Az ​öreg tekintetes 83 csillagozás

Gárdonyi Géza: Az öreg tekintetes Gárdonyi Géza: Az öreg tekintetes Gárdonyi Géza: Az öreg tekintetes Gárdonyi Géza: Az öreg tekintetes Gárdonyi Géza: Az öreg tekintetes

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

A ​kisregény Gárdonyi egyik legművészibb alkotása. Hőse, az öreg Csurgó, talpig becsületes, jókedvű, kedves ember, ezért lépten-nyomon összeütközik a képmutató, hazug városi élettel. A kapitalizmus betört a faluva. Az öreg Csurgó birtokát egy újgazdag kapitalista vette meg. ő maga özvegyen, egyetlen Pestre házasodott lányához költözik, és jóhiszeműen átadja neki egész vagyonát. Veje Tardy doktor, érzéstelen, törtető ember, az orvosi mesterséget üzletnek tekinti. Apósa megdöbbenten látja, milyen kíméletlen a szegénysorsú betegeivel; apósa vagyonát lelkiismeretfurdalás nélkül elkártyázza. Felesége, a tapasztalatlan, bájos asszonyka, akinek nincs önálló akarata, nem tudja apját férjével szemben megvédelmezni. Ebben a szívtelen világban az öreg tekintetes nem találja helyét, magányos nagyvárosi bolyongásai során eljut a város szegénynegyedeibe is. Itt találkozik újra az emberséggel, de ő már ebben a világban sem lehet otthon, nem marad számára más, mint az öngyilkosság negatív, de… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 1905

Tartalomjegyzék

>!
Kráter, Pomáz, 2011
112 oldal · ISBN: 9789632980331
>!
Szépirodalmi, Budapest, 1978
258 oldal · puhatáblás · ISBN: 9631511332
>!
Szépirodalmi, Budapest, 1974
254 oldal · puhatáblás

1 további kiadás


Enciklopédia 1


Kedvencelte 14

Most olvassa 1

Várólistára tette 41

Kívánságlistára tette 10


Kiemelt értékelések

>!
Sárhelyi_Erika I
Gárdonyi Géza: Az öreg tekintetes

Két kisregény a könyvben. Mindkettő másért és másként szép, de hogy szeretni kell mindkettőt, az biztos. Igazából nem is értem, miért erőltetik még mindig Gárdonyitól az Egri csillagokat – pont elég lenne, ha magát Gárdonyit „erőltetnék”. Szerintem az lenne a fontos, hogy a szerzőt szeressük, és eldönthessük magunk, hogy melyik műve került leginkább közel a szívünkhöz. Én most még ezt se tudom, csak azt, hogy vénségemre szerettem bele Gárdonyiba. Mert már rég nem „kötelező”, mégis „kell”.

1 hozzászólás
>!
Csilla555 P
Gárdonyi Géza: Az öreg tekintetes

Az elmúlt időszakban nagyon megszerettem Gárdonyi Gézát, ezt már többször mondtam nektek!
Az öreg tekintetes olvasása után sem mondhatok mást ,sőt…! Minden sora gyönyörű és szívbemarkoló. A témája örök érvényű,mindannyiunkhoz szól és mindannyiunkat megrendít.
Mégsem hagy nyugodni a kérdés:Mi változott a századforduló óta ? Persze, tudom én,hogy nagyon sok minden változott !! Többek között:szebbek lettek Budapesten az utcák, modernebbek az épületek és a járművek stb… stb… stb… Ez vitathatatlan !
De az emberek gondolkodásmódjában történt változás? Mi jobbak lettünk? Eltűntek közülünk a „zöld szobások” és sétálnak közöttünk „öreg tekintetesek” ?
A mű olvasása után abban bízunk, hogy IGEN, de ha jobban körülnézünk akár csak a közvetlen környezetünkben is,sajnos találkozunk ehhez hasonló történetekkel, tragédiákkal és tanácstalanul kérdezzük egymástól: Hogy történhetett meg?

