Aggyisten, ​Biri 96% 36 csillagozás

Egy kihívásnak hála felfedezem az író számomra kevésbé ismert műveit és el vagyok varázsolva tőlük. Nagyszerűen visszaadja az író a korszakot, az érzéseket. Mind a négy kisregény megfogott. Nagyszerű szereplőket alkotott. Imádtam Biri és Pali párosát, érdekes és rögös volt az út spoiler. Lánynézőben érdekes szereplőket választott, Olajost nem igazán tudtam hová tenni. A szerelem egy érzés, mégis más-más a formája, a kialakulása, a mélysége, attól függően, hogy kiről olvasunk. Nem lehet skatulyát ráhúzni – sokszínű, változatos. Ezt az író tökéletesen adja vissza.

Gárdonyinak van egy műve, aminke „A lámpás” címet adta én ennek a könyvnek adnám A lámpás címet, bár az „Aggyisten, Biri!” is egy figyelemfelkeltő, jól megválasztott cím.
Ennek csupán annyi az oka, hogy ez a könyv véleményem szerint az emberi lélek lámpása. A benne rejlő igazság, emberség sokunk útmutatója, lámpása lehet(ne).

Gárdonyit most egy kihívás kedvéért kezdtem olvasni, s olyat kellett választanom, amelyet eddig még nem olvastam. Hát nem volt könnyű választás, ugyanis gyerekkoromban a könyvespolcunkon egy (ugyan nem teljes) Gárdonyi-sorozat díszelgett, hát persze, hogy a csitri lány rávetette magát és minden ott fellelhetőt elolvasott. A kedvenceim voltak A láthatatlan ember, a Hosszúhajú veszedelem, az Ábel és Eszter meg a többiek, de olvastam a Te Berkenyét, A kürtöt meg a Szunyoghy miatyánkját s mindezeket ráadásul azóta többször is. Most az Aggyisten Biri is nagyon tetszett és a másik három kisregény is tipikus gárdonyis, megkönnyezhető, megható.

Ahogy általában szokott, Gárdonyi megint elvarázsolt. A címadó kisregényt olvastam, Aggyisten Biri!-t. Nagyon tetszett Pali jellemfejlődése, a régies beszéd (persze a kifejezések jó részét nem értettem és csak sejtettem, hogy mit jelenthet, de nagyon tetszett :)), a történet maga. Minden. :)

Több könyvet is olvastam már Gárdonyitól. Mint a többi, ez a könyv is nagyon tetszett. De. Ez egy kicsit számomra más. Más a nyelvezete, mások a történetek. És nagyon szerethetőek. Ami közös a történetekben, a szerelmi szál, még ha nem is happy endre végződőek. Megmutatja a korabeli udvarlási szokásokat, ami mai szemmel sokszor tűnhet furcsának, de mindenképpen szokatlannak.
Megismerjük a korabeli Pestet és a korabeli vidéket.
Ami azonban a legjobban tetszett, az a Ki-ki a párjával novellában Sípos karaktere. Olyan pozitív beállítottságú személyt fest le benne Gárdonyi, amely szemléletet mostanában a nyugati trendekekből szeretnénk megtanulni, átvenni. De ha egyszer Nekünk is van ilyen? Ha már adott Gárdonyi, miért nem használjuk?

Nem csupán elfogultság Gárdonyi írásai felé, ha azt írom: minden elismerésem.
Régi történet, s bár manapság az ember élvezhet rengeteg, akkoriban ismeretlen műfajú könyvet, borzonghat hideglelősen és kaphat megannyi izgalmas élményt – ez a kisregény korának különleges példánya.
Csodaszép nyelvezete, népies stílusa élethűen ábrázolja az akkori falusi életet; az érzések, emberi lelki folyamatok komplikáltságát – mindez spékelve az akkori társadalmi helyzet motivációival.

Egyértelműen 5 csillag… nagyon lenyűgözött

Amilyen rövid, gyorsan elolvasható kisregény, annyira kerek egész, erős mondatokkal. A szerző nem hazudtolja meg magát, annyira érezhetőek a Gárdonyi-stílusjegyek. Megérte elolvasni.
„A nagy Amerikában végig nincs annyi szomorúság, mint itthon ebben az egy faluban!”

4 kisregényt tartalmaz ez a kötet. Mindegyik a szerelemről szól. Ugyanakkor mindegyik más-más szerelmet ábrázol. S a körítés önmagában figyelemre méltó. A színhelyek hangulata életre kel. Míg a főszereplők belső világát megismerjük, azzal párhuzamosan megelevenedik a kor, amelyben élnek, társadalom törvényei, szokásai. Összetett, csodálatos ábrázolások – kitalált, mégis realista regények, egyedi nyelvezettel megírva.

Az Aggyisten, Biri! című kisregényben egy gyönyörű szerelem bontakozik ki szemünk előtt. A főszereplő jellemfejlődése tette számomra igazán érdekessé a történetet. Gárdonyi ízes stílusa is megfogott.
A kürtben a szerelmet másik nézőpontból ábrázolja az író, de nem kevésbé megkapó módon: küzdelem, sokszor önmagunkkal szemben is.
A Leánynézőben című elbeszélés tetszett a legkevésbé, pedig a történet alapján akár tetszhetne is, de valamiért mégsem. Talán a hangulata miatt.
A Ki-ki a párjával melankolikus történet a viszonzatlan szerelemről. A gyöngéd érzések kibontakozásába egy olyan szereplő apró lelki rezdülésein keresztül kapunk bepillantást, aki már-már fóbiává dagadó gátlásokkal küszködik a női-férfi kapcsolatok terén. A sors iróniája, hogy mikor képes megszabadulni a lelki gátaktól, már nem kap újabb esélyt.