Kedd 4 csillagozás

Garai Gábor: Kedd

Garai ​Gábor Kossuth-díjas, József Attila-dijas költő, 1929-ben született. Értelmiségi szülők gyermeke. Iskoláit a fővárosban végezte. Az érettségi után előbb a Közgazdaságtudományi Egyetemre iratkozott átiratkozván a bölcsészetre, majd 1960-ban magyar szakos tanári diplomát szerzett. 1950-tol 1958-ig a MÁV-nál volt pénzügyi előadó, 1958-tól az Európa Könyvkiadó angol-német nyelvű szerkesztője, majd az Élet és Irodalom című hetilap szerkesztője. Jelenleg az Irószövetség külügyi titkára.
Első versei lapokban, folyóiratokban 1948-ban láttak napvilágot. Pár éves hallgatás után 1954 ben kezdi újra publikálni műveit. Közben novellapályázaton díjat nyer. Első verseskötete, a Zsúfoft napok 1956-ban jelenik meg. A Kedd a hetedik verseskönyve, 1965-ben adták ki tanulmányainak válogatását, Eszköz és eszmélet címen. Müfordítói munkássága is jelentős. Garai Gábor annak a fiatal költőnemzedéknek egyik legtehetségesebb képviselője, amely az 1956 os ellenforradalom után jelentkezett, s a… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 1966

>!
Szépirodalmi, Budapest, 1966
114 oldal

Várólistára tette 1


Kiemelt értékelések

Trudiz >!
Garai Gábor: Kedd

Az első oldalakon szereplő versek nagyon összetett, mély érzelmeket, gondolatokat közöltek, tetszettek. A továbbiakban is fantasztikusan élénk, jól kidolgozott képek rajzolódtak ki, de már egyre negatívabb hangokat éreztem ki belőle, ezeket már kevésbe kedveltem.


Népszerű idézetek

Trudiz >!

Bizalom

S ha százszor is becsapnak és ezerszer
csalódom abban, kinek szívemet,
mint álmából a rózsát, kitakartam,
s ha épp az árul el, kit életemmel
fedeztem én,
s ha tulajdon fiam
tagad meg,
s ha nem harminc ezüstért,
de egy rongy garasért adnak el engem
barátaim,
s ha megcsal a reménység,
s ha kudarcaim térdre kényszerítenek
és elátkozom már, hogy megszülettem,
s ha csak a bosszút hízlalja a hála
híveimben,
s ha rágalom kerít be,-
akkor se mondom,hogy nem érdemes!

Akkor se mondom, hogy nem érdemes
hinni az emberben, akkor se mondom,
hogy megélek magam is, néptelen
magányban, mert irgalmatlan az élet. –

De csöndes szóval eltűnődve mondom:
bizalmam sarkig kitárt kapu,
nem verhet rá lakatot a gyanú;

ki-bejár rajta bárki szabadon.
Egy besurrant csaló tiszteletére
nem állítok őrséget tíz igaznak!
Kit tegnap itt gyöngeség bemocskolt,
megtisztálkodva ma betérhet újból;
ki kétélű késsel jött ide ma,
köszönthet holnap tiszta öleléssel!

Nem, nem a langy irgalmat hirdetem.
Nem hirdetek bocsánatot a rossznak,
kegyelmet a hazugnak,
nem tudok
mentséget a könnyes képmutatásra,
s az öngyilkos szenvelgést gyűlölöm,
akár a nyers önzés orvtámadását.

De hirdetem, hogy bűneink mulandók!
Mint a mammut és az ősgyík, a múltba
porlad a gyűlölet és a gyanakvás;
dühünk lehűl,
csak szerelmünk örök.

S halandó gyarlóságai között
csupán maga az ember halhatatlan.
Kérlelhetetlen gyötrelmei ellen
irgalmas vára bizalomból épül;
s az önmagával vívott küzdelemben
csak jósága szolgálhat menedékül.

5. oldal

Amethyst >!


Mert életem kínáltam érted
(szerény ár, nem kamatozik)
s gyalázatod rajtam a bélyeg,
viselhetem halálomig:

hogy a teremtés így becsaphat-
ennyi báj, s ilyen förtelem!
S még holtan is téged siratlak,
én iszonyú egyetlenem.

28. oldal

Amethyst >!

Mire megszüljük egymásnak magunkat,
kihordunk annyi kínt, kívül-belül,
hogy elszakadni egyikünk se tudhat
többé a másiktól:
feltétlenül
valljuk egymást, mint gyermekét az anyja. –
A akkor ha majd fájdalmak súlya nyom,
fele bánatodat én veszem magamra,
és bűneid felét is vállalom.

17-18. oldal

Amethyst >!

De csöndes szóval, eltűnődve mondom:
bizalmam sarkig kitárt kapu,
nem verhet rá lakatot a gyanu;

Ki-bejár rajta bárki szabadon.
Egy besurrant csaló tiszteletére
nem állítok őrséget tíz igaznak!

5. oldal

Amethyst >!

Mióta szeretlek, eszméletem
minden percében rád emlékezem,
álmomban is te őrzöl meg talán,
rólad tudósít munka és magány,
veled lep meg hajnalon, alkonyom,
s hozzád megyek, ha tőled távozom.

18. oldal

Amethyst >!

Boldog, kit téli estén gyermeke vár haza,
boldog, kit nem aláz meg a részeg éjszaka;
boldog, kit fény-virágok vad ábrái között
szelíd ösvényt talál a gyanús kátyuk fölött;
és boldog, kit az álmok lidérce elhagyott,
s ki ábrándok hínárján füst-könnyen andalog,

10. oldal

Amethyst >!

Mert verten is csak a jövőnek élhetünk
s csak a valónak-

63. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Radnóti Miklós: Bori notesz
Radnóti Miklós: Radnóti Miklós összes versei és műfordításai
Pilinszky János: Pilinszky János összes versei
Romhányi József: Nagy szamárfül
Fodor Ákos: Addig is
Radnóti Miklós: Radnóti Miklós válogatott versei
Fodor Ákos: Buddha Weimarban
Radnóti Miklós: Eclogák
Radnóti Miklós: Erőltetett menet
Radnóti Miklós: Válogatott versek / Ikrek hava