>!
Gelso P
Gárdonyi Géza: Az öreg tekintetes

Mérhetetlenül megrendített az öreg tekintetesből természetesen áradó közvetlenség, önzetlenség és tiszta (puszta) szeretet falakba ütközése, közönyös fogadtatása, lenézése.
A nagyváros, az új közeg, az újfajta emberi viselkedések, modorosságok, szokások meglepik a tek. Csurgó Károlyt és egyre nagyobb tanácstalanság, elveszettségérzés mélyül benne.
A másik oldal pedig vállrándítással felel. A pénzét meg elsinkófálja…
Borzasztó egy írás. Gyönyörű szépen megírva. Mély érzéseket kavar benned.

Erre a kihívásra olvastam el:
1/ Olvassunk Gárdonyi Gézát! (@S_Bernadett kihívása)

2 hozzászólás
>!
ggizi P
Gárdonyi Géza: Az öreg tekintetes

Egy vidéki, kedvvel teli, birtokától megvált volt földesúr Pestre költözését, a városi élethez és a rokonokhoz való alkalmazkodását és lassú sorvadását követhetjük nyomon. Szomorú volt. Ugyanakkor Gárdonyi nyelvezetében gyönyörűséges.

>!
dwistvan P
Gárdonyi Géza: Az öreg tekintetes

Emberség és embertelenség. Falusi közvetlenség és városi ridegség. Régi időben zajlik a történet, de mára is sok tanulsággal szolgál. Ahogy olvastam Szabó Magdára kellett gondolnom. Szabó Magda női sorsainak méltó párját alkotják Gárdonyi férfisorsai. Megrázó volta ellenére is szépen felépített történet. Örülök, hogy rátaláltam.

>!
doricehoney
Gárdonyi Géza: Az öreg tekintetes

Nekem nem tetszett ez a történet. Pesszimista a javából, változni/fejlődni képtelen karakterekkel, akik elfojtásokkal teli önzőségükben mennek a saját fejük után. Akik érdemben nem kommunikálnak egymással, de azért természetesen büszkén, emelt fővel szenvednek meg mindent, ami velük történik és amit velük tesznek. S hogy mire akkor az öt csillag? Mert ez a történet mégis annyira magyar (mondhatni: annyira tipikusan magyar szenvedéstörténet), hogy az már szinte fáj, és közben olyan szépen van megírva régi mívös magyar nyelven, hogy azt minden negatívuma ellenére hihetetlenül jólesik olvasni. Egy kicsit olyan is, mint egy időutazás. Belelátni, hogy az emberek régen miként éltek, miként viselkedtek, miként gondolkodtak, egyszóval: miért voltak olyanok, amilyenek és ennek megfelelően miért lett a történet végkimenetele is olyan, amilyen. S ezáltal válik egy kicsi antik kinccsé a könyv, amit élvezet forgatni. (Plàne, hogy az én könyvem egy nagyon régi kiadás, ami teljessé tette ezt a nosztalgiához hasonló érzést.) Kész, vége, ezzel a könyvvel visszavonhatatlanul Gárdonyi rajongó lettem.

>!
ÁrnyékVirág
Gárdonyi Géza: Az öreg tekintetes

Torokszorítóan szomorú kisregény. Az öreg Csurgó várakozással és érdeklődéssel tele költözik be a doktor vejéhez és lányához Pestre, eladva a családi birtokot, amit generációk szorgos munkája virágoztatott fel. De lépten-nyomon azzal kell szembesüljön, hogy nincs helye ebben a világban: a ruhája nevetséges, a beszédét kigúnyolják, a jóindulatával visszaélnek, a vendégek előtt nem mutatkozhat.
Az elbeszélő kívülállóként csak közvetíti az eseményeket, végig az öreg Csurgóra irányítva a figyelmet. Pedig én arra is nagyon kíváncsi lettem volna, hogy mit érez Gizella, a lánya: szereti-e a férjét, vagy csak a boldog házasság látszatát akarja fenntartani, hogyan viszonyul az apjához, miért nem lép közbe soha az öreg érdekében.
Összességben szép és szomorú történet, igazi gárdonyis fekete-fehér főszereplővel.
Továbbfűzve a gondolatot: a történet modern változatát megírta Szabó Magda is a Pilátusban: bár itt az idős asszonyt nem forgatják ki a vagyonából, mégis elmagányosodik, kívülálló marad a lánya kényelmesebb, városi világában.

