A ​bor 75% 12 csillagozás

Nem olvastam még eddig Gárdonyitól színdarabot. Érdekes a mű nyelvezete, bár nekem kissé nehézkes volt emiatt olvasni. A lábjegyzetekben utasításokat osztogat az író a rendezőnek, ezek engem kizökkentettek az olvasásból időnként. „Figyelmeztetem a rendezőt, hogy…”
Az nem lep meg, hogy férj és feleség van a központban és hogy a nő lesz a „rossz”.

Kicsivel többet vártam, régies a nyelve, a fordulatai, és a története is – nem értjük ma már ezeket az embereket. Tömörkény is róluk, nagyjából erről a korról ír, ő közel tudta hozni hozzám a célszörű szögény emböröket, Gárdonyinak itt ez nem teljesen sikerült. Emiatt didaktikusnak is tűnik – valószínűleg ez szándékos is az író részéről. Szerepelnek Kátsa, Göre, Durbits sógor, mindannyian a tanulságot támogatják a maguk módján és stílusában.
A tanulság pedig – a cím sugallatával ellentétben – nem az, hogy az ivás veszélyes, hanem az, hogy tudnod kell a helyed, és el kell viselned, ami azzal a hellyel jár. Vagy az én hangsúlyaim vannak másutt, mint Gárdonyi vélte.

Még nem olvastam drámát Gárdonyitól, így nem tudtam nagyon, mire számítsak, de pont az a valami hiányzott nekem belőle, ami igazán „gárdonyissá” teszi más műveit.
Nem volt kellemes olvasni, már csak a téma miatt sem. Pont az a fajta történet kerekedett ki belőle, aminek csak keserédes befejezése lehet.
Úgy érzem, Gárdonyi kicsit túltolta a szerzői utasításokat is – sajnos vagy nem sajnos, de biztos vagyok benne, hogy a darabot azóta színre vivő rendezők fele sem tartotta be a figyelmeztetéseit és kéréseit.
De legalább végre kiviláglott előttem, mit is takar pontosan Durbints sógor kedvenc szavajárása, az „ö. m. a f.” – már ezért érdemes volt belekukkantani. Jól megleptek egyébként, nem számítottam rá, hogy tiszteletüket teszik a darabban a bíró úrral.