az Ebéd a körtefa alatt című elbeszéléseiben megjelennek a boszorkányok is az emberek körül. A népi hiedelmek remek kis gyűjteménye található itt, egy szegedinek szinte „kötelező olvasmány”. Jó volt újra találkozni Gárdonyival meg is nézem mi az amit még nem olvastam tőle.

2 hozzászólás
Ditke22>!
Gárdonyi Géza: Az utolsó boszorkány

Eddig csak regényeket olvastam Gárdonyitól, ez a novelláskötet véletlenül került a kezembe. Rövid, velős történetek, olykor vidámak, olykor szomorúak – de felérnek bármely regénnyel… Az egyszerű vidéki emberek életéből vett történetek, megfűszerezve babonával, furfanggal, tisztességgel. Az állatos történetei talán még jobban megfogtak. Eddig Fekete Istvánnál találtam meg a természetnek és az állatoknak a mérhetetlen szeretetét, megértését – és most Gárdonyinál is. Az még jobban megfogott, hogy mai szóhasználattal élve mekkora „állatvédő” volt az író, nagy kár, hogy az emberi természet azóta sem javult sokat…

szvandaaa>!
Gárdonyi Géza: Az utolsó boszorkány

Igazán jó novellák emberekről és állatokról. Volt pár igazán kiemelkedő, volt pár kevésbé érdekes, de mind egyedi a maga nemében.
Számomra teljesen megdöbbentő volt, hogy Gárdonyi ekkora állatbarát. Mesterien figyelte meg az állatok viselkedését, reakcióit, majd zseniálisan is ábrázolta ezeket. Sajnálatos dolog, hogy ezen novellái nem ismertek szélesebb körben. Annak idején általános iskolai olvasókönyvemben szerepelt a Micó nevezetű novella részlet. A mai napig nem értem mi szükség volt ilyennel traktálni kis gyerekeket, mikor Gárdonyi annyi szép mást is írt… Ő gondolom csak ki akarta írni magából a fájdalmat.


Népszerű idézetek

Dün P>!

Mert olvasni is jó, meg aludni is jó. Mikor olvasok, úgy érzem, mintha egy másik embernek a lelke volna bennem, és ez gyönyörűség; mikor pedig alszom, úgy érzem, mintha az én lelkem volna egy másik emberben; és ez is gyönyörűség.

(Kék pille)

Kapcsolódó szócikkek: olvasás
Dün P>!

Amint a forgószél hozzánk ér, egyszer csak látom, hogy az egyik arató leány beleröpíti a sarlóját.
Egyik se szólt rá semmit. Magam is tudtam, hogy a forgószél most rútul járt. Mert a forgószél nem egyéb, mint az ördög meg egy boszorkány. Összeölelkezve táncolnak. De mi is volna egyéb? A levegőben valamelyik ördög tartja a lakodalmát. Egy-egy táncoló pár olykor leér a földre, és látnivaló, hogyan sodorja a port magával.
A sarló bizonnyal megvágta a táncolók lábát. A leány kifut az útra, nézni, hogy van-e ott vércsepp? Vércsepp nincsen, de majd holnap meg lehet látni, melyik öregasszony jár sántítva.

130-31. oldal (Ebéd a körtefa alatt)

2 hozzászólás
Dün P>!

– Hát mondom, reggel kimentünk a piramisokhoz. Azok nagyszerű építmények: alól hegyesek, felül szélesek, azaz hogy fordítva. És roppant magasak.
– A szfinxet is tetszett látni? – kérdezte a káplán.
– Hogyne: az egy iszonyú nagy kőbarom.

43-44. oldal (Kurtán Mihály Egyiptomban)

1 hozzászólás
Dün P>!

Közülünk eddig senki se járt Egyiptomban. Hírből hallottunk róla eleget. Legtöbbször az egyiptomi cigarettákat meg a piramisokat hallottuk emlegetni. A cigarettákat meg is kóstoltuk. Szárazak. A piramisok bizonyára nedvesek.

40. oldal (Kurtán Mihály Egyiptomban)

olvasóbarát P>!

Megismerte a sötétben is, hogy Baksáné: Fel akart ugrani, mert rosszat sajdított, hanem a boszorkány gyorsabb volt; kantárt vágott az András fejéhez, és így ezzel lóvá tette.

123. oldal

Ditke22>!

-Az Isten áldja meg kendet, hát mér nem jött be kend igenyösen?
– Hát – feleli vígan az ember –, csak. Amreika, tudod, messze vót innen. Amerikátul hazáig még messzebb vót. De innen a kapuból be ide a házba, evvót, lelkem, a legeslegmesszeb

Messze van odáig

Ditke22>!

Gyermekkoromban úgy vélekedtem, hogy minden kutyában, macskában van valami annak a családnak a vonásaiból, amelyikhez tartozik.

Micó

szvandaaa>!

A gyermeknek tetszett a kutya megjelenése. Szava volt hozzá és szeretete. A kutyának tetszett a gyermek, mert hozzáment, megértette a szavát meg a szeretetét. És ekkor ők is beszélgettek egymással, mint ahogy a nagyok is beszélgetnek egymással, meghallgatva és megértve, és érdekesnek találva egymást. A gyerek meg a kutya. Hogyan kerülnek ezek össze?

243. oldal

szvandaaa>!

A Gubi kutya automobil-gyorsasággal iklat már visszafelé.

25. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Bächer Iván: Utóíz
Fekete István: Az erdő ébredése
Fekete István: Egy szem kukorica
Hunyady Sándor: Razzia az „Arany Sas”-ban
Fekete István: Képzelet és valóság
Lázár Ervin: Hét szeretőm
Móricz Zsigmond: Tyúkleves
Nádas Péter: Talált cetli
Krúdy Gyula: Az álombeli lovag
Szerb Antal: Szerelem a palackban