>!
DTimi P
Gárdonyi Géza: Az öreg tekintetes

Sajnos annyira élethű történet. Mikor ilyeneket olvasok azt hihetném ez csak a könyvekben fordulhat elő, de az élet a maga valójában igazolja, hogy ezek bizony előfordulnak. Szomorú ha egy ember erre a sorsra jut, ha pedig ez egy szülő, aki jóhiszeműen bízik gyermekében akkor még nagyobb tragédia. A szülő-gyermek kapcsolat elárulása legaljasabb módon.

>!
worsi ASP
Gárdonyi Géza: Az öreg tekintetes

Az öreg tekintetes: szerettem olvasni. Annak ellenére, hogy nem egy vidám történet.
Ábel és Eszter: na ezt viszont nem. Nagyon idegesített. Hiába dicséritek sokan (azért is került a várólistámra). Mind Ábel, mind Eszter viselkedése mérhetetlenül bosszantott, fölpofoztam volna őket nem is egyszer. Elolvastam a hosszabb verziót (az utolsó két fejezetet a MEK-ről), és nem vagyok kibékülve vele. A rövidebb befejezés jobb szerintem. Annál legalább megvolt az az örömem, hogy spoiler.

>!
Youditta
Gárdonyi Géza: Az öreg tekintetes

Szomorúan gyönyörű. Hogy veti ki a családja az öreg tekintetest, aki öregségére és egyedülléte miatt feljön a „Nagy” Budapestre. Jószívűségével, kedvességével, ártatlanságával biztos minden olvasó szívébe beférkőzik az öreg tekintetes, csak pont a családja nem becsüli a kedves öregembert. Szomorú olvasni, hogy hogy taszítja a családja egyre mélyebbre szegény Csurgó bácsit.
Gárdonyi Géza gyönyörű történetet írt a képmutatásról, az egyszerű ember lenézéséről és az akkori budapestiek gondolkodásáról, mindezt szép ízes magyarral tette!


Népszerű idézetek

>!
Cicu

– De, édesapám – fakadt ki most már a türelmetlenség hangján a doktor –, ki jár ma atillában! Igazán nem lát senkit.
– Az utolsó fővárosi atilla rég bent van már a múzeumban – toldotta a szót Bárányné.
Az öregúr kedvetlenül szipákolt.
– Bezony hiba – mondotta nyugodtan. – Ma az atillát teszik be a múzeumba, holnap meg az utolsó magyart. No, szerbusztok, jojcakát.

Kapcsolódó szócikkek: atilla
>!
Poccahontas

– A fővárosban az arc csak fejdísz, cégtábla. Vidéken ott ül a lélek is az emberek arcán.

22. oldal

>!
mongúz

Faluhelyen nem kell patika: az egyik orvosság ott áll az istállóban, a másik a picében. Más orvosságok németnek valók.

20. oldal, 2. fejezet (Dante,1935?)

>!
mongúz

A szíve erősen dobogott. Hogyan kell pénzt kérni? – ezt az egyet nem gyakorolta soha.

159. oldal, 11. fejezet (Dante, 1935?)

>!
Fermina

– Már engedelmet kérek – felelte az öregúr a fejét csóválva –, akinek rác bugyogó a ruhája, rác az, akinek német a neve német az. Mert ha még ötven krajcárt se ad egy magyar névért, akkor én még öt fillért se adok a magyarságáért.

64. oldal

>!
lukacsbrigi

-Mi szokatlan? Az irgalmasság? Nem bánom én, ha szokatlan is. Ha a fővárosnak szokatlan, én nem vagyok a főváros! Én csak Csurgó Károly vagyok. Az asszony az én betegem volt, hát én temetem el!

