Zaklatás 5 csillagozás

Tanár lét. Ismerős, benne vagyok.
A téma, ami fel van dolgozva, kissé bizarr. De benne van a pakliban, hogy megtörténhet. Vagy már sok esetben meg is történt? Elgondolkodtató.
Nagyon egyszerű mondatokkal van megírva. Semmi extra, semmi plusz. Tömören, szárazon. Tények. Ez van, ebbe éld bele magad. Ha tudod…
Az első fejezetekben nem ment, de később erőre kaptam, le sem tettem. A vége enyhe csalódás. Mert nem fejezte be. Mert még írhatta volna tovább is az angoltanárnő történetét a nyíregyházi születésű írónő.
Ami számomra nagyon negatívum, a sok szóismétlése. És az is, hogy csak egyetlenegy (na jó, másfél) kiegyensúlyozott pedagógust írt meg. Hol a többi?
Pályaelhagyók. Sokuk gyenge. Persze, kevés a pénz. Mihez képest? A havi 47-hez képest jóval több. Sokuk nem bírja a kiképzést. Mert a gyerekeknek jogaik vannak. Ezt kezelni kellene. Jól.
Gyerekek. Rosszak, szófogadatlanok, fegyelmezhetetlenek. Bombariadó, visszadumálás, stb.
„- Engem az agresszió minden fajtája megriaszt, és a legrosszabb az, hogy az ember tehetetlennek érzi magát.
– Nagyon bánt, hogy a mi, mármint a tanárok kezéből kivettek minden fegyelmezési eszközt, és nincs tétje semminek.”
Van megoldás?
„Soha nem leszel jó tanár, ha csak információ átadásra törekszel. A vita, a beszélgetés, nélkülözhetetlen. Egy síró gyereket azonnal meg kell vigasztalni. Ha nem hallgatod meg őket, akkor legközelebb nem lesznek őszinték, nem mondják el.”
És ami a legfontosabb:
„Tanár vagy. Emberekkel, méghozzá gyerekekkel foglalkozol. Ehhez nagyon sok tapintat kell, türelem és humorérzék.”

Kedves Zuzsanna! Értem én mit akart közölni, nagyon is értem. Igaza van. Sok mindenben. De kissé eltúlozta mondanivalóját. Nem lehet ennyire szörnyű a helyzet. Tudja miért? Mert nagyon sokan nem hagyják. Azok, akiknek van humorérzéke, akik képesek leguggolni a kisgyerekekhez, akik meghallgatják a szülőket, és ha kell, igenis nagy hangon magyarázzák az anyagot, szeretik a játékot, nem fásulnak bele a tananyagba, érdekes személyiségek, van kisugárzásuk, erős a jellemük. Ezek a jó szakemberek. Akik tűzön-vízen át képesek szívből és jól nevelni, tanítani mások gyermekeit.

U.i.: Amúgy én összeteszem a két kezem, hogy nem csoportban oktatok… :)