78. oldal

>!
mongúz

Régi szép tajték-pípa volt, báránytérdü, ezüstkupakos. Volt neki otthon vagy tíz olyan pípája, de szétajándékozta.

52. oldal, 4. fejezet (Dante, 1935?)

>!
worsi ASP

    Vacsora végén a tanár az apósához fordult:
     – Mondja el apám a bácsinak Rózsa Sándort, hogy hogyan találkozott vele negyvennyolcban?
    A doktorné érdeklődéssel emelte föl a fejét:
     – Rózsa Sándorral?
    Bárányné is könyörgött:
     – Mondja el, Mayer bácsi, még én se hallottam.
    A doktor magyarázta az apósának:
     – Mayer bácsi a szabadságharcban százados volt. Aztán vaskereskedő lett. Különben jogot végzett ember.
    Az öreg Csurgó tiszteletet kifejező arccal nézett az agg úrra, s fölemelte a poharát:
     – Éljen! Én is harcoltam, de csak hadnagyságig vittem.
     – Melyik izénél? – kérdezte az agg Mayer.
     – Bem alatt.
     – Én a Nagy Sándor ezredében voltam.
    Aztán összenyomogatta a szempilláit, vagyis a szeme szélét, és elmondta:
     – Hát pah, pah – mintha egy láthatatlan csibukot szína –, ez akkor volt, amikor én az izét vittem a másik táborba.
     – A pénzt – magyarázta a tanár –, tábori pénzt.
     – A pénz egy ménkű nagy izébe vót beizélve, pah, pah.
     – (Vasasládába.)
     – Osztán csak olyan közönséges paraszt izére tették föl, hogy gyanút ne izéljen, pah, pah.
     – (Parasztkocsira.)
     – Oszt ahogy megy a kocsi, pah, pah, az alföldi izén, hát mán pah.
     – (Apánk is parasztnak volt öltözve.)
     – Oszt aszongya, hogy izé, pah, pah, megálljunk, vegyük fel. Mert esett az eső. Hát felvettük. Ahogy mellém ül, oszt az izéje szétnyílik, akkor látom, hogy két nagy izé, pah, pah, van a derekán.
     – (A szűre szétnyílott, és pisztoly volt az övében.)
     – Hát énbennem is elhűl az izé. Pah, pah, mifene embert vettem én, fel? Eközben egy izéhez érkezünk, le kellett szállnunk, pah, pah, hogy megkérdezzük, nem mutatkozott-e izé erre?
     – (A csárdában kérdezősködtek az ellenség felől.)
     – Egyúttal enni is kértem. Az embert is odaültettem az izéhez. Mondom, gyöjjön, pah, pah, egyék velem. Aztán, hogy az izémről megpillantotta, hogy izé vagyok…
     – (A keze vékonyságáról látta, hogy úr.)
     – Hát vele is úgy beszéltem, ahogy izével kell.
     – (Magyarral.)
     – Beszélgettünk a harcokról. Mikor aztán elváltunk, aszongya: én itt maradok. Csak menjen az úr tovább, pah, pah. Azt is tudom én, hogy mi van az izébe, azért is kéredzkedtem én föl az izére, de a magyar sereg pénzét nem bántom. Akkor mondta aztán a nevét is, hogy ő izé, pah, pah, Rózsa Sándor.
     – Bámulatos! – mondotta az orvos. – A bácsi halálos veszedelemben forgott.

16-18. oldal, Az öreg tekintetes, 4. (Szépirodalmi, 1974)


Hasonló könyvek címkék alapján

Sánta Ferenc: Az ötödik pecsét
Bálint Ágnes: Szeleburdi család
Rejtő Jenő (P. Howard): A három testőr Afrikában
Krasznahorkai László: Az ellenállás melankóliája
Szabó Magda: Az ajtó
Varga Katalin: Barátom, Bonca
Szabó Magda: A Danaida
Janikovszky Éva: Málnaszörp és szalmaszál
Krasznahorkai László: Sátántangó
Jókai Mór: A szerelem bolondjai